Dolgozatomban az Európai Unió bemutatása lesz a célom három részletes szempont alapján. Véleményem szerint kitűnő lehetőség a tagság az országunk számára, a határok eltörlésével lehetőségünk nyílik egész Európát bejárni és dolgozni. A közös pénznem bevezetésével egy egységes gazdaságot sikerült teremteni, és nem kell az árfolyam ingadozásokkal számolni, emellett a kedvező utalási feltételek is kiváló lehetőséget nyújtanak akár külföldről a saját családunk támogatására. Számomra egyértelműen pozitív a kialakult kép az Unióba való csatlakozásunkról és szívemből támogatom azon országok belépését amelyek a továbbiakban megérdemlik.
Az alábbi témaköröket fogom megvizsgálni részletesen:
-Az Unió létrejötte
-Az EU tagjai
-Gazdaságpolitikája
1. Az Unió létrejötte:
Az első lépés az EU megalakulása felé az Európai Szén- és Acélközösség megszületése volt. 1951-ben jött létre, alapító tagjai a Benelux-államok, Nyugat-Németország, Franciaország és Olaszország voltak. Azzal a céllal született, hogy a tagállamok megosszák egymás közt szén- és acéltartalékaikat, megelőzendő egy újabb háború kirobbanását. A francia köztisztviselő, Jean Monnet tervének beteljesülése volt az ESZAK létrejötte. Az ötletet Robert Schuman, Franciaország külügyminisztere karolta föl, aki 1950. május 9-én javasolta egy európai szervezet létrehozását, hangsúlyozva, hogy egy ilyen kezdeményezés elengedhetetlen a tartós béke érdekében. A Montánuniót követően kísérlet történt a tagállamok részéről (a NATO hathatós támogatásával) egy Európai Védelmi Közösség („European Defence Community”, EDC), és egy Európai Politikai Közösség („European Political Community”, EPC) létrehozására. A politikai szövetségre tett javaslat az európai államok föderációját jelentette volna, a védelmi közösség keretén belül pedig önálló európai haderőt hoztak volna létre, közös irányítással, így Nyugat-Németország biztos felügyelet alatt újra fölfegyverkezhetett volna, és egyensúlyként szolgált volna a szovjet fenyegetéssel szemben. Az elképzelés azonban nem volt hosszú életű, mivel a francia Nemzetgyűlés nem ratifikálta az EDC-szerződést, így elvetették az ötletet. Az EDC-szerződés kudarca után az EPC gondolata csendben lekerült a napirendről. A két intézmény koncepciója tovább élt a későbbiekben, ha fölhigítva is: elég, ha az Európai Politikai Együttműködésre (amit szintén EPC-nek hívnak), a Közös Kül- és Biztonságpolitika pillérére, amit a maastrichti szerződés hozott létre, valamint a jelenleg formálódó Európai Gyorsreagálású Erőkre gondolunk. Az EDC és az EPC kudarca után a hat alapító tagállam kísérletet tett integrációjuk mélyítésére, és az1957-es római szerződésekkel megalapították Az 1958. január 1-jén életbe lépett EGK lett a három közösség (tehát a Montánunió, az EGK és az Euratom) közül a legjelentősebb. Később átnevezték Európai Közösséggé. A mai EU két párhuzamos folyamat révén alakult ki. Először is a szerkezeti fejlődés és az intézményi változások révén szorosabb kapcsolat alakult ki az államok között, és több hatáskör került nemzetekfölötti szintre, amit az „Unió mélyítésének” hívunk. A másik folyamat az EK bővítése 6-ról 27 tagúra, amit az „Unió szélesítésének” neveznek.
Az EU bővítése:
1960 januárjában Nagy-Britannia és azok az OEEC-tagok, akik nem tartoztak az EGK-hoz, megalapították az Európai Szabadkereskedelmi Társulást (European Free Trade Association, EFTA). A britek hamarosan rádöbbentek, hogy az EGK sikeresebb szervezet, mint az általuk kezdeményezett EFTA, így EGK-tagságért folyamodtak. A Nagy-Britanniával való kereskedelemtől igencsak függő Írország és Dánia úgy döntöttek, hogy követik a briteket az EGK-ba. Norvégia is ekkor jelentkezett a tagságért.
Először a konzervatív Harold Macmillan kormánya folyamodott EGK-tagságért, 1961 augusztusában. MacMillan sokkal inkább támogatta a csatlakozás ötletét, mint elődei. Novemberben kezdődtek meg a tárgyalások, és 1962 júliusában előzetes megállapodás is született. Charles de Gaulle, az akkori francia elnök azonban megvétózta a brit csatlakozást 1963 januárjában, erre ugyanis bármelyik EGK-tagnak joga volt. De Gaulle hivatalos indoklása az volt, hogy Nagy-Britannia akkoriban még nem volt eléggé Európa-centrikus gondolkodású ahhoz, hogy elszakadjon a Brit Nemzetközösségtől, és hogy alávesse magát a közös agrárpolitikának. A többi ok között említhető még a szoros brit-amerikai kapcsolat (különösen a védelem tekintetében, amit a Nassaui Egyezmény is példáz). De Gaulle attól is félt, hogy a brit csatlakozás után újabb államok is belépnének az EGK-ba, megnehezítve a további államközi együttműködést. De Gaulle elutasította az "atlanti" Európa gondolatát. Ténykedésének köszönhetően mind a négy csatlakozni kívánó állammal megszakadtak a tárgyalások.
A második brit csatlakozási kérelem a brit Munkáspárt kormányzása, és Harold Wilson miniszterelnöksége idején történt. Wilson 1966 áprilisában kijelentette, hogy az Egyesült Királyság készen áll az EGK-tagságra, amennyiben a legfontosabb brit érdekek nem szenvednek csorbát. 1967 májusában a tárgyalások újrakezdődtek a négy országgal. De Gaulle azonban ismét élt vétójogával, így 1967 szeptemberében dugába dőlt a kezdeményezés. De Gaulle hivatalos indoklása az volt, hogy a brit gazdaság nem elég fejlett, de igazság szerint attól rettegett, hogy a Nagy-Britannia az USA „trójai falova” lenne a közösségben. A folyamat tehát újra megszakadt, és úgy tűnt, amíg de Gaulle áll Franciaország élén, nincs esély a brit csatlakozásra.
A harmadik és egyben utolsó brit csatlakozási kérelemre de Gaulle 1969-es lemondása után, Georges Pompidou francia elnök beiktatása után került sor. '69 októberében az Európai Bizottság javaslatot tett a négy országgal folytatandó csatlakozási tárgyalásokra. Novemberben az Európai Közösségek külügyminisztereinek találkozóján a francia Maurice Schumann kijelentette, hogy Franciaország hozzájárul a brit tagsághoz, ha először megegyeznek a mezőgazdasági támogatásokkal kapcsolatos kérdésekről. 1970 júniusában kezdődtek meg a tárgyalások. Ekkor a konzervatív Edward Heath volt Nagy-Britannia miniszterelnöke, az egyik leginkább európa-párti brit politikus. Az Egyesült Királyság elfogadta az EK feltételeit: el kellett fogadnia az EK-t létrehozó, a három európai közösséget (az EGK-t, az Euratomot és a Montánuniót) összefogó, 1967. január 1-jén életbe lépett szerződést; valamint minden olyan döntést, ami a legutolsó brit csatlakozási kérelem óta megszületett. A briteknek össze kellett egyeztetniük a Brit Nemzetközösséget az EK támasztotta követelményekkel és szabályrendszerekkel. Végül 1973. január 1-jén Nagy-Britannia az EK tagja lett.
Írország 1961 júliusában, Dánia 1961 augusztusában, Norvégia 1962 áprilisában jelentkeztek EGK-tagságra. 1972-ben a három csatlakozni kívánó országban népszavazást tartottak. Ezek eredménye a következő volt:
Írországban a lakosság 83,1%-a támogatta a tagságot. (Május 10.)
Norvégiában csak a népesség 46,5%-a volt az EK-tagság mellett. (Szeptember 25.)
A dánok 63,3%-a támogatta az ország EK-tagságát. (Október 2.)
A norvégok így nem csatlakoztak az EK-hoz. Ez 20 évvel később is megismétlődött, amikor az ország Ausztriával, Svédországgal és Finnországgal együtt csatlakozott volna az Unióhoz.
A '80-as évek
1975 júniusában Görögország jelezte csatlakozási szándékát, és 1981. január 1-jén meg is történt az ország fölvétele (Konsztantinosz Karamanlisz elnöksége alatt). 1985-ben a Dániához tartozó, önkormányzatisággal rendelkező Grönland kilépett a közösségből. Ezt a lépést népszavazás is megerősítette.
Portugália 1977 márciusában jelentkezett tagságra, Spanyolország pedig 1977. júliusában. 1986. január 1-jén mindkét ország csatlakozott a közösséghez. Többen fontosnak érezték az Ibériai-félsziget csatlakozását, hiszen a terület történelmileg is igen fontos szerepet töltött be Európában. A két ország föladta történelmi versengését, és a csatlakozás után szinte azonnal könnyítettek a határellenőrzésen.
1986 februárjában Luxemburgban aláírták az Egységes Európai Okmányt (SEA, Single European Act).
1993:
Érvénybe lép a Maastrichti szerződés, létrejön az Európai Unió.
A koppenhágai kritériumok alapján döntik el, hogy egy ország alkalmas-e az EU-hoz való csatlakozásra. A föltételek szerint egy államnak demokratikusan megválasztott kormánnyal és működő piacgazdasággal kell rendelkeznie, tiszteletben kell tartania az emberi jogokat, és az EU-ban adódó kötelezettségeinek és céljainak eleget kell tennie. A tagság kritériumait az Európai Tanács 1993-as, koppenhágai ülésén határozták meg.
1995:
Három újabb ország csatlakozik az EU-hoz: Ausztria, Svédország és Finnország.
2004:
május 1. – Ciprus, Csehország, Észtország, Magyarország, Litvánia, Lettország, Málta, Lengyelország, Szlovákia és Szlovénia csatlakozik az Európai Unióhoz.
2007:
2007. január elsején csatlakozott két újabb ország: Románia és Bulgária. Ezzel immár közel 500 milliósra növekedett az uniós állampolgárok száma. Horvátország csatlakozási tárgyalása továbbra is lendületesen folyik, Törökország csatlakozására pedig nagy valószínűséggel csak a belső reformok és a ciprusi viták rendezése után kerülhet sor, ha sor kerül egyáltalán rá.
Az EU egységes piacot hozott létre egy egységesített jogrendszer révén, így biztosítva a személyek, áruk, szolgáltatások és tőke szabad áramlását.Közös politikát folytat a kereskedelem,mezőgazdaság, halászat,valamint a regionális fejlesztés területén. Tizenhét tagállamban közös fizetőeszközt is bevezettek, az eurót; ezek az országok alkotják az eurózónát. Az EU egy korlátozott külpolitikai szerepre is szert tett; képviselete van a Kereskedelmi Világszervezetnél, a G8-nál, a G20-nál és az ENSZ-nél. Igazságügyi és belügyi területen is alkot szabályokat, beleértve a schengeni övezetet alkotó tagállamok között a határőrizet felszámolását.
Nemzetközi szervezetként az unió működésében a nemzetekfölöttiség és a kormányköziség jegyei keverednek. A döntéseket egyes területeken a tagállamok közötti tárgyalások alapján hozzák, míg más területek független, nemzetek feletti intézmények felelősségi körébe tartoznak, ahol nem szükséges a tagállamok teljes egyetértése. AZ EU fontos intézményei és szervei között található az Európai Bizottság, az Európai Unió Tanácsa, az Európai Tanács, az Európai Bíróság és az Európai Központi Bank. Az Európai Parlament tagjait öt évre választják a tagállamok állampolgárai, akik egyben európai uniós állampolgárok is.
Az Európai Unió gyökerei a hat állam által 1951-ben létrehozott Európai Szén- és Acélközösségig, illetve az 1957-es Római szerződésig nyúlnak vissza. Azóta területileg jelentősen kibővült, és intézményeinek hatáskörét is fokozatosan kiterjesztették. Magyarország 2004. május 1-jén vált az Unió tagjává.
2. Az EU tagállamai:
Jelenleg az EUnak 27 tagja van. A tagok az alábbiak a csatlakozásuk évével:
1.Ausztria (1995)
2.Belgium (1957)
3.Bulgária (2007)
4.Ciprus (2004)
5.Csehország (2004)
6.Dánia (1973)
7.Egyesült Királyság (1973)
8.Észtország (2004)
9.Finnország (1995)
10.Franciaország (1957)
11.Görögország (1981)
12.Hollandia (1957)
13.Írország (1973)
14.Lengyelország (2004)
15.Lettország (2004)
16.Litvánia (2004)
17.Luxemburg (1957)
18.Magyarország (2004)
19.Málta (2004)
20.Németország (1957, 1990-ig csak az NSZK, az NDK nélkül)
21.Olaszország (1957)
22.Portugália (1986)
23.Románia (2007)
24.Spanyolország (1986)
25.Svédország (1995)
26.Szlovákia (2004)
27.Szlovénia (2004)