„A távoktatás olyan irányított önálló tanuláson alapuló képzési forma, amely az oktató és a tanuló közötti rendszeres személyes kapcsolatot a tanulási idő nagy részében különféle tanulási eszközökkel (távoktatási tankönyv, útmutatók, multi-médiás tananyagok stb.) helyettesíti.” (Nemzeti Távoktatási Tanács Szakértői Testülete)
A távoktatás jelentőségét Magyarországon is hamar felismerték. Lehetővé teszi azoknak a tanulását, akik nem tudnak csatlakozni időbeosztásuk, munkájuk mellett a hagyományos oktatáshoz, és akik térben messze vannak az oktatás helyszínétől. Az információs és kommunikációs eszközök folyamatos elterjedése lehetővé teszi a térbeli, időbeli, szociális és kulturális távolságok áthidalását.
Először is a távoktatás pár előnyét ismertetem:
• egyéni ütemben tanulhat az ember
• a hallgatók létszáma nincs megkötve, hiszen csak virtuálisan vannak jelen
• a különböző tudásszintű/ előképzettségű tanulók nem hátráltatják egymást
• interaktív képzési környezetben tanulhatnak a hallgatók, egymással bármikor kapcsolatba léphetnek, információkat cserélhetnek
• költséghatékony, hiszen nem kell az utazásra költeni, szabadságot kivenni
Az Internet elterjedésével jelentősen átalakult a tudás fogalma, már nem csak a leírt szavakat látjuk, mint a könyvekben, nem csak verbális tudásunk lesz, hanem a képernyőn egyszerre látunk képeket, hallunk hangokat, tehát a tudás multimédiás jellegű lesz. Így a tanulás is hatásosabb, hiszen több érzékszerven keresztül jut el hozzánk az ismeret. Mivel az Európai Unióhoz való csatlakozásunk után egyre többször emlegették az egész életen át tartó tanulást szükségessé vált kialakítani az ehhez szükséges feltételeket. Ma már elképzelhetetlen, hogy valakinek ne kelljen újabb és újabb ismereteket elsajátítania, folyamatos továbbképzésekre járnia. A felnőttképzés is elképzelhetetlen távoktatás nélkül, hiszen az anyagokat sok esetben internetes felületről lehet elérni, nem ritkák az interneten, webkamera segítségével zajló előadások/ konzultációk sem. Térben és/vagy időben elválik a tanulás a helyszíntől, így mindenki rugalmasan tudja alakítani, mikor és mennyit tanul. Ezzel sokaknak lehetősége nyílik újra tanulni, ismereteit bővíteni, új nyelveket, szakmákat elsajátítani, akiknek eddig nem volt idejük munkájuk miatt. Mára Magyarország is használja a legfejlettebb eszközöket, azonban ez nem mindig volt így.
A távoktatás fejlődése az 1990-es években
A 90es évek elején kezdték el a távoktatás fejlesztését. Lényegében meg szerették volna reformálni az 1950-es években bevezetett levelező oktatást, amely sajnos rossz kivitelezésű volt. A tanuló gyakorlatilag csak megkapta a nappalisoknak szóló jegyzeteket, melyeken kívül semmilyen segítséget, magyarázatot nem kaptak, valamint feladatokat sem tartalmaztak ezek a jegyzetek. Így aligha tudtak a diákok használható ismereteket elsajátítani. Továbbá ez az oktatási forma csak a közép és felsőoktatásban fordult elő. Magyarország úgy döntött szeretné kiszélesíteni, modernizálni, új technológiai elemeket szeretne bevezetni a távoktatási rendszerébe. Véleményem szerint fontos volt a modernizáció, ugyanis le voltunk jelentősen maradva az európai országokhoz képest, és ilyen módon (nincs kommunikáció tanár és diák között, nincs kellő visszacsatolás, menet közben nincs a tanuló ellenőrizve, nincs megerősítés) nem nagyon lehet eredményesen tanulni. 1991-ben létrehozták a Nemzeti Távoktatási Tanácsot (NTT) majd 1992-ben 6 regionális távoktatási központot hoztak létre. Ezek Debrecenben, Győrben, Gödöllőn, Pécsen, Szolnokon és Veszprémben voltak megtalálhatóak. Feladatuk, hogy összefogják és támogassák a területükön működő távoktatási intézményeket. 1993-ben mintegy 70 olyan intézmény működött, amely távoktatással foglalkozott. Mivel hiányzott a tőke újabb központok nyitásához, így már meglévő főiskolák és egyetemek hoztak létre távoktatási központokat, mivel ők már rendelkeztek a kellő infrastruktúrával és informatikai rendszerekkel. Teljesen kész távoktatási modelleket és tanagyagokat hoztak be más országokból, azonban sokszor figyelmen kívül hagyták, azt, hogy az adott rendszer milyen speciális gazdasági és társadalmi jellemzők között jött létre. Saját magyar távoktatási rendszerek kidolgozása volt a cél, amely azonban csak lassan született meg.
A távoktatás Magyarországon a 2000-es években és napjainkban
A távoktatás egyre inkább elektronikus formában kezdett el működni, fejlődésére mindig nagy hatást gyakorolt a telekommunikációs eszközök fejlődése. A tanulásra szánt ismeretanyag folyamatosan eltávolodott a papíralapú tanagyagoktól és a könyv csak egy eszköz lett a sok közül, Véleményem szerint a magyar távoktatás helyzetében meghatározó fordulat az Európai Unióhoz való csatlakozás volt. Számos az információs társadalom fejlesztésére vonatkozó törekvés indult el, egyik a 2001-ben indult eEurope+. Ennek a programnak a feladata, hogy felmérje, elemezze és segítse a kormányok munkáját a tudástársadalmak kialakításában. Ennek hatására Magyarországon is jelentős kormányzati programok indultak az információs társadalom fejlesztésére. A fejlődés gátja hazánkban is hasonló, mint a többi frissen csatlakozott, kelet európai országban, az alacsony egyéni vásárlóerő és a magas számítógép és telekommunikációs árak. Alacsony szintű technológiai ellátás és az Internet hozzáférés hiánya, valamint az oktatási intézmények forráshiánya is hátrányokat okoz. A számítógép- és Internet hozzáférés hiánya szerencsére folyamatosan felszámolódik, és egyre kevesebben vannak, akiknek ilyen okból kell lemondania a távoktatásról. Magyarországon 2001 őszén a háztartások 22%-a rendelkezett személyi számítógéppel, Internet hozzáféréssel rendelkező háztartások száma 6% volt mindössze. 2002 végére jelentősen növekedett az Internettel rendelkezők száma, a számítógépek száma azonban nem növekedett nagy ütemben. Már ekkoriban is az internethasználat fő színtere a munkahely és az iskola volt (13%). Ez az arány alacsonynak számított az Unióhoz csatlakozni kívánók körében (csak Törökország, Bulgária és Románia esetében alacsonyabb ez az arány). Az internethasználat elterjedtsége a tanulók között a legmagasabb, a 14 évesnél idősebb diákok körülbelül háromnegyede internetezik. 2005 végén a háztartások 15%-a rendelkezett otthoni internetkapcsolattal. A PC használók aránya 2005-ben (ahogy már 2003-ban és 2004-ben is) a lakosság 37%-a körül mozgott a 16 éves és idősebb korosztálynál. 2005-ben a felhasználók 58%-a már otthonról internetezik, a második leggyakoribb helyszín a munkahely. Az Internet használat felhasználásának fő célja az információkeresés böngésző segítségével (92% használta erre a világhálót). Tehát a fenti adatokból világosan látszik, hogy a 2000-es években folyamatosan nőtt a magyar lakosság Internet ellátottsága. Ezek az adatok mára sokat javultak, és ha az Internet minden területen egyre inkább eluralkodik, nem maradhat ki az oktatás területe sem. Továbbá az egész életen át tartó tanulás térhódítása és az EU-s csatlakozás is fontos kérdéssé teszi a távoktatást és annak fejlesztését. Különösen az államigazgatásban, vállalkozói szférában, non profit területeken, valamint a felsőoktatásban jelentős. Kisvállalkozások esetében is lényeges kérdés, ugyanis a hagyományos oktatás kiesést eredményez náluk, a munkaerők folyamatos képzése viszont elengedhetetlen. A távoktatásban,(főleg később az e-learningben) való részvételhez azonban szükség van bizonyos számítástechnikai tudáshoz, ismerni kell a Word Excel programokat, elektronikus levelezésre alkalmas programokat és skype vagy msn programokat. Ezek viszonylag „alap” programok, melyek használata egyszerű, és folyamatosan elsajátítják ezeknek a használatát a felnőttek már a munkahelyükön, de valahol szerveztek külön képzéseket még erre a célra.
Napjainkban, a digitális nemzedék korában, már nem nagyon lehet elképzelni, hogy valakinek gondjai vannak a számítógép használattal. Az ún. digitális bennszülöttek ( beleszülettek a digitális világba) és digitális bevándorlók (ugyan nem születtek bele, de életük során megtanulták használni a számítógépet és az Internetet) élnek egymás mellett a társadalomban. Az uniós kulcskompetenciák között is világosan szerepel a digitális kompetencia, mely nélkül nem képzelhető már el az egész életen át tartó tanulás. Tehát a cél, hogy mindenki részese lehessen ennek a rendkívül sok előnnyel járó oktatási formának.