Szextörténet keresése:









 

Így lettem prosti



Azt hiszem kicsit gáz ez a történet, de muszáj kiadnom magamból. Sokat tépelődtem rajta mostanában, így az a legjobb, ha leírok mindent. Így legalább én is újra végiggondolhatom, mert most kissé össze vagyok zavarodva.
Minden azzal kezdődött, hogy kb. két hónapja mindkét lakótársam váratlanul elköltözött, és engem egyedül hagytak az albérletben. Egyikük a pasijával akart inkább összebútorozni, a másikat pedig a suliból tanácsolták el. Elég gyorsan történt és anyagilag nem voltam rá felkészülve. Egyedülálló, fiatal egyetemistaként amúgy is előfordul, hogy nehéz hónapról-hónapra kijönni az ösztöndíjból, így pedig főleg bajba kerültem. Nem sikerült azonnal új bérlőtársat találnom, és az a helyzet állt elő, hogy nekem kellett volna egyedül kifizetnem az egész bérletdíjat plusz a rezsit.
Az első hónapban még valahogy megoldottam, sikerült összespórolni a szükséges pénzt. De mivel nagy tartalékom nem volt, és így háromszor annyit emésztett volna fel a lakhatásom, mint előtte, hamar gondot okozott a fizetés. Ebben a hónapban is negyedikéig kellett volna rendezni, mint mindig. Általában egy összegben szoktuk közösen, de ezúttal a múlt havi emelkedett költségek miatt már a saját részemet se tudtam kifizetni, nemhogy a fennmaradót. Elvégre ennem is kéne valamiből, és sokmindenre kell a pénz, én pedig nem vagyok az az aszkéta típus.
Mikor hatodikán felhívott a lakás tulajdonosa, elég kellemetlenül éreztem magam. Égő arccal vallottam be neki, hogy nem fog menni a fizetés, és kértem, hogy legyen megértő. Bízom benne, hogy hamarosan újra lesz bérlőtársam, és akkor majd rendezzük az elmaradt részt is, mondtam neki, ő azonban csak nagyokat hallgatott a telefonba, és hümmögött. Gondoltam, hogy nem tetszik neki a dolog, és végülis nem tudtam csodálkozni ezen. Arra is számítottam, hogy esetleg dühös lesz, de a hangja nyugodt maradt azért. Végül abban egyeztünk meg, hogy majd valamikor felnéz, és személyesen megbeszéljük. Nem örültem ennek éppenséggel, gondoltam, hogy szemtől-szembe még cikibb lesz mint telefonban, de nem volt mit tenni.
Találkoztam már azelőtt is személyesen a tulajjal, bár nem túl sokszor. Általában barátnőm utalta neki a pénzt, csak ritkán jött fel ellenőrizni, hogy minden rendben van-e. Középkorú, egészen jóképű, kedves pasinak tűnt, és a kedvességéhez ezúttal nagy reményeket fűztem. Mindig rendes volt velünk, de az is igaz, hogy sosem volt azelőtt probléma velünk, így nem tudtam, hogyan reagál ilyen esetben. Sajnos sokan csak az alkalomra várnak, hogy bunkózhassanak másokkal.
Talán ott rontottam el, hogy kicsíptem magam. Mikor rám telefonált, hogy mindjárt nálam lesz, eléggé az inamba szállt a bátorságom. Semmi más nem jutott eszembe hirtelen, mint hogy csinos leszek és próbálok majd jó benyomást tenni rá. Mint utólag kiderült, ez sikerült, talán túlságosan is.
Amint nagy mosolyt magamra erőltetve ajtót nyitottam neki, máris láttam, milyen érdeklődő tekintettel mér végig. Jópár pillanatig elidőzött a testem szemérmetlen mustrálásával, mielőtt megszólalt volna. Azt egyből éreztem, hogy nem olyan férfi, akit könnyen zavarba lehet hozni. Magabiztos vigyorral köszöntött, én pedig beinvitáltam, elvégre tulajdonosként amúgy is bármikor joga van körülnézni kicsit.
– Attila vagyok, de ezt már biztos tudod – mutatkozott be, miközben bepillantott a konyhába.
– Nóri – feleltem gyorsan, és próbáltam elragadó lenni.
– Szóval probléma van a fizetéssel, Nóri? – kérdezte, de nem túl szigorúan. Barátságos mosoly kíséretében tekintett gyorsan körbe a lakásban. Úgy tűnt, jó kedve van. – Hű, milyen rend van itt – mondta, és elismerően bólintott.
– Köszi, igyekszem mindenre vigyázni – feleltem. Persze azt nem akartam bevallani, hogy direkt az érkezése előtt fél napig sikáltam a lakást és a bútorokat. – Hát igen, van egy kis probléma – hebegtem, lesütött szemmel.
– Aham, értem – állt meg előttem végül. – Előfordul az ilyesmi. És mégis, mennyit tudnál most adni?
– Nos… – kerestem a szavakat, miközben éreztem, hogy elpirulok, – jelen pillanatban sajnos semmit. Abszolút kifogytam a pénzből.
– Semmit? Hm-hm – ingatta a fejét, és felvonta a szemöldökét, ahogy szúrós szemmel rám nézett.
– De ígérem, hogy később rendezni fogom, csak egy kis türelmet szeretnék kérni. Javában keresem az új lakótársakat. És ha találok végre, akkor megint minden úgy lesz, mint régen. Hiszen sosem történt azelőtt ilyesmi, tudod. Mindig időben fizettünk – hadartam, kissé zavartan.
– Igen, igen – intett le. – Értem én. De neked is meg kell értened engem, Nóri. Puszta jótékonyságból nem fogom hagyni, hogy itt lakj teljesen ingyen. Voltak már azelőtt rossz tapasztalataim másokkal. Ráadásul egy ismerősöm, családos ember, épp lakást keres, és akár ebben a hónapban be is költözne. Nagyszerű helyen volna ez neki itt a belvárosban, pár sarokra a munkahelyétől.
Ezen kicsit ledöbbentem. Gondoltam, hogy esetleg kellemetlen lesz a szitu, de arra nem számítottam, hogy a kidobással fog fenyegetőzni. El is érte vele nálam a kívánt hatást, mert valóban megrémültem. Szeretek itt lakni, és nem olyan egyszerű új albérletet találni, főleg pénz nélkül. Szinte mindenhol pár havi foglalót kérnek előre.
– Hát… Hát én nem is tudom, mit mondjak – dadogtam, és úgy éreztem, menten elsüllyedek szégyenemben.
– Tudom, mit szeretnél mondani – lépett még közelebb. A szája sarkában csalafinta mosoly bújkált. – Legyek elnéző és kedves, hagyjam hogy itt lakj, csupán a két szép szemedért.
Szinte gúnyosan nézett rám, én pedig nagyon kellemetlenül éreztem magam.
– Elismerem, csinos lány vagy – folytatta, és megint végigmért. – De ez mégiscsak túlzás lenne, nem gondolod? – mosolygott magabiztosan.
– Én… én nem is gondoltam ilyesmire…
– Akkor? Mire gondoltál, hm?
– Csak… Csak arra, hogy… – kínlódtam, de folyton a szavamba vágott.
– Várjak? Legyek türelmes? És meddig, Nórika? Jövő hónapban talán több pénzed lesz, mint most? Mégis, miből fizetnéd ki visszamenőleg, ha elmaradsz pár hónappal? – és hasonlókat mondott nekem egyre gunyorosabb hangon, miközben közvetlen közelről bámult az arcomba. Én már nem tudtam hová hátrálni, a falnál volt a hátam. Nem szoktam meg, hogy így viselkedjenek velem, ezért a kelleténél jobban is megilletődtem. Attila persze érezte, hogy nyeregben van, el is nevette magát, aztán megsimogatta az arcomat és egy kicsit kedvesebb, vagyis kedveskedőbb hangot ütött meg. Elég lekezelőnek éreztem, de ebben a pillanatban nem tudtam végiggondolni, mi is történik. Megsimogatta az arcomat, és a hajamat kezdte piszkálgatni.
– Ugyan, ne ijedj meg azért ennyire. Biztos vagyok benne, hogy kitalálunk valamit. Talán tudsz adni valamit cserébe a türelmemért – súgta.
Nem is tudom már, pontosan mi történt ezek után. Valahogy kiesett pár pillanat és nem vagyok benne biztos, hogy magamtól térdeltem le, vagy ő nyomott le a vállamnál fogva. Sejtettem, hogy mit akar, de azt hiszem az utóbbi történt. Nem lett volna erőm kezdeményezni, még akkor se, ha tényleg akarom. Dehát én nem akartam, előtte meg se fordult ilyesmi a fejemben, tényleg nem ezért öltöztem fel csinosan. Ahogy viszont ott állt előttem, magabiztosan, kissé fenyegetően, arrogánsan, és egyszersmind kedvesen simogatva az arcomat, magával ragadott az izgalom. Teljesen a hatása alá kerültem. Elvégre sármos pasi, szép barna bőrű, sötét hajú, elég szálkás, és bár sokkal idősebb nálam, abban a pillanatban még ez is imponált. Ráadásul nem mertem ellenkezni. Ha lett volna időm és lélekjelenlétem, hogy mindent végiggondoljak, valószínűleg nem megyek bele, de a helyzeti előny nála volt, és mire rádöbbentem, mit is csinálok, már késő volt. Elővette a farkát a nadrágjából, ott duzzadt meg az orrom előtt. Merev lett teljesen, mielőtt hozzáértem volna. A bőr hátracsúszott a nagy, amúgy elég formás és guszta makkjáról, és pontosan tudtam, mit vár tőlem. Felnéztem rá, láttam a szemében a várakozás izgalmát, és nem mertem kiábrándítani.
Sosem voltam prűd vagy finnyás, de nem szoktak komolytalan kalandjaim lenni. Éppen ezért magam is meglepődtem, mikor bekaptam a farkát. Bár először csak óvatosan megnyalni készültem, ahogy kinyújtottam a nyelvem, máris betolta a végét a számba, és én nem húzódtam el. Nem is esett le, hogy gyakorlatilag ezt pénzért csinálom, azért, hogy a lakásban maradhassak.
– Hmm, ez az, Nórika – sóhajtott, és beletúrt a hajamba. Innentől nem kellett különösebben biztatnia, elkezdtem szopni a farkát, és még igyekeztem is, hogy minél jobb legyen neki. Alapvetően szeretem az orális játékokat, mindig szívesen csináltam az aktuális pasimnak, és eléggé fel is tud izgatni. Egy jó pasi előtt térdelni, kiszolgálni, szopni a farkát… Nos, megvan annak a maga varázsa. Ismerve a vérmérsékletemet, nem is csodálom annyira, hogy magával ragadott a hév. Ráadásul közben folyamatosan beszélt hozzám, dicsérgetett és irányított, amit imádok.
– Ah, igen – nyögte elhaló hangon. – Nagyon ügyes vagy. Szopogasd szépen, látom hogy szereted. Most nyald végig… Úgy, ez az. Kapd be újra. Szívd. Ah… Jó kislány.
Ezalatt az arcomat és a hajamat simogatta, és mosolyogva nézett. Az ilyesmitől rendszerint hamar átázik a bugyim, és ezúttal is így történt. Hazudnék tehát, ha azt mondanám, hogy kényszer alatt cselekedtem. A kedvében akartam járni, és örömmel töltött el, hogy milyen kemény és forró a farka a számban. Bőven folyt a nyálam, és odaadóan szoptam. Amikor pedig kicsit kivette a farkát a csillogó ajkaim közül, hogy megpaskolja vele az arcomat, teljesen elolvadtam.
Jó sokáig bírta. Nem néztem az órát közben, de húsz percig biztos tartott. Rendesen belezsibbadt a szám a szopó-szívó mozgásba. A vége felé néhányszor a tarkómnál fogva erőteljesen meghúzta a fejemet, és a torkomra nyomta a farkát. Nem szoktam ezt szeretni, de ebben a helyzetben vele még ez is izgató volt. Jól persze nem esett, kicsordult tőle a könnyem és picit fuldokoltam, de szívesen eltüntettem volna az egész farkát a számban. Csakhogy túl nagy volt, és hiába erőltettem, nem tudtam teljesen bekapni. Azért értékelte az igyekezetemet, mert izgatottan sóhajtott, ahányszor csak a torkomnak feszült a makkja, és én felnéztem rá csillogó szemekkel.
Ahogy közeledett a végéhez, egyre mocskosabb dolgokat mondott.
– Kis ribanc… Szeretsz szopni, ugye? Látom, hogy ízlik a fasz… Dédelgesd, szopogasd, ügyesen… Ez az, kicsim…
Teljesen elvörösödtem, egyszerre izgatott, és szégyeltem is magam közben. Megalázó volt, de egyszersmind csak még nagyobb izgalommal és mohósággal szoptam tőle. Ráadásul ezt látta is rajtam, és egyre inkább nyeregben érezte magát. Teljesen gátlástalanul szopatott le, én pedig hagytam magam.
Nem szólt semmit, mielőtt teleélvezte a számat, csak a farka lüktetéséből sejtettem, hogy közel jár. Enyhén mozgott a csípője, fogta a fejemet és használt, az utolsó lökésénél pedig újra a torkomig lenyomta a végét.
– Most, szívd erősen, ez az… Ah… – nyögte, én pedig szót fogadtam. Végig intenzíven szoptam és szívtam, miközben a számba engedte az összes spermáját. Azt hiszem nagyot élvezett, mert rendesen kortyolni tudtam, annyi jött. Mivel akkor már rég voltam pasival, még ez is kifejezetten jól esett. Mocskos és izgató érzés volt lenyelni a gecijét, és vigyáztam is, hogy ne csurranjon ki az ajkaim közül.
Amíg a homlokát törölgetve lihegett és pihent kicsit, hogy magához térjen, szépen tisztára nyalogattam a farkát. Csókolgattam és gyengéden puszilgattam, amíg le nem lankadt, vigyázva, hogy ne érjek túl erősen az érzékeny makkhoz.
Őt persze nem annyira hatotta meg ez az odaadás részemről. Amint visszanyerte a lélekjelenlétét, felöltözött, aztán lekezelően megsimogatta a hajamat.
– Ügyes kislány. Nem csalódtam benned, Nórika. Látod, gondoltam hogy valamiféle egyességre jutunk.
Mosolygott, aztán elköszönt, és ott is hagyott engem az előtérben térdelve. Mire felocsúdtam, már messze járt a lépcsőházban. Igazából csak ekkor döbbentem rá, hogy mit is tettem. Lehet, sőt valószínű, hogy családja is van, igen, mintha jeggyűrű lett volna a kezén. Ez semmiféle kapcsolatnak nem nevezhető, gyakorlatilag leszoptam a havi bérletidíj fejében. Beleszédültem ebbe, és szörnyű bűntudatot éreztem.
Napokig csak ezen járt az agyam, nehezen dolgoztam fel. Amikor a barátaimmal találkoztam utána, úgy éreztem, hogy látják rajtam. Örökké attól tartottam, hogy valamiképp kiderül, és mindenki megtudja.
De az élet ment tovább, és sikerült magam megnyugtatnom azzal, hogy nekem sem esett éppen rosszul. Esténként ezen fantáziálva és ezt továbbképzelve masztiztam, és mindannyiszor hihetetlenül felizgatott. Ráadásul egycsapásra a rezsi miatt sem kellett aggódnom, szóval nem mondhatnám, hogy éppenséggel kihasználtak.
Bár a legtöbb férfi szereti azt hinni, hogy ismeri a nőket – főleg a barátnőjét -, azért ezt kevesen mondhatják el magukról. Nem túlzás azt állítani, hogy minden nőnek megvan a maga mocskos kis titka, amiről senki nem tud. És amit még megbánni sem akar igazán. Azt hiszem, ez is a nőiesség érzetének egyik fontos része. Ráadásul az, hogy mi jó, és mi morálisan elfogadott, két nagyon különböző dolog.
Így hát csak sikerült túltennem magam a történteken, és kezdett minden jól alakulni. A következő héten szereztem végre egy bérlőtársat, és kezdtek rendeződni a dolgaim. Nem is lett volna semmi gond, azonban…
Egyik este egyedül voltam otthon, és csengettek. Nem vártam senkit, ezért meglepődtem, de főleg akkor gyökerezett földbe a lábam, amikor ajtót nyitva Attila magabiztos vigyorát pillantottam meg.
Első alkalom után én komolyan megfogadtam, hogy soha többet. Ez is egy feltétele volt annak, hogy ne kelljen bűntudatot éreznem. Elvégre egyszer bárki hibázhat… De másodszorra már nehezen nevezhető hibának a dolog.
Nem várta meg, hogy behívjam, nem is igényelt ilyesmit. Szinte félretaszított az ajtóból, aztán besétált és a nappali felé vette az irányt. Leült az egyik fotelba, kényelmesen elhelyezkedett, én pedig láttam rajta, hogy mit akar.
Persze, elzavarhattam volna. A nagyképű, csökönyös rámenősség csak egy dolog, ha felháborodva ribilliót csapok, úgyis elhúzza a csíkot. Bár lehet, hogy akkor másnap már költözhettem volna… Nem tudom, mi lett volna a jó megoldás. Könnyen lehet hogy nem az, amit végülis tettem. Hogy csak álltam ott szótlanul és megilletődötten. Aztán hogy az első biccentésére a lábai közé térdeltem, és elkezdtem elővenni a farkát. Még csak noszogatnia sem kellett különösebben.
Hogy őszinte legyek, elgyengültem. Összefutott a nyál a számban, ahogy kitapogattam a csodás farok körvonalait, és remegett a kezem az izgalomtól, miközben előhalásztam. Attila hátradőlve mosolygott, még élcelődött is kicsit rajtam.
– Ne izgulj kicsim, biztos ügyes leszel. Hiányzott, ugye? Látom, hogy kívánod a faszt, kis ribi…
Ezek a megjegyzései egyszerre sértettek és izgattak. Egyfelől a lelkembe gázolt, másfelől mintha pont erre vágytam volna. Furcsa érzés volt. Az arcom égett, a szemébe se mertem nézni jóformán, de elcsöppent a nyálam, ahogy a farkára hajoltam, hogy végre bekapjam. Sosem volt rám jellemző, hogy ne tudtam volna parancsolni az ösztöneimnek, ez esetben viszont tökéletesen csődöt mondtam. Pirulva, reszketve és rettenetesen szégyellve magam, de egyszersmind szokatlan kielégültséget érezve kezdtem játszani a farkával. Ő szemérmetlenül figyelte, amint csókolgatom és nyalogatom, aztán a hajamba túrva irányítani kezdte a fejemet. Megtámaszkodtam a csípőjén, és hagytam, hogy ő diktálja a tempót. Az elején sokáig lassan, érzékien kellett csinálnom, csak később gyorsíthattam. Néha hagyta, hogy tartsak egy kis szünetet, közben simogatott – főleg a farkával persze, – és végig beszélt hozzám. A szavai egyszerre voltak kedvesek és lekezelőek. Durván sosem beszélt velem, csak finoman alázott meg.
– Hmm, Nórika… Nagyon jó vagy te ebben. Szeretsz szopni, látom rajtad… Van időnk, ne siess. Nyalogasd, úgy… Egyre inkább belejössz…
És ehhez hasonlók. Ezúttal arra is utasított, hogy vegyem le a felsőmet. Melltartó nem volt rajtam, mint otthon este általában, ezért már a vékony felsőn át is elég jól kirajzolódott a mellem alakja, de továbbra sem mertem ellenkezni, és szót fogadtam. Nem ért hozzá, csak nézte, ahogy mozog a mellem szopás közben, és éreztem hogy ettől nagyobbakat sóhajt. A farka mondjuk keményebb már nem lehetett volna.
Csak a legvégén hagyta, hogy erősen szívjam. Addigra már annyira fel voltam izgulva, hogy nagyokat nyögtem, miközben a számba élvezett, és a combjaimat összedörzsölve tekergettem a fenekemet. Nagyon kívántam a spermáját, örültem neki. Kéjes boldogsággal töltött el, hogy kiszophattam a farkából, hogy nekem élvezett el. Rá kellett jönnöm, hogy még én se ismertem magamat azelőtt teljesen… Ha akkor meg akar dugni, biztosan nem tudok ellenállni neki. Valószínűleg azt tesz velem, amit csak akar.
Aztán döbbenten figyeltem, ahogy az ágyra dob két húszezrest, komótosan felöltözik, és mint aki jól végezte dolgát, mosolyogva elsétál. Térdelve néztem, amint becsukódik mögötte a bejárati ajtó, és belém égett az önelégült vigyor, amivel elköszönt tőlem. Hát, legalább nem nézett olcsó kurvának. Legalábbis azt hiszem, de igazából fogalmam sincs, mi manapság az irányadó tarifa.
Ezek után már sokkal nehezebb volt megmagyaráznom magamnak, mi miért történt. És persze még nehezebb feloldoznom magam. Alapvetően nem a pénzért csináltam, bár az is jól jött, az igaz. Kóválygott a fejem, miközben eltettem a tárcámba, aztán szinte egész este masztiztam, és akkorát élveztem, mint még soha.
Próbáltam ismét elhatározni, hogy soha többet, de az sem tartott sokáig. Azóta még kétszer találkoztunk. Egyszer vasárnap reggel ugrott fel még munka előtt, utána pedig szerdán telefonált, hogy menjek le, a parkolóban vár az autójában. Mindkét alkalommal engedelmeskedtem, és behódoltam az akaratának, és mindkétszer fizetett is.
Úgy tűnik, belekeveredtem egy olyan dologba, amiből nagyon nehéz lesz önerőből kimásznom, és még azt sem tudom, tényleg akarom-e. De az önképembe meg nem igazán fér bele, hogy kurva legyek. Nagyon paradox érzés, és fogalmam sincs, mit csináljak… Gyűlölöm magam emiatt, de élvezem és izgat, és minden este a hívását várom. Nem látom már objektíven, mi is történik valójában. Tényleg ennyire rossz ez, és indokolt bűntudatot éreznem? Vagy miért ne, amíg nincs senkim, és a pénz is jól jön a tanulás mellett?…
 

Az első pinanyalat



Csodalatos tortenet a mienk.Minden ugy kezdodott hogy egy nap eppen amikor a kondi teremben, sulyokat emeltem es epp szepitettem magam elsuhant egy gyonyoru noi test elottem.
Nem hittem a szemeimnek azt hittem hogy hirtelen ez csak egy alom volt.De nem ez a lany csak ugy hat szavakkal nem lehet elmondani hogy milyen gyonyoru is lehet.
En ugye felenk voltam es nem mertem vele szot valtani, nem is tudtam hogy vajon hogyan is fogom ezt a beszelgetest elkezdeni.
De vettem magamra a batorsagot es megszolitottam ot.
Kedveskem maga mindig ide jar komdizni?
Es ezek utan csak ugy jot minden mint ha mi mar regen ismertuk volna egymast mint ha valami regen elveszett baratok letunk volna.
Meg az nap este vacsorazni is elhivtam ot egy csodalatos etterembe.
Minden gyonyoru volt az este is de o ragyogott mint a napfeny.
Vacsora utan megkerdeztem hogy, esetleg haza vihetem-e a holgyet?
Erre o csak annyit felelt hogy en ma nalad alszom.
Es ezel tudtam hogy az en almom fog ma valoravalni.
Az etterembol mi rogton az en otthonomba vettuk az utat es meg az ajtoig sem ertunk el es maris elkezdtunk hevesen csokolozni, ahogy a hazba ertunk szepen lassan a ruhak kezdtek lefele jonni a testemrol.
Valahogy en meg mindig nem voltam benne biztos hogy ez az egesz egy ihaz tortenet.
De ahogy a nadragon kezdte lefele huzni tudtam hogy ez igaz es nem alom-:)
Ezek utan mar csak azt ereztem ahogy a nyelve a belso combomon le es fel korozott, azutan szepen lassan halladott a nemi szervem fele es ahogy a nyelve a nemi szervemhez ert nem is tudtam magam kormanyozni es tudtam hogy enel mar csakjobbjohet.
Es ezek utan ugy is lett mi szepen es gyengeden elkezdtunk szeretkezni.
Talan ez volt az eletem legnagyobb es legszebb szeretkezese.
Ahogy a nemi szerve a testemben volt azt szavakkal nem lehet elmeselni imadni valo volt.
Es ezek utan tudtam hogy o volt ez en almaim ferfia.Es az almom valora valt.
 

Gyerekkori barátságok



Megszólalt a csengő. Az utolsó. Michelle rámosolygott Peter-re, aki erre még jobban begerjedt. Kiskoruk óta egymás szomszédságában laktak, együtt nőttek fel, egy iskolába jártak. 5 évesen együtt estek le a diófáról és mindig mindent közösen csináltak. Évekig testvérekként szerették egymást, megosztottak mindent egymással. Aztán Peter egy nap furcsán érezte magát: Michelle ugyanúgy várta akkor a házuk előtt, mint máskor, de az a nap mégis más volt. Amint meglátta a kis kosztümben, egyből tudta, hogy barátnője már nem az a kislány, akire úgy tekintett, mint a húgára. Még arra is emlékezett, hogy az évnyitóra mentek és Michelle egész úton arról beszélt, hogy rettentően fél, hogy milyen lesz majd a középiskola.

De ennek már négy éve és most itt álltak az évzáró ünnepélyen. Az igazgató búcsúbeszéde hallatlanul unalmas és hosszú volt, mint mindig, de Peternek most kapóra jött, legalább elmélyedhet gondolataiban az elmúlt négy évről. Hányszor, de hányszor közeledett a lányhoz finoman, de Michelle mindig csak játéknak vélte a dolgot és elhülyéskedte. Azt is tudta, hogy Michelle fél a szexualitástól, amióta a barátja (az egyetlen a négy év alatt) megalázta és megverte. Peter tudta, hogy a lány boldogtalan és mindannyiszor ökölbe szorult a keze, ahányszor veszekedést hallott a szomszédból. Sokszor végiggondolta, miként fogja laposra verni Leo-t, aki miatt sokszor látta szenvedni Michelle-t, de a lány félreérthetelenül a tudtára adta hogy nem tűri, ha beleszól a dolgaiba, hát maradt a tehetetlen düh és persze a vágy, amit szinte napról-napra erősebben érzett a lány iránt. Nem tudta pontosan hogy ez -e a szerelem, mert ezt az érzést sosem ismerte: nőcsábász híre minden lányt kivetett az ágyából az első éjszaka után, a legkitartóbb is csak három hétig bírta, de Peter nem bánta. Hamar megunta mindegyiküket. De Michelle más volt... 14 év alatt egyszer sem érezte, hogy unalmas lenne a vele való együttlét. Most is, ahogy ott áll, fehér ingben, fekete miniszoknyában és körömcipőben, iszonyúan csábító volt.

Peter meg volt róla győződve, hogy Michelle-nek van a legtökéletesebb alakja az iskolában, sőt az egész világon. Gyönyörű barna szemek, csábító ajkak, enyhén barnult, bársonyos bőr, pici, de formás és kemény mellek, gömbölyű fenék, ami hosszú és tökéletes combokban folytatódott, majd a szűk körömcipőbe bújtatott apró lábfejjel végződött. A fiú órákig képes lett volna nézni Michelle apró lábfejét és furcsamód fel is izgatta. Annyira belefeledkezett a lányba, hogy arra eszmélt, hogy az osztálytársai megindultak az épület irányába. Bódultan követte őket. - Este mindenki legyen ott! Leisszuk magunkat a sárga földig! - üvöltötte Leo a többieknek. - Te meg baby, legyél olyan szexi mint ahogy csak lenni tudsz. - súgta Michelle-nek. - Jót fogunk majd szórakozni, Harold-éknál szabad lesz nekünk a tetőtér, ott majd eljátszadozhatunk. - súgta a fülébe, de a lány már el is indult kifelé, Peter utánament. - Este nyolc, ne feledd édes! - kiáltotta utána Leo. Egy darabig szótlanul mentek az utcán, végül Michelle kifakadt: - Nem bírom tovább. Elegem van belőle. - Akkor hagyd ott! - mondta nemes egyszerűséggel Peter. - Nem tehetem, még nem. - De miért? - Mert megzsarolt, hogy ha elhagyom, elmondja anyáméknak, hogy néha szívtam füves cigit. - Ne legyél hülye, egy veszekedést anyádékkal megér, hogy megszabadulj tőle. - Ne mondd ezt, ismered őket! Belehalnának, ha megtudnák hogy az Ő kicsi lányuk milyen. - Ne aggódj, majd kitalálunk valamit! - vigasztalta Peter, miközben megérkeztek Michelle-ék házához. - Bejössz? Csinálok valami kaját, anyámék úgyis csak este jönnek haza, addig kivehetünk egy filmet. - kérdezte a lány. - Persze. - válaszolta Peter. Bementek de alig ültek le, Michelle váratlanul sírva fakadt. -Nem tudom mit csináljak, undorodom tőle. Peter odament a lányhoz és átölelte. - Nyugodj meg kicsi Michelle, nem lesz semmi baj! - nyugtatta, de zavarban volt, mert észrevette, hogy a lány ingén egy gomb kigombolódott és belátni a melleihez. A lány egyre szorosabban bújt hozzá. - Olyan jó, hogy itt vagy velem és megvígasztalsz! - súgta a fülébe.

Peter egyszer csak azon kapta magát, hogy a keze a lány meztelen térdén van és mintha valami mágnes vonzaná feljebb. Hogy visszatartsa magát, beleült az üres fotelba a lány mellé, aki szokása szerint a karfán ült. Michelle átfonta a nyakát a karjaival és ráborult, de már nem sírt. Ekkor Peter megint nem tudott parancsolni a végtagjainak, keze ismét a lány térdére tévedt, aki ebből valószínűleg nem sokat érzékelt. Keze szép lassan elkezdett egyre feljebb és feljebb csúszni, míg végül elérte a miniszoknya vonalát. Finoman cirógatni kezdte a lány combját, aki egyelőre nem reagált. Összekulcsolt lábai lábai ott voltak néhány centire a fiú szemétől. Aztán vett egy nagy levegőt és benyúlt a szoknya alá. Egyre feljebb tolta a kezét, miközben gyengéden megmarkolta a combot, majd elért a lány összeszorított ágyékához. -Most vagy soha! -gondolta Peter és megcsókolta a lányt. Legnagyobb megdöbbenésére Michelle visszacsókolta, már majdhogynem szenvedélyesen. Ettől felbátorodva Peter félrehúzta a tangát és benyúlt a lány lábai közé, miközben egyre szenvedélyesebben csókolta ajkait. Michelle egyből reagált Peter \'támadására\' mert lassan kissé szétnyitotta a lábait, hogy a fiú jobban hozzáférhessen. Az oly sok lányon gyakorlott kezek rögtön megtalálták a csiklót, amelyet már kissé nedvesen és megduzzadva találtak, majd ujjaival körkörösen dörzsölgetni kezdte. Eközben Michelle keze letévedt a fiú nadrágjához és kigombolta. Peter férfiassága természetesen rögtön megmerevedett, Michelle kibontotta a szűkké vált alsóból és lassan elkezdett vele játszani. Aztán Michelle varázsütésszerűen felpattant: - Te jó ég, mi az Istent csinálunk mi itt? Hogy használhattad ki hogy magam alatt voltam? - kérdezte dühösen. -Hát,... - hápogott Peter. - Kérlek bocsáss meg! - Mi a fene ütött beléd? Ennyire hiányzik már egy nő, hogy rám is rámmászol? - tombolta Michelle. - Tudnod kell valamit! Négy éve titkolom, de úgy érzem, nem bírom tovább.

Én már nem úgy szeretlek téged mint azelőtt. Ez már valami sokkal több. -vallotta be a fiú. -Nem tudod elképzelni... - Hallgass! Legjobb lenne ha most elmennél és addig vissza sem jönnél amíg le nem hűtötted magad! - sóhajtotta a lány és fáradtan visszaült. - De könyörgöm hallgass meg! - kérte Peter és letérdelt a lány elé. - Négy éve szenvedek. Szinte minden nap együtt vagyunk. Belepusztulok, ha ez továbbra is így marad. Fáj, hogy boldogtalannak látlak és tudom, hogy én boldoggá tudnálak tenni. - fakadt ki Peter és maga is meglepődött, hogy így kifakadt, de tudta, hogy az utolsó szóig igazat mondott. A lány karba fonta a kezét és felnézett a plafonra és Peter tudta: megbocsátott, sőt egy halvány mosolyt is felfedezni vélt a lányon. Még mindig térdelt és előtte néhány centiméterre a hon áhított láb. Felnézett a lányra és látta hogy Michelle pajkosan félrenéz. - Szóval így állunk, hagysz itt térdepelni, míg te jól szórakozol? Na majd mindjárt megkapod! - gondolta magában Peter és visszagondolt, hogy régen az ilyesmit egy kiadós kergetőzéssel intézték el. De hát azóta felnőttek, a játékok is mások lettek. - Rendben, egy királynőnek kijáró lábcsókkal kiengesztelhetsz és én elfelejtem ezt az egészet. -incselkedett Michelle még mindig a plafont bámulva, mosolyogva. Peter megfogta az elényújtott lábfejet és gyengéden megcsókolta. Érezte, hogy Michelle már húzná vissza a lábát, de Ő erősen tartotta és tovább csókolta, majd lassan levette róla a cipőt. Most, hogy titkolt imádatának tárgya ott volt előtte, a világért sem engedte volna el: végigcsókolta a formás bokát, nyelvével végigment a lábfej mentén majd sorra vette a lábujjakat aztán két kézzel felemelte a lábat, és a talpnál folytatta. Finom mozdulattal terpeszbe feszítette a lányt és nyelvével szép lassan egyre feljebb vándorolt a láb belső részén, végig a bokán, a gömbölyded vádlin, a térden, és hamarosan már a combfal belső részénél tartott, ahol nem állt meg, hanem egyre feljebb és feljebb haladt, míg végül elért a szoknya aljáig.

Felnézett Michelle-re és látta, hogy csukva van a szeme. Felhajtotta a szoknyát és lehúzta a csepp tangát, amin már tapintani lehetett a lány izgultságának jeleit, majd belefúrta a fejét a lány szeméremajkai közé. Michelle hirtelen felállt és el akarta lökni magától a fiút, de annak nyelve kérlelhetetlenül ragaszkodott a finom, meleg és csábító zsákmányához. Peter két kézzel a lány mögé nyúlt, a szoknya alatt megfogta a gömbölyű feneket és megmarkolva azt erősen magához húzta a lány testét, hogy minél mélyebben férhessen hozzá. - Peter, ez már több a soknál! Azonnal hagy... - kiáltotta Michelle, de a mondat vége halk sikolyban végződött. Kétségbeesetten vergődött, ütötte a fiú fejét, de csak azt érte el, hogy Peter egyre jobban magához szorította és nyelveivel egyre nagyobbakat nyalt a lány csiklóján. - Kérlek, nagyon kérlek! - nyöszörögte Michelle, ahogy érezte, hogy testét egyre jobban elönti a kéj. Kezeivel egyre erőtlenebbül csapkodta Peter fejét, érezte hogy rövidesen megszűnik minden körülötte. Peter gondolt egyet és hirtelen félbehagyta Michelle nyalását, sőt felállt és a lány szemébe nézett. - Jól van, abbahagyom ha akarod. - mondta. - Én már nem is tudom, hogy mit akarok. - nézett vissza rá Michelle kifejezéstelen szemekkel és nem is érzékelte, hogy Peter elkezdi kigombolni az ingét. A fehér csipkés melltartó mindig is a gyengéje volt Peter-nek, hát még amit rejt. Lassan alácsúsztatta az egyik kezét és megmarkolta a feszes mellet, míg a másik kezével ismét benyúlt a szoknya alá és kézzel folytatta amit az előbb félbehagyott. Michelle hátravetette a fejét a gyönyörtől. Szinte elolvadt a fiú karjaiban, ahogy az kibújtatta a melleit a melltartóból és szájával kalandozni kezdett rajtuk. Nyelvével hosszan elidőzött a megduzzadt, megkeményedett mellbimbókon, míg kezeivel a feneket simogatta. Peter már magán is érezte, hogy a vágy mindjárt szétfeszíti.

Óvatosan felnyalábolta a lányt, és ráfektette az asztalra, nem törődve a levert hamutartóval. Sosem látta ilyen gyönyörűnek Michelle-t, ahogy ott feküdt előtte, haja kissé a szemébe hullva, kipirosodva, résnyire nyitott szájjal, behunyt szemekkel és nem utolsósorban majdnem meztelenül. Nem tudta megállni, hogy végig ne csókolja az előtte fekvő test minden porcikáját és újra meg újra ne időzzön el a lábak között. Michelle halk sóhajokkal tudatta vele, hogy egyre közelebb van az orgazmushoz, míg a végén teljesen extázisban vonaglott az asztalon. – Könyörgöm, tedd már belém mert nem bírom tovább! Peter kész volt megfizetni mindenért: - Csak akkor, ha megígéred, hogy adsz nekem egy esélyt! - mondta és lassabb tempóra váltott. - Esküszöm mindenre, ami szent, csak fejezd be végre amit elkezdtél! -üvöltötte szinte magánkívül Michelle. - Biztos? - húzta még a fiú és egy nagyot belenyalt lassan a lányba. - Csináld!! - Nem hallom! - Igen! - kiáltotta elfúló hangon Michelle. Peter lerúgta magáról az alsóját és odatette a péniszét a lány puncijához. - De ha átversz...- suttogta. - Nem, nem, nem...- nyögte a lány. Peter egyetlen mozdulattal tövig nyomta Michelle-be a szerszámát. Sosem volt elégedetlen a méreteivel, de Michelle már annyira nedves volt, hogy mégis akadálytalanul hatolt a legmélyebbre.

Hatalmas sóhaj szabadult fel a lányból, ahogy megérezte magában Peter-t. Az asztal egyfolytában remegett, ahogy a fiú egyre gyorsabban és vadabbul mozgott a lányban, de mielőtt érezte, hogy Michelle elérné azt a pontot, nehezen, de lelassított. - Miért csinálod ezt velem? - kérdezte Michelle. Peter válasz helyett felhúzta a lányt, hasra fordította és hátulról \'támadott\'. Sokáig lassan, ütemesen mozogtak, majd ahogy újra beindultak, egyre féktelenebbül \'száguldottak az asztalon\', míg mindketten maradéktalanul kiélvezhették a gyönyör minden cseppjét. Percekig szótlanul és mozdulatlanul maradtak ebben a pozícióban a jóleső érzéssel. - Örülök hogy így történt, én sosem tudtam volna neked elmondani. - kezdte Michelle. -Mit? - Hogy mióta csak arra vágyom, hogy együtt legyünk. Meglep? - utalt Peter meglepődött képére Michelle. - Mint a villámcsapás. - Gondoltam. - nevetett a lány. -Kiskorunkban mindenféle butaságot játszottunk, de ezt az előbbit soha nem próbáltuk. Legközelebb én készítelek ki téged, ezt megígérem. - Állok elébe. - mondta Peter. - Szerint...

Te, ez nem csöngetés volt? - De, én is úgy hallottam. -mondta Michelle és magára kapta a ruháit. - Biztos csak a postás. - Vagy a szomszéd, mi? - kérdezte Peter, amin mindketten felszabadultan nevettek. Michelle még akkor is nevetett, amikor kinyitotta az ajtót, de lafagyott az arcáról a mosoly, amikor az ajtóból Leo mosolygott vissza rá. - Mi van szivi, már vártál mi? - Tűnj el innen a jó büdös francba! - kiabálta Michelle és bevágta volna az ajtót, de Leo gyorsabb volt és erősebb is; kivágta az ajtót és már lépett is befelé. - Gyere apucihoz kicsikém, nem foglak bántani, ha jó kislány leszel! - közeledett vigyorogva a lányhoz. - Peter, segíts! -kiáltott Michelle, de nem volt rá szükség mert Peter már ott állt mellette. - Na takarodj innen te állat, amíg szépen mondom! - üvöltött Leo-ra. - Nicsak ki van itt! Csak nem a hős megmentő személyesen? Na idefigyelj, Michelle az én nőm és te húzd el a beled, mert a kiscsaj fogja meginni a levét, ha akadékoskodsz! - Ha bántani mered Michelle-t, szétverem a pofád! - kiáltotta Peter. - Aztán majd én ennek a kurv...! -üvöltötte Leo, de már nem volt ideje befejezni a mondatot, mert Peter úgy vágta orrba, hogy a vére a falra spriccelt, Ő maga pedig elterült. - És most húzás! Ja, és felejtsd el azt, hogy Michelle-t valaha is ismerted! És ha még egyszer hallok itt rólad, akkor nem úszod meg ennyivel! - mondta halkan Peter, rámosolygott Michelle-re és becsukta az ajtót.
 

A faház,elsö rész



Petigecivel úgy gondoltuk,tartunk egy nö mentes napot,mert a jóbol is megárt a sok. Mondom,átjössz reggel,kimegyünk a piacra,utána kimegyünk a kertbe sütni,meg szürünk valamit. Reggel nyolcra át is jött,a kocsmába indítottunk egy felessel. Jött apám,mondta, hoznak ma két nagy kocsi hulladékfát, ad pénzt ha behorjuk, télire jó lesz a spórheltba begyújtani. Na mondom Petigeci,majd utána szürünk. Elindultunk a piacra,vettünk egy kis füstölt szalonát,meg kolbászt,hogy este majd sütünk akkor. Megyünk haza,látom két utcával arrább ott a Kacagó görény,messziröl láttam a golyó fejét, nézett fel a fára. Mondom menjünk Petigeci,nézzük meg mit müvel,amúgy se láttuk már egy hónapja,vagy több. Odatekerünk, nézett fel a fára és bögött. Mondom mi van kaci,mi történt, azt mondja felrepült a papagáj a fára ahogy vitte haza. Tényleg ott ült a meggyfa közepén a papagáj,mondom mássz fel érte. Tartott neki Petigeci bakot,az meg mászott fel,mondom felmászik és itthagyjuk nem tud majd lejönni:))) Azt mondja Petigeci,dehogy hagyjuk itt,ki fogja behordani akkor a két kocsi fát?:))) Mondom igazad van. Felment ez a hülye, megfogta a papagájt,az meg belemart kezébe, ordított a Kaci, éééééééééééééééé :)))))) Lehozta,mondom jól kezdödik a nap:)))) Mondom,Kaci,van egy kis munka,érdekel? Kapsz ötszáz forintot,meg egy fanta limonádét ha jössz:))) Úgy örült neki,elengedte a papagájt,el is szállt egyböl,aztán jött velünk:))))) Bementünk még 1 felesre a kocsmába,meghívtam a kacagót is,nehogy meggondolja magát:))) Mondja Petigeci,hívjuk át a fasztalicskát is,ketten hamarabb végeznek:)))) Megérkezett a fa,két akkora futóval hoztak,hogy délutánra végeztünk vele hárman,igaz szürtünk közben végig. Mondom nézd milyen jó anyag Petigeci, építhetnénk belöle kisházat,mint kiskorunkba amit felgyújtottunk rejszolás közben:)))) Mondom megint lesz egy faházunk,horjuk oda a csajokat, majd hozunk a Zsomborkának is egyet:))) Kacagó egyböl örült, hü hü hü hü,már virult a feje:)))) Mentünk is hátra a kertbe tervezni, mondom leásunk négy oszlopot,aztán összeszögeljük. Hordtuk hátra a fát,azzal is elment vagy két óra:))) Hamar elkészültünk,mindig mondtuk a Kacinak,hogy rejszolunk majd,meg kap pinát,csak úgy járt a kezében a kalapács:))))) Mondom Petigeci,menj el szürnivalóért,ameddig kész nem lesz,nem megyünk haza. Igaz ajtót elfelejtettünk tervezni rá,ezért kellett hozzá építeni még egy kis részt. Petigeci már tervezte a dolgokat,hogy majd hozunk csajokat,fözünk nekik itt,az hogy tetszik nekik,mondom ezt is felgyújtod majd,itt nem fözhetsz:))) Ameddig a Petigeci elment piáért a boltba,Kacagóval kitaláltuk,hogy a padló téglából lesz,felástuk aztán vertünk le téglákat:)))) Kész voltak a falak, mondom kell egy ajtót szerezni,majd éjjel valamelyik kinti wc-röl lelopjuk,azzal nem lesz baj. Megjött Petigeci,hozta a fasztalicskát is,mondom jó lesz töltögeti valaki a piát legalább. Elkezdtünk szürni, meg sütöttük a kolbászokat,Petigeci meg már el akart menni szexképekért haza,hogy kitapétázzuk ezt is:))))) Modnom még tetö sincs,mit akarsz tapétázni Petigeci?:)))) Ekkor jutott eszünkbe,hogy nem tudjuk miböl csináljuk a tetöt. Ittunk egy párat,mondom kell keresztbe pár léc,kifeszítünk egy dróthálót,arra fólia,meg faágak és nád:)))) Petigeci meg már ott tartott,hogy mérdegette,hol lesz teniszpálya meg medence,aztán mutogatta a fasztalicskának,meg mondta a méreteket közben:)))) Elkészültünk már sötét lett majdnem,de még nem volt tetö,csak a lécek felszögelve. Bementem,összeszedtem a rossz lepedöket,meg fóliát,azt szögeltük a falakra,mondom Petigeci,jöhet a tapéta:))))) Már majdnem el is indult,de monbdom vicceltem csak. Mondom kell valami drótkerítés majd a tetöre,de honnan? Egysszere néztünk oda mindketten a szomszéd vasútas kerítésére:))))) De mondom észre veszi,tudni fogja,hogy mi voltunk. Petigecitöl már jött is az ötlet,hogy bemászunk,és a másik szomszéd felöl szedjük ki,akkor azt hiszi,hogy ö volt:))))) Kezet is fogtam vele,mondom ez nagyon jó ötlet,várjuk meg az éjszakát. Jól berúgtunk,Petigeci meg végig a kacagónak mondta, kölcsön adjam a Niki nénit? Nem mert elfutsz mint a múltkor:))) Azt mondja,add vissza az ötszázast, aztán bemegy veled tíz percre a bokorba:)))) Az meg már adta volna neki. Na mondom induljunk mielött jobban berúgnánk:))) Hoztam a csípöfogókat,és elindultunk,bemásztunk a szomszéd vásárhelyi józsibácsinál, szétvágtuk a kerítést,összetekertünk egy akkora darabot,hogy még el is tudtuk volna keríteni a faházat vele:))))) Feltekertük,mondom el kéne dugni gyorsan,mert ma már nem bírjuk felszerelni. El is ástuk,mondom holnap folytatjuk. Ott aludtunk aznap már kint,reggel jött apám hátra,úgy ordított,azt hittem nekiáll fejszével és szétbontja:)))) De utána rögöhött ö is az egészen. Átjött Jóska bácsi is,az csak csóválta a fejét:))) Mondta Petigeci neki,Jóska bátyám,adok majd kulcsot,hordhatja ide a nöket,azt mondja,hát ajtó sincs,minek a kulcs a négy falhoz?:))))) De a végén már úgy örültek neki apámmal,hogy mondták,befejezzük a héten,majd segítenek:))))
 

Petigeci vendége



Petigecivel megbeszéltük, hogy hétvégén szürünk,de hétvégén be kellett jönni a pékségbe,ezért áthelyeztük péntekre a tibornyát. Megyek át délelött, a fasztalicska még aludt, a Petigeci biztos megbaszta egész éjjel. Modtam Petigecinek,hogy ma nagyon be kell piázni,mert apám elment két hétre,így minden nap be kell menni a pékségbe,utánna meg a piacra. Megyek át,odaérek,aludt a riherongy,Petigeci meg kapkodott össze vissza,szedte le a szexképeket a falról,közbe meg a másik kezével sepergetett,mondom mi van Petigeci,költözködsz? Azt mondja,Simonka, baj van, anyám most hívott, hogy apám jön ma meglátogatni. Mondom azért szeded le a képeket,meg takarítasz,úgyis be lesz piázva! Azt mondja nem, most engedték ki három napja az elvonóról,már más ember lett :)))) Mondom Petigeci inkább anyád jönne:)))) Azt mondja,gyorsan segíts,nemsokára itt lesz. MOndom jól van,segítek. Megittam két bororst,felkeltettem a fasztalicskát,mondom dohányozzál meg,kávézzál meg,jönnek a rokonok,a ház ragyogjon! El is kezdett takarítani, biztos örült neki,hogy jön a Peti apja,gondolom soha nem mutatták be senkinek,ezen nem is csodálkozok mondjuk. Mondom Petigeci,már a sasó geci takarít,mostmár szürhetünk:)))) Leültünk piázni, jön a fasztalicska oda, töltsük neki is,mondom így akarsz a rokonok elé állni,részegen,már emeltem is rá a kezem. Ideges voltam,mert Anitát nem láttam már egy hete,és a telefont se mindig veszi fel. Na megjött Petigeci apja, de tényleg meg volt változva,megborotválkozva,stb:)))) Direkt kint hagytuk a piát geciségböl,mert nem lehet innia az elvonó miatt:)))) Köszönünk neki,minden,megy oda fasztalicska,nyújta a kezét, Niki vagyok, Petigeci apja meg elsápadt,a rémületet látni kellett volna a fején, ahogy ránézett a nöre,hogy süllyedhetett eddig a fia:)))) Az meg vigyorgott a sárga fogaival,mondom csak le kellett volna itatni még:)))) Aztán ahogy néztem én is Nikoletta fasztalicskát,kezdtem én is megrémülni,tényleg olyan ocsmány volt,pedig én már hozzászoktam,meg meg is basztam párszor:)))) Kimentek a konyhába, fözni egy kávét a Petigeci apjának, azt mondja az apja mikor kimentek : Sándor,hogy hagyhattad ezt,hiszen a Peti a legjobb barátod, ennél jobbat érdemel, ez szörnyü ez a nö. Mondom én szóltam neki,dehát a szerelem az ilyen,tessék inni egyet inkább:))))) Azt mondja,nem köszönöm, három hetet voltam elvonón meg kórházban már az ital miatt. Visszajött Petigeci,kacsingatott, mondom megyek én is iszunk egy teát:))) Kiemegyek a konyhába,Petigecivel gondolkodtunk,hogyan rázzuk le,hogy tudjunk szürni,meg amúgy is utáltuk. Gyere Petigeci,mondom addig kínálgatjuk itallal,még észre nem veszi magát:)))) Kimentünk,kipakoltuk az összes piát az asztalra:))) Elkezdtünk szürni,Petigeci apja meg folyamatosan mondta,nagyon nehéz leszokni,ez betegség,stb,stb,mi meg mindig monduk,igyon egyet:)))) Aztán végül azt mondja,iszok egyet,ettöl nem lehet bajom:))))) De lett! Úgy bebaszott egy fél óra alatt,megivott vagy 10 felest,meg egy liter bort:))))) Már a fasztalicskát se látta rondának,koccintgatott vele végig,hogy üdvözli a családban:)))))) Petigecivel fogtuk a fejünket,mondom oda az elvonó kúra:)))) Ráadásul még ott is maradt egész éjszaka,részegen nem mert hazamenni,majd megölte a szégyen:))))) Lefektettük a földre,hagy aludjon, fasztalicskát meg leitattuk,azt meg kifektettük a szölök közé. Mondtam Petigecinek,hogy nem nagyon tetszik az apjának a fasztalicska:)))))) Meg én se értettem minek van vele,mondom néha megkúrni jó az persze,utána meg jól elverni,vagy lehúgyozni,na de együtt lakni vele? Mondom Petigeci, hogy mersz ez mellett elaludni, hát ha én erre kelnék,hogy meglátnám,meg is állna a szívem:)))) Azt mondja Petigeci,múltkor neki majdnem megállt,mikor éjjel nem vitt a fasztalicska kulcsot,benézett a kiskonyha ablakán, úgy megijedt a Petigeci,remegett a keze még 2 óra múlva is:))))))))) Aztán mondta Petigeci,hogy neki ez kényelmes így,mindig van pina,meg hogy a többi nö is ilyen kurva,akárhogy néznek ki,és ha egy szép nö baszna ki vele,akkor rosszul érintené a dolog:))))) Így meg itt ez az adams family, ezzel azt csinál amit akar. Meg is értettem,végülis teljesen igaza van.