A diszkrimináció tilalmát először a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. Törvény (Mt.) vette fel szabályai közé. Ez a tilalom a kor szerinti megkülönböztetésre is kiterjed, vagyis a nyílt diszkriminációt a törvény bünteti. A rejtett diszkrimináció gyakorlata azonban még él. Áldozatai általában nem lépnek fel ellene, kevesen mernek élni a jogaikkal félve attól, hogy elveszítik munkahelyüket. Kevés bejelentés érkezett, s a legtöbb esetben a munkáltató bizonyítani tudta, hogy nem történt megkülönböztetés. Időskori diszkriminációval kapcsolatos történetekkel ritkán találkozhatunk az újságok hasábjain, a munkahelyi ageizmus pedig szinte elfogadottá vált, pedig komoly következményei lehetnek gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt.
Az idősebb korosztály már 45-50 éves korától alanya a foglalkoztatásbeli diszkriminációnak, a megkülönböztetettek közel 55 százaléka ebből a korosztályból kerül ki. Hazánkban az az 50+-os, aki elveszíti az állását, a legtöbb esetben feladja a reményt, hiszen a több mint 10 százalékos munkanélküliség mellett nincs sok esélyük a munkavállalásra. A vállalatok a fiatal munkaerőt preferálják. Egyértelműnek tűnik, hogy egy pályakezdő és egy 50 év feletti közül a fiatalabbat választják. Képzettsége ellenére sem vesznek fel szívesen olyan munkaerőt, aki pár éven belül nyugdíjba vonul. Emellett gyakran vesznek búcsút az idősebbektől, hogy fiatalokkal töltsék meg a munkahelyi pozíciókat, holott az idősek tapasztalataik révén gyakran többet teljesítenek. Míg az Európai Unióban az 50–64 éves férfiaknak átlagosan 60 százaléka, a nőknek pedig 50 százaléka dolgozik, addig itthon a férfiaknak csupán 51,5 és a nőknek 41,3 százaléka foglalkoztatott ebben az életkorban. A válság kezdete óta az elbocsátások elsősorban az idősebb korosztályt sújtják. A velük kapcsolatos, közgondolkodásba beépült sztereotípiák miatt nem, vagy nagyon nehezen tudnak visszakerülni a munkaerő-piacra.
Elemezzük, melyek azok az előítéletek, melyekkel „megbélyegzik” az idősebbeket. Az egyik leggyakoribb „mítosz" az idősekkel szemben, hogy "magas a bérigényük". Tény, hogy különösen a képzett idősek magasabb bérigénnyel keresnek munkát, hiszen nagyobb tapasztalattal, rutinnal rendelkeznek, s így nagyobb a hozzáadott értékük is. Azonban ha egy munkahelyen fizetéscsökkenésre kerül sor, általában az idősebbek jobban elfogadják Gyakori vád, hogy nehezen illeszkednek be egy fiatal csapatba, nem bírnak lépést tartani. A tapasztalat azonban az, hogy különböző generációk sikeresen tudnak együttműködni. Az idősebbek új lendületet kapnak, ihletet meríthetnek. Az a gondolat, mely szerint a képzettségük elavult, könnyen orvosolható, hiszen a sztereotípiákkal ellentétben, ha megfelelően motiváltak, ugyanolyan jók képezhetők, mint fiatal munkatársaik. Legtöbbször korábbi szakmai és élettapasztalatuk biztosítja az összefüggések alaposabb megértését is, jó alapot adhat a hiányok kompenzálására. Hátrányt jelenthet, ha nem tudnak lépést tartani a technikai fejlődéssel, míg a fiatalok, az úgynevezett y generáció tagjai, már a „számítógépekkel együtt nőttek fel". Ezen a ponton fontos megemlíteni az élethosszig tartó tanulás fontosságát, melyre mindenkit érdemes ösztönözni. A megszerzett tudás (a szakterülettől is függően) 5 év alatt elavul, fontos a megújítás, a továbbképzés. Sajnos a cégek nem szívesen áldoznak az idősebbek képzésére. Az a kijelentés, miszerint az idősebbek már nem akarnak dolgozni, minél előbb nyugdíjba akarnak vonulni jellemző egyes emberekre, általánosítani azonban nem lehet. A nyugdíjkorhatár növelésével, a tényleges nyugdíjazás kitolódásával egyre több idősebb munkavállaló szeretne aktív munkát végezni. Az, hogy a munkavállaló mikor akar nyugdíjba menni, általában nem a korától, hanem más tényezőktől (egészségi állapot, elégedettség szintje) függ. Fontos tehát a megfelelő munkahelyi környezet megteremtése. Az ageista vádakkal ellentétben elmondható, hogy az idősek munkavégzésének számos, a piaci eredményességet növelő eleme van. A tapasztalat azonban az, hogy a munkáltatók nem használják ki az idősebb munkaerőben lévő potenciált.
Miért „éri meg” a munkáltatók számára, hogy idősebbeket alkalmaznak? Az ötven felettiek kevésbé kritikusak a vezetőséggel, a vállalat működésével szemben. Magyarországon az idősebb munkavállaló "biztos pont" a munkahelyeken, erősebb érzelmi kötődést mutatnak az iránt. A korral a felelősségérzet is növekszik, higgadtabban, megalapozottabban hozzák meg döntéseiket. Kedvelik a napi munkafeladataikat, hajlandóak többletmunkát vállalni, s igyekeznek a legtöbbet kihozni magukból. Lényeges, hogy az idősebbek megoszthatják tapasztalataikat, tudásukat a fiatalabb munkavállalókkal, növelve ezzel a vállalat sikerességét. Egy 2005. októberi vállalati reprezentatív felmérés szerint az idősebbek foglalkoztatásában felülreprezentáltnak tekinthető a mezőgazdaság, építőipar, vendéglátás, szálláshely-szolgáltatás, szállítás-raktározás és a közösségi szolgáltatások. A legtöbb idős az állami tulajdonban lévő vállalkozásokban volt. Az idősek munkaereje a gazdasági és üzleti szolgáltatások területén volt alulreprezentált, vagyis olyan területeken melyekben a legtöbb pénz van, s melyek a legtöbb kreativitást igénylik. A felmérések szerint a legtöbb idős korút az ország elmaradottak régióiban alkalmazzák, s elsősorban kevés felelősséggel járó munkát végeznek. Miért fontos az idősebbek munkaerő-piacon való tartása? Európa-szerte elhúzódó demográfiai válságra kell számítani: „(…) a 2010-zel kezdődő évtizedben a legaktívabb korosztályok aránya intenzíven csökkenni kezd. A 30 évesek 2002-ben még 140 ezren voltak, 2010 és 2012 között még nő a táboruk, ám 2050-re már csak százezren lesznek. A tapasztalat az, hogy a még abszolút munkaképes ötvenévesek száma alacsonyabb lesz, majd némi hullámzás után 2050-re erősen, a harmincévesekéhez hasonló mértékben lecsökken. Ezzel szemben a hatvan-, de különösen a hetvenévesek tábora jelentősen megnő, miközben a gyerekek száma egyre csökken. Alapvetően fontos tehát az idősebbek munkában tartása.(…)” Az Európai Unió is szorgalmazza az 50+-osok foglalkoztatását, a lisszaboni stratégiában fontos célkitűzéseket fogalmaztak meg. Eszerint 2010-re minden tagállamban el kell érni az 50 százalékos foglalkoztatottságot az 55-64 éves korosztályban. 2012-t írunk, s ezt a tételt csak a legfejlettebb tagállamok tudták teljesíteni. Magyarországon 2004-ben ez az arány 29% volt, s ma is az utolsók között kullog az uniós rangsorban.
Frank Schirrmacher fogalmazta meg az alábbi gondolatot, mellyel a napnyugati társadalomnak is szembesülnie kell: „ A következő 30 évben újból meg kell tanulnunk megöregedni, vagy pénzügyi, társadalmi és lelki büntetés sújtja majd a társadalom minden tagját (...) El kell felejtenünk a tekintélyt elvető, a fiatalságot a középpontba állító évtizedek leckéit (...) Vissza kell állítanunk a tapasztalat, a bölcsesség és a nemzedékek közötti párbeszéd becsületét." Az úgynevezett „life long learning" gyakorlata elengedhetetlenné vált, hiszen ma Magyarországon 3,8 millióan 50 év felettiek, akiket a népesség elöregedése miatt vissza kell vezetni a munkaerőpiacra.
Megengedhetetlen, hogy a munkaképes 50 pluszosokra ilyen fokú „előítélet-halmazt” zúdítsanak, s hogy hátránnyal induljanak a fiatalabb korúakkal szemben. Az idősebb korúak iránt tanusított tisztelet mára egyáltalán nem számít természetesnek, a legtöbb területen szinte láthatatlanként kezelik őket (például a reklámokban elenyésző számban tűnnek fel idősek, és akkor sem kizárólag pozitív szerepben). Lehetőséget kell adni az aktív fizikai, illetve szellemi tevékenységre. Biztosítani kell számukra az előrelépés lehetőségét. Alkalmasak felelősségteljes pozíciók betöltésére, s nem szabad elfelejteni, hogy rutinjuknak, tapasztalataiknak köszönhetően Ők a legalkalmasabbak arra, hogy fiatal kollégáikat segítve, együtt növeljék vállalatuk versenyképességét a piacon, s hosszú távon megszilárdítsák hazánk gazdasági helyzetét. Az elmúlt évtizedben, hazánkban is elindultak olyan kezdeményezések, melyek célja többek között, hogy az aktív időskorúak munkaerő-piaci részvételének fontosságára hívják fel a figyelmet. Egyre népszerűbb az andragógia szak, s az országban elsőként a Zsigmond Király Főiskolán elindult a geronto-andragógia szakirány. Az itt végzett hallgatók az idősképzés szélesebb területein tudnak majd elhelyezkedni. Szintén ebben az intézményben jött létre a Gerontoedukációs Kutatóközpont, illetve a Nyugdíjasok Óbudai Akadémiája. Az ötven év felettiek számára tartott előadássorozat célja, hogy olyan ismereteket adjanak át az érintett korosztályokhoz tartozóknak, amelyeket hasznosítani tudnak mindennapjaikban, művelődésben, szórakozásban, a családban és a munkaerőpiacon is. „Az időskorúak problémáival való foglalkozás, tanulásra való hajlandóságuk kihasználása, igényeik kielégítése, szakmai munícióik mozgósítása, visszavezetésük a munkaerőpiacra elemi érdeke a társadalomnak.” A részvevők ingyenes és költségtérítéses tanfolyamokon, előadásokon vehetnek részt.
Egyértelmű , hogy az idősek munkaerő-piacon való tartása társadalmi alapérdek, ez azonban csak a generációk összefogásával, a társadalmi esélyegyenlőség megteremtésével valósulhat meg. Leendő andragógusként az egyik legfontosabb feladatunk lesz megértetni azt, hogy az időskorúak fizikai, lelki, szellemi aktivitásának nemcsak személyes, hanem gazdasági, sőt a civilizációnk jövőjére szóló haszna van.