Az alacsony iskolai végzettség szintje determinálja az életminőség valamint a munkába állás feltételeinek javítására vonatkozó lehetőségeket. A tudásalapú társadalom követelménye az élethosszig tartó tanulás szükségessége, amely alapvetően meghatározza az egyén kompetenciáinak folytonos fejlesztését a technológiai innovációval kölcsönösen növekvő munkaerő-piaci igények kielégítése végett. Az oktatás kulcsfontosságú eleme lesz tehát a romák hátrányos helyzetének felszámolását célul kitűző programoknak, mivel azok a társadalmi-gazdasági lemaradások, amelyek a cigányságot érintik az alapvető tudásszint hiányosságaira vezethetőek vissza. Vagyis, az alacsony iskolai végzettségnek – amellyel a romák többsége rendelkezik – meghatározó szerepe van a halmozottan hátrányos társadalmi helyzet kialakulásában.
Az ENSZ közgyűlése által 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata a 30. cikkely 26. pontjában deklarálja a művelődéshez való jogot. Tehát nem állnak jogi akadályok a tanulni vágyó roma ifjúság elé, ennek ellenére a túlnyomó többség még az elemi iskola nyolc osztályát sem fejezi be, vagy ha mégis, akkor azt csak jóval később abszolválja, túl az átlagos, 14-15 éves életkoron. Mindebben természetesen szerepet játszanak az etnikum identitásából fakadó kulturális sajátosságok, valamint azok a cigánysággal szemben támasztott sztereotípiák és előítéletek, amelyek mind megnehezítik a társadalmi beilleszkedést és a többségi lakosság normarendszerének való megfelelést.
Az iskolai szegregáció tekintetében Magyarország az élen jár az Európai Unió országai között. Hazánkban minden harmadik roma származású fiatalt érint az oktatás intézményrendszerében megjelenő sajátos elkülönülés. Mindez azt jelenti, hogy az érintett tanulói hányad olyan iskolában folytatja tanulmányait, ahol a diákok többsége szintén roma származású, valamint azt, hogy a romák szomszédságában élő nem roma származású lakosság többsége olyan iskolába jár, ahol nem a cigány fiatalok vannak többségben. Az iskolai szegregáció egy másik formája során a kisebbségi fiatalokat az értelmi fogyatékossággal rendelkező gyerekek számára fenntartott úgynevezett speciális tantervű, azaz ismertebb nevén kisegítő iskolákba irányítják. Magyarországon 2003-ra minden ötödik roma származású gyermek ilyen jellegű iskolába járt. A legtöbb európai országban, így Magyarországon is szembesültek a párhuzamos oktatás problémájával. Ugyan az országok kormányai megpróbáltak lényegi intézkedéseket hozni annak érdekében, hogy a szegregáció következtében speciális iskolába íratott roma fiatalok átkerüljenek a normál típusú oktatásba, mégis a tapasztalatok arról szólnak, hogy ez csak az esetek nagyon kis százalékában hozott sikereket.
A romák alacsony iskolázottsági szintjének problematikája tehát összetett jelenség, az előítéletek, a különböző kulturális sajátosságok valamint a szegregáció hatásai együttesen eredményezik azt, hogy Magyarországon a 15 évesnél idősebb roma népesség négyötöde rendelkezik csak 8 osztályos általános iskolai végzettséggel. A roma fiatalok többsége pontosan az alacsony iskolázottsági szint miatt funkcionális analfabéta. A hiányzó alaptudás pótlása a felnőttképzés keretein belül megy végbe. Természetesen ezeknek az iskoláknak az alapismeretek elsajátíttatásán túl fontos szerep jut még a munkaerő-piaci helyzet javításában valamint a társadalmi elvárásoknak megfelelő viselkedésformák megismertetésében és belsővé válásában, azaz a szocializációban. A romák képzésének megtervezésekor viszont nem szabad figyelmen kívül hagyni hátrányos életkörülményeiket valamint a kulturális identitásukból fakadó sajátos mentalitásukat, így az oktatás kizárólag csak nagy szaktudással rendelkező pedagógusok és andragógusok bevonásával mehet végbe. A hazai kormányzat folyamatosan keresi a romák felzárkóztatásával kapcsolatos megoldási lehetőségeket, ennek megfelelően az Országos Képzési Jegyzék 43 szakmát kínál az előképzettséggel nem rendelkező cigányok számára. Ezek a szakképesítések azonban nem élet-idegenek a romák számára, hiszen legfőképpen hagyományos ősi mesterségeikre támaszkodnak (pl. famegmunkálás, erdőművelés, bőrtárgy-készítés, stb.) Nonformális keretek között a roma felnőttoktatást az 1990-es évektől szerveződő népfőiskolák rendszere foglalja magába. Ezek az intézmények egyben kulturális központként is funkcionálnak, amelyek célja a felzárkóztatás mellett a cigány kultúra megőrzése és egyben továbbítása is a társadalom felé. A népfőiskolák meghatározó programja a romavezető képzés, vagyis olyan kiemelkedő képességű személyek nevelése, akik tulajdonságaik révén alkalmasak lesznek arra, hogy roma közszereplőként jelenjenek meg. Ők lesznek azok a fiatalok, akik az etnikum többi tagja számára segítséget nyújtanak a mindennapi életben való boldoguláshoz. Ezzel a módszerrel olyan alapvető ismereteket szereznek, amelyek birtokában egy álláspályázat megírása vagy egy kérvény kitöltése már nem jelent további nehézségeket a számukra.
A legsúlyosabb probléma a romák alacsony munkaerő-piaci részvétele, ami alapvetően összefügg iskolai végzettségükkel. Az aktív korú roma lakosság döntő többsége maximum nyolc osztályos általános iskolai végzettséggel rendelkezik, amely szinte már semmilyen értéket sem képvisel a munkaerőpiacon. Az UNDP 2005-ben készült felmérése szerint a 15 évesnél idősebb roma lakosság 13%-a tekinthető aktívnak, ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagynunk a munkanélküliség tágabb értelemben vett definícióját sem. Ebben az értelmezésben a munkanélküliek csoportjába tartoznak azok az aktív korúak is, akik a kérdezést megelőző hónapokban semmilyen kereső tevékenységet sem folytattak. Ha a tágabb értelmezést vesszük alapul, akkor Európán belül Magyarországon a legkisebb a munkanélküli cigányok aránya, ez az aktív korú lakosság mintegy 26%-a. A romák alacsony iskolai végzettsége leszűkíti mozgásterüket a munkaerő-piacon, így alapvetően a fizikai jellegű munkát igénylő területeken nyílik esélyük az elhelyezkedésre. Ugyanakkor munkavállalói esélyeiket tovább csorbítja az ellenük táplált diszkrimináció, így pénzkereseti csatornáik a feketegazdaságba vezetnek.
A problémával az Európai Unió szervezetének is szembesülnie kellett, így az elmúlt időszakban a tagállamokban – így természetesen Magyarországon is – különféle, a romák felzárkóztatását célul kitűző programokat hirdetett meg. Az 1990-es évek végén jött létre az Európai Unió nagy sikereket hozó Phare-Lien programja. Az előkészületek során kiválasztottak 88 olyan roma származású fiatalt, akik elmaradtak az iskolai tanulmányaikkal. A résztvevők a képzés megkezdése előtt előzetes tudásszint felmérésen mentek keresztül, amelynek kielemzése után készítették el az oktatási programot. A képzés sajátossága, hogy a tananyagot magába foglaló tankönyv cigány hagyományokat dolgoz fel, valamint az, hogy az oktatók a népfőiskolai képzésen végzettek közül kerültek ki. A program a tanárok és a hallgatók kölcsönös bizalmára épült, amely nem várt eredményeket hozott. Azok a tanulók, akik a képzés megkezdése előtt nem rendelkeztek nyolc osztályos általános iskolai végzettséggel, a képzés végére sikeresen abszolválták azt, míg azok, akik a bementkor már birtokában voltak az elemi iskola elvégzéséről szóló bizonyítványnak, ápolói végzettséget szereztek. A csoport egy harmadik része pedig letette a „B” kategóriás jogosítványt. A Phare-Lien program célja a képzésben részt vett roma származású egyének munkaerőpiacon történő elhelyezése volt, így az őket minimum 1 évig foglalkoztató munkáltatók a szakképzett munkaerő mellé még anyagi támogatásban is részesültek. Ugyan a programok folyamatosan javítják a romák beilleszkedési és megélhetési esélyeit, a problémát azonban mind a mai napig nem sikerült teljes egészében megoldani.
Az eddigi tapasztalatok tükrében összességében elmondhatjuk, hogy az úgynevezett roma-kérdés megválaszolása nemzetközi összefogás eredményeként kell, hogy létrejöjjön. Jelenünk e célt szolgáló nemzetközi nagy projektje a Járóka Lívia által kidolgozott úgynevezett roma-stratégia, amelynek eredményei egyelőre még nem ismertek a külvilág számára.