Hogyan Remixeljünk?
Az elmúlt években a remixelés jó üzlet lett. Nem csak azért, mert az eredeti mûvész zenéje így többféle közönséghez is eljuthat, hanem azért is, mert esélyt ad a DJ-nek és a klubok közönségének arra, hogy egy amúgy is jó dal másik verzióját is megismerjék és megkedveljék. Azok számára, akiknek még nem egészen világos a remixelés módszertana, igyekszem általános érvényû, szinte minden esetben használható tanácsokat adni.
Mielõtt elkezdenénk, nem árt észben tartani, hogy a lemezkiadók az eredeti verzióval már elkészítették a dal populárisnak szánt változatát. Éppen ezért, mi egy - bocsánat a kifejezésért - egyszerû dance remixet fogunk készíteni.
Szögezzük le, hogy remixet készíteni egy adott klisé alapján egyáltalán nem elítélendõ (elnézést, kedves maximalisták), hanem hasznos. Ha sikeres remixet szeretnénk gyártani, legalább az elején nem árt a divatot követni. Ez persze azt is jelenti, hogy hamarabb kimehet a divatból, de ha az eredeti elõadónak segítettünk vele, már megtettük a dolgunkat.
Mivel a remix elkészítésénél alapvetõ tényezõ az idõ (hiánya), ezért nem árt mihamarább eldönteni mi marad, és mi kerül ki az eredeti anyagokból. Minden dalban van egy-két alapvetõ elem, amitõl a dal az, ami. ez lehet vokál, egy effekt, vagy egy riff.
Az elsõ nagy hiba amit elkövethetünk, hogy mindent megtartunk. Azért is rossz ötlet ez, mert az ember kényszerítve érzi magát, hogy visszatérjen az erededtihez, hogy állandóan összehasonlítgassa a saját munkájával. Ha a legfontosabbakon kívül mindent eltávolítunk, nincs más lehetõségünk, mint használni saját kreativitásunkat, így még nagyobb esélyünk van valami egyedit alkotni!
Nos, akkor mi menjen, mi maradjon? Mindig azt tanácsolom, hogy az eredeti dobalapot kapásból felejtsük el. Amióta a Propellerheads kitalálta a ReCylce-t, sok remix készült úgy, hogy az eredeti dobalapot felaprították, és átvariálták. Ezzel nemcsak értékes órákat veszítünk, de jó esélyünk van arra, hogy az eredetihez nagyon hasonló alapot hozzunk létre, szóval, ki az eredetivel!
Általában elmondhatjuk, hogy a dalt a vokál és a basszus teszi jellegzetessé. Mondom, általában. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem találhatunk még hasznos részeket (percussion, effekt...).
Abból sosem lehet baj, ha a remix egy kicsit gyorsabb, mint az erededti. Ha az eredeti például 125 BPM, energiát visz a remixbe a 130-as ütemszám. Nem nagy különbség, de dance mixnek optimális.
Ha jó percussion-ünk van, megpróbálkozhatunk egy néhány szekundnyi pitch-csel, majd ezt a magasabb fekvésû loopot késõbb használhatjuk a remixben.
Mivel dance mixet készítünk, nem árt egy jó basszus, amely megmozgatja majd a táncolókat és jó alap a további építkezésre. Volt olyan eset, amikor az eredeti basszusból kivettem egyetlen hangot, a többit pedig eldobtam, így rengeteg idõt takarítottam meg. Ne feledjük, a határidõ mindig sürget, nem baj, ha az eredeti darabokkal dolgozunk. Arról, hogy hogyan építhetünk egyetlen hangból komplett basszus sort, alább olvashatsz a 'Lépésrõl lépésre" részben.
Bármelyik producer elmondhatja, hogy a produkció legfontosabb része a vokál, ezért ezzel nagyon óvatosan kell bánni. Habár, szoros piaci versenyben, és táncparkettre való remix esetében én ezzel vitatkoznék. Szerintem a kick és a basszus húzza meg a nótát, hiszen kevesen kezdenének el táncolni az üres éneksávra. A vokálok a dal szignifikáns részei maradnak, de dance mixben inkább csak hangszerként kezeljük õket.
Remixek esetében egyáltalán nem szokatlan az eredetihez képest 10 BPM-mel elmozdulni felfelé, néha pedig lefelé. Ne feledjük, a remixelés nem tudomány, hanem mûvészet, úgyhogy változtatni nem kötelezõ. Sok profi remixer dolgozik így.
Bármilyen megoldást választunk is, próbáljuk meg betartani a 10 BPM-es szabályt, így például a számítógépes time stretch sem rombolja szét a vokált. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy vajon a kiadó mit szólna, ha vinnyogó majmot csinálnánk kiváló mûvészébõl...
Az énekes hangja minden esetben komoly processzáláson megy keresztül, ezért komoly változtatást semmiképpen se eszközöljünk. Mivel a dance remix célja a táncparkett meghódítása, úgy döntöttem, hogy nem piszkálok bele komolyabban; a táncolók legyenek inkább a parketten, mint a szakállszõrüket morzsolják az asztaluknál! Ráadásul, mivel a hangszerelés dráami átalakuláson megy keresztül, a vokál csak kicsit változzon, ettõl lesz remix a remix!
Ha mégis belenyúlunk, egy kis flanger különleges aurát adhat a vokálnak. Mégis azt javaslom, mielõtt a vokált piszkálnánk, rakjuk össze az "alávalót".
Néha jobb ötlet a vokált részeiben effektezni, mint egyben. habár a remixek legtöbbjében nem várják, hogy a vokálhoz komolyabban hozzányúljunk, de a legjobbak néha ehhez a megoldáshoz folyamodnak. Ha nekünk is ezt kell tennünk, hát vágjunk bele!
Népszerû megoldás a vokált a ReCycle segítségével darabokra vágni, majd a darabokat samplerbe tölteni immáron map-ként. A moduláló kerék illetve a keyboard segítségével lehet effektezni, vagy pitch-elni, mindezt valós idõben. Ráadásul, ebben az esetben a hang már MIDI üzenet, amely további effektezésre ad lehetõséget. Így lehet például a refrént érdekesebbé tenni mondjuk a szóló vokál panorámázott alájátszásával... Tegyük azonban hozzá, hogy dance mixek esetében a panorámázásnak nincs sok értelme, mert a közönség a táncparketten nem biztos, hogy érzékeli.
A dance zenék felépítése gyakran teljesen különbözik a hagyományos A-B-B-A, vagy A-B-C-B-A összeállításoktól. A basszust és a dobot állandóan, egyforma intenzitással kell szerepeltetni ahhoz, hogy a tánocók a parketten maradjanak, ezért célszerû a groove-val kezdeni az építkezést.
Természetesen 4/4-es dalról beszélünk. Ami már megvan: a pitch-elt percussion, a felépített basszus sor. El kell döntenünk, hogy milyen hosszú is legyen a remix. A kiadók általában megmondják, hogy mit szeretnénak, de egy átlagosan 6 perc hosszúságú remixnél könnyebb elkerülni, hogy a dolog unalmassá váljon.
Ha tehát van percussion és basszus is, célszerû a basszt az elsõ és az utolsó 8 taktusból kivenni, hogy a dalnak legyen fel ill. lefutása. Így a DJ-nek is marad ideje fel- és lekeverni a dalt. Ez nagyon fontos szabály; a tapasztalat azt mutatja, hogy a lemezlovasok ritkábban játszák azokat a lemezeket, amelyeknél "in medias res" kezdõdik a téma. Kezdésnek nagyon jó például egy funky gitár, fõleg ha volt az eredeetiben is ilyen. Bár nyilvánvaló okokból senkit sem bíztatok arra, hogy jogvédett hanganyagokból vegyen mintát, de manapság a profik is egyre gyakrabban folyamodnak ehhez a módszerhez. Pedig a samplingek használata pénz- és idõigényes, ráadásul a kiadók szívesebben látnak új, kreatív megoldásokat.
Természetesen nehéz általános tanácsot adni arra nézve, hogy egy adott remixet hogyan építsünk fel, de dance mixek esetében általános forma lehet a következõ: intro, loop, body, break, reprise, outro.
Az elsõ 8 negyed tehát tiszta, utána sávonként épül fel a remix: jön a basszus, majd fokozatosan - de nem elnyújtva - a többi hangszer, míg a refrénre célszerû elérni a teljes hangszerelést. Tartsuk szem elõtt, hogy a közönség várja, hogy a dalban mindig történjen valami, ennek tehát meg kell felelni.
Dance remix esetében nagyon fontos, hogy a hangzás elég hangos és ütõs legyen ahhoz, hogy megragadja a közönséget. Kiönthetjük a fürdõvízzel a gyereket, ha a dance remixben rengeteg hangot, hangzást zsúfolunk össze, amely megöli az ütõs, táncos jelleget. Minden hangszernek, megszólaló hangelemnek térre van szüksége ahhoz, hogy megszólalhasson, ha összezsúfolódnak, egyik sem képes megfelelõen érvényesülni.
Legalább ilyen fontos a mastering eszköz, amely a frekvenciákkal még képes csodát tenni. Elõfordul ugyanis, hogy a kick és a basszus is ugyanabban a spetrumban szól, ám mindekettejüknek domináns szerepe van a mixben.
Lépésrol lépésre
Habár a vokál felgyorsításának vagy lelassításának legnépszerûbb módja a time stretch, mégis óvatosan kell bánni vele, mert még kis részen is elronthatja az alapanyagot. Arról nem is beszélve, hogy remixet csinálunk, tehát nincs idõ állandóan 'undo'-zni, próbálkozni, amíg pont eltaláljuk a megfelelõ részt. Egy másik cikkben már részletesen beszélten a time stretch-rõl, de mindenkit óvnék a használatától. Helyette, fõleg vokál esetében mást ajánlok; vonjuk be a munkába a pitch shiftet! importáljuk be a samplerbe a vokált, és a billentyûzeten játszva megtalálhatjuk a megfelelõ tempót.
Persze ezzel ugyebár a hangnem is "elmászik", de rögtön tudjuk is, hogy a megtalált tempó mellett mennyivel kell le/fel pitchelni a vokált, hogy visszakerüljön az eredeti hangnembe. Ezzel elkerülhetjük a time stretch modulok egyik kellemetlen mellékhatását, azt a bizonyos "pattogást".
• Ahelyett, hogy komplett basszus kikísérletezésével töltenénk az idõt, néha bizony kifizetõdõbb kölcsönvenni az eredeti dalhoz készült basszust. Töltsük be a basszust az editorba, és vágjunk ki mindent, egyetlen hang kivételével.
• A megmaradt egyetlen hanghoz használjunk egy jó EQ-t. Ennek segítségével például nemkívánatos harmóniákat távolíthatunk el.
• Végül, mentsük el a hangot egyetlen WAV file-ba, melyet könnyedén beimportáéhatunk egy samplerbe, ahol a billentyûzet segítségével már komplett basszus sort játszhatunk egyetlen hangból.
Ha nem nyertünk meg egyetlen DJ bajnokságot sem, ha nincs a közelünkben bakelit lemezjátszó, vagy sokszázezer forintot érõ, a scratch-et emuláló CD játszó, de mi mégis szkreccselni szeretnénk a remix egy darabját, van megoldás. Csak egy kis finesz, no meg szoftver kell hozzá.
• Válasszuk ki azt az egy negyednyi hangot, amelyet szkreccselni szeretnénk.
• Töltsük be a ReCycle-be, vagy olyan programba, amely a loopot részeire szabdalja.
• Exportáljuk ki a loop egyes darabjait egyenként, önálló file-ba, majd töltsük be õket egy wave editorba.
• Az editorban fordítsuk meg a file-okat, majd mentsük õket.
• Térjünk vissza a ReCycle-ba, és tegyük a már megfordított darabkákat eredeti helyükre.
• Hallgassuk meg a végeredényt.