A homoszexualitás már az ókori művészeti alkotásokban is megjelent, bizonyítva, hogy a homoszexualitás mindig is jelen volt a különböző társadalmakban. Azonban a megítélés a társadalmakban más és más. A társadalmak 60%-a elfogadóan vélekedik, 30%-a toleráns, végül 10%-a a társadalmaknak kifejezetten elutasítja, sőt szabályokat állítanak fel ellene.
Az ókori görög társadalmakban természetes jelenségnek számított, hogy a felnőtt görög férfiak kamaszkorú fiúkat vettek magukhoz nevelés céljából, és ebbe a kapcsolatba a szexualitás is beletartozott. A felnőtt férfiak közötti kapcsolatot nem támogatták, viszont kivétel, hogy a spártai katonák párban harcakor pozitív hatást eredményezett az előzetes kapcsolat támogatása.
A rómaiak kezdetben kevésbé támogatták a homoszexualitást, azonban később ez a hozzáállás megenyhült.
Ellentétben a vallások (és főleg a keresztény, iszlám és zsidó) a középkortól kezdve még máig is elítélik a homoszexualitást, amelynek tettlegességi formáit különböző kivégzési formákkal büntették. Mára a nyugati civilizáció hatására enyhült az elítélés, azonban egyes országokban, pl. Iránban még máig jelen van a büntetés.
A II. világháború alatt folyó Holocaust áldozatai között a zsidók, cigányok, Jehova-tanúi mellett a melegeket is deportálták. Megkülönböztető jelzésként rózsaszín háromszöget kellett a ruhájukon viselniük. A világháború után elindultak a homoszexuálisok jogvédő harcai, amelynek hatására a társadalomban is bekövetkezett egy pozitívabb változás.
A homoszexualitás szó eredetének bemutatása elengedhetetlen jelentőséget képvisel, ugyanis a kifejezés miatt egy negatív értelmezés alakult ki a köztudatban. A kifejezés az 1860-as években született, jelentése: azonos (homo) nemű (sexus) és az azonos nemű partnerek egymás iránti vonzalmára utalt. Az emberek normákat hoznak létre arról, hogy egy embernek hogyan kéne élnie és viselkednie, és ha valaki nem olyan, mint mások, akkor –akár orvosilag is- kezelni kell őket.
A szó tartalma tehát negatív tartalommal bír, illetve ehhez a szóhoz az emberek többsége azt a jelentést társítja, hogy két férfi szexuális kapcsolatáról van szó. Az emberek többsége nincs tisztában a valódi jelentéssel, ugyanis azt gondolják, hogy a melegek kapcsolata kizárólag szexuális jellegű, gyakran váltogatják szexuális partnerüket és veszélyt jelentenek a többi, nem homoszexuális emberre nézve. Ez az elgondolás azonban téves, csupán egy negatív sztereotípia alkotás az alapja.
A nemi identitás felvállalása a társadalmi elfogadás enyhülése ellenére még mindig negatív megkülönböztetéssel jár - sok más terület mellett- a munkaerőpiacon is. Egy nemi identitás szempontjából „más” személy hátrányos helyzetűnek bizonyul, és negatív diszkriminációra számíthat, ha felvállalja nemi hovatartozását. Már az állásinterjú kellemetlen kérdéseinek egyike lehet, amely valójában minden ember magánügyének számít. Egy homoszexuális személy folyamatosan nehézségekkel szembesül egy munkahely megszerzése, megtartása során. Ennek kiküszöbölése érdekében választhatja azt a megoldást, hogy eltitkolja nemi hovatartozását, vagy pedig fel kell vennie a versenyt a negatív megkülönböztetéssel és esetleges atrocitásokkal szemben.
Rengeteg vitára ad okot, hogy etikus-e, ha a munkaadó a dolgozója személyes kapcsolatairól információt szerez. Emellett hatalmas dilemma, hogy a munkavállaló akár az interjú során, akár a későbbiekben a kollégáinak elmondja-e magáról ezt a személyes információt. Sokan a hallgatást választják, ugyanis nem kockáztatják, hogy elveszítse állását, esetleges negatív hatások érjék, vagy a közösség emiatt kiközösítse, ezzel munkáját hátráltassák, emberi mivoltában megsértsék, lenézzék. Még akkor sem vállalják fel, ha a környezetük nem ítélkezik, látszólag elfogadó, ugyanis félnek a személyes ellentétektől. Ez a belső elfojtás azonban különböző lelki problémákat eredményezhet. Egy személy, aki nem tud, nem lehet teljes mértékben önmaga, az negatív hatással van az egyén mindennapjaira, ezzel nehezebbé válik a jó kollegiális viszony kiépítése, a csapatban dolgozás megvalósítása, illetve a mindennapi munkavégzést is rontja hatékonyságában.
Arra is van példa, persze igen kevés, hogy felvállalják másságukat a munkahelyükön, annak ellenére, hogy tudják, a munkáltatók nem kifejezetten elfogadók. Ők pozitív például szolgálnak sorstársaik számára. Megoldás lehetne az elfogadásra, ha többen vállalnál fel és ezzel a társadalom is lehetőséget kapna, hogy belássa, attól, hogy valaki a magánéletében más szemléleteket vall, mint a hagyományos, ugyanolyan jó főnök, kolléga, barát lehet.
Egy gyakorlati példa azonban szemlélteti, hogy ez a valóságban még mindig nagyon elmaradott! Az emberek nagy része elutasítóan viselkedik.
„Pétert közvetlen kollégái azért közösítették ki, mert meleg. „Barátkozó, közösségi ember vagyok, így általában minden társaságba be szoktam illeszkedni. Így volt ez a kettővel ezelőtti munkahelyemen is, ahol végül amiatt vált tarthatatlanná a helyzetem, mert megtudták, meleg vagyok. Úgy tűnt, megúszom pár hülye viccel, de nem. Ha bementem a terembe, hirtelen abbamaradt a beszélgetés, a kollégáim direkt kihagytak a közös ebédekből, még csak nem is rendelhettem velük, és persze csak nekem nem szóltak, ha munka után beültek kocsmázni. Tudom, hogy kibeszéltek, figyelték, kikkel találkozom ebédszünetben, és jön-e értem valaki, hogy együtt menjünk haza. Én nagyon diszkréten intézem a magánügyeimet, nem láthattak semmit. A kiközösítést még csak-csak elviseltem, de azt, hogy suttyomban elkezdték elvenni tőlem a projekteket, amin dolgoztam, már nem. A következő munkahelyemen már óvatosabb voltam. Azt, hogy meleg vagyok, titkolom” - mondja a 36 éves férfi.”
Az alábbi nyilatkozat alapján sajnos az a tapasztalat, hogy sok homoszexuális munkavállaló vagy fél a negatív megkülönböztetéstől, vagy a már előzőleges negatív tapasztalatai sarkallják arra, hogy eltitkolja másságát. Ha jól belegondolunk, érthető, hogy nem vállalják ezt a kockázatot.
A negatív példa ellenére manapság egyre elterjedtebb, hogy egy cég kifejezetten pozitívan diszkriminálja a hátrányos helyzetű munkavállalókat, ezzel támogatva a negatív diszkrimináció csökkentését és lehetőséget biztosítanak arra, hogy a társadalom, vagy legalábbis egy kisebb közösség számára kevésbé idegen legyen ez a helyzet. Sajnos ezekből a cégekből még kevés van, de remélhetőleg a nyugati fejlődés eredményeként a helyzet pozitív irányba változhat.
Felmerülhet a kérdés, hogy vajon minden típusú munkahelyen ugyanolyan mértékben jelen van-e a hozzáállások aránya? Azaz vannak-e olyan munkahelyek, ahol „elnézik” a homoszexuális dolgozókat? A kutatások azt bizonyítják, hogy igenis vannak olyan munkaterületek, ahol kevésbé, más helyeken sokkal inkább támogatóak a homoszexuálisokkal kapcsolatban.
Ahol a másság kifejezetten negatív értelmezést kap azok a területek, amelyek a társadalmi felfogásban ún. „férfias” területek. Abszolút elítélik pl. a fegyveres erőknél szolgálókat, valamilyen magas beosztású személyeket, olyanokat, akik tekintélyt sugároznak és példaként jelennek meg a társadalomban, pl. orvosok, ügyvédek, politikusok, elnökök. Azonban irracionális félelmet keltenek pl. a homoszexuális oktatók és olyan személyek, akik gyerekekkel foglalkoznak. Ez azzal a téves elgondolással párosul, miszerint a homoszexualitást ugyanolyan „betegségnek” titulálják, mint a pedofíliát.
Vannak azonban olyan területek is, ahol „már megszokott”, „nem meglepő”, ha kiderül, hogy a munkavállaló homoszexuális beállítottságú. Ilyen szakma pl. a pénztáros, bolti eladó, stylist, divattervező, fodrász, művész. Illetve az olyan szakmák, amelyek főleg „nőiesek”, azaz olyan kompetenciák szükségesek hozzá, mint gondoskodás, érzékenység, jó stílusbeli érzék.
A szexuális hovatartozás megválasztása mindenki számára magánügy, azonban feltehető az a kérdés, hogy vajon az emiatt kialakuló negatív megkülönböztetés, hátrányba kerülés is magánügynek számít? A munkavállalónak nyilvánosság elé kell tárnia azt, ami elvileg mindenki számára magánügy? Vagy ha ezt megteszi, kiküszöbölhető-e az, hogy ne legyen csak egyetlen olyan személy a munkahelyen, aki emiatt „másképp” néz rá? Általánosan elmondható, hogy a legtöbb munkahely intoleránsan reagál, azonban néhány munkahely „megtűri” őket a munkahelyen. A homoszexualitás elfogadása lassan, de az elfogadás irányába tolódik, amit a különböző egyesületek, szervezetek támogatnak. Emellett a média és a nyugati fejlődés is arra buzdít, hogy egy modern társadalom egyik fontos célja, hogy minden ember számára alapvető legyen az a gondolat, hogy minden ember egyenlő korra, nemre, nemzetiségre, vallásra vagy akár szexuális beállítódásra vonatkozóan.