Bevezetés
Magyarország legnagyobb nemzeti kisebbsége a cigányság, ez a kisebbség egyben Európa negyedik legnagyobb roma közössége is. Ez az etnikai kisebbség, jelentős hátrányokkal indul a munkaerő-piacon. Ez a hátrány főleg a társadalmi előítéletekből ered, amelyek a mai napig meghatározzák a cigányság munkavállalási lehetőségit. A romák társadalmi mutatói lényegesen rosszabbak az országos átlagnál, többségük a létminimum alatt él. Rendkívül kiszolgáltatott helyzetben vannak, mivel a roma háztartásoknak több mint a fele tartós munkanélküliségben és szegénységben él, az egyetlen jövedelemforrásuk a szociális transzferjövedelmek, vagyis a családi pótlék és a szociális segélyek.
A roma társadalom helyzetének alakulása a munkaerő-piacon:
A II. világháború idején az akkori magyarországi cigány népesség (kb. 200 ezer fő) legnagyobb része letelepedett és a hagyományos cigány életmódtól eltérő életvitelt folyatott. A dualizmus idején a hagyományos cigány foglalkozások lassan kezdtek eltűnni. De az akkori gyors gazdasági növekedésnek köszönhetően a munkanélkülivé váló cigányok, hamar új kereseti lehetőségekhez jutottak. Viszont a két világháború között a hagyományos foglalkozások majdnem teljesen eltűntek, és a cigányok már nem nagyon tudtak lépést tartani a technikai és a társadalmi fejlődéssel. Szociális, kulturális és anyagi lemaradásukat tovább súlyosbította a környező országokból megnövekedett számban bevándorló cigányok száma. Mivel a kevés munkalehetőségen egyre több romának kellett osztoznia. 1944-ben helyzetük jelentősen súlyosbodott az akkori hatóságok radikális módszerei miatt, amit a „cigánykérdés” megoldására alkalmaztak, végül az egész népirtásba fulladt. A cigányság számára a háború vége a megmenekülést jelentette a teljes megsemmisüléstől. Az 1947-1948-is tartó időszak nagymértékben megváltoztatta a romák helyzetét, mivel a demokratikus rendszerben az egyenjogúságukat hirdették. Viszont a bekövetkező gazdasági változások hatására a hagyományos cigány mesterségek teljesen eltűntek. Az 1950-es évek elején elindult és a nyolcvanas évek közepéig tartó erőltetett iparosítás teljes foglalkoztatottságot eredményezett, ez a romák helyzetét nagymértékben javította. Az iparosításnak köszönhetően a romák anyagi viszonyai rendezettebbek lettek és így integrálódni tudtak a szocialista munkások közé. De már ekkor is érzékelni lehetett a megkülönböztetést a roma és a nem roma munkavállalók között. Mivel legtöbb esetben a romák csak az alacsonyabb társadalmi rétegekre jellemző állásokat töltötték be. Ennek legfőbb oka az iskolázatlanság és a szakképzetlenség, ami a mai napig a legnagyobb oka a romák munkanélküliségének. A cigányság helyzetének alakulásában a legjelentősebb esemény a rendszerváltás volt. A rendszerváltás sokkolóan hatott a magyar munkaerő-piacra, tömeges elbocsátások voltak, amiknek az első áldozatai a romák lettek. Szóval a rendszerváltást követően a romák kerültek ki legnagyobb számban a munkaerő-piacról és a mai napig számukra a legnehezebb alkalmazkodni a piaci viszonyokhoz.
Diszkrimináció a munkaerő-piacon:
A Gallup Intézet 1997-es intolerancia-vizsgálata során a megkérdezettek 50 százaléka vallotta azt, hogy idegenkedik a cigányoktól. Ez alapján hiba lenne azt gondolni, hogy ez az intolerancia nincs jelen a munkaerő-piacon is. De sajnos a munkaerő-piacon nagyon nehéz tetten érni és bebizonyítani az ilyen megkülönböztetéseket. Mégis bizonyos adatok alapján kijelenthető, hogy Magyarországon jelen van a cigányokat a munkaerő-piacról kiszorító etnikai diszkrimináció. Erre példa a következő eset is, amiről 2002 februárjában, a Népszabadságban számolt be a Fővárosi Munkaügyi Központ egyetlen roma ügyintézője. Vallomása szerint a Fővárosi Munkaügyi Központban nem tartják számon a munkanélküliek származását, mivel ezt törvény tiltja. Ennek ellenére gyakori, hogy a munkaadók jelzik, hogy nem szeretnének roma származású embert foglalkoztatni. A központ csak akkor tudna tenni ezek ellen valamit, ha a munkaadók elismernék, hogy a származásuk miatt nem alkalmazzák a romákat. De természetesen ezt senki nem ismeri el. Az ilyen tapasztalatok miatt sokszor próbálnak a közvetítő irodák nélkül állást keresni ismerősök vagy újsághirdetések segítségével. A munkára jelentkezés során azonban a legtöbbször ugyanazokat tapasztalják a roma jelentkezők. A telefonos jelentkezésnél a munkáltató vagy annak képviselője segítőkészen ad felvilágosítást, majd megbeszélnek egy személyes állásinterjút. Aztán a találkozón mikor a munkáltató vagy annak képviselője szembesül, a jelentkező származásával rögtön közli, hogy az állást már betöltötték. De az is nagyon gyakori, hogy azt mondják a jelentkezőnek, hogy majd értesítik arról, hogy megkapja-e az állást, de ez soha nem történik meg. Akár még az is előfordulhat, hogy a munkáltató közli cigányokat nem alkalmaz. Mivel az állásinterjúkon általában egyedül vesznek részt a jelentkezők és nincs jelen tanú az ilyen esetekben nagyon nehéz bebizonyítani azt, hogy etnikai megkülönböztetés miatt nem foglalkoztatják az adott személyt.
Összegzés
Szóval a romák reintegrációját a munkaerő-piacra nagyban akadályozza a munkaerő-piacon is jelen lévő diszkrimináció. A társadalom nagy része nincs tisztában a romák helyzetével és nem is érdekeltek helyzetük javításán. Tehát, a magyar társadalomban az előítéletek meglétét társadalmi tényként kell kezelni.
Bibliográfia:
- Esélytelenül:
http://www.neki.hu/attachments/405_eselytelenul.pdf
- Hátrányos helyzetű csoportok diszkriminációja a munkaerő-piacon (VII. fejezet):
http://mek.oszk.hu/06400/06453/06453.pdf
- A romák lehetőségei a munkaerő-piacon:
http://www.stud.u-szeged.hu/szttsz/konferenciak_elemei/szirmai.pdf