Részletek a jegyzeteimből...

 

A nyomdabetűk rendszerezése

    Gutenberg szerepe

    A rendszerezés szempontjai

    A csoportok jellemző jegyei

    Elektronikus betűkialakítási módok

    A betű megválasztásának szempontjai

    A betűkeverés szabályai

 

A tipográfia

    Feladata

    A tervezés szempontjai (etikai, esztétika technológiai, gazdasági)

    A tipográfia építőelemei

    Tipográfiai hatáskeltők

 

A nyomdai gyártás-előkészítés

    Kiadói tevékenység-összefoglaló ismertetése

    A gyártáshoz szükséges dokumentumok (kép- és szövegeredeti, forgató stb.)

    A minőségbiztosítás szempontjai a formakészítésben

 

A szövegszedés szabályai:

    Szabályok ismertetése

    A szövegszerkesztő programok hiányosságai

    Megoldási lehetőségek

 

Nyomdabetűk rendszerezése:

Gutenberg szerepe:

Ő találta fel Európában a betűsokszorosítást. A lényeg. A betűöntéshez először kimetszette a patricát (pecsételőt), majd puhább fémbe, pl.: rézbe kalapálták, préselték. Így megkapták a matricát. Az öntőszerszám segítségével — Gutenberg találmány — a matricákba ólomötvözetből álló betűfémet öntötte öntötték, így kapták meg a betűket, melyek kiemelkednek a betűtest tetején. Az öntőszerszám lehetővé tette egészen pontos, azonos méretű és formájú mozgatható betűk tömeges előállítását. Gutenberg állította elő az olajtartalmú festéket. A nyomást, a szőlőprésből átalakított szerkezettel hozta létre. Ami gyakorlatilag a XIX. sz.-ig változatlan maradt, a gyorssajtó feltalálásáig.

 

A rendszerezés szempontja:

A rendszerezés fő szempontja a betűk külalakja. Ezeket Csoportokba rendezték, mint pl.: Reneszánsz, Barokk, Klasszicista, Lineáris (talpas, talp nélküli), Egyéb.

 

Csoportok jellemző jegyei:

Reneszánsz antikva jellemző jegyei:

  — változatos vonalvezetés

  — köríves betűk ferde tengelyűek

  — vonalvastagságok közötti csekély differencia

  — legjellemzőbb családja a GARAMOND

  — betűvégződések lágyan íveltek

Barokk antikva jellemző jegyei:

  — vonalak között nagyobb az eltérés, mint az előző csoportban, a betűk

       kontrasztosabbá válnak.

  — a betűtalpak már kisebb ívben csatlakoznak a betű szárához, helyenként sarkosak.

  — a köríves betűk szimmetria-tengelye fokozatosan függőleges helyzetet foglal el

  — legjellemzőbb családja: a BASKERVILLE

Klasszicista antikva jellemző jegyei:

  — a vonalvastagságok egyértelműen eltérnek egymástól

  — a betűtalpak szöglegesen csatlakoznak a betű szárához

  — a köríves betűk tengelye függőleges

  — legjellemzőbb családja a BOTONI

Lineáris talpas antikva jellemző jegyei:

  — azonos vonalvastagságú, szabályos felépítésű betű

  — jellemzője a markáns

  — zártabb mint a talp nélküli elhelyezett sapka

Lineáris talp nélküli antikva jellemző jegyei:

  — azonos vonalvastagságú vonalakból áll, szabályos felépítésű

  — betűtalp nélküli

  — legjellemzőbb családja: GILL, FUTURA, ELEGANT

Egyéb antikva jellemző jegyei:

  — talp nélküli betűvégződés

  — az alkotó egyéniségét adják vissza

 

Elektronikus betűkialakítási módok:

Van a Bittérképes és a vektorgrafikus rendszer... Bittérképes betű eredeti méretét nem érdemes nagyítani, mert raszteres, "kockás" lesz. Színe minden további nélkül nyugodtan módosítható. A vektorgrafikust, mivel a számítógép magát a vektort tárolja, (értékét meg valós időben számolja ki) ezért szabadon változtatható, minőségromlás nélkül. Természetesen a színe is változtatható.

 

Betűmegválasztásának szempontjai:

Mindenekelőtt a tartalomhoz kell igazodni a betű képének. Az olvashatóság is fontos szempont. Kinek szól, mi a célja a betűnek abban a munkában.

 

Betűkeverés szabályai:

Egyazon munkába kettőnél több betűfajtát nem ajánlatos használni. Betűkeverés alapja a harmónia vagy a kontraszt képzés. Pl.: Reneszánszt lehet keverni Lineárisokkal, Kézi írással. A harmóniát, az azonos betűcsaládba tartózók biztosítják.

 

 

A Tipográfia

Feladata:

A tipográfia feladata az emberi gondolatok nyomtatásban való rögzítése, közérthetőségének biztosítása. Erőre gyártott elemeket használ. Alkalmazott művészet. Nyomtatás útján előállított kiadványok művészi megformálására, a tartalom és a forma összhangjának megteremtésére törekvő tudatos esztétikai és technikai tervezőmunka. Foglalkozik a szöveg, kép elhelyezésével, a hatáskeltőkkel. Alapelemei a betű, folt és a díszítőelem. Az eszköztár elhelyezése egyedi, a tartalomhoz igazodnia kell. A könyvnyomtatás kezdetétől létezik a tipográfia. Befolyásolja a korstílus, a divat, a tervező lelkivilága, a megrendelő igénye.

 

A tervezés szempontjai:

A tervezésnél a tartalom és forma egységére ügyelni kell. Biztosítani kell a nyomdatermék célszerűségét, a használhatóságát. Ezért a tervezőnek ismernie kell a mű jellegét, a mű funkcióját, stb.

Technológiai, gazdasági, és persze esztétikai szempontból nem mindegy a nyomtató eljárás kiválasztása. Mert a nyomtató eljárás nagyban befolyásolja a külalakot, a megjelenését a műnek. Ehhez, hogy helyesen megtudjuk ítélni a helyes nyomtató eljárást ismernie kell a tervezőnek az adott nyomtatóeljárás jelegét.

A gazdasági tényezők a termék, a mű minőségét úgy befolyásolja, hogy az adott termék igényesebb, szebb lesz, ha pénz, és szaktudás van, ha nincs pénz akkor esetleg szerényebb kivitelű lesz a termék.

 

A tipográfiai építőelemei:

  — Betű

  — Szövegtömb

  — Sor

  — Díszítőelem

  — Sorcsoport

  — Illusztráció

 

Betű:

A betű feladata, egy gondolatot kifejezni. Díszítsen és információhoz idomulhat, ezzel stílusa lehet. A betű a legkisebb egysége a tipográfiának, de talán a legfontosabb is.

Sor:

A betűk egymás mellé szedésével sorokat alakítanak ki. A sorok elhelyezése tengelyük szempontjából lehet, középre zárt sor, szabad soros és szövegsoros (ami a szövegtömb alapja). Itt a leglényegesebb tipográfiai szabály az egyharmados alapszóköz. A sor akkor színes, ha a betű tulajdonsága és a sor tulajdonsága ötvöződik. Optikailag egyenlő távolságra kell lenniük a betűknek.

Sorcsoport:

A sorcsoport több sorból kialakított szedett szöveg. Kialakításánál az alkotóelemek és a tervhez harmonikusan kell illeszkednie. Sorcsoporton belül megkülönböztetünk aszimmetrikus és szimmetrikus sorcsoportokat. Figyelembe kell venni a kialakításnál a lipcsei soresési szabályt. A V alakot és az A alakot kerülni kell.

Szövegtömb:

A szövegtömb egyenlő szélességre kizárt sorokból felépített hasáb vagy oldal, esetleg az oldalnak egy része. A szövegtömb kialakítását befolyásolja a szóközök, és a behúzás.

Díszítőelem:

A díszítőelemek feladata a szövegtükör optikai egyhangúságának feloldása, egyes részek kiemelése, szétválasztása. Üresen maradt helyek ízléses kiköltése.

Illusztráció:

Az illusztráció a kiadványok szövegének képekkel való kiegészítése, szemléltetése. Az illusztrációkat csoportosíthatjuk:

— művészi illusztráció /Feladata nem a tartalom magyarázata. Képes album, szépirodalmi és képzőművészeti kiadványok,

    Grafika is lehet./

— fotóillusztráció /Lehet ábra jellegű, és illusztratív jellegű. Szakkönyv, Útikönyv, ismeretterjesztő és tankönyv./

— alkalmazott grafikai alkotás /Célja a figyelemfelkeltés. Reklámkiadványok illusztrációja. Lehet grafikus és fénykép./

— művészi ábra /Feladata a szemléltetés, magyarázás. Műszaki és tudományos könyvek, tankönyvek mértani jellegű illusztrációja. A betűk nem játsszák el a szavak, mondatok jelentését, de a művészi ábrák, képi jelentést hordozhatnak./

Tipográfiai hatáskeltők:

A nyomtatvány szemlélőjét befolyásoló elemeket tipográfiai hatáskeltőknek nevezzük.

— Terv tengely: Van szimmetrikus, középtengelyes megoldású, van oldaltengelyes kialakítású és van szabadsoros forma.

— Folthatás: Feladata a tekintetfogás. Leglényegesebb elem hangsúlyozása.

— Ritmus: Egyenlő fonnák vagy terek valamilyen rendszer szerinti ismétlőbése.

— Kontraszt: Ellentétek szembeállításával keletkezik. Kontraszthatás csak nagy különbségek létrehozásával valósul meg.

— Ellenpont: Az egyensúly biztosítása a tervezés során.

 

 

A nyomdai gyártás-előkészítés

Kiadói tevékenység összefoglaló ismertetése:

Kiadó munkája:

  —  TERVEZÉS

  — Esztétika /tartalom és a forma összhang/

  — Anyagismeret

  — Ár megállapítás

  — Kor stílus

  — Megrendelő igénye ismerete

A tevékenységéhez tartozik a kézirat, kép és szövegeredeti megvásárlása. A kiadói jog megvásárlása. A kiadónak meg kell határozni azt, hogy az a kiadvány milyen minőségigényű, hogy lehet a leggazdaságosabban előállítani a terméket. Ehhez ismerni kell a nyomtatás sajátságait, a megrendelő igényeit, stb.

A gyártás előkészítő feladata jogi kérdések tisztázása, üzleti kérdések tisztázása, párbeszéd a megrendelővel, diplomatikusan. Ez az egyik fele a munkájának. A másik fele pedig a termelés felügyelete, a kiszállításig.

A gyártáshoz szükséges dokumentumok (kép és szövegeredeti, forgatókönyv, stb).

 

Kézirat eredeti:

A nyomdai kézirat sokszorosítás céljából készült, tartalmilag szövegeredetiként kezelt, meghatározott formában gépelt, vázlattal és utasítással ellátott anyag. A jó minőségű kézirat elkészítésének módját szabály és szabvány határozza meg.

 

Kézirat külalakja:

Matt felületű, min. 55 g/m súlyú fehér papír. Alakja A4. Kézirat lapokon csak az egyik oldalon tartalmazhatnak szöveget, ábrát. A kéziratot kettes soremeléssel kell gépelni. Az alcímeket behúzással kell írni. Egy oldal 30 sor, egy sor 60 jelet tartalmazhat. Műszaki kiadványnál egy oldal 25 sor és egy sor 50 jelet tartalmazhat. A bal margó 35 mm, felül legalább 25 mm legyen. Oldalanként 5 javítás megengedhető. A szövegnek 15 sornál nem nagyobb kiegészítését egy beszúrásnak kell tekinteni. A kéziratlapokat felül egységesen számozni kell. Pótlást a, b, c-vel kell jelölni.

Helyesírás:

A kéziratot a MTA helyesírási szabályzata szerint kell írni. Ettől eltérni a vers, régies szöveg, idézet szedése esetén el lehet térni, de akkor ezt a szedési utasításba fel kell tüntetni.

Kézirat szerkesztése:

Feladata a mű szerkezetének kialakítása a kézirat logikus, áttekinthető tagolásával. A szerkesztő kialakítja a címnegyedívet, a főszöveget, a tartalomjegyzéket, név- és tárgymutatót, stb. Mellékletként kell a kézirathoz csatolni az ábraaláírásokat, (számozva) a táblázatokat (számozva), kép, táblázat aláírásokat.

Kézirat-előkészítés:

A kézirat-előkészítés a mű szerkezetének kialakításától a műszaki szerkesztés fázisáig terjed. Ebben a munkafolyamatban a kézirat javítását, a különleges jelek berajzolását végzik. Itt végzik a kézirat folyamatos oldalszámozásának ellenőrzését, a gépelési hibák javítását, az idézetek pontosságának ellenőrzését, a Szerkezeti hibák javítását.

Kézirat kijelölés, a szignálás módja:

Az utolsó fázis a tipografálás, az a művelet mikor a könyv tipográfusa vagy műszaki szerkesztője megtervezi a könyvet és terve alapján a kéziratot a nyomda számára kijelöli, (kiszignálja) A szedési utasítások: a könyv alakja, a szedéstükre, a betűtípus, a kiemelés fajtái, bekezdés-, behúzás mértéke, új fejezetek kezdésének módja a szedő számára, címek feletti, alatti beosztások.

 

Képeredeti:

A nyomdai képeredeti reprodukció készítésére alkalmas, egy vagy többszínes rajz vagy fénykép, amely anyagát tekintve egyaránt lehet átlátszatlan fehér papír vagy átlátszó film.

 

A kép eredetikkel szembeni követelmények:

    az eredeti egyoldalas legyen;

    gyűrődéstől, szennyeződéstől, karcolástól mentes legyen;

    az eredeti ne tartalmazzon felesleges feliratokat, utalás jellegű feljegyzéseket.

 

Szövegszedés szabályai:

Behúzás:

A behúzás a gondolaton belüli tagolás. Minden bekezdés egy gondolati egységet foglal magába. A bekezdéseket behúzással kell érzékeltetni. A behúzás mértéke a szedésszélességétől függően változik. Éspedig a 20 ciceró szélességig 1 négyzet (kvirt), 20 cicerónál nagyobb szélesség esetén 2 négyzet (2 kvirt). Egy munkán belül a behúzás mértékének azonosnak kell lenni, akkor is, ha több betűnagyságból tevődik össze a munka. A behúzás elhagyása megszünteti az oldal ritmusát, az áttekinthetőséget.

Kimenetsor:

A bekezdés utolsó sorát kimenetnek vagy kimenetsornak nevezzük. Kimenetsorokat úgy kell kialakítani, hogy a rövid kimenet esetén a kimenetsor hosszabb legyen, mint a behúzás mértéke. Hosszú kimenet esetén a kimenetsor legalább a behúzás mértékével legyen rövidebb, mint a sorszélesség. A kimenetsor teljes sorszélességű is lehet.

Sorkizárás:

A sorkizárásnál a következőkre kell figyelni: a sorközi kizárásokra, a tágítás szűkítésre, az alapszóköz távolságra. Törekedni kell arra, hogy egy soron belül közel azonos szóköztávolság legyen, kerülni kell a csatornákat.

Szövegvégződések, szóelválasztás:

Egybetartozó fogalmak nem szakíthatok el két sorba egymástól. Előnevek, családi és utónevek lehetőleg egy sorba egymás után helyezkedjenek el. Számok és mértékegységek nem választhatók el egymástól. A kezdő gondolatjel nem lehet a sor végén, a záró gondolatjel nem lehet a sor elején. Egyedülálló mondatkezdő nagybetű ne kerüljön a sor végére.20 cicerónál nagyobb szedésszélesség esetén kétbetűs szótag ne kerüljön a sor elejére. Sorvégeken egymás után négy soron át többször ne kerüljön egymás alá azonos írásjelek. Nem alkalmazható olyan szóelválasztás, amely félreértésre adhat okot. Egybetűs szótag nem hagyható szóelválasztáskor a sor végére, és nem vihető át a következő sorba sem. Értelmezés miatt sem.

Számok és műveleti jelek szedése:

Szépirodalmi művekben a számokat betűvel kell szedni.

Felsorolások szedése:

Felsorolást szedhetjük számmal, betűvel. A számjelölésű felsorolások esetében a szám után pontot kell szedni és egyforma, egyharmados szóközt kell utána hagyni. Betűjelzésű felsorolásnál a szövegbetű eltérő változatából kell szedni. Álló szövegnél, dőlt betűjelzés és dőlt zárójel. Dőlt szövegnél fordítva.

Jelek, írásjelek szedése:

Gondolatjel: Több funkciója lehet. Párbeszédnél, azonos távolságú helyet kell hagyni a szöveg és a jel között. Összekötő jel beosztás nélkül van a szöveg, szám között. Műveleti jelként alkalmazható, előtte és utána egyenlő beosztást kell hagyni. Esztétikai hatás és az olvashatóság érdekében.

Elválasztójel: Vagyis diviz. Több funkciót tölthet be. Lehet elválasztójel, kötőjel.

Paragrafusjel: Nem kell pont utána, ha nem címként szerepel. Vagy a felsorolásban számjegyei együtt szerepel.

Zárójel: Kétféle zárójel van. A ( ) és a [ ]. Álló szöveghez álló, dőlt szöveghez dőlt zárójelet kell alkalmazni.

Pont, vesző, idézőjel, hiányjel: Eléjük nem kell beosztást szedni. A mondatvégi pont nem szedhető a zárójelen belül, ha egész mondat a zárójelen belül van csak akkor.

Rövidítések szedése:

Pont nélkül kell írni azokat a rövidítéseket amik már a gyakori alkalmazás során már jelekké váltak. Pl.: Ft, g, cm, km, D, NY, MÁV, MALÉV, FTC, MTK, MOM

Ponttal kell szedni: ún. — úgynevezet, Fé. — folyó évi, felv. — felvonásban. —január, Kb. — körül-belül, stb.

Szöveg közbeni kiemelés:

Célja a megkülönböztetés, hangsúlyozás, rendszerezés. Van a KIS KAPITÁLIS, VERZÁL, ritkításos kiemelés. Ritkítást már nem használnak egyébként, de a groteszk írásnál igen.

 

Cím- és akcidencia szedési lehetőségek:

Az akcidencia fogalma;

Latin eredetű szó. Nyomdaipari jellegű, kiterjedt munka. Alkalmi munka és egyedi, különleges hatásúnak kell lennie a munkának. Alkalmi nyomtatványok, különleges igényű munkák. A rendelkezésre álló elemekkel próbálja meg az alkotó az alkalomra szabott sajátságát megformálni. Belső logikája van a munkának. Ez az a munka ahol kötöttségek vannak, de a tartalom kifejezésére tág a kötöttségek határai. Ezekben a munkákba szól igazán bele az adott korstílus, a stílusirányzatok, a megrendelő igénye, az alkotó lelkivilága.

 

Akcidens nyomtatványok típusai:

   — Névjegykártya

   — Hirdetés

   — Plakát

   — Szórólap

   — Képeslap

   — Oklevél

   — Távirat

   — Köszöntők

   — Csomagolok anyagok

   — Ismertetők

 

A legtöbb tipográfiai építőelemeket és hatáskeltőket használja fel. Nagyfokú kötetlenség, de ugyanakkor a korlátjai megvannak szabva. Az akcidens munkákat először vázlatot kell készíteni. Tudni kell azt, hogy mit, hogyan kell kiemelni, hogy az a nyomtatvány előnyére váljon. A tartalom és a forma összhangjára kell törekedni.

 

HIRDETÉS:

A hirdetés a reklám egyik alapvető eszköze, újságok, folyóiratok tartozékai. Szerepelhetnek más szöveganyaggal együtt és önálló nyomtatványként is. Az újságban a hirdetésnek az oldal harmóniájába kell illeszkednie. A hirdetés felhívó jellegűnek, a hirdetés tárgyát, eseményét kihangsúlyozónak kell lennie. Célja az érdeklődés befolyásolása és felkeltése. Ügyelni kell a betűmegválasztásra, a térköz helyes kialakítására. Forma és tartalom egységére.

 

MEGHÍVÓ:

Egyszeri alkalomra, egy eseményen, vagy eseménysorozaton való megjelenésre jogosítanak fel. A rendezvény jellege befolyásolja a meghívó formai kialakítását. Léteznek egy-, ill. több oldalas kivitelben.

 

Névjegy:

A társadalmi érintkezés kelléke. Lehet egysoros és több soros névjegy. Egysoros névjegyek csak a tulajdonos nevét tartalmazzák. A többsoros névjegyek lehetnek magán jellegűek, és hivatalos jellegűek. A magánjellegű névjegyek a tulajdonos nevén, tisztségén, foglalkozásán kívül lakáscímét és esetleg telefonszámát tartalmazzák. A hivatalos névjegyek még a tulajdonos munkahelyének adatait is tartalmazzák. Kézírásos betűt elsősorban egysoros vagy női névjegy szedésénél előnyös alkalmazni. Férfi névjegynél a groteszk jellegű vagy antikva betűket érdemes használni. Az izlésesség határát betartva.

 

Táblázat-, matematika- és képletszedés:

Táblázat fogalma, fajtái:

A táblázat a fogalmak és adatok (mondanivaló) oszlopokba és rovatokba tagolt áttekinthető, értelemszerű elrendezése. Vagyis az adatok logikus, értelemszerű összerendezése. (cellákba rendezés)

A különböző vastagságú léniák, különböző rovatokat különböztetnek meg. Ezek a fő- mellék és az alrovatok. Van a táblázatoknak fej- és láb része.

 

Fajtái:

KÖNYVTÁBLÁZATOK:

    OSZLOPOS szedésű:

       • egyszerű oszlopos szedésű

       • kipontozott oszlopos szedésű

    BESZEDET táblázatok:

       • Szöveget tartalmazó táblázatok

       • Számokat tartalmazó táblázatok

       • Vegyes táblázatok

    CSALÁDFA táblázatok:

       • Léniakeretes családfa

       • Kapcsolójelekkel szedett családfák ÖNÁLLÓ NYOMTATVÁNY TÁBLÁZATOK:

    Külön harántvonalú táblázatok

    Precíziós táblázatok

    Raszter szedés

    Dobozkivágó forma szedés

    Ügykezelési nyomtatványok, kereskedelmi és könyvelési nyomtatványok

    Falragasznyomtatványok

 

Táblázatszedés szabályai:

A fejszöveg általában a rovat optikai közepére kell állítani. A betűtípus egységességére kell törekedni. A léniákhoz nem szabad érni szövegnek. A tengely-meghatározást végig kell alkalmazni. Stb.

 

Matematikaszedés:

Összeadás: 3 jegyű számig egybe kell szedni. A 3 számjegyű tagolást be kell tartani, 3 jegy után 1 beosztást hagyva, a helyi értékeket is be kell tartani. Összeadás jel előtt, után egyenlő beosztást kell hagyni. Egész szám és a tizedes szám közé, tizedes pontot kell szedni. (Rendszerint egész szóköz.)

 

Kivonás: Mint az összeadás szabályai.

 

Szorzás: Az azonos helyi értékű számjegyeket egymás alá kell írni.

 

Zárójelek: A zárójelek legalább olyan magasak legyenek, mint a közéjük zárt képletek.

 

Fizikai és Kémiai képletek szedése: Elemek rövidítései után nem kell pont. stb.

 

Napilapok tipográfiája:

A napilap fogalma:

Mindennap megjelenő, aktuális híranyagokat közlő újság A napilapok első oldalán szerepel a lapfej, amely a lapra jellemző adatokat tartalmazza. Az ezt követő oldalak mindegyikén élőfejként helyezik el a lapoldalra jellemző adatokat. A napilap minden oldalán a naponta azonos felcímmel ismétlődő rovatok számára állandó fejrészt alakítanak ki. Az egyes cikkeket egymástól léniával választják el. A legfrissebb eseményekről való tájékoztatás a feladata.

 

A napilap tervezése:

Az egyes cikkeket kéziratok alapján szedik. A napilap kéziratanyaga különböző részekből tevődik össze: hirdetésekből, telex-kéziratokból, nagyobb terjedelmű cikkekből, képanyagokból és címekből. A hirdetéskéziratok apró- és keretezett (nagy) hirdetésekből állnak. A napilap kézirat előkészítése, követelményei: minden kéziratoldal felső margóján fel kell tüntetni azt az oldalszámot, amelyre az adott anyag kerülni fog, és az oldalakon belüli cikkszámot.

 

Az oldaltükör szerepe, jelölésének módja: A napilap méreteinek megfelelő formában kialakított, kinyomtatott oldaltükör lap az alapja a lapoldalak tervezésének. Ezen kell elvégezni az egyes oldalak cikkeinek és képanyagának elhelyezését. A tördelési makett elkészítésével kell biztosítani, hogy a lap tördelése folyamatosan történjék.

 

A lap oldaltükrén, a tördelési maketten a következő jelöléseket kell alkalmazni:

  - a szövegelhelyezés jelölését a tükörlapon (hullámvonallal) kell elvégezni

  - az egyes cikkek elhelyezésekor fel kell tüntetni a cikk számát

  - címek, alcímek helye

  - ábrák, képek helyének jelölése

  - képaláírások elhelyezésének jelölése

  - léniák, vonalak, negatívba forgatások,

  - iniciálék, kiemelni kívánt betűk jelölése

  - a tónusok helyének és erősségének jelölése

 

A napilap tipográfiai jellegzetességei:

A napilapok címei egy-, két- vagy több hasábos szélességűek. Valamennyi címet egyazon betűcsalád változataiból és azok különböző fokozatából kell szedni. A címbetű nagysága függ a cikk terjedelmétől és attól, hogy a lapoldal síkjának mely helyére tördelik. Az erősebb, nagyobb fokozatú címeket a lapoldal felső részére kell helyezni. A nagyobb terjedelmű cikkek címei általában összetettek: felcímet, főcímet, alcímet és közcímeket együtt tartalmazhatnak. Az egy címrendszerbe tartozó, különböző rangú címek betűtípusát és nagysági viszonyait aranymetszet szerint kell megoldani. Lényeges meghatározó a tengely meghatározása, amelynek az egész lapra vonatkozóan egységesnek kell lenni. Fontos a jól olvasható, nyitott nagy betűszemű betűtípus alkalmazása. Kis fokozatú betűk alkalmazása kizárólag gazdaságossági okokból, a minél több szövegközlés miatt történik. Az olvashatóság és a tipográfia szempontjából előnyösebb lenne nagyobb fokozatú betűk használata. Leggyakoribb kiemelési forma a kurziválás. A legfontosabb szövegrészek kiemelésére beljebbezést alkalmaznak: - a kiemelni kívánt szövegrész minden sorát középre zárva szedik, vagy a kiemelt sorok 1-1 négyzettel elöl és hátul beütve állnak, vagy a beljebbezésnél csak elöl alkalmaznak beütést.

 A kiemelések legszebb formája a címek alatti bevezető, ill. befejező szövegrész kialakítása. A formátuma: A/3-as alak, 13-as alak: 315x470 mm (Magyar Nemzet). Szedéstükörnél cél a papírfelület maximális kihasználása, technológiája döntően befolyásolja a szedéstükör méretének kialakítását. A rövid sorok a szedésben túl nagy szóközöket (csatornák kialakulása), rossz elválasztásokat eredményezhetnek. Cél a gazdaságos és gyors szedés. Hasáblénia csak a különböző cikkek elválasztásánál szedhető. Az élőfejjel az azonosítást segítjük. Általában a szedéstükör élén áll, léniával aláhúzva. Egyes lapoknál tipográfiai díszítőelemként szerepel. Szín: az ofszet napilapnál kísérőszín nyomtatására nyílik lehetőség, amelyet többnyire az előoldal színezésére használnak. A szín változatos alkalmazásával a lap logikusan tagolható, kiemelésekkel hangsúlyozható. Kísérőszín alkalmazható díszítőelemek, keretek, léniák, címek, negatívba forgatott szövegrészek nyomtatásánál, árnyalatos képek színezésénél. Ofszetnyomtatással készülő napilap jobb minőségben, színesebben állítható elő. Tördelés: minden lapnak sajátos jelleggel kell rendelkeznie. A különböző cikkeket úgy kell lehelyezni az oldalon, hogy az egy oldalon levő cikkek jól elkülönüljenek egymástól, növeljék egymás hatását (kontraszt), és az egész oldal egységes tipográfiai képet eredményezzen.

 

A cikkek elhelyezése két módszer szerint történhet:

   • Tömbrendszer: minden cikket úgy alakítanak ki, hogy felső és alsó záróvonala egy síkban (egy tömbön belül) helyezkedik el (ezen belül kell lennie a cikkben szereplő ábrának is).

   • Zászlós rendszer: a cikkek tördelésénél nem kell záróvonalat kialakítani, egy-egy hasáb zászlósszerűen kinyúlhat a szedés tömbjéből. Elterjedt stílus.

Hirdetések: mindig szerényebbnek, szövegének folthatásában halványabbnak kell lennie, mint az adott oldalon elhelyezkedő legfontosabb és legkiemeltebb tipográfiájú cikk. Szervesen illeszkedjen az oldal vagy oldalpár harmóniájába. Kerülni kell a betűtípusok túlzott keverését. A hirdetés szövege a rendelkezésre álló területet ne töltse ki teljesen. Minél több a kereten belül a szöveg körüli levegő, annál szebb a hirdetés optikai hatása. A kicsi és a nagy, a fehér és fekete közötti ellentét a legjobban használt eszköze a modem reklámnak. 

 

Folyóiratok tipográfiája:

A folyóirat fogalma: meghatározott tárgyú és érdeklődési kört felölelő, bizonyos időközönként, állandó címmel megjelenő hírlapok, újságok. A műszaki és tudományos folyóiratok nagy szedésigényűek. Irodalmi és művészeti folyóiratok megegyeznek a könyvek szedésformájának kialakításával. Képsokszorosító eljárással készülő folyóiratok esetében az illusztráció, a rajz veszi át a vezető szerepet.

A legáltalánosabban alkalmazott formátumok: A/5, A/4, B/5, B/4.

 

Folyóirat-oldalpárok kialakítása, jelölések a laptükrön:

Folyóiratok tipográfiai tervének elkészítéséhez előrenyomott négyoldalas (oldalpár kialakítására alkalmas) laptükröt használnak, amely mérete megegyezik a készülő lap méretével, tartalmazza a lap nyers méretét, körülvágott méretét, szedéstükör méretét a margóviszonyokkal és az alaphasáb-szélesség megjelölésével. A tervező ezeken a tükörlapokon készíti el az oldalpárok tervét, egyúttal feltünteti az előállításra, technikai kivitelezésre vonatkozó előírásokat.

 

Laptervezés:

A tipográfiai tervezés az ipari formatervezés egy ága, a formatervező művészetek körébe tartozik. A tervező félkész vagy kész anyagok (szöveg és kép) felhasználásával végzi munkáját a nyomdatechnika által biztosítható lehetőségek figyelembevétele mellett. A rendelkezésre álló kéziratból átszámítás útján határozza meg azt a nyomtatott szövegmennyiséget, amely a terv elkészítéséhez felhasználható (megfelelő elosztással és csoportosítással). A tartalom és forma szoros összefüggésére épül a szerkesztés és kivitelezés. A tervezőnek figyelembe kell vennie az arányosságot, a tipográfiai rendet, ellentétességet és a ritmust. A figyelemfelkeltő kompozíció kiemel, előtérbe állít, növeli az információ súlyát, irányítja a figyelmet, előmozdítja az anyag többi részének befogadását. Különböző kompozícióelemekkel dolgozunk: cím, címrendszer, szövegmező, folthatás, kép, képcsoportok, grafikák. Az arányok merev rendszerét különböző elemekkel (ritmus és ellentét) fel kell oldani, alkalmazott irányváltoztatással meg kell tömi (kimozdítás). A kompozíció olyan művészi igényű alkotás, amely egybeötvözi a legkülönbözőbb tartalmú és formájú anyagokat, esztétikus formában közli a tartalmat, meghatározza a folyóirat arculatát és hangsúlyozza mondanivalóját. Figyelem felkeltő módon.

 

Tipográfiai jellegzetességei:

Az egymás mellé szedett betűknek és egy vonalba állított soroknak a betűvonalon kell állnia. Szöveghasáb nem kezdődhet kimenetsorral. Hasáb alján az alcím alatt legalább három szövegsor legyen. Kerüljük a ritkítást. Sorszámozott felsorolásokkal kezdődő bekezdések előtt szintén beosztást kell alkalmazni. A ritkítás (spacionálás) megbontja az oldal egységes szürke folthatását, a keskeny betűk elveszíti karakterüket. Mellészedést csak cikkindító iniciáléknál alkalmazunk. A hasábközt úgy kell kialakítani, hogy az egymás mellett elhelyezkedő sorok egymástól jól érzékelhetően elválasztva legyenek. Hasáblénia alkalmazása elválasztó von¬alként. Záróvonalak, spiccek alkalmazása: cikkek lezárására. Választóvonalak alkalmazása. Keretek használata: optikailag középre zárva a szöveg a kereten belül. A hasábokat az olvasás rendjének megfelelően. A címrendszer legyen összhangban a tipográfiai formával, fejezze ki és támassza alá a tartalmat. Szedhetők a címek azonos betűtípusból különböző változatok alkalmazásával, különböző betűtípusok egy folyóiraton belüli keverésével is. A folyóiratoldalon elhelyezett cím önálló egységet képez elhelyezésével, betűtípusának, betűfokozatának megválasztásával szorosan összefügg az oldal, ill. az oldalpár tipográfiájával, összhatásában alakítja ki harmóniáját. Bele kell illeszkedjen az egész lap tipográfiai tervébe, stílusába, tartalmába, egységébe. Tipográfiáját meghatározza környezete: az adott címet szöveg vagy kép veszi-e körül, a cím környezetében levő képek tónusa világos-e vagy sötét. Sötét tónusú kép környezetében nem előnyös világos, vékony vonalú betűből szedni a címet, mert elnyomja a kép. Több soros címek esetében a lipcsei soresési szabály alkalmazása. Különböző mű címek aranymetszet szerinti arányosítása (betűtípus, betűfokozat fokozatossága). A címrendszer kialakítását megkönnyíti a betűvázlat készítése. Képaláírásokat a szövegbetű valamely változatából, betűfokozatából szedik. Az ellentéthatás a kimozdítással együtt alkalmazva nagyon dinamikus tipográfiai tervet eredményezhet (kicsi-nagy, függőleges-vízszintes, világos - sötét, szögletes - köríves, stb.). Ellenpont alkalmazása: egy-egy elem (kép, cím) az oldal vagy oldalpár ellentétes pontján történő elhelyezésével az egyensúly felborulása nélkül. A ritmus alkalmazása: betűk közötti térköz, vékony és vastag vonalak váltakozása, címsorok soresése, stb. A folyóiratok hirdetését az adott folyóirat jellege határozza meg. A folyóirat elsődleges feladata az információközlés, tehát a hirdetésnek csak a tartalom után következő másodlagos szerepe lehet. Tipográfiája a hirdetésnek nem lehet harsány, harmonikusan illeszkedjen a lap tipográfiájába és ne vonja el az olvasó figyelmét a tartalomról. Készülhetnek keretes és keret nélküli megoldással egy-, ill. több színű kivitelben az adott folyóirat színszámától függően. Apróhirdetéseket is tartalmazhat (Nők Lapja). Folyóiratok tördelése: A folyóiratok összefüggő szövegrészeit szedőgépen állítják elő. (Most már számítógépen.) A leggyakrabban használt betűfokozat: petit, borgisz, garamond. A szöveg jobb olvashatósága érdekében 1-2 tipográfiai pontnyi ritkítást alkalmaznak. A szövegszedést a szedési szabályok figyelem- bevételével kell elvégezni. Fokozottabb mértékben kell támaszkodni a forgatókönyvre. Fontos a soregyen betartása. Folyóiratokban szereplő élőfejet általában az alsó margóban helyezik el. Nem élőfejes megoldású folyóiratoknál az oldalszámot a szedéstükrön kívül, alul helyezik el a szedéstükörtől egy sornyi beosztással. Lábjegyzetet csillagos megoldással az oldal alján helyezik el. A folyóiratok jellegüktől, rendeltetésüktől és anyagi lehetőségeiktől függően egy, itt. több¬színben készülhetnek. Színhatással és színharmóniákkal a művészi színvonal emelhető és érdekessé tehető (több színű folyóiratoknál).

 

A könyv tipográfiája

A könyv fogalma, a könyvek csoportosítása:

 

Fogalma:

Nagyobb terjedelmű írásművet tartalmazó nyomtatott íveknek egyik szélükön (a gerincvonalnál) tartósan összefűzött egysége, amelyet fedél, borító véd.

 

Csoportosítása:

Funkciójának megfelelően csoportosítjuk a könyveket:

Színműveket, szépirodalmi, verses, műszaki-tudományos, gyermek- és ifjúsági, művészeti kiadványok.

 

A könyv tervezés szempontjai:

A könyv tervezésén azt a munkafolyamatot értjük, amelynek célja a tartalmat kifejező forma megalkotása és hibátlan kivitelezésének biztosítása. A célközönség figyelembe vételével. Tehát a tartalom és forma valamint a célközönség egysége fontos.

A tervezőnek össze kell hangolni a könyv tartalmát és megjelenési formáját A tartalom és forma összhangjának abban kell jelentkeznie, hogy a könyv mondanivalójának megfelelő tipográfiai és grafikai megjelenítési formát válaszunk.

Az egyes könyvféleségeknek kialakult formatípusai vannak

Az illusztrációknak, a kötéstervnek, és a védőborítónak a könyvhöz kell igazodniuk, tehát nem tipizálhatóak.

A könyv tervezése az alkotóelemek megfelelő kiválasztását jelenti.

 

A könyv tipográfiájának kialakítása:

A könyv alakja:

A könyv tervezése a könyv alakjának megválasztásával kezdődik. A könyv alakjának helyes megválasztásához figyelembe kell venni:

    • Az olvasmány tartalma, ill. az irodalmi műfaj (gyermekkönyv, színdarab, stb.)

    • A könyv használatának módja (tartós olvasás, tanulás, adattár, stb.)

    • A kézirat terjedelme

    • A rendelkezésre álló szabvány szerinti papírlapok.

A műfajcsoportok formátumai a tapasztalatból és a hagyományokból fejlődtek ki. Pl.: Szépirodalmi művekhez a Fr/5 ritkábban az A/5; szakkönyvek, egyetemi tankönyvek alakja a B/5; stb.

A könyv szedéstükre:

A könyv szedéstűkre az a felület, amelyet a körülvágott oldal fehér papírsíkjából a szöveg elfoglal. Szabály határozza meg a könyvnek a legkisebb és legnagyobb méretű szedéstükrét. A szedéstükör méretének kiválasztását mindig a margóviszonyok meghatározásával együtt kell elvégezni.

A két oldal kötésvonalába eső belső margói összeadódnak, optikailag együtt jelentkező fehér foltot képeznek. Ezért a margóviszonyok megállapításánál ügyelni kell arra, nehogy az oldalpár két oldala „szétessen” az összeadódó belső margók következtében.

Az ízléses, hagyományos margóarányok a kötésvonaltól kiindulva páratlan oldalon a margók az óramutató járásával megegyező irányban haladva egyre növekednek. Pl.:

    2; 3; 4; 6

    2; 3; 5; 6

    2;3;4; 5

    3; 4; 6; 8

A szedéstükör és a margóviszonyok megállapításánál figyelembe kell venni, hogy:

    • élőfej alkalmazása esetén azt a szedéstükörbe be kell számítani.

    • az oldal alján elhelyezett pagina nem számít bele a szedéstükörbe.

    • a kötészeti kikészítés módját a margóméretek megállapításához ismerni kell. Pl.: Cérnafűzésnél, a kötésmargója a tervhez viszonyítva változatlan, a ragasztókötéses technológia alkalmazásakor viszont a kötésoldalból kb. 3 mm-t leköszörülnek. A margóviszonyokat mindig a körülvágott könyvhöz kell megállapítani. A margóarányokat úgy kell kialakítani, hogy a szedéstükör szélessége ne törtszámban, hanem kerek ciceróban legyen meghatározva.

 

A könyv szövegbetűje:

A keskeny rajzú betűk nem alkalmasak, a keskeny oldaltükör esetén pedig a széles rajzú betűk nem felelnek meg a könyv szövegbetűjének. Az összhatás nem lesz harmonikus. A olvashatóság szempontjai alapján a groteszk betű nem megfelelő a könyv számára, kivéve kisebb terjedelmű, nem folyamatos olvasásra készült kiadványokat: szótár, lexikon.

Hosszabb terjedelmű könyvekhez megfelelőbb a változó vonalvastagságú betűtípusok. Könyvben leggyakrabban alkalmazott betűtípusaink: Garamond, Times, Plantin, Bodoni, Tótfalusi.

A könyvek főszövegének legalkalmasabb betűnagyságai a 9, 10 és a 11 pontos betűk. A könyvek betűnagyságot a könyv alakja dönti el. így az A/5 alakhoz a 9, 10 pontos, B/5 vagy hasonló alaknál 10, vagy 11, esetleg 12 betűt kell választani.

Lábjegyzet, képaláírás, névmutató stb. 8 pontos betűből szedhetjük. A könyv betűfokozat kiválasztását a könyv terjedelem is befolyásolja. A betű, betűképének nagysága befolyásolja a betűfokozat kiválasztását. (10 pt Botoni nagyobb a betűképű, mint a 11 pt-os Centura.)

Sorok ritkítás általában 1 vagy 2 pont. A ritkítás mértéke függ a szedéstükörtől, a betűkép nagyságától és a mű terjedelmétől. A ritkítás helyes mértékét próbaszedés alapján el lehet dönteni.

 

Nyomtató eljárás:

A könyv tervezésekor az adott funkció, a szöveg- és képanyagmennyiség, a képanyag félesége, a reprodukcióval szemben támasztott minőségigény, a rendelkezésre álló papír, és gazdaságossági szempontok alapján választjuk meg a nyomtató eljárást. Ez minden esetben így van.

A tipográfusnak ismernie kell a nyomtató eljárások jellemzőit és a termék minőségigényét.

Magas-nyomtatás jellemzői:

A satírung és a kvecsgyűrű. Satirung: a papír másik oldalán látszik a betű nyomata. Kvecsgyűrű: a betűk peremein gyűrű alakul ki.

Ofszetnyomtatás jellemzői:

Optikai árnyalatok jellemzik az ofszetnyomtatással készült nyomatokat, (rácspontok) Az árnyalatokat a rácspontok összegzett denzítása adja.

Mély-nyomtatás jellemzői:

A kép szín- és árnyalatgazdagsága felülmúlja a magas- és ofszetnyomtatással előállítható minőséget, a szöveg minősége azonban nem éri el e két utóbbi eljárással létrehozható kuntúr-élességet, a betűk szélei életlenek. A mély-nyomtatás valódi árnyalatokat hoz létre, (különböző mélységű festékcsészécskék, festékrétegfolt)

 

Szitanyomtatás jellemzői:

Olyan anyagok felületére lehet nyomtatni, amelyekre a többi nyomtatási eljárással nem lehetséges vagy csak nehezen megoldható. Nyomtatási idő viszonylag kicsi, de a száradási idő hosszas. A nyomat fűrészfogas, optikai árnyalatok jellemzik. Könyveknél nem használják. (Nincs értelme)

 

Szín szerepe:

A könyvek megformálásában a színeknek egyre növekvő szerepük van. Minden egyes könyvféleségnél egyaránt alkalmazható a könyv díszítésére, a mondanivaló hangsúlyozására, az oldalpárok tetszetősebb kialakítására.

 

Oldalpár:

A képekkel, ábrákkal illusztrált könyvek tervének készítésekor az oldalpárokat mindig együtt kell kialakítani. A képek és szövegfoltok harmonikus elosztása az aranymetszet arányainak megfelelően történjen. A képek méretezése és az oldalpárok kialakítása változó képméretek esetén egyidejűleg történik. Az egy oldalpáron közölt képek tónusértékbeli összehangolásánál arra kell törekedni, hogy hasonló tónusértékű, ill. árnyalati gazdagságú képek kerüljenek egymás mellé. Képeket elhelyezhetjük szedéstükörben, margón kívül és kifutón.

 

Képelhelyezési lehetőségek:

  — Több egyforma szélességű, de különböző magasságú képet egymás fölé vagy az

       oldal két különböző helyére tervezzük.

  —  Ha a nézőpont a képben magasan helyezkedik el az oldal alsó részébe helyezzük.

  — A felfelé irányuló mozgást az oldal felső részében való elhelyezésével fokozhatjuk.

  — Arckép, csoportkép az oldal aranymetszeti vonalára vagy felső részére állítsuk.

  —  Kevés illusztráció esetén azt a páratlan oldalon helyezzük el.

  — A sokféle képszélesség rendezetlen benyomást kelt.

 

Borító, védőborító:

Védőborító lehet:

  —  kartonált

  — flexibilis (műanyag) kötésű

  —  papírkötésű

  — bőrkötésű

 

A védőborító szerepe kettős: a könyv védése, ill. reklámfunkció, a könyv propagandalása ízléses tipográfiával, színes elemekkel.

A kötéstervnek és a védőborítónak is fontos eleme a betű. A védőborító a könyv fedelére ráhajtott, vagy esetleg a gerincnél ragasztott borító.

 

Kötési mód:

Ragasztó kötés, cérna fűzési- és szálfelsütési móddal készülő könyv.

 

Ragasztókötés:

A ragasztókat eredetük szerint három csoportba osztják: az állati, a növényi és a műanyag ragasztókra.

Fajtái:

  — Bőrenyv /állati/

  — Keményítő és arabgumi /növényi/

  — Diszperziós, hőre lágyuló és hőre keményedő /műanyag/

 

Ma a ragasztókötésen az egyes lapoknak vagy íveknek ragasztását értjük. A nagyüzemi technológiában a gerincmaratással készített ragasztókötés terjedt el.

 

Cérnafűzési mód:

Elve:

A cérnafűzőgépeken a könyv íveit gerincükön át, valamilyen beállított cérnavezetési módszerint, fűzővászonra vagy anélkül, egymáshoz rögzítik.

Fajtái:

—  a horkolt és a

—  fűzővászonos.

 

A könyv részei tartalmi tagolódás szerint:

A könyv részei:

    Címnegyedív;

    Folyamatos szövegrész;

    Járulékos szövegrészek

 

Címnegyedív:

A könyv első négy oldala. Reprezentatív bevezető rész, amely oldalaknak a könyv egészéhez illeszkednie kell. A címnegyedív oldalain pagina (oldalszám) nem szerepelhet.

 

Első oldal: (SZENNYCÍMOLDAL)

Védő funkciót lát el a könyv táblája és a belív között Szerepelhet itt a mű címe, a szerző neve 6-10 pontos betűmérettel.

 

Második oldal: (VÁKÁT OLDAL / SOROZATCÍMOLDAL)

Többféleképpen képezhető ki. Általában üres, de tartalmazhatja az író ajánlását. A főszöveg kurzivjából szedve, az oldal optikai közepére állítva. Sorozatkönyvek esetén ez az oldal a sorozatcímoldal. Amely tartalmazhatja a sorozat címét, a kötet számát, és szerző nevét, a kiadó nevét, a kiadás helyét és számát.

 

Harmadik oldal: (FŐCÍMLAP)

Belső címlap más néven. Amely az egész könyvet reprezentálja. Tartalmazza a szerző nevét és a könyv címét Ezenkívül tartalmazhatja a kiadás számát, a kiadó nevét, a kiadás helyét és évszámát. Itt szerepelhet a kiadó jelvénye is, ekkor a kiadó nevét megnevező sort el lehet hagyni.

A belső címlap szedésére elég három betűfokozat. A legkisebb fokozat a kiadó nevét és a kiadás évszámát jelölő sor, ennél nagyobb a szerző neve, és legnagyobb a focímsor. Ha műfajmegjelölő sor szerepel az oldalon, annak távolsága a főcímsortól mindig nagyobb kell legyen, mint a szerző neve és a focímsor közötti beosztás.

A modem tipográfiában az oldal első sorcsoportját (szerző, cím) a tükör élére állítjuk, ezáltal a főcím-sor(ok) az aranymetszeti vonaltól kissé feljebb kerülnek.

A hagyományos tipográfia szerint a focímsor az aranymetszeti vonalon áll.

Negyedik lap: (KÖNYVCÍMLAP VERZÓJA)

Itt kell elhelyezni a könyv keletkezésére vonatkozó, utaló adatokat. Ilyen pl.: a szerzők, lektorok, fordítók nevét, az illusztrációra vonatkozó utalások. Az oldal alsó részére a kiadásra vonatkozó adatokat. PL; kolofon és impresszum. Ezeket néha a könyv végére szokták helyezni.

 

Folyamatos szövegrész;

Címrendszerek:

Címrendszerről akkor beszélünk, ha a kiadvány többféle rendű címet tartalmaz, amelyeket különböző fokozatú betűvel kell egymástól megkülönböztetni.

A címek tipográfiáját az egész könyvre kiterjedően már a könyv megtervezésekor ki kell alakítani, és végig következetesen szükséges alkalmazni. Az egész címrendszert ugyanabból a betűcsaládból kell szedni.

A címrendszer elsőrendű, leghangsúlyosabb címe a fejezetcím, amely általában 16—28 pt-os fokozatú és többféleképpen helyezhető el. Fejezetcím elhelyezései:

— Fejezetcímek számára kialakíthatunk új páratlan oldalakon kezdődő belső szennycímlapokat.

— A fejezetek új oldalokon történő kezdése esetén a kezdés az előtte levő szöveg alakulása szerint akár páros, akár páratlan oldalra kerül¬het, soha nem hagyva ki vákát oldalt.

— A új oldalon kezdőtő fejezetcím a tükör élén áll, majd 2-3 sornyi beosztás után kezdődik a folyamatos szöveg. Sok rövid fejezetcím esetén alkalmazható.

—Az új oldalon kezdőtő fejezetcím a tükör élén áll, alatta üresen marad az oldal 20-30 %-a, majd az aranymetszeti vonaltól kezdődik a szöveg.

— Az új fejezet kezdődhet szöveg között is, folytatólagosan tördelt, egyszerű kiadványokban.

Az alcímek többnyire csökkenő értéküknek megfelelően egyre kisebb betűfokozatból szedjük. A címek feletti és alatti beosztásokat az aranymetszeti arányok szerint kell kialakítani, mértékét azonban meghatározza, hogy hányadrendű alcímhez tartózik. Speciális címelhelye¬zést kíván pl.: a mandzsettacím, szakszámozású cím.

Iniciálé:

Az iniciálé a fejezetek elején, az első betű kiemelésére alkalmazott díszítőelem. Az egyszerű iniciálé a szövegbetűnél néhány ponttal nagyobb kezdőbetű. A beépített iniciálé a kezdőbetű több szövegsornak megfelelő mélységű. /1-3/

Kiemelés a szövegben:

A kurziválás a könyv kiemelni kívánt szövegrészének legalkalmasabb szedésformája, amely a szöveg tónusértékét nem változtatja meg.

A kiskapitális a kurziválással egyenértékű, szép kiemelési mód, de csak nevek és címek kiemelésére illik.

A Félkövér vagy kövér betűből szedett kiemelés a sor harmonikus kialakítását, tónusértékét megváltoztatja, így alkalmazása kevésbé szerencsés.

Verzális kiemelés könyvben nem engedhető meg, mert a sorok ritkítása ezáltal egyenletlenné válik.

A szavak ritkítása rossz hatású képet eredményez a szedésben.

Táblázatok:

A táblázatok a könyv egészéhez illeszkedni kell. A táblázatok fej- és lábrésze a főszöveg betűtípusából kell szedni. A tónusértéke megközelítően olyannak kell lenni mint a főszövegnek. A fektetve elhelyezett nagyméretű táblázatok feje mindig a bal oldalon legyen. Alárendelt szövegrészek:

Az alárendelt szöveget általában 2 ponttal kisebb betűből, a főszöveg tónusértékével harmonizáló sorritkítással, többnyire beljebbezéssel szedjük.

A modem tipográfiában több szín nyomtatása esetén az alárendelt szövegrészt sok esetben a főszövegnél keskenyebb és behúzás nélkül szedett, színes léniával választva el a szövegtől.

 

Párbeszéd:

A párbeszédes szövegrészeket gondolatjellel jelzik szedésnél. Minden gondolatjel után egyharmados alapszóközt alkalmaznak.

Versek a szöveg között:

A szöveg között elhelyezett, idézett verseket szedhetjük a szövegbetű kurzivjából, és az annál 1-2 ponttal kisebb antikva betűből egyaránt.

Oldalszám:

A könyv oldalszáma a szedéstükör alatt behúzással, vagy középrezárva helyezkedik el. Leggyakrabban alkalmazott formája a szöveg betűtípusából és fokozatából szedett.

Az oldalszám behúzása esetén a tükör két oldalán elhelyezet oldalszámot a bekezdések behúzásával azonos mértékben állítjuk.

Középre zárt oldalszámot csak középtengelyes tipográfiájú könyvekben lehet alkalmazni.

Élőfej:

Élőfej felvilágosító jellegűek. Szövegtükör felső részén helyezkedik el. Tartalmazza a fejezet címet oldalszámot. Lehet a szövegtől léniával elválasztva és szabadon.

Műszaki-tudományos kiadványoknál az élőfej-szövege lehet a szedéstükör középtengelyére és oldalra állítva. Szótárak, katalógusok és lexikonok élőfej szedése más megoldást kíván. Itt a címszavak a fontos tájékozódási „pont”, ezért ez kerül a kitüntetett helyre. Informatív rész.

Marginális: Széljegyzet

Marginálisnak az oldalpár margóján elhelyezett rövid, a szöveg tárgyára vonatkozó utalásokat nevezzük. A marginálist az oldalpár külső oldalán 6-12 pont távolságra a tükörtől úgy kell elhelyezni, hogy a széljegyzet első sora a vonatkozó szövegrész első sorával vonalban

Lábjegyzet:

Alkalmazásának célja a szöveg egy részének külön magyarázata. Az alapszövegbetűnek általában 2 pt-tal kisebb betűfokozatból szedik. Mennyiségtől függően az oldal aljára, ill. a könyv végére járulékos résznek tördelik.

A könyv járulékos részei:

Főszövegre vonatkozó utalásokat tartalmaznak.

 

Előszó, utószó:

Az előszóban a szerző megmagyarázza a könyv szándékát, a mondanivalót. A főszöveg betűfokozat kurzívját használjuk a szedéséhez. Több oldalas elő- vagy utószó szedése legyen a főszöveg betűje.

 

Név- és tárgymutató:

A Tudományos és szakkönyvek használatosságát jelentősen mértékben növeli. Ábécé sorrendben tartalmazza a könyvben előforduló címszavakat, személy- vagy hely neveket, és megjelöli azokat az oldalakat, ahol megtalálhatók.

Többnyire 2-3 hasábosan szedjük, a szövegbetűnél kisebb fokozatból. A szabadsoros forma ajánlott

 

Tartalomjegyzék:

Kialakítása nem tipizálható, a könyv tartalmához kell igazodni. Elrendezése szövegétől és terjedelmétől is függ.

 

Impresszum, kolofon:

Szedésük a szövegbetű 6-8 pt-os fokozatából, a belső címlap után páros oldalon vagy a könyv végén helyezhetjük el. Szedhetjük középre zárva, szabadsorosan.