A hirdetés és a fogyasztás ösztönzése éppúgy hozzátartozik a mai kultúrához, mint az audiovizuális eszközök napi használata. A reklám a média egyik legnagyobb befolyással rendelkező, sajátos kulturális terméke, amelynek nemcsak a fogyasztásban, hanem az életmód alakításában is nagy szerepe van. A televíziós hirdetések azok, melyek a leghatékonyabban alkalmazzák a figyelemfelkeltés nonverbális eszközeit: a hatásos hangeffektusokat és zenei elemeket, a színes, mozgalmas jeleneteket, a gyors akciókat és vágásokat, a helyszínek ritmusos váltakozását, a ritmikus, verses szövegeket. De a televízión kívül a többi reklámfelületen is megjelenik a rá jellemzőbefolyásoló módszer. Ezeken belül a reklámkészítésnek vannak klasszikus módszerei. Ilyen a bűntudat felkeltése, mellyel azt sugallják, ha nem használjuk a reklámozott árucikket, bűnt követünk el. Szívesen szerepeltetnek szakértőket, híres embereket a reklámfilmeken. Ők garantálják a termék minőségét. Biztos sikerre számít az a reklám, amelyben szép, fiatal nőket, illetve férfiakat mutatnak be. Egyre gyakrabban kapcsolnak össze műalkotásokat árucikkekkel, annak látszatát keltve, hogy azok is ugyanolyan maradandó értéket képviselnek, mint a bemutatott alkotás. Az elmúlt évtizedekben a felsorolt klasszikus módszerek közé a gyerekek, a csecsemők és az állatok ábrázolása is bekerült.
A televíziós reklámpiacon érvényesülı tendenciák vagy a keresleti oldali szereplıket, azaz a hirdetıket vagy a kínálati oldali szereplıket, azaz a mősorszolgáltatókat befolyásolják. Továbbá vannak olyan tényezık is, amelyek közvetetten hatnak a keresleti, illetve a kínálati oldalra; ezek pedig a fogyasztói szokásokban bekövetkezı változások. A keresleti és kínálati tendenciák eredményeképpen a piaci árszint is változik. A fogyasztói szokásokban bekövetkezı legjelentısebb változás, hogy a televíziófogyasztás évrıl-évre csökken. A televíziós reklámpiac kínálati oldalát alapvetıen meghatározza a rendelkezésre álló reklámidı mennyisége, amit befolyásol a piacon jelen lévı csatornák száma és az általuk sugárzott reklámidı, a reklámok száma és hosszúsága.
A televíziós reklámpiac 2007-ben mintegy 70 milliárd forintot tett ki, ami hozzávetőlegesen 10%-os növekedést jelent az előző évhez képest. A többi médiummal való összehasonlítás szerint a televíziós platform továbbra is dominál, a részarányokat tekintve tartja a 40% körüli arányát a tortán belül. A hirdetőket vizsgálva megállapítható, hogy az utóbbi években a televíziós reklámok iránti keresletüket folyamatosan növelték. A kutatások szerint 6-7 alkalommal kell valakinek találkoznia a reklámfilmmel, hogy emlékezzen rá. Az emlékezet pedig nem elég, hiszen emlékezhet bárki egy reklámra úgy, hogy nincs szüksége vagy pénze a hirdetett termékre, szolgáltatásra. A televíziós reklámpiac azonban nem biztos h a legjobb mivel a tévéreklámok gyártási költségei milliókra rúghatnak.
A televíziós reklámpiacon érvényesülő tendenciák vagy a keresleti oldali szereplőket, azaz a hirdetőket vagy a kínálati oldali szereplőket, azaz a műsorszolgáltatókat befolyásolják. Továbbá vannak, olyan tényezők is, amelyek közvetetten hatnak a keresleti, illetve a kínálati oldalra; ezek pedig a fogyasztói szokásokban bekövetkező változások. A keresleti és kínálati tendenciák eredményeképpen a piaci árszint is változik.
Az utóbbi években a televíziós reklámok iránti kereslet folyamatosan növekedett. A növekedés mögött számos tényező közül leginkább a gazdasági növekedés és a televíziós csatornák árainak a többi reklámfelülethez mért relatív költséghatékonysága emelhető ki. 2007-ben a hirdetők valamelyest visszafogták reklámköltéseiket, és ezen belül a televíziós reklámköltésüket, amelynek egyik oka volt a gazdasági kilátások romlása - a hirdetők felülbírálták eddigi médiastratégiájukat – a másik pedig a gazdaságtól független nemzetközi médiahasználati trendek érvényesülése. Az országos kereskedelmi csatornák iránti hirdetői igény azonban továbbra is rendkívül magas és piacvezető szerepük is változatlan, mivel a gyors és országos szintű lefedettség kiépítéséhez a hirdetők többsége nélkülözhetetlennek tartja őket. Az országos kereskedelmi csatornákon igénybe vehető reklámfelületek mennyisége törvény által korlátozott, továbbá a csatornák nem használják ki a rendelkezésükre álló reklámidőt, ezért folyamatos túlkereslet mutatkozik az ezen csatornákon való megjelenésért, bár nézettségcsökkenésük ellensúlyozása érdekében folyamatosan új reklámidőt nyitnak meg. A közszolgálati csatornák nézettségcsökkenése azt eredményezte, hogy még inkább jellemzővé vált, hogy főleg kiegészítő jelleggel és bizonyos speciális célcsoport (idősebb korosztály) elérésére használják őket a hirdetők. A tematikus csatornák piacán a hirdetői kereslet növekedése figyelhető meg, mert a hirdetők egyre erősebben szegmentálják televíziós költségkeretüket. A legjobban fejlődő tematikus csatorna az utóbbi 3 évben a Viasat3. Mindezek Összességében a televíziós reklámpiacon továbbra is jelentős túlkereslet mutatkozik, különösen az országos, kereskedelmi csatornák reklámideje iránt. Ennek köszönhetően jellemző, hogy a néhány csatorna évről-évre infláció felett emeli az árait, hogy ezáltal vagy ellensúlyozza a reklámideje iránti túlkeresletet, vagy csökkenő nézettsége ellenére tartani tudja kitőzött bevételcéljait.
A televíziós reklámpiac kínálati oldalát alapvetően meghatározza a rendelkezésre álló reklámidő mennyisége, amit befolyásol a piacon jelen lévő csatornák száma és az általuk sugárzott reklámidő, a reklámok száma és hosszúsága. Alapvető tendencia az utóbbi időben a televíziós reklámpiacon a reklámot sugárzó csatornák számának növekedése, ma már több mint 75 csatorna sugároz magyar nyelven és ezen csatornák jelentős része reklámokat is sugároz ami új reklámidőt nyit meg a piac számára. Továbbá az országos kereskedelmi csatornákon sem volt kihasználva teljesen a szabályozás, illetve a műsorstruktúra által meghatározott rendelkezésre álló reklámidő, így lehetőségük volt, hogy a fokozódó kereslet kielégítése érdekében növeljék a sugárzott reklámidőt (a sugárzott reklámidő jelenleg sem éri el a szabályozás és műsorstruktúra által biztosított elméleti maximumot). Ezen tendenciák eredményeképpen a sugárzott reklámidő dinamikus növekedést mutat az utóbbi időben. Jelentősen megugrott továbbá a sugárzott reklámok száma is. A növekvő számú reklámok miatt a korábbiaktól eltérő struktúrában kénytelenek a csatornák sugározni a reklámokat, annak érdekében, hogy azok hatékonysága ne csökkenjen. Lerövidítették a reklámblokkokat (kevesebb számú reklám van egy blokkban) és amennyire a műsorstruktúrájuk engedi, több blokkot sugároznak. A reklámokat általában nem idő, hanem a célcsoport egy százalékának elérésének mutatószáma alapján értékesítik. Mivel a televízió nézéssel töltött idő folyamatosan csökken, így célcsoport egy százalékának elérésének mutatószáma is csökken. Ez összességében azt jelenti, hogy a reklámértékesítés kínálati oldalán nem szükségszerűen nő az effektív „kínálat” a sugárzott reklámidő bővülésével.
A többi médiummal való összehasonlítás szerint a televíziós platform továbbra is dominál, a részarányokat tekintve tartja a 40% körüli arányát a tortán belül. Az elmúlt években az internet részesedése növekedett csak jelentősen, tette mindezt a rádió és a mozi rovására. A médiaügynökségekkel kapcsolatosan megállapítható, hogy a televíziós költések terén jelentős a 10 legnagyobb ügynökség dominanciája, ennek ellenére az ügynökségek között erős a verseny a legnagyobb hirdetők megszerzéséért.