A mási történet:
Benedek Gyuri bácsival folytatott beszélgetéseim közben sok szakmai bemutató szerencsés résztvevője voltam. Megmutatta a CO2 motor gyűjteményét, és számtalan motort alkatrészeire szedve is megnézhettem. Ekkor már foglalkoztatott a Jodel D9 megépítése, és azon gondolkodtam, hogy milyen jól nézne ki benne egy két hengeres motor. Gyuri bácsi számtalan technológiai trükköt is elárult -kevesen tudják róla, hogy kitanulta a műszerész mesterséget is- és ezek birtokában elég "erősnek" éreztem magam, hogy bele vágjak. A henger és dugattyú készítésről Gyuri bácsi lebeszélt, a sok buktató miatt. Ezért döntöttem a BH-88 Botond motor alkatrészeinek felhasználása mellet. A modell kissé farnehéz lett, ezért acél forgattyús tengelyt alkalmaztam. Gyuri bácsi javaslatára csak hátul van golyós csapágy. Elől bronz siklócsapágyon fut a főtengely. Ezekkel a megoldásokkal a motor tömege erős 30 gramm lett. Őszre állt össze a szerkezet, és az indítási próbák alatt csak prüszkült, durrogott, majd az egyik henger "kiköpte" a csatlakozó cső tömítését. Az esemény krónikája még, hogy egy visszafelé indulási "kísérleténél" a motor az újjamon eltörte az egyetlen 200-as Igra légcsavaromat. Gyuri bácsitól kértem segítséget, hogy van-e neki tömítése. Azt javasolta, hogy vigyem el a kész motort,és majd készít hozzá tömítéseket. Elvittem. Két hét múlva Albertfalván az őszi börzén futottunk ismét össze. Javasolta, hogy ha ráérek, menjek el hozzájuk, mert készen van a motor. Elmentem. Fölszaladt az emeletre a műhelyébe -ami egy szentélynek számított- és hozta egy nagy palack társaságában. Ilyenek mindíg voltak nála otthon. Leültetett, és jó alaposan "lecsezett". A rá jellemző alapossággal alkatrészekre szedte a motor, és megállapította, hogy tíz szerelési és kivitelezési hibát talált, amelyeket ő kijavított. Majd a zöld palackból feltöltötte a motor tartályát és felém nyújtotta: "Indítsd be!"-mondta. Megrántottam a légcsavart és csodálatos módon egy óramű finomságával járni kezdett a motor. Miután így előhűtöttük a tartályt még egyszer feltöltötte, és megint felém nyújtotta, hogy indítsam el. Ekkor már a nyakában lévő stoppert is elindította. Több mint 100 másodpercig járt. Ez után garatulált a motorhoz, és azt modta, hogy arra a célra kitűnő lesz, amire szánom, F1-K modellbe nem való a tömege és a nagyobb gáz fogyasztása miatt. Végül elmondta, hogy nagy élvezettel foglalkozott a motorral, mert idehaza kuriózumnak számít, és neki sem volt gyakorlata az ilyen szerkezetekkel. Neki is meg kellett tanulni a beindítását, ami neki sem sikerült elsőre. A motort a rá következő héten megmutattam a Budapesti Modellező Sportegyesületben, majd otthon eltettem. Nem tudhattuk, hogy Gyuri bácsi jó négy hónap múlva váratlanul meghal. A temetés után hónapokig nem volt lelki erőm a kezembe venni, végül úgy döntötteml, hogy így marad, ebben a beállításban ahogy Gyuri bácsi keze nyomát viseli. Azóta elkészült a második kettő hengeres Botond is, ahol igyekeztem a tíz hibát újra nem elkövetni.
|