Kántor András Veterán Autósok és
Motorosok Egyesülete

 
 

Barátunk városunknak ismert és tisztelt polgára volt, így 1994. júniusában, halálakor, a város vezetõsége és mi, barátai elhatároztuk, hogy emlékének tisztelegve létrehozzuk az elsõ veteránjármû találkozót Kiskunhalason. Így került megrendezésre 1994. augusztusában, 38 induló jármûvel az elsõ Kántor András veteránjármû emlékverseny. Nagyon tetszett a rendezvény úgy a városnak, mint a lakosságnak és azóta minden évben, egyre növekvõ jármûlétszámmal bonyolítjuk találkozóinkat.

Egyesületünk elnöke a kezdetektõl fogva Fejes Ferenc, õt eddig minden választás alkalmával újraválasztotta a tagság, titkárunk és gazdasági ügyintézõnk is harmadik választási ciklusát teljesíti. Elnökünk a MAVAMSZ alelnöke a megalakulás óta, titkárunk a MAVAMSZ mûszaki bizottságának tagja.

1994 óta, immáron XVI. alkalommal készülünk az újabb találkozóra, remélve, hogy az elõzõekhez hasonlóan az ez évi is sikeres lesz úgy a város lakosai, mint a hozzánk érkezõ veteránjármû tulajdonosok körében is.

2005-ben, a Xll. találkozónkon 350 ember 160 jármûvel érkezett, nem kis meglepetést okozva a rendezõgárdának. Sajnos városunk befogadóképessége igencsak elérte a végsõ határt, ezért úgy döntöttünk, hogy csak a határidõre beérkezett jelentkezésekkel számolunk, késõbb már nem fogadhatunk el jelentkezõket rendezvényünkre.

Szeretnénk, ha a jövõben is újból találkozhatnánk minden barátunkkal és azokkal, akik szeretik és becsülik a régi korok jármûcsodáit és úgy gondolják, hogy szívesen el is hozzák városunkba azokat, hogy ismét eltölthessünk három kellemes napot, örömet szerezve ezzel önmagunknak és minden nosztalgiázni vágyó embernek.

Tagnévsorunk:

 

 

 

Egyesületünk névadója -néhai barátunk- volt városunkban az elsõ veteránjármû tulajdonos,aki szerette és    tisztelte a régi korok jármûcsodáit. Õ újított fel elsõként egy 1950-ben gyártott Opel Olimpia típusú autót, 
mellyel büszkén száguldott városunk utcáin a lakosság nem kis csodálatát élvezve.

 





 
A kezdeti rendezõcsapat olyan emberekbõl állt, akik közül csak kevésnek volt veteránkorú jármûve, de jól éreztük magunkat a munkában, örültünk és osztoztunk a sikerben, így sikerült egy kellemes hangulatú, családias találkozót létrehoznunk, ami azóta is töretlen lendületet ad minden évben az új és új szervezõmunkához.1995. õszén szükségessé vált, hogy egyesületté formálódjunk és néhai barátunk tiszteletére viseli egyesületünk a nevét.
Az országban rendezett találkozókon lehetõségeinkhez mérten képviseljük egyesületünket, ha nem is teljes létszámmal, de 3-4 jármûvel szinte minden esetben. Így jutottunk el Sopronba, Orosházára, Egerbe, Bakonyjákóra, Csongrádra, Pécsre és még számtalan más településre, ahol mindig jól éreztük magunkat és a rendezett versenyeken szinte mindig valamilyen helyezést értünk el, öregbítve egyesületünk hírnevét. Problémát okoz, hogy szabadidõ és anyagi fedezet hiánya miatt, csak nagyon kis mértékben nõ az újonnan elkészült, restaurált jármûveink száma, így gyarapodásról ezen a téren nemigen beszélhetünk.
Tagjaink a hétköznapokban is számíthatnak egymásra, nagyon jó barátokká váltunk, hiszen a rendezvények körüli szervezõmunka összekovácsolta kis csapatunkat és szívesen vagyunk együtt bármikor, bármilyen alkalomból. Havonta egy alkalommal tartunk klubgyûlést, ahol mindig mindenrõl beszélünk, minden dologról közösen döntünk.