Az elmúlt időszak könyvsikerei
Magyar „dubajozás”
avagy recenzió Szalai Vivien: Hamis gyönyör és Drága kéj című regényei alapján
A cikk témája a mai magyar és külföldi eszkortmunka jellegének, az előnyeinek és a hátrányainak bemutatása az említett két könyv kritikai elemzése folyamán. Továbbá a magyar társadalom jelenlegi helyzetének és életvitelének az ismertetése. Ennek kapcsán az elmúlt időszak olvasási és könyvvásárlási statisztikai adatainak a szemléltetése. Ezen kívül az aktuális munkavállalás felméréseinek illusztrálása itthon és külföldön.
„Dubajozás”
A nem régiben kirobbant botrány, az ún. „dubajozás” nagy port kavart az országban, a média is jókora hangsúlyt fektet az ehhez hasonló ügyekre. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy már a Google-ban is önálló kifejezésként szerepel ez a szó, ami a Szlengblog nevű internetes oldal meghatározása szerint azt jelenti: (kelet-európai) nő, külföldi munka – jellemzően időszakos modellmegbízatás – címén, hazáján kívül üzletszerűen kéjeleg, prostituáltként dolgozik. A szó a közel- keleti Dubai városának nevéből ered, amely – mint végérvényesen kiderült – a magyar luxusprostituáltak kedvelt célpontja.
Eszkortmunka napjainkban - akár ez is lehetne a címe a kritikának. Rövid, tömör, lényegre törő, figyelemfelkeltő és megbotránkoztató egyben. A mai társadalom embere erre szintén felkapja a fejét, a gazdaság, a politika, a közélet mellett ez a téma ugyancsak foglalkoztatja - még ha nem is vallja be nyíltan.
A luxusprostitúciót szükségképpen bűnösnek és megvetendőnek bélyegzi meg a nagy többség, bizonyára jogosan. Azonban a kíváncsiság mindenkiben megvan, a vonzódás és az érdeklődés a tiltott, perverz dolgok iránt. Ezek az olvasmányok pedig választ adnak sok kérdésre, ami esetlegesen felmerül bennünk a tárgykörrel kapcsolatban.
Magyar és külföldi eszkortmunka
A regények írója, Szalai Vivien 1982. augusztus 17-én született. Magyar–filozófia szakos tanárként végzett a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Hét éve dolgozik a médiában, jó néhány külföldi világsztárral készített már interjút. 2006 óta egy országos napilap, a Bors főszerkesztő helyettese, számos magazin, mint például a Story kedvelt újságírója, illetve oknyomozó riporter. Az Art Nouveau kiadásában eddig két kötete jelent meg a hazai könyvpiacon. A Hamis gyönyör, ami 2010-es publikálása után négy hétig vezette töretlenül az eladási listákat és azóta is sikerkönyv, valamint a 2011-es Drága kéj (mely az előző folytatása), ami két hét alatt lett listavezető. Legutóbbi könyve Stohl András önéletrajzi kötete, a Stohl-Őszintén, amit az Alexandra Kiadó jelentetett meg szintén 2011-ben.
A 2010-ben kiadott mű teljes címe: Hamis gyönyör. Egy luxusprostituált vallomásai. Az elnevezés találó, hiszen igaz történetek alapján készült a szerző és Magyarország legkeresettebb eszkorthölgyének beszélgetéseiből. Az író Szofinak nevezte el a lányt, valódi nevét nem fedhette fel a személyiségi jogok védelme érdekében. A könyvben megismerhetjük Szofi életét a kezdetektől napjainkig, a hivatás elsajátítását és „művelését” pozitív és negatív oldalaival együtt. Bemutatják Magyarország rejtett oldalát, a felső tízezer pazar és erkölcstelen életmódját, ahol a pénz nem számít, csak az élvezetek. Szó van Dubairól is, ahová több ismert és ismeretlen nő megy ki a „könnyű” pénzkereseti lehetőség érdekében, amiért cserébe szexuális szolgáltatást kell nyújtaniuk a gazdag sejkeknek és üzletembereknek.
Természetesen nem csak a személytelen szex és pénz van a középpontban. Szofira véletlenül rátalál a szerelem is, ami talán kiutat jelenthet számára a prostitúcióból. A főhős komoly lelki tusát vív saját magával, nem másokat hibáztat azért ahová jutott, hanem önmagát. Egyrészről lételeme a pénz, a luxuskocsi, a márkás ruhák, a cipők, a táskák, a titkos légyottok, másrészről viszont vágyik arra, hogy ne csak a testét szeressék, hanem a lelkét is. Más nőkhöz hasonlóan, neki szintén szüksége van a gondoskodásra, a védelemre és a biztonságra, amit gyerekkorában nem kapott meg.
A Drága kéj a Hamis gyönyörben megismert Szofi és egy budai milliárdos történetét meséli el. Azt, hogyan ismerkedtek meg, hogyan vált Szofi az üzletember „kitartott” szeretőjévé, milyen tervek és vágyak fogalmazódtak meg a lányban, amíg a kapcsolatuk tartott. Mindeközben persze bepillantást nyerünk a hazai felső tízezer és a politikai elit eltitkolt, mocskos világába, Tel-Aviv luxusszállodáiba vagy éppen a Párizsban magyar szex rabszolgákat tartó szaúdi herceg hálószobájába. Szofi sorsa szorosan összefonódik más prostituáltakéval és szex rabszolgákéval, és egy nőével, akit vele szemben örök piedesztálra emel a társadalom - a feleséggel. Azzal a nővel, akivel sohasem versenyezhet, akinek megadatik a normális élet, a család, a karrier. A regények tehát tabunak számító témát feszegetnek.
Elmondható, hogy a Hamis gyönyör és a Drága kéj megállják a helyüket a tényfeltáró, oknyomozó és igaz történetek sorában. Elolvasásukkal még több ismeretet kapunk egy olyan világról, „ahol mindent pénzben mérnek”, az eszkortmunka szégyenérzet nélküli, szemérmetlen és az átlagembernek megfizethetetlen. Bár a magyar társadalom nagy hányada elítéli, züllöttnek és gátlástalannak tartja a szexszel keresett jövedelmet, titkon sokak vágynak arra, hogy hasonló luxus körülmények között éljenek, mint Szofi, aki önszántából bocsátja áruba a testét, és akinek a munkadíja egy órára ezer euró.
A magyar társadalom
2012-ben a magyar társadalom helyzete nagyon összetett és problematikus. Beszélhetünk egy elit, néhány tízezres rétegről, és egy alsó, szegényebb, több milliós tömegről. Ennek függvényében meg lehet határozni a gazdasági és kulturális különbségeket is. Nyilvánvaló, hogy az életvitel is lényegesen eltérő a két réteg között pontosan az előbb említett differenciák miatt.
A márciusban bemutatott OECD legfrissebb jövedelmi egyenlőtlenségekről szóló jelentése szerint 30 éve nem volt ekkora a jövedelmi különbség: ma a felső 10% átlagosan kilencszer annyit keres, mint a legalsó. A jövedelmi egyenlőtlenségekre általánosan használt Gini-index a ’80-as évek közepétől csaknem 10%-ot nőtt. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt évtizedek gazdasági növekedéséből elsősorban a gazdagok húztak hasznot, a szegényebbeknek arányosan kevesebb jutott az OECD országokban.
Az elit mind gazdasági, mind kulturális tőke tekintetében magasabb szinten helyezkedik el, mint a polgárság nagyobb része. Életszínvonaluk is ezekhez igazodik. 2011-es felmérések bizonyítják, hogy kitüntetett helyzetben vannak e szegmens képviselői, hiszen az átlaghoz képest 5-szörös valószínűséggel fordulhat elő körükben, hogy az elmúlt évben külföldön vásároltak ruházati cikket, továbbá 2,5-szeres az esély arra, hogy ezt márkaboltban tették. Itt tehát a fogyasztás a minőség iránti tudatos elkötelezettséggel is bír.
Az is kiemelkedő, hogy nyaralás alatt (3-szoros esélyhányadossal) szállodákban szállnak meg. Tízből négy felső plusz-os tag nyelveket tanult szabadidejében, sőt a dolgozó tagok közül 17% még szabadság alatt is ezt tette. A nyelvtanuláson kívül minden más szabadidős aktivitásban elől járnak a többiekkel való összevetésben. Ilyen például, hogy (4-szeresen nagyobb valószínűséggel) végeznek alkotó vagy művészeti tevékenységet, de az önmegvalósító, kiteljesedő magatartásuk abból is kitűnik, hogy a nyelvtanulás mellett sokan barkácsolnak (64%-uk).
Ezek alapján egy ambiciózus, törekvő - és pozícióját megtartani kívánó - csoport kontúrjai rajzolódnak ki.
Az alsó-közép és szegény réteg gazdaságilag és kulturálisan is hátrányban van az elithez képest. Ide sorolható a városi és a mezőgazdasági munkásság, a kisnyugdíjasok és a munkanélküliek. Értelemszerűen itt a legmagasabb a bérlakások számaránya és az sem jó állapotban.
Szintén 2011-es statisztika szerint közel minden 10. tagja a csoportnak a szabadságát mezőgazdasági munkával töltötte, de kiemelkedik – a szabadságukon - az építkezéseken való dolgozók aránya is (itt a legmagasabb, 18%).
Anyagi korlátaik ellenére magas az alkoholfogyasztásuk, nem csak bor és sör kategóriákban, hanem az égetett szeszesitalokban is. Mind sörfogyasztásban, mind dohányzásban élen járnak (minkét esetben 1,5-szeres az esélyhányados) és mindennapjaikat adósságaik rendezési kényszere árnyékolja be.
Itt a legmagasabb a hiteltartozást felhalmozók aránya (56%) és ezen belül tipikus az áruhitel, ami fogyasztást fedező forrásként funkcionál. Azaz valószínűleg a korábbi évtizedek biztonságos világát kívánják megteremteni maguk körül, még ha az pótlólagos források bevonásával is jár. Pénzügyi kultúrájukat nehéz a modern banki környezetben értelmezni, az átlaghoz képest például 2-szeres az aránya azoknak, akik magánszemélyeknek törlesztenek.
Olvasási és könyvvásárlási statisztikák
Ma a magyarok információikat elsősorban nem könyvekből, hanem döntő mértékben a televízióból szerzik, egy 2001-es felmérés szerint a magyar emberek 74%-a elsődleges információforrásnak használja a televíziót.
Az ezredforduló Magyarországán drámaian csökken az olvasásra fordított idő. A hatvanas évek közepén végzett olvasásszociológiai felmérések szerint a magyar lakosság 60%-a olvasott könyvet és 24%-uk olvasott rendszeresen. A kedvenc szerzők inkább szépirodalmi alkotók voltak. Amíg egy magyar polgár 1963-ban 42 percet fordított olvasásra naponta, addig a ’90-es évek elején 33 perc, a ’90-es évek második felében ez a szám napi 23-24 percre csökkent.
Az elitréteg kulturális érdeklődése, ha nem is nagyon markánsan, de kiterjed a szépirodalomra is (az átlagnál 20%-kal nagyobb valószínűséggel), de az még inkább jellemző, hogy nagyon magas a szakkönyvek olvasása (60%). Kulturális fogyasztásukra a magas minőség jellemző, 1/3-uk kulturális tévéműsorokat néz.
Magyarországon a lakosság 6%-a egy év alatt egyetlen könyvet sem olvas el. A 18-29 évesek 28%-a még nem volt beiratkozott tagja egyetlen könyvtárnak sem. Általánosan az ország 44,7%-a nem volt soha könyvtári tag.
Az MKKE statisztikája azt mutatja, hogy a magyarországi könyvpiac az elmúlt három esztendőben több mint 26%-os veszteséget szenvedett el. Az elmúlt évi könyvforgalom fogyasztói áron 59 528 422 000 forintot tett ki. A regisztrált könyvforgalom 2010-ben 61 571 635 000 Ft volt, azaz a csökkenés éves mértéke 3,32%. A KSH által közölt tavalyi hivatalos infláció 3,9% volt, a könyvpiaci forgalom visszaesése az elmúlt esztendőben így valóságosan több mint 7%-os.
A könyvforgalom 1. helyén a közoktatási tankönyvek és nyelvkönyvek állnak, melyek elmúlt évi forgalma 1%-kal növekedett, a tavalyi könyvpiaci forgalomból 16 785 137 000 Ft-tal, 28,2%-kal részesedett.
A 2. helyen az ismeretterjesztő könyvek vannak, amiknek a könyvkiadáson belüli pozíciója az elmúlt évben sem változott lényegesen, az 1,9%-os csökkenés 14 503 178 000 Ft forgalmat jelentett, a teljes könyvpiac 24,36%-át.
A dobogó 3. fokára a szépirodalmi, illetve fikciós művek kerültek, melyek az elmúlt évben is megőrizték piaci pozíciójukat, a szerény mértékű, 1%-ot kitevő csökkenés 12 530 140 000 Ft-os forgalmat jelentett. Az irodalmi jellegű művek több mint 20%-os piaci részesedése egész Európában így is páratlanul jó arány.
Aktuális munkavállalás itthon és külföldön
A KSH 2011-es munkaerő-piaci helyzetkép vizsgálatából kiderül, hogy az európai országok többségének, köztük Magyarországnak, a munkaerőpiacán jelenleg a válságot követő igen mérsékelt ütemű rekonstrukció zajlik. Ennek jegyében 2011-ben a Munkaerő-felmérés éves átlagban 30 ezer főt meghaladó növekedést regisztrált a teljes foglalkoztatotti körben. Az 5 fős és ennél nagyobb vállalkozások és nonprofit szervezetek körében – az intézményi statisztika adatai szerint – 28 ezerrel nőtt, miközben a költségvetési intézményeknél a takarékosabb erőforrás gazdálkodásra ösztönző kormányzati intézkedések eredményeként több mint 10 ezer fővel csökkent az alkalmazásban állók száma.
A válság munkaerő-piaci következményeit tompítani hivatott közfoglalkoztatásba bevontak átlagos létszáma 2011-ben kisebb volt az előző évinél. A költségvetési kifizetőhelyeken keresztül éves átlagban 61 ezren kaptak közfoglalkoztatottként bért, 16 ezerrel kevesebben, mint 2010-ben. Mivel a nem teljes munkaidőben dolgozók mellett a rövid idejű, csak néhány hónapra szóló szerződéssel foglalkoztatottak aránya is nőtt, a közfoglalkoztatásban érintettek köre nagyobb volt az előző évinél.
A 15–74 éves népességből 2011-ben éves átlagban 3812 ezren minősültek foglalkoztatottnak, ami már érdemi növekedést jelent az előző két évhez képest, de ez még így is közelítően mintegy 100 ezer fővel elmarad a válságot megelőzőtől.
Munkanélküliek száma a 2000-es évek elejétől folyamatosan nőtt, azzal párhuzamosan, ahogy szűkültek a különböző társadalmi ellátások irányába történő kilépés lehetőségei. 2011-ben éves átlagban 468 ezren voltak az ILO-definíciói szerinti munkanélküliek, ami 10,9%-os munkanélküliségi rátának felelt meg. A munkanélküliségi ráta szerinti uniós rangsorban Magyarország 2011 III. negyedévében a 27 tagország közül a 19. volt.
Magyarország 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz. Azóta (2008 vége) hivatalosan 80 ezren mentek az EU országaiba munkát vállalni (ez a legkisebb szám az összes tagországot tekintve). Ezek döntő többségben olyan diplomás fiatalok, akik itthon is hasznára lettek volna a társadalomnak, hiszen például adójuk pótolhatta volna a munkanélküliek kiesett adóját.
Felbecsülhetetlen az illegális munkavállalók száma, akik főleg segédmunkásként és baby-sitterként, illetve egyéb ápolóként helyezkednek el (csak Londonban többezres a számuk).
Jóval több, mint 3000-re becsülik azon magyar leányok számát is, akik a prostitúcióval keresik kenyerüket Nyugat-Európa valamely városában (csak Firenzében és környékén 2005-ben 500 magyar prostituáltat foglalkoztató hálózatot lepleztek le).
2010-ben Amszterdamban a prostituáltak 30%-a magyar volt, főleg Kelet-Magyarországról érkeztek. (80%-uk roma, 18-21 évesek). Csak Amszterdam legnagyobb vigalmi negyedében az összes lány egyötöde, azaz 600 fő magyar.
A Magyarországon tevékenykedő prostituáltak száma egyébiránt a ’90-es évek végén a téma kutatói szerint 8-10 000-re volt tehető, 90%-uk dolgozott Budapesten. Ebből 80% nem utcán tevékenykedik.
Összegzés
A nyilvánosságra hozott adatok minden tekintetben lesújtó eredményt mutatnak. A mai munkaerő és társadalmi viszonyokat tekintve mind itthon, mind külföldön nagy az esély arra, hogy a fiatalok a prostitúciót választják megélhetésük forrásaként. Megoldás a problémára társadalmi összefogás és politikai intézkedés lehetne, azonban az ország leginkább a gondolkodásban van lemaradva Nyugathoz képest, annak megváltoztatása pedig nem egyszerű feladat.
Írta: Marosi Barbara