Eljött a nagy nap, és elindultunk, hogy felkeressük magyar testvéreinket  Székelyföldön. Nagy izgalommal készülődtünk az útra. Már a budapesti találkozás is érdekes volt, akik már találkoztak korábban, boldogan ölelték egymást. Sokan itt találkoztunk először, mégis  régi ismerősként üdvözöltük egymást.
Kisbuszunk neki iramodott a hosszú útnak, lassan előkerültek a laposüvegek is. A jótékony cseppek megtették hatásukat, gyorsan, jó kedvben telt az idő a határállomásig.
A túloldalon rövid pihenőt tartottunk, s a Királyhágóig meg sem álltunk. Ott mindenki megmozgatta lábait, megszívtuk tüdőnket az ózon dús levegővel és folytattuk az utat első szállásunkig Magyargyerőmonostorig, ahol  kedves családoknál szálltunk meg.