Ha kész vannak a sablonjaink azokat tegyük el egy papírdobozba, vagy birítékba, nehogy elvesszenek. Különösen a kisebb darabok tudnak hamar elkallódni az építés során a sok megmunkálási hulladék között. Ezért célszerű a dobozból/borítékból mindíg csak azt a sablont elővenni, amivel éppen dolgozunk.
Most ismerkedjünk meg egy kicsit a modell fő építőanyagával, az irattartó doboz karton anyagával.
Ezek a dobozok 1,5 mm vastagságú hullámkartonból készülnek. Ez azt jelenti, hogy két réteg sík papír között van egy harmadik, hullámosított réteg is. ezzel a papír jelentősen megvastagszik. Egy réteg papír magában csak 0,2 mm, ha a három réteget simán egymásra ragasztanánk, akkor is csak egy 0,6 mm vastagságú lapot kapnánk. De mivel a középső réteg hullámosítva van így a vastagság 1,5 mm-re adódik, valamint a papír lényegesen szilárdabb lesz, viszont sokkal könyebb és egyszerűbben megmunkálható, mint egy 1,5 mm vastagságú tömör papírlemez. Ez a hullámkarton lényege szilárdsági szempontból.
Ez azzal is jár, hogy a hullámkartonnak van "száliránya". Ez az irány a hullámosított papírmag hullámaira merőleges irány. Hogy ez merre fut a papírom az a felületen egyértelműen felismerhető:
Itt fehér alapon kék piktogramokkal jelöltem is az egyes "szálirányokat". ezek a jelölések rajta vannak a az alkatrészek sablonjainak rajzain is
(a fentebb látható fotókon ez azért nem látható, mert a rajzok véglegesítésekor került csak fel a rajzokra) .
Nagyon fontos a "szálirányok" betartása, mert a hullámkarton vágása, hajtogatása szempontjából lényeges a 2szálirány". A "szálirányon" futva könnyű hajtani a kartont, de ott is csak a "hullávölgyeknél" . egyébként is automatikusan itt törik meg hajtáskor az anyag, így nincs is értelme máshol próbálkozni a hajtási élek kialakításával.
A hullámkarton hajlító szilárdsága is nagyban függ a "szálránytól" mivel "szálirányra" merőlegesen terhelve többszörös terhelést bír el, mint a "száliránnyal" párhuzamos terhelések esetén. Az anyag ezen sajátosságait a tervezéskor, az alkatrészek kialakításakor figyelembe vettem, és a rajzok, valamint a leírás erre mindenhol ki is tér.
A hullámkarton fajlagos súlya 4,3 g/dm2 ami nem kevés, de ezt a kompromisszumot el kell fogadnunk, ha ilyen kommersz anyagból építünk repülőmodellt. Másik fontos tulajdonsága, amit mindenképpen figyelembe kell venni a tervezésnél, hogy a
hullámok közötti távolság 3,6 mm ! ez azért fontos, mert ha egy alkatrészen két egymással párhuzamos hajtási él van, akkor azok egymástól a 3,6 mm egész számú többszöröseinek távolságára kell, hogy legyenek, másként a hajtásokat nem lehet rendesen kivitelezni.
További érdekessége, hogy higroszkópikus, az az felveszi a környezeti nedvességet, és ettől elvetemedik, meghajlik. Mivel az egyik oldala (a színes) lakkozott, a másik natúr, minden esetben a natúr fehér oldal veszi fel a több nedvességet, az tágul ki jobban és a karton elvetemedésekor mindíg a színes oldal válik homorúvá, a natúr pedig domborúvá. ezt is figyelembe vettem a tervezéskor. Szerencsére kézzel, óvatosan visszaegyengethető, csak arra kell vigyázni, hogy ne törjön meg a hullámok mentén. A nedvesség miatti meghajlásnál is érvényesül a hullámkarton azon tulajdonsága, hogy a "szálirányra" merőleges terhelést jobban bírja, mert mindíg a száliránnyal párhuzamosan hajlik fel. Így igaz, hogy vetemedésre hajlamos, de ez jól kiszámítható, és tervezhető.
A nedvesség felvétele lakkozással csökkenthető, megakadályozható, és erre a legjobb hajlakkal pár (2-3) nagyon vékony rétegben befújni. A rétegek között teljes száradási időt kell várni, nehogy éppen a lakkal áztassuk el az anyagot.
A modellhez természetesen bármilyen 1,5 mm vastag hullámkarton anyag megfelelő (pizzás doboz, dekorbolti táblás hullámkarton stb...) csak a vastagsága legyen 1,5 mm mert minden illeszkedő méret ehez a vastagsághoz van tervezve.
A hullámkarton sniccerrel, modellező szikével, ollóval, 80...100-as finomságú csiszolóvászonnal könnyen és szépen megmunkálható -mint a papírok általában- jól ragasztható, de érdemes oldószeres ragasztót (Technokol Rapid, Ciano Akrilláat stb...) használni, mert a vízbázisú ragasztók (D3-as faragasztó) víztartalma eláztatja, és a ragasztóból beszívódó nedvesség vetemedéseket okoz.
folyt. köv......