SRY MODELLEZŐ FÓRUMA

A hőskorban a zárttérisek főképp a hosszú hajú igazi szőke lányokat kedvelték. Mért? Mert ez a hajszál a legerősebb és legkisebb a nedvszívó hatása. Hogy mihez volt a hajszál? A modell szárnyának "huzalmerevítéséhez". Persze itt is betört a csúcstechnika, és a női hajszál kiment a divatból. Ezzel párhuzamosan a zárttérisek barátnői, feleségei között is megjelentek a rövid hajó barnák, feketék vörösek, de még a festett hajúak is.

Sajtóhibásan írtam a hajszálról. Természetesen a nedvszívó képessége kicsi, és az egyszer megfeszített hajszál nem lazul be, ha változik a levegő páratartalma.

Van még egy újrahasznosítási élményem. Az 1970-es években az FSR-15 hajós kategória indulásánál kikötés volt a 80 decibeles hangnyomás, amit mértek, és kizáró ok volt ha hangosabban szólt a MOKI M-5-ös. Ekkor jött az ötlet, hogy dezodoros dobozokat szereltek a rezonátor cső mögé. Ettől egy kicsit olyan hangja lett a motornak, mint ha biliben járna, de a zaj is csökkent. Kiderült, hogy alak és térfogat szempontjából a korabeli hajlakkok voltak megfelelők, mert azok mélyhúzott alumíniumból voltak és a hőt is bírták. A soha el nem készült FSR projektemhez előre beszereztem a szükséges hajlakkos flakont. Itt is a lányokhoz kellett segítségül fordulni. Kaptam hármat is. Egyik ma is megvan.

Üdv Mindenkinek

Visszatérve harisnya kérdéshez, a nitró lakk tökéletes hozzá.
A mai harisnyák anyaga ráadásul, nagyon vékony üveg sodrat. Nem szál, hanem sodort, mint a közönséges cérna, csak sokkal vékonyabb.
Egy lelakkozott, feszített harisnya szakító szilárdsága, elképesztő, és ráadásul, szinte mindennel festhető utólag.

Üdv Manópapa

Köszönöm, a hozzászólást Kedeves Manópapa!

Való igaz, hogy a békebeli akril szálas harisnyánál probléma volt, hogy teljesen be kellett ágyazni egy lakkrétegbe, mert csiszolásnál "kiszőrösödött", ezen pedig újabb lakkozással tudtunk segíteni. Az üvegszálast szinte nekünk találták ki.
Mi a tökéletesre csiszolt -fenyőléccel palánkolt- hajótestre feszítettük a harisnyát. Előzőleg a fa rostjait híg parkettlakkal telítettük. Ettől a fa megkeményedett, és megfeszült. Erre az azóta betiltott Vilupál nevű műgyanta alapú lakkot használtuk. (Olyan kellemetlen maró szaga volt, hogy majd kiesett a szemünk.) Ez után kapott egy szórótapaszt. Ez kihozta a még meglévő gödröket. Egy finom csiszolás után késtapaszt kapott a szükséges helyekre, majd helyi csiszolás, szükség szerinti újabb késtapaszolás után egy vékony újabb szórótapasz következett, amit vizes papírral csiszoltunk fel. Erre Neolux festéket fújtunk két vékony rétegben. Autó karosszéria minőségű fényes felületeket kaptunk. A Neolux azért volt jó, mert műanyag alapú, rugalmas, és nem porózusan szárad, mint a nitró festék. A hajóinkon évek után sem voltak beszívódás nyomok. Később a balsa technológiás hajókhoz is átmenekítettük ezeket az elemeket hasonló eredménnyel.

Ha már gőzgépek.....


Ezt nézzétek meg, szerintem ez már súlyos, komoly kezelést igénylő
eset lehet:

http://www.youtube.com/watch?v=07PBSjExN2Y

üdv.:SRY

Kedves Sry,
Nem értem... mi a baj a hernyótalpú gőzgéppel??? Zseniális gondolat, plusz a vezérlésben is kiélhette magát az alkotó... én tettem volna rá még egy gőzágyút is (aztán remélehetőleg egy kórterembe kerültem volna az eredeti alkotóval). A junior modellezőnaphoz pedig szívből gratulálok!!!

Hajótest-belekotyogás: szép-szép az az üvegszövet meg nylonharisnya dolog, de van egy aggodalmam. Biztos hogy nem látszik át a "necc" a lakkon? Közelről sem? Jó-jó, tudom, a régi lenolajkence + csónaklakk verziót már kinőttük, ma a műgyantáké a világ, üzembiztosabbnak tűnnek a hagyományos technológiáknál. Bár azért a műgyantákkal van egy kis bajom, általában túl csillogóak egy viharvert munkahajóhoz.

De ha már műgyantával erősítjük meg a héjalást, akkor viszont nem tartom elvetendőnek Gyula ötletét az utólag beragasztott bordákkal kapcsolatban. Gyakorlatilag így fából lehetne előállítani egy olyan hajótestet, ami hasonlít a "gyáriakhoz" - és sok tekintetben a szerelhetősége is egyszerűbb lehetne.

A gőzturbinás lánctalpasról csak annyit: Ez már durva.( Illetve lehet, hogy sok szabad idő eredménye.)

ZF aggodalmára a válasz benne van a hozzászólásomban. Bizony látszik a szövés, ezért adtunk a lakkozás után a felületnek egy kiadós szórótapaszt. A harisnyázáskor egyébként azt egy lakkrétegbe ágyaztuk, nem csak egy vékony réteggel felragasztottuk. Aztán következett a szóró tapasz.Az végleg elfedte a mintázatot, és egy homogén csiszolható réteget alkotott. Később ezt tovább fejlesztettük: Epikittet a keverési aránynak megfelelően megkevertünk, majd nitró hígítóval felhígítva kiszórtuk a felületre. Megkötés után csont kemény felületet kaptunk, ami csiszolható késtapaszolható volt szükség szerint. Komoly part menti kőnek futás után is legfeljebb a festék sérült meg egy kicsit, jobbára az sem, ha nem volt éle a kőnek.

köszönöm gyr!

Szép dolog ez az üvegszövet és műgyanta, de valahogy "nem az igazi" (mert ilyen randa és krakéler alak vagyok). Ahogy Manópapa is említette, a GÉP mellett nagyon fontos a FA is. Márpedig a gitt alatt bármi lehet - igaz cserébe egyszerűbb a hajótest készítése, nem szükséges akkora pontosság a palánkolásnál.

(Most persze belém lehet kötni, hogy a gittelt/festett nem jó nekem, a türelemjáték nyers fa palánkolásnak meg nem merek nekiállni... )

Ha viszont nincs szövet, akkor lehet hogy mégis a jó öreg lenolajkencés változat az igazi a bevonásra?

(legszívesebben mattra politúroznám, csak sajna a sellakot oldja a víz )

Kedves ZF!

Azért nem kell az őskori technológiáig vissza menni. Készítettek a klubtársak olyan hajót, ahol a fedélzet fenyőlécekkel volt borítva, úgy, ahogy az már előzőleg elhangzott: Sötétebb és világosabb léceket ragasztottak egymás mellé. Kapott két komponensű híg parkettlakkot annyit amennyit a fa rostjai beszívtak. Addig kell kenni a felületet, amíg szívni tudja. Ha egyenletesen csillog és nem mattul meg sehol sem a léc, akkor ez azt jelenti, hogy telített a fa. Száradás után egy finom csiszolás szükséges, mert a lakktól a rostok megduzzadnak, és "szőrös" lesz a felület. Csiszolás után két sűrűbb parkettlakk következett. Tükörsíma csodaszép -szinte műbútor asztalos minőségű- fedélzetek készültek így. Ez egy gőzbárkánál is jól állna. No és amúgy van némi melléktermék, amivel érintkezik a fa szerkezet: víz és olaj. Ez ellen a műgyantává dermedő parkettlakkok jól védenek, és még karcállóak is egy bizonyos fokig.
Más: Elindítottam egy régi egykori EK kategóriás önjáró hajóm felújítását. Annak idején a harisnya lemaradt róla, csak Epokittet kapott az előző hozzászólásomban írt módon. Nem volt vele így sem semmi baj, több mint harminc évig a padlás forróságában egy beszívódás, sem keletkezett rajta. Én azért szeretném a Manópapa-féle üvegszálas technikával megerősíteni a hajótestet. Az ígényemet a feleségemnek már bejelentettem. Bízom kandurunkban Laciban, aki úgy hízeleg neki, hogy félig nyitott szaájjal a bajúsza tövét a lábszárához dörzsöli.. No és ugye a hegyse szemfoga, meg a szúrós bajúsza talán begyorsít egy menthetetlen szemfelszaladást.
Még másabb: Ma találkoztam az egyik egykori harisnya ellátó osztálytárs nőmmel. Említettem neki, hogy az interneten most e körül folyik az eszmecsere az egyik modellező fórumon. Jót nevetett a dolgon.

Kedves Feri

Aggodalmadról csak annyit, hogy én a mai napig, ha fa hajót csinálok, a lenolaj és csónaklakk technológiát folytatom.
Nincs JOBB!!!! Lehet bármi műgyanta, az öregek azért tudtak valamit.

A lenolajjal, csak arra kell vigyázni, hogy alaposan fel kell hígítani lakkbenzinnel. Arány, legalább 1:1.
A lakkbenzin elősegíti, hogy mélyre szívódjon a fába, és ugyan akkor, többszörösen gyorsabban szárad. (kiszellőzik a benzin a fából, és marad az olaj.)
Ha nincs hígítva, még hetek mulva is érezhető a tapintása.

Üdv Manópapa

A higitott lenolaj (felolaj) es a csonaklakk valoban jo kombinacio. Az egyik hajom igy keszult, nagyon szep feluletet ad. Sajnos azonban a mar lakkozott (Viking csonaklakk) feluletekre semmivel sem tudtam mar ragasztani, csak ha a faig lecsiszoltam.
http://images3.fotopic.net/?iid=yivqyp&noresize=1&nostamp=1&quality=70

Kedves Gyula!

Mi annak idején -az 1970-es évekről van szó- nagyon megutáltuk a csónaklakkot. Ennek pedig az volt az oka, hogy itt Magyarországon lehetetlenül hullámzó volt a minősége, egyes "szériák" szinte meg sem száradtak. Vastagon kenni végképp nem lehetett, mert megráncosodott. No és ami a lényeg: a felület csak jó indulattal volt vízálló és UV fény álló. Ezért találtunk ki alternatív magoldásokat, de ebben az időben az önjáró vitorlás kategória "élhajói" már kötelezően balsa fából készültek, ahol a lenolaj-csónaklakk páros amúgy sem állta meg a helyét. Az 1990-es években a magyar festékvegyipart is eladák (privatizálták). Sok népszerű régi termék megmaradt a gyártási palettán, csak jelentős részben -a termékek előnyére- kicserélték az összetevőket. A mai csónaklakk egy jól terülő, jól fedő, gyorsan száradó lakk, köszönő viszonyban sincs vele a harminc év előtti "névrokona". Jó teszt számomra a kerti padunk fa részei. Két éve kentem le , azóta kint van a szabadban, és nyoma sincs a lakkréteg, vagy alatta a fa romlásának, sőt még a fénye is meg van. A lenolajról nem tudok nyilatkozni. Mindig kerültem a szaga és a ragadóssága miatt. Remélem, hogy ma is lenből készül, és nem valami lenazonos aroma felhasználásával.

Anno 70 valahanyban en is epitettem a harisnyas modszerrel, sot, meg a 80-as evekben is. Aztan jott a szunet, csalad, gyerekek es ugy 2000 korul kezdtem ujra.

Üdv Mindenkinek

Lehet, hogy mind azt amit most leírok, inkább a műhelygyakorlatok címszó alá kellene, de azt viszonylag kevesen olvassák, és ami a fő, a téma itt kezdődött el.

Lenolaj.
A ma kapható lenolaj, tökéletes. A problémát az szokta okozni a használatánál, hogy nem merik eléggé felhígítani, pedig mint már írtam, legalább 1:1 ben kell. Ha hígabb, még jobb, persze nem túlzásba víve.
A lakkbenzintől, nagyon szépen egyenletesen szívódik a fába.
Z.Feri privátilag írta, hogy a lenolajjal kezelt fát csiszolni, háááát ....
Ez csak részben igaz.
A technológia a következő.
Kezelés előtt csiszolva, nedvesítve, csiszolva, nedvesítve és így tovább egyre finomabb papírral. A végén már a 220-as sem tulzás.
A ráfordított időt és energiát, meghálálja a lenolajjal történt kezelés utáni szinte tökéletesen sima felület.
Szárítani, minimum két nap, szellős helyen, és utána finoman átcsiszolni.
Ha úgy érezzük, hogy még tapad, akkor inkább várjunk még két napot.
Ki lehet kerülni ezt a problémát úgy is, hogy csiszolás helyett, egy nagyon vékony réteg csónaklakkal átkenjük, és csak annak a tökéletes száradása után csiszoljuk, de akkor már vizes papírral, és ha lehet 200-astól 500-ig.
Az így kezelt fa, tökéletes.

Én mindig ezt az utat járom. Minden munkafolyamat csiszolással kezdődik.

Üdv és jó munkát mindenkinek.