Szextörténet keresése:









 

Fotós szex



A szálloda ötcsillagos volt és ez a lakosztályon is meglátszott. Két szoba és egy fürdőszoba. A nappaliban bőrborítású székek és kanapék, a hálóban pedig extra nagy ágy. A fürdőszoba, pedig úgy nézett ki mintha egy római orgia helyszíne lenne. Életemben nem láttam ennyi márványt és aranyozást.
Nekem csak le kellett vetkőznöm, hogy ide kerülhessek. Amit meg is tettem. A fotósomnak csak a hordozható eszközei drágábbnak tűntek, mint egy-két stúdió felszerelése ahol jártam.
A bőrkanapén feküdtem a hátamon és annyi volt a dolgom, hogy játszak magammal. A fickó az avantgárd fotózás királya volt és ezek a képek az “Erotika” sorozatába készültek. Biztos volt benne, hogy a “Maszturbáló lány” útja sima lesz bármelyik galériába.
A feladatom nem volt nehéz. Eleinte a szemem csukva volt, karjaim pedig a fejem fölé voltak emelve. Azután lassan lecsúsztattam őket az ujjhegyeimmel megcirógatva a mellbimbóimat. Megnyaltam az ajkamat, majd a bal mellbimbómat továbbra is simogatva a jobb kezemet lecsúsztattam a hasamon. Megérintettem a combom belső felét és az ujjam a hüvelyembe csúszott. Közben folyamatosan villogott a vaku fénye. Vonaglani kezdtem a kanapén. Éreztem, ahogy hosszú körmeim az érzékeny húst karcolják a résemben. Rátaláltam a csiklómra és ingerelni kezdtem a gyermek és felnőttkor határán megtanult módon. Egyre jobban belelendültem és felizgultam. Vad fantáziák jelentek meg az agyamban. Behódolás, lealacsonyítás, értéktelenség és halál. A testem egyszerre reagált az érintésemre és a gondolataimra. A puncim vérrel telt meg és nem láttam ugyan, de tudtam, hogy az izgatottságtól rózsaszínné változott. A csiklóm és mellbimbóim megmerevedtek. Egyre gyorsabban mozgattam az ujjaimat és végül eljött a kéj várt és megállíthatatlan hulláma.

A képek megmutatták a kanapén vonagló testemet, a leírhatatlan vágyat az arcomon, a nyitott számat és zihálásomat. A közelképeken jól látszottak a verejtékcseppek a felső ajkamon, a nedvesség a melleimen és a hasamon. Még közelebbi képeken látszott az ölem nedves bozontjában magamba csúszó ujjam és duzzadt csiklóm.
A “Maszturbáló lány” nagy kritikai siker lett. A kiállítás megnyitóján a hősnőként ünnepeltek, aki megmutatta, hogy egy igazi nőnek nincs szüksége férfira ahhoz, hogy a gyönyör kertjébe jusson.

A következő fotózásra a házában került sor. A szoba ezúttal barlangszerű volt. Mályvaszín bársonytapéta borította, a padlón pedig sötétlila bolyhos szőnyeg volt. A plafont és a falak egy részét tükrök fedték. A képsorozat címe “Veszélyes viszony” volt.
A partneremet játszó férfi - inkább fiú - meztelen és gyönyörű volt. Szinte teljesen szőrtelen volt a dús ágyéki szőrzetet kivéve, amiből lenyűgöző méretű hímvesszője emelkedett ki. Kezei és lábai selyemszalaggal az ágy négy sarkához voltak kötve. A nyakára egy újabb szalag volt hurkolva. Minél többet mozgott, annál szorosabbra húzódott ez a szalag és annál kevesebb levegőhöz jutott, de egyre izgatottabbá vált. A fényképezőgép először a várakozását örökítette meg. Azután jöttem én. Meztelenül az ágyra másztam és a fiú hímtagja kezdett megmerevedni. Végigfeküdtem rajta. A lábaink összekulcsolódtak, a puncim a combjának a hímtagja a hasamnak nyomódott. Megcsókoltam a nyakát és mellemet a mellkasához dörzsöltem. A pénisze hatalmasra nőtt és tiszta folyadék kezdett belőle szivárogni. A nyakán a szalag egyre szorosabbra húzódott, amitől egyre jobban felizgult. Lecsúsztam rajta amíg arcom elé nem került erekciója. A felálló hímtagja gyönyörű volt. Az oszlop olyan kemény volt, mint a márvány és a színe is hasonlított hozzá. Láttam a pulzáló ereket az oldalán, amiktől majdnem szétrobbant. Megcsókoltam a zacskóját, majd kinyújtottam a nyelvem és lassan végignyaltam férfiasságát. Nedves, rózsaszín nyelvem úgy nézhetett ki rajta, mintha jégkrémet nyalnék egy forró nyári napon.
Sóhajtozott, nyögött és levegőért kapkodott. Azt hiszem valamilyen férfimennyországban érezhette magát. A melleim közé szorítottam hímtagját és fel-le kezdtem mozogni. Újra levegőért kapott és amikor felnéztem, láttam, hogy az arca kezd elkékülni. A nyakába vágó selyemszalag alatt és felett kidagadtak az erei. Az ajkamat a pénisze csúcsára csúsztattam és olyan mélyen nyeltem be, amennyire csak tudtam. Éreztem, hogy még jobban megduzzad. Nem hittem volna, hogy még képes nőni, de tévedtem. Lassan nyaltam és szoptam, ő pedig láthatóan élvezte torkom nedvességét és síkosságát. Rövid és gyors nyögések sorozatát hallatva elélvezett. Spermaszökőkút lövellte az édes nedvet a számba és én minden cseppet lenyeltem. Azt hiszem ekkor halhatott meg.
Elengedtem péniszét és felemelkedtem, hogy megcsókoljam, de csak tágra nyílt szemmel mozdulatlanul feküdt. Néhány halk bugyborékoló hangot hallatott még és nem volt többé. Gyönyörű volt! Ráfeküdtem és hozzá dörzsöltem magam, élvezve, hogy férfiassága merev maradt. Végigcsókoltam a testét, majd fölé helyezkedtem és magamba vezettem az élettelen de kőkemény rudat. Fel-le mozogtam, amíg a csúcsra nem jutottam.
Utána csak feküdtem mellette amíg nem éreztem magam újabb menetre késznek. Ez alkalommal simogattam magam, miközben néztem és látványa felizgatott. A fényképezőgép vakuja folyamatosan villogott.

Azoknak a fotóknak a “Halott szeretőjével maszturbáló lány” nevet adta. A “Veszedelmes viszony”-nyal együtt újabb nagy sikert arattak. Természetesen mindenki azt hitte, hogy beállított képek. Ez végülis így volt attól eltekintve, hogy utána az egyikünk nem állt többé lábra. Most már tényleg én lettem a legkeményebb feministák példaképe.

A rendőrök később kérdezősködni kezdtek a fotósorozat középpontjában álló modell eltűnése miatt. Elhatároztam, hogy csendesen visszahúzódok. Főleg azután, hogy amikor a fizetésemért mentem, láttam a következő projektje címét egy lapon az asztalán több más lap alól félig kilógva. “Szeretkezés a halott maszturbáló lánnyal.” Nem tűnt olyan fotósorozatnak, aminek feltétlenül a főszereplője szeretnék lenni.
 

Családom és én…



Nem tudom pontosan mikor kezdődött. Még egészen kislány voltam, amikor édesanyám meghalt. A család – pontosabban apám és nagymamám, ahelyett, hogy illően gyászoltak volna, már a temetésen összevesztek. A vita tárgya én voltam, pontosabban az örökségem, amit anyám a végrendeletében rám hagyott. A céget, mint kinevezett igazgató, apám irányította, de a nagyi is igény tartott rám, és természetesen egy szeletre a nyereségből. Az ügy végül is a bíróságon zárult, én maradtam apámnál a nagyi meg elhúzott külföldre.
Ezután kezdődött számomra is a boldog gyermekkor, ami legalábbis eleinte valóban annak tűnt. Anyagi gondjaink nem voltak, én a legjobb iskolákba járhattam, különórákra jártam, tanultam úszni, táncolni, gitározni és miután kiderült, hogy a baletthoz túl béna vagyok aerobikozni kezdtem. Sajnos ezek a dolgok, bármennyire reméltem is néha, nem tettek sem, okosabbá sem szebbé. Ahogy egyik osztálytársam “viccesen” megjegyezte, azok a testrészeim, melyek nagyok kéne, legyenek, kicsit, s a többiek pedig túl nagyok. Végül is, hosszas könyörgés után, apám megígérte, hogy amint betöltöm a 18 – at, benyomhatok egy kis szilikont a cicimbe. Addig, azonban kénytelen voltam elviselni, hogy, bár én vagyok a legmagasabb lány az osztályban, nekem vannak a legkisebb melleim. Egy idő meguntam, hogy csak rajtam viccelődnek, megpróbáltam visszavágni, ahányszor csak lehetett beárultam őket az oszinak. Az eredményt persze könnyű kitalálni. Betöltöttem a 16 – ot, és még nem volt igazi barátom, nem csókolóztam komolyan senkivel, és az, amikor az évzáró bulinkon felajánlottam magam az egyik nem túl józan srácnak azt válaszolta, hogy szívesebben dugja meg a lefolyócsövet, mint engem.
Egyedül maradtam. Érzelmek helyet maradt számomra a masztizás. Apám diszkréten szerzett nekem egy vibrit: nem adta ide, de olyan helyre tette, ahol takarítás közbe megtaláltam és rögtön ki is próbáltam. A netten mindent megtaláltam, amire szükségem volt. Eleinte csak hetente 2 – 3 alkalommal vettem elő az én kis kincsemet, de ahogy teltek – múltak napok egyre gyakrabban használtam. Miután kiderült, még a részeg osztálytársamnak sem kellek ez maradt az egyetlen örömöm az életbe. Egyre több és egyre merészebb filmeket szedtem le a nettről, rájöttem, hogy minél csúnyább vagy öregebb a lány, annál keményebb dolgokat kell, tegyen. A szép fiatal csajoknak elég, ha csak megmutatják magukat, de magamfajtákat megverték, lepisilték, kitágították és így tovább. A jó az volt, hogy nem csak élveztem ezeket, de visszatért az önbizalmam is. Egy szép fantáziavilágot építettem magam köré, amelyben mindenki – férfiak, nők, kutyák – engem akarnak megkefélni. Így jutottam el apámhoz. Nyolc év telt el anyám halála óta, és ő mindent megtett, hogy jól éljek. Nem csak szerettem, de a barátomnak is tartottam, majd egyre jobban kezdtem el kívánni. Ő sajna soha nem mutatta, hogy több lennék számára, mint a lánya. Míg kicsi voltam sokat fürödtünk együtt, én meztelenül, ő egy gatyába. Nyáron, nem zavarta, ha csak egy tangába napoztam a kertbe, kiült mellém, ha kértem bekent napolajjal…
Júniusban véget ért a suli én elhatároztam, hogy megpróbálom elcsábítani. Egyre szellősebben öltözködtem, a legtöbbször csak egy bugyiban mászkáltam otthon. Szerencsémre kint jó meleg volt és a légkondink elromlott. Ő megjegyezte, hogy nem ártana felvenni valamit hátha jön valaki, de szavaz süket fülekre találtak. Hétvégén, amikor együtt napoztunk, a medencénk mellett minden félórában megkértem, hogy kenje be a hátamat. Olyan finom és izgató volt az érintése, és amikor ujjai elérték a popsimat, alig bírtam visszatartani a nyögésemet. Tangám így olyan lucskos lett, mintha bepisiltem volna. Megfordultam és szétettem a lábam, hogy jól lásson mindent. Megdöbbent, gyorsan felállt és megpróbált bemenni a házba – ö is felizgult, és nem is akárhogy, farka szinte szétrepesztette a fürdőnadrágját. – Várj apa – mondtam – megyek én is. Felálltam és mintha csak véletlenül tenném hozzáértem, ujjaim önnállósitották magukat, és amennyire a gatya engedte, szépen átfogták apám farkát. Hozzásimultam majd megcsókoltam izmos mellét. Megpróbált eltaszítani, de már késő volt, kezem hirtelen megtelt spermával. Rengeteg jött ki belőle, teljesen átnedvesedett mindenem, mintha megállt volna az idő, csak álltunk és bámultunk egymásra. Szerettem volna átkarolni és megcsókolni, de nem mertem, féltem egy kicsit mit fog mondani, de amikor feleszmélt, szó nélkül bement a házba.
Visszaültem a matracra, már sajnáltam, hogy hagytam elmenni, megcsókolhattam volna, nem lett volna szabad, elengedjem a farkát, mint a filmekben, le kellet, volna, húzzam a fürdőnadrágját és… ha a számba van, akkor biztos velem marad. Megnyaltam az ujjaimat, először éreztem, milyen íze van spermának. Nem volt undorító, de nem értettem mit élveznek rajta a filmbéli lányok. De izgató volt, apám spermájával a számba masztizni. Bal kezemmel a melleimet simogattam, jobbal pedig lent, a csiklómat izgattam. Néha bedugtam ujjam szűz puncimba, és ki – be húzogattam. Nagyon nedves voltam. Annyira felizgultam, hogy már nem bírtam magammal. Csak az orgazmus pillanatára vártam, arra a mámorító érzésre, ami megremegteti egész testem. Hangosan felnyögtem és egész testem megremegett. Csodálatos érzés volt. Abban a pillanatban teljesen elkábultam és úgy éreztem, mintha nem is a földön lennék. Olyan volt, mintha fenn lennék az égen a felhők közt. De nem volt elég, többet akartam és biztos voltam benne, hogy az én édes apucim fogja elvenni a szüzességem.
 

Marcsa - Hétvége Közös buli a barátnövel



A hét azzal kezdödött,hogy közölte a férjem elmegy a Balatonra meglátogatni a testvérét és csak hétfön jön haza. Ennek nagyon örültem,mert így a szomszédba lakó fiam és családja is elmennek ezeken a napokra a hegyekbe és én egyedül leszek itt és akkor nem kell végre ruhát sem vennem magamra.Egész nap és egész éjjel meztelenül kellethettem magamat és megint azt dughattam fel magamnak amit akarok és a kutyákkal is kefélhetek megint. Már nagyon hiányoznak a zaftos kutyafasz szopása és kefélései.

Csütörtökön közölte a férjem,hogy a barátnöm lehet,hogy valamikor meglátogat,hogy ne legyél egyedül.Mondtam,hogy majd felhívom és nem félek egyedül itthon. Pénteken reggel hallottam amikor zárja a kaput és felkeltem,de az ablakhoz már úgy mentem,hogy nem volt rajtam se a bugyim se a hálóingem. Élveztem,hogy a szembe lévö oldalon ment két koma és bámulta a lógó melleimet és az egyik nekiment a fának.Ezen egy jót röhögtem és a melleim szabadon lengtek a nevetéstöl.

Kimentem a fürdöbe leültem pisilni és közben a pisivel lelocsoltam a kezemet és lenyalogattam róla a saját pisimet. Ezt már vagy öt éve csinálom és ha olyanom van volt,hogy poharat dugtam fel magamnak és abba pisiltem,majd megittam. Majd visszamenve elövettem a nagy masszírozó készüléket amit még a közös évünkben vette nekem a férjem és széthúztam a pinám széleit és örömmel dugtam fel magamnak. Ez általában felmegy olyan húsz centire,közben remeg és ettöl nagyot élvezek. Ráadásul nem is elemmel megy ,mert az egyik alkalommal kipróbáltam és hat órán keresztül élveztem a bizsergését.

Mikor meguntam ezt is lemostam az egészet és lementem kávézni,majd kimentem ellátni a jószágot,és a kutyákat. Nagyon élveztem,ahogy az egyik kutya megugrott a másikat a számhoz húztam és a kibujt kis faszát elkezdtem szopni, ami aztán szépen megnött. Amikor az elsö teleélvezte a pinámat megfordultam és ez a másik kezdte dugni a már megkefélt pinámat a másiknak,meg szoptam a faszát és a még zacskójában lévö gecit is kiszívtam és lenyeltem. Igazán élvezetes volt ez a reggel.

Ez a csodálatos dolog eltartott egy pár óráig, majd bementem lezuhanyoztam és felvettem egy térdig érö ruhát amire ha rásütött a nap teljesen átlátszó volt és elmentem a piacra bevásárolni és érezni az idegen férfiak tapogatásait.Már sokszor észrevettem,hogy a férfiak sokszor felhúzzák a ruhám, alját és elkezdik tapogatni a seggemet,majd megmarkolni ami nekem is tetszik. Most az egyik férfi amikor megfogta a csupasz seggemet mondta szívesen kinyalnálak és megdugnálak és menjél be a WC-be. Amikor bementem levette rólam a ruhát és ledöbbent amikor meglátta,hogy nincs alatta semmi. Megkérdeztem most kefélünk vagy bámulsz. Leguggoltam kivette a már merevedö faszát és elkezdtem szopni. rengeteg gecit szívtam ki belöle és olyan zamatos volt,hogy megkérdeztem amikor lenyeltem az egészet mikor lehet megint leszopni téged. Erre adott egy névjegykártyát és közölte amikor felhívsz elmegyek akárhová és már szophatlak le. Utána megbaszott elölröl majd hátulról és kinyalta a lucskos pinámat.Mikor befejeztük felvettem a ruhát és én kimentem, de ö ottmaradt.

Bevásároltam és hazamentem.Közben a szél az útkeresztezödésnél annyira fújt, hogy a ruhámat a nyakamba fújta fel és vagy harminc ember gyönyörködhetett a testembe.Volt egy fiatalasszony aki meglátta és segített lehúzni a ruhámat,mert a két kezem tele volt szatyorral.Mondta ö is járt már így ,de neki ott volt mellette a férje és ö húzta le a ruháját. Közben kiderült,hogy már találkoztunk és elmondta,hogy szívesen megismerkedne a testemmel ,ha megengedném. Mondtam neki a hétvégén lehet,mire közölte akkor most elkísérlek,mert nem tudom mit tervez a párom.

Amikor bementünk az utcai kapun már felém fordult és szájon csókolt a nyelvét is bedugta az ajkaim közé. Erre felhúztam szoknyáját ö meg levette e blúzát a melltartóját én meg a ruhámat. megfogtuk a cuccainkat és bementünk a lakásba fel a hálószobába és nekiestünk egymásnak.Nagyon szép és kemény mellei voltak és olyan hegyesek,hogy szinte szúrta a tenyeremet. A pinája teljesen csupasz volt és amikor meglátta,hogy az enyém szörös megkérdezte,hogy van e borotvám,mire lementünk és a férjem fiókjában találtunk pár egyszer használatos borotvát és habot. Visszamentünk a csaj befújta az egész alsó felemet és leborotválta teljesen csupaszra a pinám környékét söt a seggemröl is a szöröket.

Még ennyire szörtelennek sose láttam magamat,majd lemosdottam és elkezdtük a nyalakodást és a 69 formában teljesen kinyaltam,majd ö a kezét a pinámba nyomta és felszólított,hogy én is tegyem ugyanezt. Az én kezem kissé nehezen ment ezért bekentük krémmel és ezáltal majdnem könyékig felcsúszott a pinájába a kezem. Mondta sokkal jobban csinálom mint a férje,vagy az azok barátjai. Elmondta,hogy már nyolc éve házasok és a férje összes barátjával lefeküdt és a férjének az apjával és a négy fiútestvére is megbaszták. Igaz szüzen ment férjhez, de a férje igazi kurvát csinált belöle. a leányzó kiment lemosdott a zuhany alatt és elment azzal.hogy majd jelentkezik, bár megadta a telefonszámait is és ne csodálkozzak ha esetleg a férje is be akarna kerülni a lábam közé mert minden barátnöjét megdugott már és a családja is.Mondtam neki ez engem nem zavar söt imádom,ha minél többen megbasznak,mert akkor érzem igazán hogy élek.

Estefelé csengettek és az ablakból megnéztem ki az. Megláttam,hogy a barátnöm jött el és siettem ajtót nyitni. Mikor meglátta,hogy meztelenül fogadom rögtön tudta,hogy rajtam kívül nincs senki ott és lesmárolt. Nagyon szeretek vele nyelvesen is csókolózni és volt már olyan hétvége,hogy végigsmároltuk a két napot söt még a seggét is kinyaltam örömömbe.Bementünk levetközött ö is meztelenre majd kimentünk a kutyákkal kefélni. Mondta mikor a férjed közölte,hogy elmegy négy napra eszébe jutott milyen jó is volt amikor meghágták a kutyák és leszophatta öket. Nagyot élveztünk megint,mert a kutyák sokkal jobban bírják a kefélést mint a férfiak.

Mikor megint bementünk a lakásba lezuhanyoztunk és megmostuk egymást a mellbimbóinkat a másik szájába adva rendesen kiszívtuk. Ö is és én is nagyon szeretem amikor a melleim vagy a combom pina felé nézö része ki van szíva harapdálva. De szeretjük egymás punciját is bányászni harapdálni és kinyalni. Csodálkozott,hogy csupasz a pinám,de elmondtam neki ,hogy mi történt és mondta,hogy reméli ezentúl mindig ilyen lesz. Mikor lefeküdtünk,mert a fürdés után föztünk magunknak finom kaját. Megettük elmosogattunk és felmentünk megint szeretkezni és már a lépcsön elkezdtük egymásba dugni a kezünket.

Elég sokáig élveztük egymás testét majd a másik puncijába hagyva a kezünket elaludtunk. Éjszaka arra ébredtem,hogy a barátnöm harapdálja a bimbóimat és a pinámba mozgatja a kezét.megint egy nagyot szeretkeztünk és most úgy aludtunk el,hogy elötte kinyaltuk egymás seggét ami nekem különlegesnek számított. Másnap reggel közölte a barátnöm,hogy lehet hogy a barátja el fog jönni ide és ha eljön hozza a barátját akit már ö is kipróbált a barátja unszolására és úgy kellett neki kefélnie,hogy a közvetlen barátja végigfilmezte az egész két órás kefélését.Igaz ezután egy hónapos mosolyszünet volt, de a végén megenyhült és amikor a srác visszajött hozzá hálából leszopta a srácot úgy,hogy a gecijét is lenyelte.

Megreggeliztünk és kimentünk a kertbe napozni.Szerencsére egyik szomszéd sem volt itthon és mindenhová végigmentünk csak úgy meztelenül.A barátnöm nemigen szeretett meztelenkedni erre én neveltem rá.Közben a piaci srácot felhívtam,hogy jöjjön el egy kiadós szopásra és ha jó lesz megbaszhat engem és a barátnömet is. A srác húsz perc múlva ott volt és amikor beengedtem meztelenül fogadva kiderült,hogy rajta is egy póló volt csak,meg egy rövid gatya . Amikor meglátta a barátnöm a srác faszát meglepödött,mert még ilyen hosszú és vastag faszt nem látott és alig várta,hogy bele is belenyomja a srác.Vagy másfél órán keresztül dugta és a leányzó közben úgy visongott mint a kismalac amit ölnek. A seggét nem engedte,hogy megbassza a srác, de megígérte neki,hogy a közeljövöbe majd megint itt találkoznak és akkor megbaszhatja a seggét is. Még sose láttam olyat ahogy szopta a barátnöm a srác faszát bár kis szája volt a torka viszont annyira ki volt tágítva,hogy élvezettel engedte le a srác faszát. Lassan eljött a délidö,majd lepihentünk,mert a srác totál kikészített bennünket.

Estefelé ébredtünk fel és amikor felkeltünk megint zuhanyoztunk egyet,hiszen teljesen izzadtak voltunk. megvacsoráztunk nyalakodtunk egymás pinájába,majd elaludtunk. Reggel kilenc volt,hogy felébredtünk megkajáltunk és a barátnöm telefonja felcsengett mire a barátja közölte úgy tizenegy óra tájban eljönnek a barátjával hozzánk. Mikor megérkeztek persze ruhába fogadtuk,hiszen én egyik komát sem ismertem és nem akartam rögtön meztelenül fogadni. Nagyon jó fejeknek látszottak és hamar a lényegre törtek,mert rövid idön belül levettek mindent rólunk és elkezdték a simogatást és mi meg bekaptuk az egyre keményedö és növö faszukat ami igazán élvezetes volt.

Nem gondoltam volna még csütörtökön,hogy ilyen csodás hétvégém lesz ,hogy ilyen sok srác fog baszni, mert pár óra múlva kipróbáltam a barátnöm fiúját is, de nekem inkább a barátja tetszett és a fasza is jóval nagyobb és keményebb volt. Amikor megint visszakaptam a srácot az elkezdett lovagoltatni és én úgy éreztem teljesen szétkefél,mert bár harmincegy centis fasza volt, de nekem úgy tetszett ahogy egyre jobban a combomnál fogva magához húzott mintha legalább negyven centi lett volna.Igaz elkezdtem egy kicsit véreznek,de mondtam a srácnak ne törödjön vele inkább keféljen,mert ilyen faszra már nagyon régen vágytam. Nagyon jól bírta a kefélést mert több mint három órán keresztül kefélt és ugráltatott a faszán.

Megdugott elölröl,hátulról,a lábam a nyakamba volt, lovagló ülésbe két formában oldalról ,majd belenyomta a seggembe is ami egyszerüen fergeteges volt.Mindenhová beleélvezhetett amit igazán jólesö érzéssel vett tudomásul. Mondtam neki,hogy remélem még sok éven át és nagyon sokszor élvezhetem a csodás farát, igaz én torkom is bírja a hosszú vastag farkat, de az övét még sokszor próbálni kell megbaszni a számat,hogy le tudjam nyelni a faszát.A srácok egész este basztak velünk majd elaludtunk és én az éjjel felébredtem amikor elkezdett mozogni bennem a srác hosszú fasza és addig simogattam szopogattam amíg a számat teleengedte a finom gecijével.

Mikor letisztítva kivettem a számból a farkát megcsókolt és mondta,hogy milyen hülye férjem van aki hagyja.hogy mások élvezzenek a feleségével,mert ö bizony nem hagyná. reggel mielött elmentek volna megkajáltunk majd megint az ágyba kötöttünk ki és a srác közölte, hogy pár óra múlva még visszajön és szeretne velem még eltölteni az estét és az éjszakát mondtam neki semmi akadálya mert a férjem csak másnap este jön haza addig azt csinálsz velem amit akarsz.

Megígértük egymásnak,hogy ezentúl ha lesz bármelyikünknek szabad órái akkor vagy nálunk vagy nála élvezni fogjuk egymás társaságát.
Remélem ,hogy a férjem megint elmegy pár napra, de már gondolkodtam azon is,hogy megbeszélem a sráccal vigyen el valahová a hegyi vidékre ahol akár kettesbe, vagy többen magunkkal nyugodtan kefélhetünk a végkimerültségig is.
 

Egy házaspár különös élete



Az életem során sok érdekes, elgondolkoztató sorsot ismertem meg. Az átlagosnál jobb memóriával és következtető képességgel áldott meg Istenem, ezért évtizedeken át tudtam gyűjtögetni az információ mozaikokat, mire sikerült a képet kiegészítve össszeraknom, egy-egy sors, életút egésszé állt össze. Mindig megpróbáltam megérteni a történések mozgatóit is. De a világ változásai miatt a kort, amiről nem tehet az aki benne él. A mai tudásunkkal, erkölcsünkkel nem lehet az akkori világot megérteni.

Gyermekkoromban ismerkedtem össze egy családdal (nevezzük őket Ádámnak és Évának), fiuk néhány évvel volt nálam fiatalabb. A férfi atyai barátom lett. Mindig éreztem valami szokatlant, kapcsolatukban, mintha valamit titkolnának. Közel négy évtizedig szedegettem az információ morzsákat, és ebből rekonstruáltam a történetüket az alábbiak szerint:

1944. őszén kezdődött történetük. Ádám a Műegyetem elsőéves hallgatója volt, 19 éves, az októberi kiugrási kísérlet során komolyan vette a Kormányzó Úr parancsát, a nyilas hatalomátvétel után nem térhetett vissza, ezért katonaszökevénynek számított, megtalálás esetén kezdetben felkoncolás, később málenykíjrobot várt volna rá. Hazament Budapestről falujába, szülei bujtatták. Az Esztergom közeli erdőben minden barlangot ismert, volt egy amelyikben langyos forrás fakadt, és amikor szüleit Esztergomban egy bomba megölte, a család teljes bab, krumpli és hagyma készletével oda bújt.

Néhány nappal később az erdőben rátalált a seblázban deliráló Évára, egy pesti zsidó gyermeklányra. Éva sebesülten mászott ki a tömegsírból, amikor a gyilkosok elmentek italozni, és egyedül menekült el.

Évának fogalma sem volt még a szexualitásról, és Ádám tapasztalata is csak két nyilvánosházban tett látogatásra (ebből egyszer nem mert felmenni szobára a kéjnővel) és néhány csókra korlátozódott. A rémült, szeretetéhes, lázas, sebesült Évát még minden hátsó szándék nélkül vitte a barlangba. Amikor először megmosdatta, letörölgette Éva testét, kitisztította a sebét, még óvón-féltőn vonta ölébe és gondoskodott róla. Összebújva aludtak. Ahogy Éva gyógyult, úgy kezdett Ádámban gyűlni a vágy, és egyik este, ahogy szagos szappannal mosdatták egymást, a meztelen lánytest felizgatta Ádámot és minden előkészítés nélkül beléhatolt, nem törődve csak a saját gyönyörével. Éva a szeretetzsarolás miatt tűrte el Ádám behatolását, mint az élete árát fogadta el.

Mivel a barlangban csak enni, inni, beszélgetni és szeretkezni lehetett, Éva is viszonylag hamar megszokta, elfogadta, megtanulta, végül élvezte a szexet.

Beszélgetéseik során a tanulástól elzárt kamaszlány kérdezett, tájékozódni akart a világban, és mint a kiszáradt szivacs szívta magába a tananyagból azt, amire Ádám emlékezett.

Együtt éltek a barlangban tavaszig, Ádám falujába bemondásra kiállított papirokkal kötöttek házasságot. Ádám szülői házát lakhatóvá tették, és az apai lakatos-gépjavító műhelyben elkezdett Ádám dolgozni.

A jegyző és a lelkész felesége lányukként gondoskodott Éváról. Kisfiúk született, Éva a baba mellett magántanulóként –anyai barátnői segítségével– leérettségizett. Elvégezte a tanítóképzőt, és néhány évig tanított a kis faluba. Ádám a munka mellett végezte a műegyetemet, Felköltöztek Budapestre, itt Ádám egy nagy vállat főmérnöke lett, Éva pedig, történelemtanár.

A nyolcvanas években egyszer átadtam Ádámnak a fenti rekonstrukciót. Egy hét múlva meghívott a pincébe bort fejteni. Ott mesélt fiatalkoráról, elismerve, hogy a valósághoz közel jártam. Ekkor ígérte meg, hogy még beszélünk a barlangban történtekről.

Teltek az évek, nem került többet erről szó.

Hatvanadik házassági évfordulójuk idején még látszólag minden rendben volt, vidámak, egészségesek voltak. Nemsokkal később Éva egy bagatel beavatkozás (gyökérkezelés) miatt fellépő alargia miatt agyi ödéma alakult ki, két hét alatt eltávozott közülünk. A temetés után Ádám adott egy leragasztott dobozt.

Otthon kibontottam a csomagolást, de belül egy figyelmeztetés kért, életükben ne bontsam tovább.

Ádám három hónappal élte túl párját, ezért felnyitottam.

A dobozban néhány nyílt parancsot, katonakönyveket, térképeket és három füzetkét és nekem címzett pár sort találtam.

Kedves Laci!

Most, amikor olvasod, már egyikünk sem él. Mivel rájöttél titkunkra, de nem éltél vissza vele, ezeket rád bízhatjuk. Meg tudod ítélni, mennyit ismerhetnek meg gyermekeink ezekből.

Talán jobban megérted a bennünk munkálkodó indulatokat, ha az akkori feljegyzéseimet elolvasod. Amit most tudnánk hozzátenni, az csak utólagos magyarázat lenne, az évtizedek alatt a későbbi valónkat úgy is megismerted.

Barátaid

Végig lapoztam, ismerkedtem a tartalommal. Egy ültő helyemben elolvastam. Aztán egy hétig újra és újra!

Az első füzetben legtöbbször keltezés nélküli feljegyzések találhatók (rondírással), látszik, hogy egy művelt ember írta, valószínűleg íróasztalnál. A másodikban a tintaceruzás feljegyzések kapkodó, sokszor nehezen kiolvasható kapirgálások voltak, csak a végén lévő néhány lap volt rendesen leírva. A harmadik füzet két elkülönült szakaszból állt. Az elején jó tollal gondosan vezetették, de a végén már egy öreg, reszkető kezű ember vetette golyóstollal papírra emlékeit.

I. füzet:

1944. június 28-án szüleim nagy örömére a hajnali vonattal hazajöttem. Anyját névnapján virággal köszöntöttem. Évfolyam elsőként kitűnően maturáltam Budapesten a Lónyay utcai Református Főgimnáziumban, és elnyertem az egyházkerület ösztöndíját is. Öt évre, havi 100 pengő ösztöndíj jelentős jövedelemnek számított. A kitűnő bizonyítványom mellé megkaptam az emlékérmet és az 500 pengő jutalmat. A lányos anyák állandóan zsúrra, ebédre, hívtak, hiszen mindenki tudta, öt-hat év múlva már kitűnő parti leszek.

Egész nyáron a műhelyben segítettem az arató és a cséplőgépek üzemeltetésében és javításában. Alig jutott időm barlangászatra.

Találtam egy orosz nyelvkönyvet, megvásároltam, és elkezdetem oroszul tanulni. Tudtam, ha nem vetik be a németek a csodafegyvert, az oroszok foglalják el az országot. Nagymamám jobban tud szlovákul, mint magyarul, vele mindig tótul beszéltünk, ezért sok szót rögtön megértettem.

Augusztus közepén lakást kerestem Budán. A műegyetem közelében, egy tartalékállományú híradós ezredesnél kaptam szállást, osztályfőnököm protekciójával. Az első naptól családtagként bántak velem. Marika, ezredes hatodik gimnazista lánya nagyon tetszett, megengedte, hogy kísérgethessem és együtt teniszeztünk. Megtudtam, hogy vannak, akik nem engedik, hogy Budapestből Sztálingrádot csináljanak a németek, és tenni is akarnak a háború befejezéséért. Megkaptam a karpaszományos zászlós papírokat (jogom volt rá), vételeztem egyenruhát, Marikával sétálva figyeltük a csapatmozgást.

1944. október 15-én hajnalban nagy mozgás volt a lakásban. Néhány tiszt is jött, hamarosan már több rádión hallgattuk a különböző egységek rádióforgalmát. Valamikor délelőtt parancsba kaptam, vigyek egy levelet egyenruhában Vácra, a helyőrség parancsnokának. Visszafele a váci állomáson hallottam a Kormányzó úr hadparancsát. Örült mindenki!

Pestre érve a válasszal, láttam a nyilasokat, németeket mozgolódni. Hallottam az előzővel ellentétes újabb parancsokat. Papírjaim szerint „egységem” a budaörsi úton volt, ezért az igazoltatásoknál nem volt gondom. A Vilmos Császár úton egy járőr akkor vette fel az Árpádsávos karszalagokat. Odamentem, jelentést kértem. Ezek már Veres János vezérkari főnökre hivatkoztak. Kaptam én is egy ilyen karszalagot. Amikor már a lakása közelében értem, megláttam a német tábori csendőrség és a nyilas pártszolgálatosok egy szakaszát. Az intézkedő német századosnál jelentkeztem, megtudtam, hogy éppen árulókat tartóztatnak le. Messziről láttam, amint elvisznek mindenkit a lakásból.

Parancsaimnak megfelelően a kijelölt laktanyába mentem. Itt több, hasonlóan gondolkozó tisztel találkoztam. A németek és a nyilasok szabotálják a Kormányzó úr hadparancsát, a Kormányzóhoz hű tiszteket saját beosztottjaik tartóztatják le. Mindezek ellenére voltak, akik megpróbálták a lehetetlent, az ellenállást. Nyílt paranccsal a Pilisi hegységbe küldtek, megismerni a helyzetet.

Már besötétedett, amikor egy gépkocsival megérkeztem a falunk végére. Senki sem járt az utcán, a kutyák pedig nem ugattak meg, így senki sem látta, amikor hazaérkeztem. Szüleim nagyon örültek, de elmondták, hogy egy volt iskolatársam, az a mindenkire leskelődő, az elemiben is árulkodó Bartha Pista) –nyilas pártszolgálatos vezető lett– készült az elfogásomra. Szüleimet zaklatta, egyértelmű volt, hogy Budán, a lakás kikutatása során megtalálták a papírjaimat, itthon nem maradhattam sokáig. A beszolgáltatás elől egy titkos verembe rejtettük a készletünket, ideiglenesen ide bújtattak el.

A II. füzet:

okt. 31. Egyedül maradtam! Elhatároztam, leírom ami velem történt, hiszen lehet, hogy csak sok év múlva találnak meg itt a barlangban. Ha nem találom meg a kivezető utat, itt halok meg. Szerencsére a szerencsétlenségben ennivalóm és vizem van.

Szombaton szüleim átmentek a hídon Párkányba, a Simon-Juda napi vásárba. Nekem akartak vásárolni jóféle gubát, és beszélni akartak az újvári rokonokkal. Este hiába vártam, nem jöttek meg. Nem is mertem a góré alá kerített gödörből kimászni. Vasárnap reggel nagy sírás-rívással érkeztek a szomszédasszonyok Mári ángyi vezetésével, majd Pató keresztapám, hajtotta be a kocsinkat az udvarra. A résen láttam, holtan veszik le a saroglyáról apámékat. Nemsokára már az üstben melegedett a víz, az ángyi és a szomszédok megmosdatták, felöltöztették őket. Nem mertem megmozdulni. Féltem, hogy valaki meglát, és mint katonaszökevényt elfognak. Azt hittem éjszakára a tisztaszobába lesznek felravatalozva, és elbúcsúzhatok tőlük. De jött a jegyző úr, a kocsinkra tették a színajtót, azon vetették meg a hidegágyat és máris mentek a temetőbe, mert a faluból hetet ölt meg a bomba a piacon, és temettek egyszerre.

Sötétedés után kijöttem a veremből, tudtam el kell menekülnöm! Mennél messzebb innen. A ház egyik kulcsát és a pénzt borítékba tettem, és keresztapáék küszöbére tettem. Csak annyit írtam, hogy mindent köszönök, jövök amint tudok, addig is a jószándékukra bízok mindent. A temetőben megkerestem szüleim sírját, elmondtam egy imát, és visszaindultam a házhoz. A két ló még otthon volt, sajnos ezek igások voltak, nem türték a nyerget, befogni meg nem mertem őket, elárult volna a kocsizörgés. Amit lehetett zsákokban a hátukra raktam, a padláson az elfalazott nyitott kéményben kikerestem az üreget, és az ott lévő kis vagyonunkat (anya eljegyzési láncát, egy gyűrűt, apa vitézségi érmét, és a néhány arany és ezüst pénzt) magamhoz vettem és felvittem a Kenyérmezőn a Borsóhegy oldalában lévő barlangig. Ez egy jó barlang, nem olyan könnyen megmászható, mint ahol a Simon szomszéd teleltette a bírkáinkat. Szegény Simon, a Don mellől nem jött haza, él-e, hal-e?

Amit a két ló elbírt annyim volt, behortam a barlang szájába. A lovakat elengedtem, haza mennek azok az istállóba. Éjjel mindent mélyre behordtam, majd egy köteg gránáttal magamra robbantottam az üreg száját.

Innen, az út felől, már nem tudnak utánam jönni, más utat pedig senki sem ismer. Természetesen én sem tudok itt kijönni!

nov. 10. Minden nap gondosan felhúztam az órámat, vezettem a naptáramat. Egy hetembe került, amíg a régi zsinórt megtaláltam, és végig mentem mellette, egészen a Kisasszonyrészi forrásig. Hálát adok Istenem, hogy nem mondtam el senkinek a felfedezésemet. Így három helyen is kijárhatok, fent, a berobbantott résznél is jár a levegő. Bent pedig még forrás is van, jó tőgymeleg (régebben 34ºC-nak mértem) víz fakad a hegyből, fűtés nélkül is meleg van. Ingbe-gatyába sem fázom. Ez lett a szobám! Ez jó, mert a füst és a gőz együtt szál fel, mindenki tudja „pipál” a hegy. Itt még főzhetek is. Egyedül a penészedésre kell vigyáznom. Szövétneket gyújtottam, szerencsére a szöllőshegyen lévő pincéből áthoztam egy hordó petrót, legalább egy évig tudok világítani. Csak arra kell vigyáznom, hogy ne aludjon el, mert nincs elég gyújtó! Csak egy pakli gyufám van, benzin is alig, tűzkövem is csak a mi az öngyújtóban van.

nov. 14. Közeli robbanásokat hallottam. Óvatosan a forrás nyílásához kúsztam. A forrásnál német katonák pihentek le, nem hitték, hogy örökre. A nem régen agyongéppuskázott, lebombázott német szakaszt valamelyik repülő. Legalább harminc halott, nem számoltam meg. Szerencsére két szanitéz táskáját is megtaláltam. Az étellel egyenértékű kincseket szereztem. Az elsősegély táskákból a kevés kötszert, aszpirint, kinint, ultraszeptilt, jódot és sebbenzint magamhoz vettem. A tiszt térképtáskájában néhány kitöltetlen nyíltparancs, a környék részletes térképe is lapult és zseblámpa tartalék elemekkel. Egy hátizsák elemózsia (kenyér, kondenzálttej és hitlerszalonna azaz marmeládé) is feküdt a földön. Az egészet magammal vittem. Jó, hogy itt a forrásnál minden köves, nem marad meg a nyom.

dec. 6. Ma van Miklós nap. A Mikulástól társat kaptam. Még Katalin nap estéjén kezdődött. Édesanyám Katalin nap lett volna 40 éves, este lementem a sírhoz, de nem mertem csak egy követ tenni rá, nehogy Bartha „testvér” megtudja, hogy itt vagyok. Alig pirkadt, amikor már a forrás közelébe értem. Majdnem elestem, amikor ráléptem valamire. Egy véres, alélt lány feküdt a vízben. Alig, de lélegzett. Felnyaláboltam, és bevittem a barlangba. Felvittem a szobámba. Valamit motyogott ez a lány, megitattam.

Köszönöm Istenem, hogy van már kihez szólnom. Levetettem az egyenruhámat. Tiszta véres lett, nem viselhetem, csak ha itt a front. Levetkőztetem, megtörölgetem. Végre rendesen megnézhettem egy meztelen lányt! A bal karján és lábán egy-egy mély seb, lüktet, sötétvörös a széle, benne genny. Kiszúrtam, ott valami vasat és követ is kihozott a genny. Ahogy a cserkészeknél tanultam, kinyomogattam, kiszívtam a sebet és ultraszeptilt szórtam bele. Mindig az anyját keresi, biztos láza van, forró mindene. Vizes ruhával hűtöttem. Pelenkáznom kell, mert lázálmában nem tud magáról. Egy kondenzált tejkonzervemet kinyitottam, kanállal adogattam a szájába. Naponta többször megtisztogattam, etettem, még a melegvizű tavacskában úszkáló vadkacsákból is fogtam. Ebből főztem neki levest. Végre lement a láza, és ma már tudtunk beszélni egy kicsit, Színes Éva Judit a neve.

dec. 20. Elfelejtettem a naptárat kezelni, amíg ezt a prücsköt ápolgattam. Nem tudjuk, hanyadika van, igaz, jelentősége sincs. Végre Éva elmesélte életét.

1944. január 3-án volt 12 éves. A Terézváros egy bérházában laktak, édesapja munkaszolgálatosként aknát szedett a keleti fronton, felrobbant. Anyja a három lánnyal, a hetedik gimnazista Éva Jolánnal és a tanítónőnek készülő Éva Júliával együtt csipkeverésből próbált megélni. Házuk a gettó területére esett, egyre nagyobb zsúfoltságban, egyre nehezebben, egyre kevesebb ételt fogyasztva, de éltek. A nyilasok a gettóból elindítottak több száz munkaképes nőt és gyermeket, első állomásuk az óbudai téglagyár volt. Másnap a Vörösvári úton mentek több napon át. Valahol az út szélén tankcsapdákat ástak, majd az erdőben irányították őket, már besötétedett, amikor megálltak, nagy gödröt ásattak, és a pribékek begéppuskázták őket a gödörbe. Édesanyja és nővérei testükkel védték, ezért csak két könnyebb sérülés érte. Két nővére azonnal meghalt, anyja több sebből vérzett, de még élt, amikor magával rántotta a tömegsírba. Nyakába tette mindhármuk nyakláncát, megpuszilta és ráparancsolt, meneküljön el. A gyilkosok italoztak, nyílt tűzön főztek, amikor egy repülőgép odagéppuskázott. A nyilasok szétfutottak, Éva kimászott, és négykézláb futott, amíg bírta a lába, elbújt a bokrok sűrűjében. Amikor biztonságosnak érezte, tovább ment, néha összeesett, néha elájult, ha magához tért futott tovább. Fogalma sem volt, hova fut, hol van!

Így találtam rá. Ingeimbe öltöztettem. Már kezd embernek kinézni.

dec. 24. A mai napot neveztük ki karácsonynak. Az éjjel már fagyott, de nem volt hó, nagyon gazdag zsákmányt szereztem. Találtam egy sebesült őzikét egy hurokban és az út szélén egy leesett bőröndöt. Mindkettőt hazahoztam. Az őzet kitisztítottam és feldaraboltam. Éva segített, krumplit sütöttünk hozzá. Nagyon untuk már az állandó babot, és krumplit.

A táskába pedig mindenféle szappanok, krémek és selyem izék voltak. Évikének adtam karácsonyi ajándéknak.

Ezt nem hiszem el! Ez a prücsök milyen boldog lett attól a kis szappantól! Hogy csókolgatott, csak, mert megmostam a haját! A mellei alig kisebbek, mint annak a lánynak ott a Bérkocsis utcában. Milyen jó volt éreznem a kezemmel a finom bőrét, és hogy simultak tenyerembe azok a kis almácskák! Ideült az ölembe, megmosta a hajamat. Majd meg őrültem, ahogy a mellei arcomhoz szorultak!

Éjjelre abba a semmire sem jó, selyem valamibe bújt. Így felöltözve tényleg szép ez a lány! Már nem az a kis vakarcs, akit kiszedtem a sárból, szép, még szebb, mint az a lány volt ott a Bérkocsis utcában! Legalább olyan szép, mint az ezredes lánya! Istenem, mi lett velük, remélem, nem bántották Marikát?

Megdicsértem, hogy milyen szép! Örömében megcsókolt. Leteszem a tollat. Meggyek lefeküdni.

dec. 25. Karácsony hajnal. Valamit elrontottam az éjjel, borzalmasat tettem! Ott hagytam abba, hogy lefeküdtünk, csak egy ing volt rajtam, rajta pedig selyem ingecske. Hozzám simult, mintha tollpihe simogatna, olyan puha szájjal csókolgatott, köszönte az ajándékot. A szerszámom feszitett, hirtelen forróságba ért ott lent! Ilyet akkor érztem, amikor az a lány biztatott, hogy hatoljak belé! Azt mondta, hogy ne törődjek semmivel, lökjem! Löktem! Éva felsikított, és én csak a kéjjel törődtem, mozogni kezdtem. Nehéz volt, szinte fájt annyira tapadt, elélveztem!

Éva nyöszörög, mint a megvert kutyakölyök. Felkelek róla. A fene egye meg, tiszta vér az öle! Megtakarítottam mindkettőnket. Még sokáig szivárgott belőle a véres magom. Éva sírdogált, azt kérdezte, miért bántottam? „Gyere, búj az ölembe! Tudod, hogy szeretlek! Ezzel is a szeretetemet mutattam meg, minden férfi így szereti a párját! Mostmár az asszonyom lettél!” „Szeress, de ez nagyon fájt, mért dugtad be? Szétszakítottál!” kérdezte. Sokáig simogattam, puszilgattam, amíg elaludt. Istenem! Mit rontottam el? Csak kell a nőnek is örömöt érezni szeretkezéskor, hiszen másképp egy nő sem tartana szeretőt! Ha már asszonyom lett, vigyáznom kell rá. Nehogy, neki induljon a téli erdőnek.

Igen a lány ott a kupiban zsírfélét kent a szerszámomra és az ölére. Lehet, hogy keni kell, hogy ne súrlódjon annyira? Szárazon nekem sem volt jó.

Szilveszter Minden nap együtt fürdünk, a jó meleg vízben az ölembe ültetve mosogatom, csókolgatom, ilyenkor boldog. Nem mertem ismét magamévá tenni.

A fenti teremből már hallom a közeli ágyúszót. a hó is leesett, nem mertem kimenni. Az őz maradványai még legalább egy hétre elegek. Kevés a fa, hidegen esszük az ételt. Este –csókolózásunk közben– egy kis tiszta vajat kentem a szemérmére és a szerszámomra, hiszem anyám is azt kent a feltört lábunkra. Ezt a simogatást láthatóan élvezte. Amikor utánna megint magamévá tettem, már nem sírt.

január. 3. Születésnapján előkerestem anyám kis gyűrűjét és láncát, ráadtam. Felköszöntettem. Kezeit megfogtam, és megmondtam neki, hogy Isten és magunk előtt a feleségemnek tekintem, hűséges, gondoskodó férje leszek, és amint sikerül innen kijutnunk az emberek előtt is feleségemnek vallom! Megcsókoltam. Ő is megfogta kezemet, majd most már ő mondta el nekem az ígéretet, és megcsókolt.

januárban Születés napja óta mindent megenged. Kezd feleségként viselkedni! Ölembe ültetem, ahogy a fiatal házasoknál láttam, és csókolózunk. Megtaláltuk a megoldást, ha elég sokáig simogatom, csókolgatom mellecskéit, már maga is segíti az aktust, és utána boldogan bújik hozzám.

február 2. Kimerészkedtem! Fenn a hegyen másztam ki, de éppen csak csak körülnézni mertem, mert ott érintetlen, bár régi hó volt. Lent a forrásnál már alig maradt hó, a szürkületben egész köteg rőzsét vonszoltam be az üregbe. Egy közeli géppisztolysorozat nagyon megrémisztette Évát! Amikor bemenekültem, a nyakamba ugrott, csókolgatott, és minden csók után a mondta: „Szeretlek férjecském! Nagyon féltettelek.”. Ekkor, önként és boldogan szeretkezett velem. Egy csoda volt, ekkor értettem meg miért mondják a katolikusok szentségnek a házasságot. Azóta, még a szomszéd terembe sem enged egyedül!

március Heteken át csak ettünk, beszélgettünk, szeretkeztünk. Meglepett, hogy milyen könnyen tanul, első hallásra emlékszik még a latin memoriterekre is. A hó elolvadt, kimentünk körülnézni, mindenütt érződik a közelgő tavasz. Mi viszont borzalmasan néztünk ki. Hajunk, szakállam rettenetesen megnőtt, fésűt hónapok óta nem használtunk. Nem enged sehova egyedül, félt. Egy Правда (Pravda, Igazság) volt az út szélén egy kökénybokorra felakadva. Visszamentünk a barlangba és ott próbáltam kisilabizálni az írást. Az újság március 3-án kelt, tehát már több mint négy hónapja nem voltunk emberek között. A front már rég túlhaladt rajtunk, elhatároztuk, hazamegyünk.

Hazafelé Éjjel mentünk haza, nem akartam, hogy bárki így lásson. A házat meglepő módon alig fosztották ki, csak mindent összesároztak. Vizet hordtam, tüzet raktam a fürdőkályhában, nemsokára már fürödhettünk. Anyám szekrényében az egyik ruhájában megtaláltam egy zacskó szappanforgácsot. Ezzel mostuk meg egymást. Ahogy mostam Évát láttam, magasabb is lett, asszonyosodott, határozottan nagyobb a melle és gömbölyűbb a hasa. Mire reggel lett, már tisztán, apám, anyám ruháiba öltözve takarítottuk a házat.

Ahogy felébredt a falu, híre szaladt érkezésünknek. Jöttek megnézni minket. Elmentünk a községházára, hiszen még csak Isten előtt volt feleségem Éva, de az emberek előtt is szerettük volna rendezni dolgainkat. Mária néni is ott volt a férje hivatalában mire odaértünk.

A jegyző úréknak mint Isten előtti feleségemet mutattam be Évát, és kértem, mihamarabb köthessünk házasságot. Röviden elmondtuk a történetünket.

Hát fiaim –kezdte Béla bácsi, a jegyző úr– összeadhatlak én benneteket, ha a papírok –elsősorban anyakönyvi kivonatok– itt vannak. Neked Ádám én tudok adni másolatot, de Évánál sok gond lehet: Pestről kell az adatot kikérni, igazolni kell, hogy árva vagy, ideiglenes gondnokot kell kijelölnöm, és ha még nem töltődted a 16 évet, orvosi vizsgálat is kell! De ha kiderül, hogy még 14 sem voltál, amikor egymáséi lettetek, akkor ezt a fiút börtönbe kell kísérnem, mert elítélik liliomtiprásárt.

Béla! –szólt közbe Mária néni, a felesége– ne hivataloskodjál itt! Inkább azt kérdezd már meg, mikorra várják a babát? Ahogy a menekültektél megelégedtetek két tanúval, vagy valami egyéb igazolás is elég, itt is elégedj meg ilyennel.

Ez megfelel? –kérdezte Évike, és elővette a négy medált (amibe bevésték édesanyja és a két testvérének nevét, és születési adait) és oda adta Béla bácsinak, kihúzva magát folytatta)– Színes Éva Jolán vagyok. Budapesten születtem 1928. augusztus 18-án. Felekezeten kívül éltünk, de izraelitának számítottunk. Édesapám, mint munkaszolgálatos a Galíciai fronton halt meg. Édesanyámmal, és két húgommal erődítési munkára vittek, utána begéppuskáztak a tömegsírba. Én csak megsebesültem, de szeretteim meghaltak. Ekkor vettem magamhoz az azonosító medáljaikat. Légitámadás alatt tudtam elmenekülni. Férjem talált rám, és ápolása mentett meg a haláltól.

Ez a medál elégséges igazolás volt (így lett egyből négy évvel öregebb Éva), még aznap, 1945. március 29-én, ebéd után házasságot kötöttünk. A bába néni szerint szeptember második felére születhet meg első gyermekünk.

Nagyon boldog vagyok, hiszen Éva őszintén szeret, mostmár törvényes feleségem és jövendő gyermekem anyja!

március 30. A nagypénteki istentisztelet után vizitáltunk a lelkészéknél. Engedélyt kértünk, hogy egyházi házasságot is köthessünk. Megkaptuk, ha Éva felkészül katekizmusból, mert a zsidó hit alapjaival sincs tisztába. A nagytiszteletű asszony, mint végzett katekéta (hitoktató) vállalta oktatását.

május 21. Pünkösd hétfő. Egyedül vagyok itthon, Éva a Soli Deo Gloria lánycsapatánál van szeretetvendégségben. A sok munka miatt, hetek óta nem tudtam írni. Most látom, mennyi munka van egy ilyen faluban. A rengeteg apróság (darálók, szeparátorok, morzsolók és varrógépek) mellett a nagy berendezéseket is apám tartotta karban. Megcsináltam a Hangya Szövetkezet teherautóját, a malmot és a szívógázmotoros áramfejlesztőt. Már van áram a faluban. Apa segédje Péter, a kovács, is hazajött, mostmár beállt mellém dolgozni. Kettesben megcsináltuk az esztergát is. Az első két napot leszámítva azt esszük, amit a munkámért kapok. Mostmár félre is tudunk tenni belőle.

Csütörtökön korareggel egy izgatott szovjet kapitány jött a műhelybe, elromlott valami egy autóban. Szerencsére a tót tudásommal jól megértettük egymást. Kimentem megnézni, a harmadik ház előtt állt, a hűtőventillátor ékszíjtárcsája hibásodott meg. A kocsiban egy tábornok ült, hófehér haja és szakálla miatt Mikulásnak néztük volna, ha az egész mellkasán nem csilingeltek volna a kitüntetések. Megmondtam, két óra mire meg tudjuk csinálni, és áttoltuk az autójukat az udvarra. Évike megreggeliztette a tábornokot. Az magyarázta, hogy az ő lánya nemrégen szült, néhány hónapos az unokája. Szerencsére tudott németül, így Évával tudtak beszélgetni.

Amikor elment kaptunk néhány halkonzervet, azzal, hogy a szoptatáskor ettől lesz erős a baba és egy „bumaskát”, egy igazoló papírt, hogy a Vörös Hadseregnek dolgozom, és a védelme alatt állunk. Este jött néhány katona és egy cilirbetűs táblát szegeztek a kerítésre. A hadsereg javítóműhelye lettem!

A nagytiszteletű asszony és Marika néni felkészítették Évát. Naponta több órát töltött velük, és Ángyikámmal. Meglepődtem, mennyire jó háziasszony lett, hiszen nemcsak a katekizmust, hanem a csirkekopasztást is tanították vele. A harmadik házban egy hete született baba, Évike oda is jár megtanulni a gondozást.

Pénteken megtartottuk a templomban az esküvőnket, Éva keresztelőjét és konfirmációját. Este pedig éretem a baba mozgolódását is.

Itt ért véget a második füzet, a harmadikban néhány, datálás nélküli bejegyzés található. A tinta színe, a kézírás jellege alapján bontottam részekre.

I. Mihály napján született meg a fiam, 354 deka súllyal, 54 cm hosszal. Apám után Péter lett. Mindketten egészségesek. A szeme Éva szerint a másik nagyapjáé. Alig mertük megfogni, olyan kis törékeny, de rengeteget eszik, Évának sok teje van. Felbontottuk a tábornok egyik konzervét. Csukamájolajban elrakott valamilyen máj volt benne. Finom, de borzalmasan büdös, Éva majdnem hányt a szagától!

Anyagért voltam Budán teherautóval, megnéztem a régi lakásomat. Sajnos az ezredes urat kivégezték. Marika még akkor, ott a lakásba lett öngyilkos. A megbecstelenítése után saját fegyverével lelőtte azt a tisztet, majd lövöldözni kezdett, több katonát megsebesített, az utolsó golyóval ölte meg magát.

Annyi a munka, hogy már négy segéddel dolgozom. A roncsokat szereljük szét és szállítjuk az átvevőkhöz. A Botond szívógázmotorja sok célra alkalmas, most építettünk át egy tucatnyit gőzekének, de a bányákba áramfejlesztőnek is használják.

Szüleim egy éve haltak meg, sírkövet állítottunk emlékükre.

II. Hol jó, hol rossz híreket kapunk. Évike dicsérettel végezte a tanítóképzőt, és kapta meg oklevelét, itt kapott állást. A műhelyt államosítani akarják, kapitalista leszek, mert munkásokkal dolgoztatok. A zárda birtokán szervezett TSZ agronómusa a régi gazdatiszt lett, ő nagyszerű szakember, hozzájuk léptem be, és a műhelyből csináltunk gépállomást. A jegyző urat kényszernyugdíjazták a nyáron. Karácsonyra már a nyugdíjat is megvonták tőle. A tanácstitkárunk, Béres elvtárs, egy talán négyelemit végzett, korombeli volt kubikos. Alig tud írni. A Széchenyi utcát átkereszteltette Zója utcára, a szovjet partizánylány emlékére. Nem járt jobban az Eötvös utca sem, abból Sztálin út lett, csak a Szent István utca maradhatott I. István utca. A kiégett roncsból két kezemmel megcsinált kis Fiat kocsinkat amint elkészült, államosította. Másnap nekivezette a községháza udvarán lévő egyetlen fának. Feljelentett szabotázsért!

Az Esztergom Megyei Gépállomások Igazgatóságára nevezetek ki csoportvezetőnek, és behelyeztek Esztergomba, lakást is kaptunk. Köteleztek az egyetem elvégzésére, így levelezőn járhatok végre tovább, csak most Évike utazik minden nap az iskolába és vissza.

III. rész Sztálin halott, Nagy Imre a miniszterelnök, kicsit könnyebb. Harmadik gyermekünket várjuk, szeretnénk végre egy kislányt, Évike elnehezült, dagad a lába, az orvos egészsége érdekében javasolt egy magas szárú „kismama” cipőt. De nem tudunk venni, vászon épp nincs, bőrt nem kapunk, hiszen „meggondolatlanul” Petikének vettünk a jegyre egy 36-os cipőt. Igaz a lába még csak 33-as, majd belenő.

Szerencsére megtaláltam az előző, szétszakadt vászon kismamacipőjét, szétbontottam, és a cájg nadrágom szárából varrtunk egy új felsőrészt, így lett új cipője Évának.

Végre van lányom is, A két fiú után végre megszületett Irén Éva. A fiúk csodálják húgukat, Lajoska a maga három éves eszével nem érti a nemi különbséget, lány-lány, de miért nincs fütyije?

Kis feleségem egyre szebb, egyre kívánatosabb. A bimbóból csodás virággá fejlődött! Nem hiszik el, hogy már tíz éve élünk együtt.

Karácsony este, miután a gyermekeink elaludtak, megpróbáltam elmagyarázni, az akkori rettenetes tettem okait, és bár későn, de bocsánatát kérni, és megköszönni szeretetét. Sokáig csókolgattuk egymásról a meghatottság, megbocsátás és szeretet könnyeit.

III. Azt hittük, hogy nincs csodálatosabb a gyermekeinknél, már tudjuk, hogy az unokák azok. Ezüstlakodalmunkra ikerunokákkal ajándékozott meg a Teremtő. Évike olyan fiatal, alakja még most is mintha érettségire készülne, nem pedig mint frissen doktorált nagymama, az igazgatói beiktatására.

IV. Lassan ötven éve, minden nap megköszönöm Istenemnek, hogy az utamba vezette Évikét. Diákként mindig arról álmodoztam, hogy legyen egy olyan feleségem, aki egy életen át segít nekem megtalálni a helyes utat, és szerettel fogadja el tetteimet. Megkaptam, és soha sem tudom eléggé megköszönni azt a sok boldogságot, amit kaptam tőle egy életen át.

V. Most, az események után ötven évvel olvastam el Ádám „naplóját”. Lepergett előttem az életem. Amikor megtalált, már feladtam, fájt mindenem, leginkább az, hogy élek. Semmim sem volt amihez ragaszkodhassak, senkim sem volt, akit szerethessek. Amikor anya rámadta az azonosító kis láncokat, az volt a legborzasztóbb, ott abban a pillanatban felnőttem, hiszen teljesen egyedül maradtam. Megakartam halni, de győzött az életösztön. Futottam az életemért. Fáztam, a langyos víz elbódított, a langymelegben minden mindegy volt, feladtam! Arra tértem magamhoz, hogy gondos kezek ápolnak. Tudtam, Isten vezetett Ádám útjába, az emberek közül neki köszönhettem az életemet. Nem kérhetett volna olyat Ádám, amit gondolkozás nélkül ne adtam volna meg. Tudtam, van valami a férfi-nő kapcsolatban, valami misztikus, amit a „nicht vor dem Kind!” rejt előlem.

Akkor ott, azon az első karácsony este már-már a boldogság egy csodálatos területére értünk, olyan érzések kavarogtak, amit addig nem éreztem. Szinte lebegtem, és ismeretlen, csodálatos érzéseket éreztem a testem eddig nem ismert részéről kiindulva, ez Ádám érintéseihez kapcsolódott, és egy új dimenziót nyitott meg. Még ismerkedtem ezzel, amikor hírtelen felváltotta egy váratlan, durván rámtörő fájdalom. A testi fájdalom csak pillanatokig tartott, de megéreztem Ádám önzését, és ezért a lelki bántás fájt nagyon. Amikor törölgetett, az már jó volt, már csak sajgott. Suta mentegetőzése olyan volt, mint amikor egy kisfiú könyörög bocsánatért. Nagyon őszinte megbánást mutatott. Utána napokig olyan őszintén akart kiengesztelni.

Születésnapomon, viszont már feleségének fogadott, nem csak a külsőség hatott meg, de az őszinte szeretni akarása is. Utána megtanítottuk egymást, hogy nekem se legyen rossz az egyesülésünk. Amikor egyszer kint volt, és meghallottam a sorozatot, azt hittem, őt érte. Megrémültem, akkor értettem meg, hogy szeretem testemmel-lelkemmel. Akkor, miután visszatért úgy szerettem, mintha az én odaadásomtól függne az élete. Ekkor éreztem meg a testi szerelem mindent elsöprő csodáját. Ezt azóta sok ezerszer átéltük együtt.

Az eltelt ötven év több mint duplája annak, amit szüleim együtt élhettek, én is már dédmama vagyok, és ezt az emberek közül egyedül Ádámnak köszönhetem.



Amikor a füzeteket elolvastam, sokáig ültem, és a kettejük életén, és azon gondolkoztam, miért én kaptam a feladatot. Tudom nem merték elmondani gyermekeiknek igazi történetüket, féltek képesek lesznek-e feldolgozni azt a borzalmat, amit Ádám és Éva átélt. A gyermekeik, az unokáik vállára rakható ekkora teher, az általuk rajongással szerett Papa és Mama ilyen szörnyű titkai fellebbenthetők a XXI. század kíméletlenül erkölcsös polgárai előtt.



Az eredeti csomagot kiegészítettem több száz levelükkel, fényképeikkel, készítettem róla két faximilét. Az egészet egy megfelelő kazettába zárva leszármazottaiknak címezve egy közjegyzőre bíztam, 2044. decemberében történő kézbesítést írva elő.



Úgy gondolom, a történet túl mutat a háború embert próbáló (rontó vagy javító) idején, talán békében is mindenki okulhat belőle, ezért anonimizálva adtam közzé.
 

Erőszakos szex történet



Most elmesélem a következő napot. Remélem, hogy tetszeni fog majd, mint az előző.

Átmentem egy kicsit korábban olyan nyolc körül,
- Szia. Nagyon örülök, hogy ilyen korán átjöttél, gyere be. – Majd beinvitált és bementünk a nagyszobába. – Itt vetkőzz le. – Levettem magamról minden ruhát majd kimentünk a hátsó udvarba. Kint volt egy asztal, majd odamentünk és kaptam egy nyakörvet.
- Na, elmondom, hogy ma kutya ként kell viselkedned. Négy kéz láb kell mennem és a fánál szabad pisilned, ja és ne aggód ma nagyon meg leszel, baszva. Ja és ma nálam alszol – Mikor már mindent elmondott a hátsó kapun bejött 5férfi és mindegyik odajött hozzám, - Ó, de jó kis ribancal fogunk ma foglalkozni. – Mindegyik a mellemet fogdosta és az egyik meg a popómba nyomta az ujját majd ez egyik letérdelt hozzám és a pinámba nyomta három ujját.

– Uraim. Elsőnek tessék levetkőzni és azután lehet vele is foglalkozni. – Mikor mindegyik elmentek az asztalhoz ledobálni a ruháit én meg teljesen beindultam.
Nem kellett sokat várnom visszajöttek és mindegyiknek állt a farka rendesen. Előre állt az egyik majd és a számba nyomta a farkát, elkezdtem szépen ütemesen leszopni mikor az egyik mögém állt és fe emelte egy kicsit a popómat és a pinámba lökte a farkát ami addigra tocsogott, majd elkezdett erős iramban baszni engem. Majd mikor már az egyiket alaposan leszoptam kivette a farkát a számból és a másik férfi nyomta a számba a farkát. Éreztem, hogy hamarosan én is el fogok élvezni ennyi fasz után, ami én örömömet, teljesíti, először a pinámat dugó élvezett tele. Majd utána sorozatban a többi, miután minden egyik a kiadta magából még ketten jöttek hozzám és még mind a hármat sorozatban leszoptam mindegyiket egymás után. Nem sok kellett és megint csak sok geciben fürödhetek.

– Látom, kislány tudod, hogy mi a dolgod. –
Majd megsimogatta a fejemet és elém lépett majd elkezdtem neki szopni a farkát,
- Na, na, nem ezt szeretném. –
Erre kivette a számból majd odavitt az asztalhoz és rádöntött és elkezdte nagyon erősen meg baszni a picsámat, közben mindegyik neki szurkolt és boldog voltam, hogy ennyi ember látni akarja, hogy szét kúrnak. Nem is kellett sok és felemeltem a lábaimat és úgy dugott tovább ez volt szó szerint az utolsó csepp, és hangot nem kímélve élveztem el abban a percben. Éreztem, hogy abbahagyva dugásomat,
- Na, milyen volt? – Kérdezte nagy mosollyal. Mikor alaposan kilihegtem magam válaszoltam is. – Nagyon jó volt. Folytassad. – Majd mikor már megnyugodtam újra elkezdett bennem dolgozni nagyon jól esett nem sokra rá ő is elkezdte szaporán venni a levegőt majd egy nagy lökéssel tele is élvezte a szűk puncimat. Majd mikor már éreztem, hogy a farka remegése abba hagyódik, akkor mögém állt a másik az meg a picsámat célozta meg.
– Látom kedves, hogy tele vagy már gecivel. Akkor nem baj, hogy egyel több vagy kevesebb. – Erre benyomta a farkát ami nagyon is példányos volt, mikor elkezdett bennem mozogni éreztem hogy a zacsija a pinámhoz ér. Nagyon olyan érzés volt minden lökés mintha két farok dolgozna bennem. Láttam, ahogy a többiek körülöttem verik a farkukat, közben mindegyik elmondott mindennek.
Majd sorozatban élveztek a fejemre, meg a hátamra, miközben mindenhova ment a testemre majd nem sokra rá teleélvezte a picsámat, éreztem hogy én is elfogok megint csak élvezni de nem bántam egyszerre élveztünk el teljesen káó volt nekem. Én ott abban a percben semmit nem tudtam tenni csak feküdtem, majd mindegyik odajött és a farkát a hajamba törlik és elmentek.
- Váó. Látom nem sajnáltak, remélem, hogy van kedved pihenni, mert majd még egy 1óra múlva megint jönnek még. –
Remélem tetszett majd akkor elmesélem a többit is.