Na csak, hogy bonyolítsuk a dolgokat, postán nem lehet megrendelni
tőlük? Mostanában nem nagyon fogok arrafelé járni.
Az ősi gépépítők technikáiról is érdemes megemékezni, mert igen
tanulságos. Nem csak, hogy szilikonjuk, meg epoxi gyantájuk nem volt,
de már eszterga-gépük, meg menetvágójuk se. A csavarok "gyártása"
úgy nézett ki, hogy a kovács melegen alakított egy rudat, a végére
megcsinálta a 4 lapú csavarfejet is. Olyan volt ez mint egy hengeres,
nagyobb patkószög. Aztán jött a vasműves aki hidegvágóval szó szerint
ráfaragta a menet-spirált a vasrúdra. Így aztán ahány műhely, ahány
gépépítő annyi féle emelkedésű, méretű, menetprofilú csavar volt
a hengereket öntötték, majd nekiálltak a szakik és hidegvágóval,
reszelővel meg sziszolókővel addig kűzdöttek amíg a henger belső
felülete körszimmetrikus és síma nem lett. Elég kegyetlen egy melő
lehetet és nagy kézügyességet kívánt. Gyakorlatilag úgy épült ez
Watt, Newcomen stb... féle gép mind egy szobor, vasdól kifaragták.
Persze egy gép építése akár évekig is eltarthatott, és az illeszési
hiányosságok miatt gyalázatos volt a hatásfoka és a teljesítménye
is röhejes volt mai szemmel. De ahol a bányákba betört a víz ott ez
is nagyon megfelelt. A bányászok annyire szerették ezeket a gépeket
(naná, hogy szerették az életük múlott rajtuk) hogy szabadidejükben
besegítettek a tisztogatásukban, szerelgetésükbe, és a tárnába menet
megsímogatták egy-egy alkatrészük. A feleségek meg azt lesték
bólogat-e a nagy gerenda a gépházon, amíg az ment addig nem izgultak
annyira a férjekért-gyerekekért. A gépépítő (Ironmaster) igazi sztár volt
azokban az időkben.
üdv.: SRY