Absztrakt
A lovaglás nem nevezhető tudománynak ahogy néha nevezik, inkább sportnak, atlétikai tevékenységnek tekinthető, amely a legtehetségesebbek kezében művészetté válhat. A lovassportnak több változata létezik: díjugratás, díjlovaglás, military, távlovaglás, lovastorna, fogathajtás, western versenyágak. A lovassportokban a lovas teljesítménye a mérvadó, a ló engedelmességét és ügyességét kifejlesztő idomítás készségének van döntő szerepe.
Díjugratás
A lovassportot nem hasonlíthatjuk egy sporthoz sem, mivel itt nemcsak a lovas fizikai képességein és elméleti tudásán múlik minden, hanem az ember és állat közötti kapcsolat igazi megértésén is. A legfontosabb azt a kommunikációs eszközt megtalálni, ami a ló bizalmának elnyeréséhez szükséges, és amellyel elkerülhető a zavar és a félreértettség, ami viszont mindig kedvtelenséghez és ellenszegüléshez vezet. Mivel még csak nem is remélhetjük, hogy csupán erőszakkal és izomerővel uralhatjuk lovunkat, nyilvánvaló, hogy szükségünk van őszinte empátiára a ló iránt (anélkül, hogy gyengének mutatkoznánk) és egészséges, józanészre, amely biztosítja a végső eredményességet.
Dublinban, 1864-ben rendeztek először díjugratóversenyt, melynek a célja a vadászlovak alkalmasságának vizsgálata volt. A verseny egy magasugró és egy távolugró versenyszám megrendezéséből állt, s ez jelentette a modern, mai lovassport kezdetét is.
Ma az ugrató versenyek a lovassport egyik leglátványosabb, legnépszerűbb versenyei. Ebben az ágban található a legnagyobb számú versenyző. A lovasok egymástól eltérő magasságú és szélességű akadályokból álló sorozaton ugratnak át. A cél a legkevesebb verőhibával a szintidőn belül teljesíteni a pályát. Amikor 1912-ben olimpiai versenyszám lett a díjugratás, a szabályok még meglehetősen bonyolultak voltak, de a FEI 1921-es megalakulásával megtörtént a szabályok egységesítése, és megkezdődött a modern díjugrató versenyforma kialakulása.
A díjugratás volt az első a lovassportok közül, ami a televíziós közvetítéseknek és a szponzori szerződéseknek köszönhetően profi sportággá vált. A sportágnak nagy lökést adott a világkupa 1979-es bevezetése, amivel a díjugrató versenyek egész évben folytathatók lettek, és a korábban hagyományosan csak szabadtérben folytatott versenyek télre bekerültek a sportcsarnokba és eljutottak a világ legnagyobb városaiba.
Számtalan lovas ér el nagy sikereket a lovassportok egyikében vagy másikában, ám csak nagyon ritkán tűnik fel olyan zseniális csillag, aki ösztönösen érzi és érti a ló és lovas kölcsönös viszonyát. Némethy Bertalan pontosan erre képes, megmutatta hogyan lehet a legjobb teljesítményt kihozni ló és lovas kapcsolatából.
A lovak és az emberek közös világában nagyon sok az egymás melletti elbeszélés, aminek az oka általában az, hogy gyakran a két fél nem érti meg egymást. Ha a ló nem érti meg az embert, akkor idegessé, menekülővé, védekezővé, extrém esetben támadóvá válik. Az ilyen lovakból lesznek a rohanós, megugrós, rúgós, harapós, keményszájú, egyszóval „elrontott lovak”.
Az emberek egy része ha nem érti meg a lovát, akkor igen hamar elveszti a fejét és idegessé, durvává, olykor határozottan agresszívvá válik. Mások magukból, azaz az emberi viselkedésből kiindulva - így a ló számára teljességgel érthetetlen módon - próbálnak meg vele kommunikálni. Belőlük lesznek a középszerű lovasok, akik sohasem fogják megismerni a siker ízét, a lovaglás igazi élményeit. Lovaglásuk során gyakran veszélynek vannak kitéve: nem tudják lovukat 100%-ig kontroll alatt tartani, irányítani, előfordul, hogy esnek-kelnek, és bicepszük, vádlijuk jól megerősödik a lóval való állandó „szkanderezés” közben.
A díjugratás lényegében nem más, mint egy rögzítetlen akadályokból álló, meghatározott területen lévő pálya lelovagolása. Ahogy a versenyek szintje nő és az akadályok egyre magasabbak lesznek, a sport egyre inkább a kiképzésről, a ló és a lovasa közötti kapcsolatról szól, valamint arról, hogy a lovas mennyire képes a lehető legjobb vonalon végigvezetni a lovat, és hogy milyen a ló ugróképessége.
A versenyen az a lényeg, hogy az akadályok sértetlenek maradjanak. Kezdő szinten rövid, viszonylag egyenes vonalvezetésű pályán kell folyamatosan, jó ütemben és egyensúlyban végiglovagolni. Minden akadály leverésért 4 hibapont jár, az ellenszegülés, a pályatévesztés, a lóról esés és az alapidő túllépése szintén hibapontokat jelent. A klasszikus számokban minden résztvevő, aki hibátlan alappályát teljesít, összevetésben vesz részt, ahol a gyorsaság is számít. Végül az a ló-lovasa páros nyer, akik a legkevesebb hibát követik el és a leggyorsabb teljesítményt nyújtják.
A ló három alapjármóddal rendelkezik, melyek sebesség alapján emelkedő sorrendben a következők: lépés, ügetés és vágta.
A különböző jármódokon belül a ló képes többféle iramban is mozogni, de lábsorrendje nem változik. Lépésben ismert az összeszedett lépés, a munkalépés, a középlépés és a nyújtott lépés. Ügetésben elkülöníthetjük a rövid ügetést, a munkaügetést, a középügetést és a nyújtott ügetést, míg vágtában a rövid vágta, a munkavágta, a középvágta, a nyújtott vágta és a négyütemű versenyvágta kifejezésekkel nevezzük meg a különböző iramú mozgásokat. Annak, aki díjugratásban versenyzik fontos, hogy ismerje és tudja is teljesíteni ezeket a jármódokat, mivel a lovas így tudja korrigálni a távolságot, ha nem megfelelően ér oda lovával egy akadályhoz. Ahogy fokozatosan nehezednek a pályák, tesztelés alá kerül a ló képzettsége, és az a képessége, mennyire tudja rövidíteni, illetve nyújtani a vágtaugrásait az akadályok között és a kombinációkban, az akadályok pedig egyre nehezebbé válnak.
A helyi versenyektől a nemzetközi versenyekig lehetnek vadászszámok, ahol elsősorban a gyorsaság számít, puissance vagy magasugró számok (ahol minden körben emelik az akadályok magasságát, aki ver, kiesik), derbyszámok ( amelyeken természetesen akadályokat is kell ugratni); stafétaszámok, és pontgyűjtő számok ( ahol a lovasnak a lehető legtöbb pontot kell adott idő alatt összegyűjtenie ).
Az utóbbi évek legsikeresebb díjugrató nemzetei Németország, Franciaország és Hollandia. Mindhárom ország régóta tenyészt jó ugrólovakat. Nagy Britannia megőrizte jelenlétét e versenyeken, az USA pedig híres jó stílusú, hatékony lovasairól. Évtizedeken keresztül az USA válogatott keretének edzője magyar lovaglótanár, Némethy Bertalan volt. Brazília Nelson Pessoa, és fia, Rodrigo vezetésével bekerült a legjobb nemzetek közé, az 1996-os atlantai olimpián elnyert csapatbronzéremmel.
A lovaglás és azon belül a díjugratás nem olyan könnyű sport, mint amilyennek kívülről látszik. Saját tapasztalatból tudom, hogy nagyon sok munka és edzés kell ahhoz, hogy egy lovat elvihess egy versenyre és ott eredményesen szerepelj. Lovaglás terén a legfontosabb az alapok elsajátítása.
Tapasztalataim alapján tisztában vagyok azzal, hogy sok lovas unalmasnak találja a lovaglás alapelveit, illetve a ló fiziológiai felépítésének tárgyalását, és alig várja, hogy akadályokat építsen és megugorja őket. Az én véleményem azonban az, hogy ha sosem értik meg teljesen az alapelveket, úgy lovagolni sem tudnak igazán jól meg tanulni, függetlenül attól, hogy mennyire tehetségesek. Semmi sem építhető bizonytalan alapokra, és ha a ló és a lovas cselekedetei nem tudatosak, akkor abból hosszú távon nem várható siker.
Napjainkban sok olyan lovas van, aki nem tulajdonít kellő jelentőséget az alapok tanulásának. Ezért a nem tudatos lovaglásnak sokszor baleset a következménye. Véleményem szerint, akinek még nincs meg a kellő ülésbiztonsága és tapasztalata, annak nem szabadna versenyeznie. Én 5 éve lovagolok és 2 éve aktívan versenyzem díjugratásban a Kis-Cserhát SE színeiben. Eddig még csak hazai versenyekre jutottam el, de célom nemzetközi szinten versenyezni. Hazai szinten is vannak magasabb színvonalú/elismert versenyek, ott általában a lovasok és a lovak is minimum országos bajnokságon már részt vettek. Ahhoz viszont, hogy valaki eljusson egy nemzetközi rangos versenyre nagy szerepe van az anyagi háttérnek. Magyarországról jó ideje nem jutottak ki az Olimpiára, ennek hátterében az is állhat, hogy a magyar lovak kevesek egy Olimpiára. Magyarok szempontjából aktív külföldi versenyzés szponzor nélkül nagyon nehéz, mivel olyan magasak a nevezési díjak. Összességében tehát elmondható, hogy több 10 év mire az emberből egy stabil hazai magas szintű versenyző lesz, utána pedig az anyagi háttér és a lovak kérdése, hogy hogyan tovább.
Bibliográfia
NÉMETHY Bertalan, Díjugratás a Némethy-módszerrel,
Mezőgazda Kiadó, 2002
URL < http://lovasok.hu>, 2012. május 6.
URL < http://lovasinfok.hu/dijugratas>, 2012. május 6.