Megálló Csoport

[mibwalker]

Sziasztok! A topiknyitassal az a celom, hogy a leallt emberkek tapasztalatot cserelhessenek a leallas utan a valos eletben torteno kuzdelmeikrol. Akiknek modjukban all, tobbnyire szemelyesen beszelik meg ezeket a dolgokat, de ha az interneten is megosztjuk, tobb emberhez eljutnak az otleteink.

Talan, ha mar megnyitottam ezt a topikot, irok nehany szot magamrol. Tobb mint 2 es 3/4 eve vagyok tiszta, amit oriasi eredmenynek tartok, de azt meg messze nem allithatom, hogy mar minden tokeletes, es soha semmilyen konfliktus nem rendit ki a normalis kerekvagasbol. Fel ev tisztasag utan (amelyet egyedul kuzdottem vegig, illetve neha a Kek Pont munkatarsainak segitsegevel) az oceanon tulra koltoztem, es itt ragadtam. Nagyon erdekesen alakult az eletem, de tettem is erte boven. Mint minden "ujrakezdo" emberke, en is sokszor vagvaganyra leptem, sokszor vakmeroen vagtam bele dolgokba (mert el sem tudtam kepzelni a kovetkezmenyeiket), sokszor nem jott a varva vart eredmeny (vagy a vartnal tobbet varatott magara). De ha a jelenlegi szemelyisegemet es eletmodomat osszehasolitom az egykorival, olyan valtozast latok, amirol el se tudnam kepzelni, hogy egy ember kepes keresztulmenni rajta. Ez pedig csodalatos es megdobbento. Nagyon jo erzes, hogy mindezt magamenak mondhatom.

Szep es jo itt a vilagvegen elni, az viszont egy kicsit hianyzik, hogy nincs sorstarsam, akivel megoszthatnam, mi is tortenik velem. Vannak barataim, de ok sose anyagoztak, es engem is tisztan ismertek meg, igy ha beszelek is neha-neha a cuccos idokrol es probalok a jelenre vonatkoztava kovetkezteteseket levonni, nem igazan ertik. Talan e forum olvasoi kozott vannak olyanok, akik tudjak, hogy az ujrakezdes olyan, mint az ujraszuletes, vagyis az ember csecsemokent kezd el elni a felnottek vilagaban. Ez azt jelenti, hogy sem onmagat, sem a vilagot nem ismeri, igy nagyon sokszor nem erti sem masok cselekedeit, sem onmaga reakcioit. Nyilvan mindannyian masok vagyunk es mas uton jarunk, de konfliktushelyzetekben mindannyian olykor-olykor belekerulunk, amit valahogy probalunk megoldani, de sokszor megis olyan ertetlenul allunk a dolgok elott. En, ahogy idom engedi (amibol nagyon keves van), szivesen leirnek ilyen helyzeteket a mindennapjaimbol, es nagyon orulnek, ha barki, akinek otlete van, reagalna. Es termeszetesen nagyon erdekel masok kuzdelme, es majdnem biztos vagyok benne, hogy bizonyos teruleteken en is jo tanacsokkal tudok szolgalni.

Azt hiszem, itt most befejezem. Varom az otleteket, eszreveteleket. Es amint mondtam, ahogy idom engedi, en majd irok a magameirol.

[olaszy]

Szia Mibwalker!

Üdvözlöm topiknyitásod, remélem találsz az "éterben" társakat, akik reagálnak rád, akikkel megoszthatod gondolataidat. A magam részéről időnként biztos bele fogok szólni a beszélgetésekbe, üzenetem van rengeteg.

Érdekelne, hogy a világ melyik másik végén vagy, hogyan kerültél oda, ott hogy szereztél barátokat, ismerősöket, munkát? Mi hiányzik, miből van sok...
Tehát nem csak a drogozással-leállással kapcsolatos kérdések érdekelnek, persze azok is.

Üdv:

[mibwalker]

Szia, hat akkor eloszor is megprobalok valaszolni a kerdeseidre.

[mibwalker]

[olaszy]

Olaszy, te hogy vagy? Tudom, hogy te nalam sokkal regebben vagy tiszta. Lehet, hogy hulye kerdes lesz, de volt olyan "fordulopont" a tiszta eletedben, amikor ugy gondoltad, hogy "na mostantol vagyok igazan oke"? Egyaltalan van olyan szerinted, hogy valaki "oke", es ha igen, mit jelent?[/quote]

Olvasni mindig elolvasom a fórumut, de nem mindig tudok időt szakítani az írásra.
Erre a kérdésre, hogy ki mikor oké, sajnos nem tudom a választ. Mi az oké? Egy érzés? Vagy valami mérhető, behatárolható normarendszer? Nem is tudom kell-e bonyolítani. Nem használsz semmi drogot: ez oké. Az biztos. Oké, ha egy napja, s oké ha 50 éve.
Amúgy meg sokszor éreztem már magam jól a bőrömben, mikor marha gázos dolgokat csináltam, s sokszor vagyok rossz állapotban, miközben tudom, amit teszek az jó.
Vigyázz magadra, a tisztaságodra! OKÉ?

[mibwalker]

[mibwalker]

Sziasztok! Idovel talan tobb ember olvassa majd ezt a forumot, de ha nem, az se baj. En azert fogok ide irogatni.

Ma elmentek a tesoim. Nagyon jo volt a veluk toltott 2 es fel het. Ok voltak az elso magyar latogatoim. (Orulnek, ha tobb is lenne a jovoben.) Azt hiszem, nagyon jol sikerultek a programjaink. Ugy lattam, elveztek az osszes utazast, es biztos vagyok benne, hogy sok maradando elmennyel lettek gazdagabbak. Orulok, hogy mindezt felnott modjara szerveztem meg nekik, es en is nagyon elveztem az egeszet. Most kicsit fura megint egyedul lenni, de nem rossz. A mult heti utazasaink feltoltottek energiaval, es ezen a heten sokkal nyugodtabban dolgoztam, mint elotte. Remelem, igy lesz jovo heten is, es meg jo sokaig.

Ugye, nem baj, ha tobbnyire nem kozvetlenul az anyagozassal osszefuggo dolgokrol irok? Szerintem barmit is csinal egy volt anyagos, erdekes lehet sorstarsai szamara. Bizonyara ahanyan vagyunk, annyi fele haladunk, es annyifele az erdeklodesunk, de a lenyeg, hogy az idonket nem azzal toltjuk, mint egykor: hogy hol, mikor, kitol, mennyiert mennyi anyagot tudunk beszerezni.

Eddig is mondtam mar, es tovabbra is fenntartom, hogy messze nem vagyok meg "teljesen oke" (ami talan nem is letezik). Vannak dolgok, amik elbizonytalanitak vagy csalodast okoznak, de egyre jobban tudom kezelni oket. Ezalatt nem azt ertem, hogy barmi tortenik, folyamatosan jokedvu vagyok, csak a negativumok mar nem annyira billentenek ki a normalis kerekvagasbol, es sokszor kepes vagyok tobb oldalrol nezni ugyanazt a dolgot. E pillanatban se erzek mindent felhotlennek. Minden vasarnap este kicsit nyomaszt, hogy masnap uj het kezdodik, tele feladatokkal. Tudom, hogy most is rengeteg dolgot szeretnek csinalni, aminek csak kis resze fog ma este elkeszulni. Folyamatosan az eszemben jarnak a barataim, a tovabbi utazasi terveim, a munkamban valo fejlodes, stb. Ezek mind olyan dolgok, amik rengeteg gondolatot vetnek fel. Sokszor nem tudom, melyik kerdesre mi lenne a legjobb megoldas, de azert vagyok tobbnyire nyugodt, mert azt teszem, amit a dontesi pillanatban a legjobbnak itelek. Ha kesobb kiderul, hogy megsem az volt a legjobb valasztas, akkor is nyugodt marad a lelkiismeretem.

Most egesz szep dolgokat irtam, nem? Holnap kezdodik az uj het, jo sok munka, szabi meg nagyon messze, ugyhogy meglatjuk, hogy tovabbra is ilyen nyugodt tudok-e maradni. Barki beteved a forumra, es kerdese van, szivesen valaszolok. Annak is orulnek, ha mas is leirna, milyen uton halad, miota nem anyagozik. Es persze aki soha nem anyagozott, vagy jelenleg is aktiv anyagos, azoknak is erdekel barmilyen gondolata.

[mibwalker]

Sziasztok! Tudtok valami megoldast arra, hogy az ember ne erezze a vilag vegenek minden hetkoznap reggelt? Nekem vilag eletemben problemas volt a korankeles, de az anyagos ioszak meg sokat rontott ezen es azota is alig javult valamit. Ugy erzem magam minden reggel, mint a vilag legszerencsetlenebb embere, hogy fel kell kelni ahelyett, hogy tovabbaludnek.

Talan megfordul a fejetekben, hogy korabban kene lefekudni. Ebben van egy kis igazsag, de nem oldana meg a problemat, mert sose tudok lefekves utan rogton elaludni. Normalis esetben 1-2 orara van szuksegem az elalvasig. Ez alol csak azok a napok kivetelek, amikor mar olyan faradt vagyok, hogy alig elek. Szerintem ezek a felkelesi problemak inkabb a rossz beidegzodesbol erednek. Emlekszem az olyan reggelekre, amikor drogfuggo voltam, es nem volt anyagom. Szerintem ezek a szornyu elmenyek befolyasonak valahogy meg mindig, es nem engedik elkepzelni, hogy egy uj nap kezdete nem tragedia, hanem valami jo. Ha mar kb. 15 perce fent vagyok, elmulik a rossz erzes. Szeretem a munkahelyemet, ezert nem is a stressz okozza a felkelesi problemakat.

Szerintetek hogyan lehetne atprogramozni az agyamat, hogy ne tragediakent ertelmezze egy uj nap kezdetet, meg akkor sem, ha tobbnyire valoban nagyon almosan ebredek? Tenyleg orulnek, ha tudnatok segiteni ezzel kapcsolatban. Eleg rossz minden reggel ez a kuzdelem.

[mibwalker]

Ujabb kerdessel fordulok hozzatok, bar lehet, hogy eleg koltoi lesz. Kivancsi vagyok, mennyire ismeros nektek a szituacio. Van, amikor az ember hosszu idon at sok dologgal foglalkozik, es tenyleg tobbnyire ertelmes dolgokkal tolti ki az idejet. Ennek ellenere csomo mast is szeretne csinalni, ami egyszeruen nem fer bele a nap 24 orajaba.

En a hetkoznapjaimat a munkammal, a kulonmunkammal, sportolassal es tanulassal toltom. Ugy erzem, majdnem ketszer annyit teljesitek, mint az, aki meloban csak siman ledolgozza a 8 orat, aztan hazamegy, majd masnap kezdi ugyanezt elolrol. Nekem szinte minden percem be van programozva, es a tervekhez tartom is magam. A problema ott van, hogy olyan szivesen tanulnek mas dolgokat is, meg szentelnek idot egyeb hobbijaimnak, de mikor??? Hetvegeken talan beleferne egy kicsi, de egyreszt ugy erzem, hogy amivel csak hetvegen foglalkozik az ember, azt nem csinalja igazan komolyan, masreszt hetvegeken gyakran utazgatok (mert szeretek, es szukseget is erzem), harmadreszt (ha itthon vagyok), hetvegen is sportolni szoktam meg intenzivebben tanulni azokat a dolgokat, amiket hetkozben is tanulok. Szoval a vegeredmeny valahogy az, hogy amig nem hosszabbitjuk meg a napokat nehany oraval, addig nem tudom, hogy csinalhatnek mas dolgokat. Lehetne persze a jelenlegi elfoglaltsagaim kozul valamelyiket elhagyni, vagy ritkitani az alkalmakat. De mindegyiket szeretem es akarom csinalni, es ha ritkitanam az alkalmakat, nem fejlodnek olyan tempoban, ahogy szeretnek.

Ismeros valakinek a tema? Probalom keresni a problema eredetet. Azt hiszem, ez is az anyagozasra vezetheto vissza. Amig cuccoztam, szinte semmi ertelmeset nem csinaltam, emiatt nem tanultam meg rengeteg olyan dolgot, amit most tok jo lenne tudni. Most szerencsere van bennem energia, es probalom ezerrel bepotolni az egykor elmulasztott dolgokat. Az a baj, hogy 35 evesen ugy erzem, a legtobb dologban egy 20-25 eves ember szintjen vagyok. Szakmailag talan tudok annyit, hogy ha 25 eves lennek, meg buszke is lennek magamra. De 35 evesen ennel sokkal tobbet varok magamtol. Igen, biztos vagyok benne, hogy a sok kihagyas miatt probalok most ilyen erovel kuzdeni. De vajon menni fog? Eljon az ido, amikor elegedett leszek magammal es a tudasommal, es nem mindig azt fogom nezni, hogy mi az, amit meg mindig nem tudok, pedig nalam joval fiatalabbak mar tudjak? Eljon az ido, amikor el tudom fogadni, hogy soha nem fogok _mindent_ megtanulni?

[lazi]

Szia!
Lazi vagyok, egy talpraállóban lévő emberke és ide járok a megállóba néha... Érdeklődve olvastam soraidat. Nekem is vannak ilyesfajta vágyaim( dél- amerika), ami még elérhetelennek tűnik olykor. Szeretem a kígyókat és a velük kapcsolatos dolgokat.
Szívesen megosztom veled az én történéseimet, de én csak akkor szoktam hosszabban írni, ha elkap a gépszíj....addig üdvözletem: Lazi

[mibwalker]

Szia lazi! Udvozollek ebben a topikban. Mit jelent, hogy talpraalloban vagy? Mit hasznaltal vagy hasznalsz es mennyi ideig? Ha lealltal, mennyi ideje vagy tiszta? Melyek a legjellemzobb nehezsegeid?

En is szeretem a kigyokat, igaz, meg itt nem lattam, de alligatort mar igen. Erdekes az elet itt Del-Amerikaban, de biztos vagyok benne, hogy a tisztasag nem foldrajzi hely fuggvenye. Amugy en most nem vagyok nagyon jol, mert a hetvegen csinaltam egy baromsagot (nem anyaggal kapcsolatban), es ezt valahogy nem tudom megbocsatani magamnak. Nem tudom, mennyire fugg ezzel ossze, hogy egy masik problemat is sulyosabban elek meg (pedig abban artatlan vagyok). Azt hittem, ez a dolog nagyjabol mar a multe, de most erzem, hogy meg messze nem tudom kivonni magam a hatasa alol.

Ezek igazabol nem anyaggal osszefuggo dolgok, viszont annak, hogy ennyire nem tudom kezelni a problemakat, szerintem koze van ahhoz, hogy egykor anyagoztam. Ezt a hetet most sokkal letortebben kezdem, mint az elozoeket. Probalom legalabb a feladataimat helyesen megoldani es lehetoleg eszrevetlenne tenni a kornyezetem szamara, hogy nem igazan vagyok okes. Nem tudom, mi lesz ebbol...

[lazi]

Szia!
Ígérem fogok válaszolni a kérdéseidre, viszont ez pl egy nehézségem, hogy nekiálljak gépezni....solo por hoy(portugálul nem tudom hogy van...)

[mibwalker]

Szia, semmi gond, ha nem valaszolsz azonnal. Az a jo a forumokban, hogy akkor ir az ember, amikor van kedve es ideje.

[kircsi]

Szia, Kircsi vagyok (hivatalosan Timi), 34 éves. Szenvedélybetegnek tartom magam, 10 és fél éve nem anyagozom. Tök mindegy, hogy mit használtam, szerintem.

Elolvastam, amiket írtál (majdnem mindet ), az első gondolatom az volt: "hűűűű, ez az ember döbbenetesen sokat AGYAL..." Tényleg, van egyáltalán olyan, amikor teljesen ki tudsz kapcsolódni, "bele tudsz lazulni" valamibe, pl. egy kirándulás során a földön fekve csak úgy nézni a kék eget, a felhőket, és ÖRÜLNI??? Én ezt kívánom neked... mert amúgy tök jó dolgokról írsz, és a kérdéseid sem butaságok , de SZERINTEM NEM KELL mindenre választ találni, vagyis nem elmélkedéssel...Az életed, amit ÉLSZ, tisztán, úgyis megadja a válaszokat. Idővel. Talán igazad is van abban, hogy a kérdéseid költőiek: kiírod magadból őket, ide a fórumba, aztán majd lesznek válaszok. Lehet, hogy itt, lehet, hogy máshol...

MINDEN JÓT!!! SZÉP NAPOT! ÉS A 24 ÓRA CSAK 24 ÓRA. ÖRÜLJ NEKI, HA KEVÉSNEK ÉRZED, UNATKOZNI SOKKAL ROSSZABB, SŐT VESZÉLYES IS LEHET...RÁNK, FÜGGŐKRE NÉZVE.
_________________
kircsi

[mibwalker]

Szia Kircsi, orulok, hogy irtal, es gratulalok a 10 evhez!