Így lettem prosti
Azt hiszem kicsit gáz ez a történet, de muszáj kiadnom magamból. Sokat tépelődtem rajta mostanában, így az a legjobb, ha leírok mindent. Így legalább én is újra végiggondolhatom, mert most kissé össze vagyok zavarodva.
Minden azzal kezdődött, hogy kb. két hónapja mindkét lakótársam váratlanul elköltözött, és engem egyedül hagytak az albérletben. Egyikük a pasijával akart inkább összebútorozni, a másikat pedig a suliból tanácsolták el. Elég gyorsan történt és anyagilag nem voltam rá felkészülve. Egyedülálló, fiatal egyetemistaként amúgy is előfordul, hogy nehéz hónapról-hónapra kijönni az ösztöndíjból, így pedig főleg bajba kerültem. Nem sikerült azonnal új bérlőtársat találnom, és az a helyzet állt elő, hogy nekem kellett volna egyedül kifizetnem az egész bérletdíjat plusz a rezsit.
Az első hónapban még valahogy megoldottam, sikerült összespórolni a szükséges pénzt. De mivel nagy tartalékom nem volt, és így háromszor annyit emésztett volna fel a lakhatásom, mint előtte, hamar gondot okozott a fizetés. Ebben a hónapban is negyedikéig kellett volna rendezni, mint mindig. Általában egy összegben szoktuk közösen, de ezúttal a múlt havi emelkedett költségek miatt már a saját részemet se tudtam kifizetni, nemhogy a fennmaradót. Elvégre ennem is kéne valamiből, és sokmindenre kell a pénz, én pedig nem vagyok az az aszkéta típus.
Mikor hatodikán felhívott a lakás tulajdonosa, elég kellemetlenül éreztem magam. Égő arccal vallottam be neki, hogy nem fog menni a fizetés, és kértem, hogy legyen megértő. Bízom benne, hogy hamarosan újra lesz bérlőtársam, és akkor majd rendezzük az elmaradt részt is, mondtam neki, ő azonban csak nagyokat hallgatott a telefonba, és hümmögött. Gondoltam, hogy nem tetszik neki a dolog, és végülis nem tudtam csodálkozni ezen. Arra is számítottam, hogy esetleg dühös lesz, de a hangja nyugodt maradt azért. Végül abban egyeztünk meg, hogy majd valamikor felnéz, és személyesen megbeszéljük. Nem örültem ennek éppenséggel, gondoltam, hogy szemtől-szembe még cikibb lesz mint telefonban, de nem volt mit tenni.
Találkoztam már azelőtt is személyesen a tulajjal, bár nem túl sokszor. Általában barátnőm utalta neki a pénzt, csak ritkán jött fel ellenőrizni, hogy minden rendben van-e. Középkorú, egészen jóképű, kedves pasinak tűnt, és a kedvességéhez ezúttal nagy reményeket fűztem. Mindig rendes volt velünk, de az is igaz, hogy sosem volt azelőtt probléma velünk, így nem tudtam, hogyan reagál ilyen esetben. Sajnos sokan csak az alkalomra várnak, hogy bunkózhassanak másokkal.
Talán ott rontottam el, hogy kicsíptem magam. Mikor rám telefonált, hogy mindjárt nálam lesz, eléggé az inamba szállt a bátorságom. Semmi más nem jutott eszembe hirtelen, mint hogy csinos leszek és próbálok majd jó benyomást tenni rá. Mint utólag kiderült, ez sikerült, talán túlságosan is.
Amint nagy mosolyt magamra erőltetve ajtót nyitottam neki, máris láttam, milyen érdeklődő tekintettel mér végig. Jópár pillanatig elidőzött a testem szemérmetlen mustrálásával, mielőtt megszólalt volna. Azt egyből éreztem, hogy nem olyan férfi, akit könnyen zavarba lehet hozni. Magabiztos vigyorral köszöntött, én pedig beinvitáltam, elvégre tulajdonosként amúgy is bármikor joga van körülnézni kicsit.
– Attila vagyok, de ezt már biztos tudod – mutatkozott be, miközben bepillantott a konyhába.
– Nóri – feleltem gyorsan, és próbáltam elragadó lenni.
– Szóval probléma van a fizetéssel, Nóri? – kérdezte, de nem túl szigorúan. Barátságos mosoly kíséretében tekintett gyorsan körbe a lakásban. Úgy tűnt, jó kedve van. – Hű, milyen rend van itt – mondta, és elismerően bólintott.
– Köszi, igyekszem mindenre vigyázni – feleltem. Persze azt nem akartam bevallani, hogy direkt az érkezése előtt fél napig sikáltam a lakást és a bútorokat. – Hát igen, van egy kis probléma – hebegtem, lesütött szemmel.
– Aham, értem – állt meg előttem végül. – Előfordul az ilyesmi. És mégis, mennyit tudnál most adni?
– Nos… – kerestem a szavakat, miközben éreztem, hogy elpirulok, – jelen pillanatban sajnos semmit. Abszolút kifogytam a pénzből.
– Semmit? Hm-hm – ingatta a fejét, és felvonta a szemöldökét, ahogy szúrós szemmel rám nézett.
– De ígérem, hogy később rendezni fogom, csak egy kis türelmet szeretnék kérni. Javában keresem az új lakótársakat. És ha találok végre, akkor megint minden úgy lesz, mint régen. Hiszen sosem történt azelőtt ilyesmi, tudod. Mindig időben fizettünk – hadartam, kissé zavartan.
– Igen, igen – intett le. – Értem én. De neked is meg kell értened engem, Nóri. Puszta jótékonyságból nem fogom hagyni, hogy itt lakj teljesen ingyen. Voltak már azelőtt rossz tapasztalataim másokkal. Ráadásul egy ismerősöm, családos ember, épp lakást keres, és akár ebben a hónapban be is költözne. Nagyszerű helyen volna ez neki itt a belvárosban, pár sarokra a munkahelyétől.
Ezen kicsit ledöbbentem. Gondoltam, hogy esetleg kellemetlen lesz a szitu, de arra nem számítottam, hogy a kidobással fog fenyegetőzni. El is érte vele nálam a kívánt hatást, mert valóban megrémültem. Szeretek itt lakni, és nem olyan egyszerű új albérletet találni, főleg pénz nélkül. Szinte mindenhol pár havi foglalót kérnek előre.
– Hát… Hát én nem is tudom, mit mondjak – dadogtam, és úgy éreztem, menten elsüllyedek szégyenemben.
– Tudom, mit szeretnél mondani – lépett még közelebb. A szája sarkában csalafinta mosoly bújkált. – Legyek elnéző és kedves, hagyjam hogy itt lakj, csupán a két szép szemedért.
Szinte gúnyosan nézett rám, én pedig nagyon kellemetlenül éreztem magam.
– Elismerem, csinos lány vagy – folytatta, és megint végigmért. – De ez mégiscsak túlzás lenne, nem gondolod? – mosolygott magabiztosan.
– Én… én nem is gondoltam ilyesmire…
– Akkor? Mire gondoltál, hm?
– Csak… Csak arra, hogy… – kínlódtam, de folyton a szavamba vágott.
– Várjak? Legyek türelmes? És meddig, Nórika? Jövő hónapban talán több pénzed lesz, mint most? Mégis, miből fizetnéd ki visszamenőleg, ha elmaradsz pár hónappal? – és hasonlókat mondott nekem egyre gunyorosabb hangon, miközben közvetlen közelről bámult az arcomba. Én már nem tudtam hová hátrálni, a falnál volt a hátam. Nem szoktam meg, hogy így viselkedjenek velem, ezért a kelleténél jobban is megilletődtem. Attila persze érezte, hogy nyeregben van, el is nevette magát, aztán megsimogatta az arcomat és egy kicsit kedvesebb, vagyis kedveskedőbb hangot ütött meg. Elég lekezelőnek éreztem, de ebben a pillanatban nem tudtam végiggondolni, mi is történik. Megsimogatta az arcomat, és a hajamat kezdte piszkálgatni.
– Ugyan, ne ijedj meg azért ennyire. Biztos vagyok benne, hogy kitalálunk valamit. Talán tudsz adni valamit cserébe a türelmemért – súgta.
Nem is tudom már, pontosan mi történt ezek után. Valahogy kiesett pár pillanat és nem vagyok benne biztos, hogy magamtól térdeltem le, vagy ő nyomott le a vállamnál fogva. Sejtettem, hogy mit akar, de azt hiszem az utóbbi történt. Nem lett volna erőm kezdeményezni, még akkor se, ha tényleg akarom. Dehát én nem akartam, előtte meg se fordult ilyesmi a fejemben, tényleg nem ezért öltöztem fel csinosan. Ahogy viszont ott állt előttem, magabiztosan, kissé fenyegetően, arrogánsan, és egyszersmind kedvesen simogatva az arcomat, magával ragadott az izgalom. Teljesen a hatása alá kerültem. Elvégre sármos pasi, szép barna bőrű, sötét hajú, elég szálkás, és bár sokkal idősebb nálam, abban a pillanatban még ez is imponált. Ráadásul nem mertem ellenkezni. Ha lett volna időm és lélekjelenlétem, hogy mindent végiggondoljak, valószínűleg nem megyek bele, de a helyzeti előny nála volt, és mire rádöbbentem, mit is csinálok, már késő volt. Elővette a farkát a nadrágjából, ott duzzadt meg az orrom előtt. Merev lett teljesen, mielőtt hozzáértem volna. A bőr hátracsúszott a nagy, amúgy elég formás és guszta makkjáról, és pontosan tudtam, mit vár tőlem. Felnéztem rá, láttam a szemében a várakozás izgalmát, és nem mertem kiábrándítani.
Sosem voltam prűd vagy finnyás, de nem szoktak komolytalan kalandjaim lenni. Éppen ezért magam is meglepődtem, mikor bekaptam a farkát. Bár először csak óvatosan megnyalni készültem, ahogy kinyújtottam a nyelvem, máris betolta a végét a számba, és én nem húzódtam el. Nem is esett le, hogy gyakorlatilag ezt pénzért csinálom, azért, hogy a lakásban maradhassak.
– Hmm, ez az, Nórika – sóhajtott, és beletúrt a hajamba. Innentől nem kellett különösebben biztatnia, elkezdtem szopni a farkát, és még igyekeztem is, hogy minél jobb legyen neki. Alapvetően szeretem az orális játékokat, mindig szívesen csináltam az aktuális pasimnak, és eléggé fel is tud izgatni. Egy jó pasi előtt térdelni, kiszolgálni, szopni a farkát… Nos, megvan annak a maga varázsa. Ismerve a vérmérsékletemet, nem is csodálom annyira, hogy magával ragadott a hév. Ráadásul közben folyamatosan beszélt hozzám, dicsérgetett és irányított, amit imádok.
– Ah, igen – nyögte elhaló hangon. – Nagyon ügyes vagy. Szopogasd szépen, látom hogy szereted. Most nyald végig… Úgy, ez az. Kapd be újra. Szívd. Ah… Jó kislány.
Ezalatt az arcomat és a hajamat simogatta, és mosolyogva nézett. Az ilyesmitől rendszerint hamar átázik a bugyim, és ezúttal is így történt. Hazudnék tehát, ha azt mondanám, hogy kényszer alatt cselekedtem. A kedvében akartam járni, és örömmel töltött el, hogy milyen kemény és forró a farka a számban. Bőven folyt a nyálam, és odaadóan szoptam. Amikor pedig kicsit kivette a farkát a csillogó ajkaim közül, hogy megpaskolja vele az arcomat, teljesen elolvadtam.
Jó sokáig bírta. Nem néztem az órát közben, de húsz percig biztos tartott. Rendesen belezsibbadt a szám a szopó-szívó mozgásba. A vége felé néhányszor a tarkómnál fogva erőteljesen meghúzta a fejemet, és a torkomra nyomta a farkát. Nem szoktam ezt szeretni, de ebben a helyzetben vele még ez is izgató volt. Jól persze nem esett, kicsordult tőle a könnyem és picit fuldokoltam, de szívesen eltüntettem volna az egész farkát a számban. Csakhogy túl nagy volt, és hiába erőltettem, nem tudtam teljesen bekapni. Azért értékelte az igyekezetemet, mert izgatottan sóhajtott, ahányszor csak a torkomnak feszült a makkja, és én felnéztem rá csillogó szemekkel.
Ahogy közeledett a végéhez, egyre mocskosabb dolgokat mondott.
– Kis ribanc… Szeretsz szopni, ugye? Látom, hogy ízlik a fasz… Dédelgesd, szopogasd, ügyesen… Ez az, kicsim…
Teljesen elvörösödtem, egyszerre izgatott, és szégyeltem is magam közben. Megalázó volt, de egyszersmind csak még nagyobb izgalommal és mohósággal szoptam tőle. Ráadásul ezt látta is rajtam, és egyre inkább nyeregben érezte magát. Teljesen gátlástalanul szopatott le, én pedig hagytam magam.
Nem szólt semmit, mielőtt teleélvezte a számat, csak a farka lüktetéséből sejtettem, hogy közel jár. Enyhén mozgott a csípője, fogta a fejemet és használt, az utolsó lökésénél pedig újra a torkomig lenyomta a végét.
– Most, szívd erősen, ez az… Ah… – nyögte, én pedig szót fogadtam. Végig intenzíven szoptam és szívtam, miközben a számba engedte az összes spermáját. Azt hiszem nagyot élvezett, mert rendesen kortyolni tudtam, annyi jött. Mivel akkor már rég voltam pasival, még ez is kifejezetten jól esett. Mocskos és izgató érzés volt lenyelni a gecijét, és vigyáztam is, hogy ne csurranjon ki az ajkaim közül.
Amíg a homlokát törölgetve lihegett és pihent kicsit, hogy magához térjen, szépen tisztára nyalogattam a farkát. Csókolgattam és gyengéden puszilgattam, amíg le nem lankadt, vigyázva, hogy ne érjek túl erősen az érzékeny makkhoz.
Őt persze nem annyira hatotta meg ez az odaadás részemről. Amint visszanyerte a lélekjelenlétét, felöltözött, aztán lekezelően megsimogatta a hajamat.
– Ügyes kislány. Nem csalódtam benned, Nórika. Látod, gondoltam hogy valamiféle egyességre jutunk.
Mosolygott, aztán elköszönt, és ott is hagyott engem az előtérben térdelve. Mire felocsúdtam, már messze járt a lépcsőházban. Igazából csak ekkor döbbentem rá, hogy mit is tettem. Lehet, sőt valószínű, hogy családja is van, igen, mintha jeggyűrű lett volna a kezén. Ez semmiféle kapcsolatnak nem nevezhető, gyakorlatilag leszoptam a havi bérletidíj fejében. Beleszédültem ebbe, és szörnyű bűntudatot éreztem.
Napokig csak ezen járt az agyam, nehezen dolgoztam fel. Amikor a barátaimmal találkoztam utána, úgy éreztem, hogy látják rajtam. Örökké attól tartottam, hogy valamiképp kiderül, és mindenki megtudja.
De az élet ment tovább, és sikerült magam megnyugtatnom azzal, hogy nekem sem esett éppen rosszul. Esténként ezen fantáziálva és ezt továbbképzelve masztiztam, és mindannyiszor hihetetlenül felizgatott. Ráadásul egycsapásra a rezsi miatt sem kellett aggódnom, szóval nem mondhatnám, hogy éppenséggel kihasználtak.
Bár a legtöbb férfi szereti azt hinni, hogy ismeri a nőket – főleg a barátnőjét -, azért ezt kevesen mondhatják el magukról. Nem túlzás azt állítani, hogy minden nőnek megvan a maga mocskos kis titka, amiről senki nem tud. És amit még megbánni sem akar igazán. Azt hiszem, ez is a nőiesség érzetének egyik fontos része. Ráadásul az, hogy mi jó, és mi morálisan elfogadott, két nagyon különböző dolog.
Így hát csak sikerült túltennem magam a történteken, és kezdett minden jól alakulni. A következő héten szereztem végre egy bérlőtársat, és kezdtek rendeződni a dolgaim. Nem is lett volna semmi gond, azonban…
Egyik este egyedül voltam otthon, és csengettek. Nem vártam senkit, ezért meglepődtem, de főleg akkor gyökerezett földbe a lábam, amikor ajtót nyitva Attila magabiztos vigyorát pillantottam meg.
Első alkalom után én komolyan megfogadtam, hogy soha többet. Ez is egy feltétele volt annak, hogy ne kelljen bűntudatot éreznem. Elvégre egyszer bárki hibázhat… De másodszorra már nehezen nevezhető hibának a dolog.
Nem várta meg, hogy behívjam, nem is igényelt ilyesmit. Szinte félretaszított az ajtóból, aztán besétált és a nappali felé vette az irányt. Leült az egyik fotelba, kényelmesen elhelyezkedett, én pedig láttam rajta, hogy mit akar.
Persze, elzavarhattam volna. A nagyképű, csökönyös rámenősség csak egy dolog, ha felháborodva ribilliót csapok, úgyis elhúzza a csíkot. Bár lehet, hogy akkor másnap már költözhettem volna… Nem tudom, mi lett volna a jó megoldás. Könnyen lehet hogy nem az, amit végülis tettem. Hogy csak álltam ott szótlanul és megilletődötten. Aztán hogy az első biccentésére a lábai közé térdeltem, és elkezdtem elővenni a farkát. Még csak noszogatnia sem kellett különösebben.
Hogy őszinte legyek, elgyengültem. Összefutott a nyál a számban, ahogy kitapogattam a csodás farok körvonalait, és remegett a kezem az izgalomtól, miközben előhalásztam. Attila hátradőlve mosolygott, még élcelődött is kicsit rajtam.
– Ne izgulj kicsim, biztos ügyes leszel. Hiányzott, ugye? Látom, hogy kívánod a faszt, kis ribi…
Ezek a megjegyzései egyszerre sértettek és izgattak. Egyfelől a lelkembe gázolt, másfelől mintha pont erre vágytam volna. Furcsa érzés volt. Az arcom égett, a szemébe se mertem nézni jóformán, de elcsöppent a nyálam, ahogy a farkára hajoltam, hogy végre bekapjam. Sosem volt rám jellemző, hogy ne tudtam volna parancsolni az ösztöneimnek, ez esetben viszont tökéletesen csődöt mondtam. Pirulva, reszketve és rettenetesen szégyellve magam, de egyszersmind szokatlan kielégültséget érezve kezdtem játszani a farkával. Ő szemérmetlenül figyelte, amint csókolgatom és nyalogatom, aztán a hajamba túrva irányítani kezdte a fejemet. Megtámaszkodtam a csípőjén, és hagytam, hogy ő diktálja a tempót. Az elején sokáig lassan, érzékien kellett csinálnom, csak később gyorsíthattam. Néha hagyta, hogy tartsak egy kis szünetet, közben simogatott – főleg a farkával persze, – és végig beszélt hozzám. A szavai egyszerre voltak kedvesek és lekezelőek. Durván sosem beszélt velem, csak finoman alázott meg.
– Hmm, Nórika… Nagyon jó vagy te ebben. Szeretsz szopni, látom rajtad… Van időnk, ne siess. Nyalogasd, úgy… Egyre inkább belejössz…
És ehhez hasonlók. Ezúttal arra is utasított, hogy vegyem le a felsőmet. Melltartó nem volt rajtam, mint otthon este általában, ezért már a vékony felsőn át is elég jól kirajzolódott a mellem alakja, de továbbra sem mertem ellenkezni, és szót fogadtam. Nem ért hozzá, csak nézte, ahogy mozog a mellem szopás közben, és éreztem hogy ettől nagyobbakat sóhajt. A farka mondjuk keményebb már nem lehetett volna.
Csak a legvégén hagyta, hogy erősen szívjam. Addigra már annyira fel voltam izgulva, hogy nagyokat nyögtem, miközben a számba élvezett, és a combjaimat összedörzsölve tekergettem a fenekemet. Nagyon kívántam a spermáját, örültem neki. Kéjes boldogsággal töltött el, hogy kiszophattam a farkából, hogy nekem élvezett el. Rá kellett jönnöm, hogy még én se ismertem magamat azelőtt teljesen… Ha akkor meg akar dugni, biztosan nem tudok ellenállni neki. Valószínűleg azt tesz velem, amit csak akar.
Aztán döbbenten figyeltem, ahogy az ágyra dob két húszezrest, komótosan felöltözik, és mint aki jól végezte dolgát, mosolyogva elsétál. Térdelve néztem, amint becsukódik mögötte a bejárati ajtó, és belém égett az önelégült vigyor, amivel elköszönt tőlem. Hát, legalább nem nézett olcsó kurvának. Legalábbis azt hiszem, de igazából fogalmam sincs, mi manapság az irányadó tarifa.
Ezek után már sokkal nehezebb volt megmagyaráznom magamnak, mi miért történt. És persze még nehezebb feloldoznom magam. Alapvetően nem a pénzért csináltam, bár az is jól jött, az igaz. Kóválygott a fejem, miközben eltettem a tárcámba, aztán szinte egész este masztiztam, és akkorát élveztem, mint még soha.
Próbáltam ismét elhatározni, hogy soha többet, de az sem tartott sokáig. Azóta még kétszer találkoztunk. Egyszer vasárnap reggel ugrott fel még munka előtt, utána pedig szerdán telefonált, hogy menjek le, a parkolóban vár az autójában. Mindkét alkalommal engedelmeskedtem, és behódoltam az akaratának, és mindkétszer fizetett is.
Úgy tűnik, belekeveredtem egy olyan dologba, amiből nagyon nehéz lesz önerőből kimásznom, és még azt sem tudom, tényleg akarom-e. De az önképembe meg nem igazán fér bele, hogy kurva legyek. Nagyon paradox érzés, és fogalmam sincs, mit csináljak… Gyűlölöm magam emiatt, de élvezem és izgat, és minden este a hívását várom. Nem látom már objektíven, mi is történik valójában. Tényleg ennyire rossz ez, és indokolt bűntudatot éreznem? Vagy miért ne, amíg nincs senkim, és a pénz is jól jön a tanulás mellett?…
Küldj te is szextörténetet!
További Szextörténetek
Excsajok szexképei
Habib
Nagyon tetszett a történeted &*128525;&*128525; örülnék a folytatásnak
_________________________