A legújabb szenzáció amely mostanában az óriásplakátokról köszön ránk kétségkívül Az éhezők viadala. Egyre több ember kezében láthatjuk a metrón és a villamoson is. Ez valószínűleg a filmnek köszönhető, hiszen sokszor tapasztalhatjuk, ha egy hollywoodi szuperprodukció sikeres filmként akkor az a könyv eladásokat is megsokszorozza (lásd: Alkonyat).
Hát lássuk kinek is köszönhetjük ezt a művet. Suzanne Collins karrierjét 1991-ben kezdte, gyerekeknek írt televíziós műsorokat. Sokáig dolgozott Nickelodeonnál több műsor is köthető a nevéhez. Később a Writers Guild of America díjra jelölték őt a legjobb animációs film kategóriában a Santa, Baby c. karácsonyi darabért. A 2000-es években Collins felhagyott a televíziózással, hogy az írásnak szentelje minden idejét. 2008-ban adták ki Az éhezők viadala (The Hunger Games) c. könyvét (hazánkban 2009-ben került a boltok polcaira). 2009-ben jelent meg a folytatás Futótűz (Catching Fire) címmel, idén pedig a trilógia befejező darabja, A kiválasztott (Mockingjay) is kiadásra került. Az éhezők viadalából és a Futótűzből csak Észak-Amerikában másfél millió darabot adtak el az első tizennégy hónapban, és szinte minden létező amerikai irodalmi díjat megnyertek az ifjúsági regény kategóriában. Az éhezők viadala több mint hatvan hétig megállás nélkül fent volt a Best Seller-listáján.
Lássuk a trilógia első kötetét Az éhezők viadalát. A történet valamikor a jövőben játszódik Amerika romjain Panemben, ahol a Kapitólium élet és halál ura. 74 évvel történetünk kezdete előtt a 13 körzet megelégelte a Kapitólium zsarnoki egyeduralmát és fellázadtak a ellene. Véres háború volt ez, a lázadás leverése után a hatalom porig rombolta a körzeteket és, hogy az emberek örökre megtanulják hol a helyük évente egy véres viadalt rendeznek. A harcra minden körzetből kiválasztanak egy 12 és 18 év közötti lányt és fiút. Főhősünk a tizenhat éves Katniss Everdeen húga életét menti amikor önként jelentkezik helyette a küzdelemre. A sorsolás után a „szerencsés” nyerteseket elviszik a fővárosba, hogy felkészítsék őket a viadalra. Mindvégig mellettük van egy korábbi nyertes, hogy tanácsaival segítse a fiatalokat (már amikor éppen nem részeg). Amikor hősünk a fővárosba érkezik akkor érezzük igazán a különbséget a Kapitólium és a kis bányász város között. Míg a városka lakói éheznek, koszos utcákon járnak, ahol csak néhány szekér van és jóformán minden nap ugyan abba a ruhába járnak, addig a fővárosban harsány sminkek, parókák (még a férfiakon is), elképesztő ruhaköltemények, és pazarló dőzsölés fogad minket. A versenyzők együtt készülnek a mindent eldöntő harcra, mely hamarosan kezdetét veszi. Ne gondoljuk, hogy pusztán harci kiképzésről van szó, mert nem csak ennyi a történet, teljesen átalakítják a versenyzőket van itt szőrtelenítés, sminkelés, öltöztetés és minden más amit csak eltudunk képzelni. A versenyzőkön komoly stilyst csapat dolgozik, hogy a felvonuláson (amely leginkább a Ben Húr zárójelenetére emlékeztet) minél inkább elbűvöljék a közönséget. Mindezt persze közvetíti a televízió. Egy igazi valóságshow ez, ahol a kiválasztottak még egy talkshow-ban is megmutathatják magukat. A Kapitólium lakói elragadtatva figyelik az egymást gyilkoló fiatalokat, és az Ő elbűvölésük mindennél fontosabb, hiszen szponzorok nélkül nem nyerhető meg a csata. Természetesen ez a közvetítés nem túl szívderítő a körzetekben élő szülők és barátok számára, akik tanúi lehetnek amint szeretteik sorra hullanak el. A végén pedig csak egy maradhat.
Igen sokaknak felsejlik most a Battle Royal hiszen a történet hasonló (ott is fiúk-lányok gyilkolják egymást egy lakatlan szigeten, a felsőbb hatalom utasítására). Ez valahogy mégis csak más, kevesebb a vérontás és a drámai vonal is jobban kiéleződik. A történet a főhős Katniss szemén keresztül bontakozik ki. Az írónő nem mondja el ki a rossz és ki a jó karakter ebben a történet, erre mi magunk jövünk rá, ahogy olvassuk a könyvet. Rájövünk a cselekedeteikből, az apró gesztusokból amelyeket Katnisséert vagy éppen ellene tesznek. Megismerjük őket bár talán nem annyira, mint amennyire szeretnénk. A történetben persze van szerelmi szál, pontosabban inkább egy szerelmi háromszög. Itt most ne arra gondoljunk, hogy csöpög az egész és valami szenvedős (Alkonyatos) történet ez, habár a romantika végig ott bujkál a sorok között, de mégsem kap túl nagy hangsúlyt. Már csak azért sem, mert hősnőnk nem az a könnyen szerelembe eső fajta (igazából ridegnek is nevezhetnénk), fél attól, hogy megszeret valakit, mert nem szeretné átélni az elvesztésének a fájdalmát, amelynek az okai is szépen kiderülnek a történet folyamán amikor bepillantás nyerünk Katniss érzéseibe. A könyvben, mint minden hasonló műben voltak elnyújtott, némiképp vontatott részek, ahol a leírások nagy hangsúlyt kaptak és már alig várta az ember, hogy ezen túljutva újra az események kapják a döntő szerepet. Akadnak azonban olyan pontok is ahol túl felszínes volt ez a leírás, mintha gyorsan végezni akart volna vele az írónő, és csak pár mondat erejéig foglalkozott azzal, hogy megismertesse velünk a helyszínt. A regény magával ragadó így könnyen átélhetővé teszi számunkra a borzalmas eseményeket amelyek körülveszik hősnőnket. Megéljük a rettegést, a menekülést, a megjátszást, a nyomasztó kérdéseket, a brutalitást és a kioltott életek miatti fájdalom.
Komoly görbetükröt állít napjaink pazarló társadalmával szembe, hiszen hányan vannak hasonló helyzetben, mint a legszegényebb körzetek lakói, akik éheznek, és csoda számba megy ha hús kerül az asztalra, rongyokban járnak és csak álmodoznak egy jobb életről. Nem beszélve a gazdagokról, akik luxus autókkal járnak, puccos estélyeken vesznek rész és már azt sem tudják mire is költsék a pénzüket. Talán ez az elképzelt világ nem is áll tőlünk olyan távol, mint szernénk?! Összességében rendkívül olvasmányos disztópiáról beszélhetünk ami amellett, hogy elgondolkodtat, még szórakoztatni is képes.
Horváth Nikolett
FORRÁSOK:
http://www.suzannecollinsbooks.com/index.htm
http://hu.wikipedia.org/wiki/Az_%C3%A9hez%C5%91k_viadala_%28reg%C3%A9ny%29