Becslések szerint a világban mintegy 12 millió roma él. A legalább 8 millió főre becsült európai cigányság kisebb-nagyobb közösségei szinte minden európai államban megtalálhatók. Az európai cigányság mintegy 70 százaléka Közép- és Kelet-Európában él, ahol egyes országokban arányuk eléri vagy meghaladja az összlakosság 5 százalékát. Magyarország a cigány lakosság létszámát tekintve, az európai becsült adatok viszonyításában, 38 ország között, Románia, Bulgária és Spanyolország után a negyedik helyen áll. A Magyarországon élő etnikai kisebbségek közül a legnagyobb a cigányság. Mértékadó becslések szerint számuk jelenleg 400-600 ezer fő.
A Magyarországon élő romák helyzete mindig is vitatott kérdés volt. Eleinte,Magyarországra érkezésük után sikeresen integrálódtak a társadalomba,hiszen olyan hiányszakmákat végeztek,mint a fazekasság, kosárfonás, fémművesség. A problémák később, a felvilágosodás idején majd főleg az ipari forradalommal kezdődtek, amikor az ilyen tevékenységeket az olcsón előállított tömegáruk kiszorították a piacról. Ez a helyzet egyre inkább eluralkodott, s míg a társadalom nagy része alkalmazkodott az új változásokhoz és elkezdett haladni a korral, felzárkózni a nyugati hatásokhoz a cigányság kiesett ebből a körből. Munkaerőpaci részvételük alacsony százalékát többek között ezzel is magyarázhatjuk. Ezek után pedig először a rendszerváltás után kapott nagyobb figyelmet az itt élő roma népesség. Ekkor keletkeztek a mai napig is legmeghatározóbb alaptörvények (nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény),melyek célja a romák segítése,támogatásuk együttélésük,jogaik és lehetőségeik szabályozása. A cigányság története időben és térben is messzire nyúlik vissza,sokak által nem ismert származásuk és vándorlásaik kalandos története. Továbbá az utóbbi időben az állami háttér- támogatás és a szabályzás hiányosságai illetve a csökkenő figyelem következtében a cigányság egyedülálló és gazdag kultúrája is eltűnőben van. A roma népesség Magyarországon etnikumként, tehát itt élő kisebbségként jelentkezik, így rájuk is ugyanazon törvények vonatkoznak,mint az itt élő többi kisebbségre és általában "egy kalap alatt" is tárgyalják ügyeiket és jogállásukat. Ugyanakkor a cigányság helyzete teljesen más a többi kisebbséghez képest, szociális, kulturális és oktatásban elfoglalt szerepük is csekély,hátrányos helyzetben vannak. Az Európai Unióhoz való csatlakozás,ha eleinte nem is, de az utóbbi időben változtatásokra és nagyobb nyilvánosságra késztette a cigány népesség helyzetének kérdését. Magyarország Európai Uniós elnökségének éve (2011) a romák szempontjából sikeresnek mondható,hiszem Járóka Lívia, Európai Parlamenti képviselő kezdeményezésére elindulhatott egy európai szintű stratégia a romák helyzetének rendezése céljából. Így nem csak hazánk mozdult el az évek óta fennálló mozdulatlan helyzetből, hanem egész Európa megismerhette a magyar és európai roma népesség problémáit. Remélhetőleg a mostani kezdeményezés sikeres lesz,nem áll meg a haladó szakaszban és végleg rendeződhet a cigányok helyzete,amely a későbbiekben re-integrációval, kormányzati és európai szintű szabályozással és támogatással felfelé ívelő tendenciát mutathat.
Az Antall József (1932-1993) vezette kormány már 1990-ben új, országos hatáskörű intézményt hozott létre: a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalt (NEKH), amely elsődleges feladatául a kormány kisebbségpolitikai döntéseinek előkészítését, a kisebbségi politika elvi megalapozását és koordinációját kapta. A NEKH feladata lett a kisebbségek helyzetének folyamatos figyelemmel kísérése, elemzések készítése, valamint a kapcsolattartás a kisebbségek képviselőivel. A hivatal az 1990-es évek közepétől döntő szerepet vállalt a cigányságot érintő rövid és középtávú programok kidolgozásában. A hivatalon belül 1998-tól külön elnökhelyettes koordinálta a roma ügyeket. A kisebbségeket érintő jogalkotás legfontosabb eleme, a további közbelépést és intézményi kereteke megalapozó jogszabály a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény, amelyet a parlament 96 százalékos többséggel fogadott el. A törvény Európában egyedülálló módon egyéni, valamint kollektív jellegű – személyi elvű (perszonális) autonómiát és helyi, illetve országos önkormányzatok létrehozását lehetővé tevő – jogokat biztosít a Magyarországon honosként elismert 13 kisebbségnek, köztük a romáknak. A kisebbségi önkormányzatok többek között jogot kaptak arra, hogy saját hatáskörükben döntsenek intézmények alapításáról, átvételéről, fenntartásáról, különösen a helyi oktatás, az írott és elektronikus média, a hagyományápolás és a művelődés területén. A kisebbségi törvény a magyarországi cigányság számára történelmi jelentőségű, hiszen először ismerte el jogszabály ezt a népet kisebbségként, államalkotó tényezőként, biztosítva a cigányok egyéni jogai mellett a kollektív önszerveződés lehetőségét, a helyi és az országos kisebbségi önkormányzatok megalakítását. 1994-1995-ben 477 helyi cigány kisebbségi önkormányzat jött létre (a kisebbségi arányokat jelzi, hogy a másik 12 nemzeti kisebbség kerületek kisebbségi önkormányzatai közvetett választások útján létrehozták a Fővárosi Cigány Kisebbségi Önkormányzatot, valamint 53 fővel megalakult az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat (OCÖ) is.