Legutóbbi hozzászólások:
faszopresszo - hagyd már kis csicska | Kolett - Izgalmas ízek, hmmm hat migrans adott korbe | Szilvi - Nekem tetszet. Töbször olvastam, a folytatását is, de valamiért most azt nem találom. | Lilla - Ha a cipzáras garbómat összezárnám, akkor felizgulnál? | Alezjobbdrs - Nye nye nye nye nyenyere ny | nyalóka - szuper izgat az ijen történet | nyalóka - tetszett nagyon izgató volt | Gyászbi és Söndi - Mi megbaszunk mindenkit | Zsófi - Neken is apám volt az elsö, de gyerek korom óta játszottam a farkával,engem meg nyalt. | melleg - jó volt a történet én nyáron az úton fel is veszem a lószart és megszoktam enni | faszpuka - Ez nagyon zsír de nem szex sztori | faszpuka - jól meg kurelták a gecitt | Atis - Nagyon szeretem, ha egy nö nyakán bezáródik a cipzár. | Takacs Tibor - OK a tortenet | Lord Szájkül - enzós niki, fétis, fing, kaka, kakiszex, perverz, pisi | Lord Szájkül - imádom ha basszák a nejem | Isti - Szerintem csiska egy ember vagy! Hagyod, hogy a feleséged így szorakozzon veled! | Louis - &*200;rdekes | Koppany Kartal - Nagyon tetszik .És a pasik hogyan dugják meg a kutyusukat ? | Summi - Izgató |


Szextörténet keresése:









 

Szadomazo domina


Kapkodsz. Izgatottan készülődsz. A torkodban dobog a szíved, mert tudod, hogy mindennek tökéletesnek kell lennie. Azt akarod, hogy minden tökéletes legyen és örömét lelje Benned. Meg akarsz felelni neki, Neki, akinek a tekintete teljesen a emlékezetedbe vésődött. Még mindig tisztán él benned a kép, ahogy odalépett hozzád azon az estén tánc közben. A tekintete és minden, ami utána történt. De olyan hamar vége lett, pedig mennyire élveztél a karjaiban lenni. Mióta hazakísért már csak azt az egy-két üzenetet olvasod naponta többször amiket a napokban írt.

De hisz mindjárt itt lesz. Alig maradt pár perced készülődni, pedig... Mennyi mindent szeretnél még rendbe szedni magadon és a lakáson is. Nincs idő. Azt mondta pontban 8-kor csenget és készen kell állnod. Mindent olyan utasításszerűen mondd... sose kér, mindig csak kijelent... pedig alig ismer.
Na lássuk. Fordulsz az ágy felé. Annyira gyönyörű ez a ruha. Gyönyörködve nézegeted a ruhát, amit tegnap küldött egy kis borítékkal együtt. Sietned kell. Kapkodva bújsz a fekete miniruhába. Bárcsak egy órával korábban végeztél volna a munkában. Így alig volt időd végigmenni a pontokon amit a levélben írt.
Megfordulsz. Meglepetten állsz szemben a tükörrel, méregeted magad és büszkeség tölt el. Tetszel magadnak. Ebben biztos tetszeni fogok neki - gondolod boldogan. Végigsimítasz az anyagon, olyan finoman feszül rád, tökéletesen formálja meg az alakodat.
Nem nézegetheted tovább magadat, előkapod a levelet. Olyan szép a kézírása... Igen ezeket a pontokat már végigvetted, tusolás, gyanta, ruha...
Az utolsó ponthoz érsz:
\"Amíg nálad leszek, végig néma csendben kell lenned. Csak ha kérdezlek, akkor nyithatod válaszra a szád.\" Ezen a ponton megakad a szemed. Az eszeddel tudod, hogy te mentél ebbe bele, rábólintottál, hogy teljesen aláveted magad neki. Hogyisne bólintottál volna, amikor úgy érezted ott akkor azon az estén, hogy bármire képes vagy érte... Csak szeressen... vagy legalább csak foglalkozzon veled... bármi csak veled legyen...
Ez a pont mégis aggodalomba ejt. Nem leszek rá képes, hiszen mindig sokat beszélek, meg különben is ez olyan megalázó. Hát persze, hogy megalázó, hiszen mi minden lesz még amikre rábólintottál, pedig... sosem csináltál ilyet... gondolod magadban, de ahogy ezek a gondolatok futnak át az agyadon:

Megszólal a csengő.

Nem fogok tudni beleszólni, nem fog kijönni egy hang sem a torkomon. Ha mégis, akkor meg remegni fog. Sietve lépsz a kaputelefonhoz. Biztos, hogy Ő az? Egyáltalán beleszólhatok?
Felemeled a kagylót. Nem bírsz megszólalni, nem is mersz igazából csak állsz ott...
- Szia! Én vagyok az.
Ez Ő. Tudod felismered a hangját. Ha eddig a torkodban dobogott a szíved most már úgy érzed mindjárt elájulsz. Úristen mi lesz ha feljön és szó nélkül megerőszakol. De hiszen... erre is rábólintottam... bármit megtehet velem mindenre igent mondtam. Jó, volt pár kikötés de...

Megnyomod az ajtónyitó gombot.

Nem bírtál beleszólni, de talán nem is kell. Mindent tud, emelet, ajtó... Ez hirtelen megnyugtat. Ha ki akarna rabolni már többször megtehette volna a héten. Hiszen tudta mikor nem vagyok itthon. Mikor eszem. Mikor dolgozom. Még azt is, hogy mikor megyek ki mosdóra. Mindent folyamatosan meg kellett neki írnom, miközben én 3 sort kaptam összesen meg azt a levelet.
Nem tépelődhetsz tovább, most kell felérnie. Ennyi idő a lift. Hirtelen kinyitod az ajtót, magad sem tudod miért és ott áll.

Ott áll az ajtóban. Milyen magas. Akkor is elvarázsolt de most. Alig bírsz a szemébe nézni. És... Mit mondjak? Nem. Csöndben kell maradnom. De szép öltöny. Jézusom szólaljon már meg. Milyen finom az illata. Történjen már valami. Úgy érzed elájulsz. Egy pillanat telt csak el mióta az ajtót kinyitottad, de vagy száz gondolat cikázott végig a fejeden. Zavarban vagy és nem tudsz mihez kezdeni, de közben észreveszed, hogy ő teljesen nyugodt és magabiztos. Ez megnyugtat. Ha bántani akarna, biztos nem lenne ilyen nyugodt. Bántani? De hisz bántani fog, pontosan elmondta, hogyan fogja elverni a fenekem a tenyerével. Mit elmondta akkor is néma volt és nekem kellett elmesélnem, hogyan fogok előre hajolni és...

-Szia! Bejöhetek? - szólal meg végre.

Bejöhetek? Meglep ez a kérdés. Meglep, hogy kérdez. Mi történt? Azt vártad kinyitod az ajtót, belép és... neked esik. Bevágja mögöttetek az ajtót és már az előszobában magáévá tesz és...

-Persze, gyere be! - Nyögöd ki hirtelen.

Ennyi. Nem mondasz többet. Ő is olyan röviden kérdezett, nem mersz hosszabb választ adni. Nem is tudod mit mondanál, az egész hét ami eltelt mióta először... először és utoljára láttad, az egész hét ott kavarog a fejedben. Főleg a szerda este. Az kegyetlen volt. 1000 guggolás. Másnap minden pillanatban fájt a feneked, a combod a lábad. Nem bírtál se ülni se állni, kínszenvedés volt. És mostantól minden szerdán ez vár... meg az a sok mindent amit még...

-Gyere, ülj ide! Mondja és kihúzza a vacsoraasztalnál az egyik széket.

Mit csinál? Kihúzza nekem a széket az én lakásomban, mintha ő lenne itthon. De legalább kihúzza nekem a széket. Akkor is ilyen illedelmes volt. Nem érted. Mi történt. Azt hittem nem ilyen lesz. Most jut eszedbe, hogy alig volt időd végiggondolni mi lesz ma. Egy heted, volt de milyen gyorsan eltelt. A munka, meg az a rengeteg feladat amit adott... és állandóan írni kellet. Minden apróságot is. De szerettem. Részese volt a hetemnek, még ha nem is volt velem.

Leülsz. Betolja alád a széket, majd átsétál a másik oldalra és leül veled szemben. Furcsa eredetileg oda akartam ülni, de most mégis olyan jó így. Szemben az ablakkal. Mikor vette le a cipőjét? Észre se vettem. Pedig emlékszem, hogy szép cipője van. Szeretem az olyan bőrcipőket.

-Jó étvágyat Bella! Mondja és már el is kezdi enni a levest amit már előre kiszedtél ahogy kérte. Nem hűlt ki. De miért nem beszél? Miért nem mesél, hogy mi történt vele. Ő mindent tud de én semmit.

-Egyél Bella! Bellának szólított. Ő ragaszkodott hozzá, hogy becenevet találjak ki, ahogyan cs Ő hívhat. Mindig tetszett a Bella.

Enni kezdesz. Máskor sosem tudsz enni, ha ilyen izgatott vagy, de most mégis megjött az étvágyad. Látod, rajta, hogy mennyire ízlik neki amit főztél és ez örömmel tölt el. De ez a csend... nem kínos, nem olyan mint, amikor nincs mit mondani, nem is váratlan. Tudtad, hogy keveset beszél. A tekintetében mindig annyi kifejezés ott van. Most mégis olyan jól esne hallani a hangját, tudni mire gondol, mit érez.

- Finom volt, köszönöm.

Megköszöni. Olyan illedelmes ma, semmi durvaság pedig... Nem erre számítottál. Miért hat mégis ennyire rád. Alig mond valamit. Nem mersz a szemébe nézni, de amikor igen az olyan izgalmas. Nagyon magabiztos a tekintete. Megnyugtató. Megnyugtató, de nagyon izgalmas is. Minden pillanatban vad fantáziák cikáznak át az agyadon. Kéz kézzel túr a hajamba és teljes hosszában ráhúz a...

Fel kell állnom és idehozni a második fogást. Vajon felállhatok most? Ránézel. Igen. Erre vágyik. Vagy talán... valamire nagyon vágyik most... látom rajta.
Csak nem? Tudom, hogy szereti ha kényeztetik miközben eszik. Fenébe, annyira kezdő vagyok, sosem csináltam még ilyet. Lehet nem is akar enni és azt várja, hogy nem is tudom... Odamásszak négykézláb? Ilyenek szoktak csinálni úgy tudom. Nem, inkább idehozom a másodikat.

Felállsz, megfordulsz és elindulsz a konyhába. Biztos a fenekemet nézi. Remélem tetszik neki. Talán kicsit már kíván is. Nagyon szép ez a ruha. Biztos tetszem neki, akkor este, nem voltam ilyen szép ruhában mégis teljesen odavolt értem. Bárcsak most is olyan hevesen csókolóznánk mint akkor, és olyan hévvel nyúlna hozzám. Istenem, hogy kívánt... éreztem...kár, hogy nem jutottunk tovább... biztosan nagyobb van neki mint bármelyik eddigi pasimnak. Éreztem mikor lopva odanyúltam.

Kiveszed a sütőből a húst és kiteszed a tálcára. Elindulsz vissza. Mit néz? Á az egyik rajzom a falon. Talán tetszik neki... pedig, nem az a legjobb, az a hálóban van. Leteszed a tálcát az asztalra és szedsz mindkettőtöknek a húsból.

A vacsora alatt végig csendben ültök. Feszített a hangulat. Már úgy érzed nem bírod tovább és mondasz valamit. Akármit. Bármit. Csak ne legyen ez a csönd és az evőeszközök halk zajai. Mondjon már valamit. Olyan szépeket mesélt az életéről a múltkor. Az útjairól, hogy merre járt kikkel találkozott, milyen munkái voltak. A képek amiket a telefonján mutatott az amerikai motoros túrájáról. És a kis házról amit Ausztriában kibérel néha. Azt mondta egyszer mindenképp el akar oda vinni magával... Ezekről meséljen. Vagy arról, hogy mit fog ma csinálni velem. Sőt már az sem érdekel ha feláll bevisz a hálóba és megcsinál. Oda se figyel rám csak megfog és kedvére kiéli magát rajtam. Bármit tenne velem az jól esne most. Annyira izgatott vagyok és olyan lassan történik most minden. De ő nyugodt azt látom. Ő nem izgul, persze ő tudja, mire készül. Biztos élvezi ezt az egészet. Tudja, hogy teljesen készen vagyok. Hát persze hogy készen vagyok. Minden este. Minden este mióta elváltunk lefekvés előbb hosszan izgatnom kellett magam, de nem engedte hogy át is éljem a gyönyört. Na és azok után aludjon az ember. Néha órákig forgolódtam és arra gondoltam minek engedelmeskedem neki? Könnyítek magamon aztán alszom. De nem én mindent úgy csinálok, ahogy azt ő megparancsolja. Nem ismerek magamra. Én nem ilyen voltam eddig. Én a nagyszájú, magabiztos lány, akármelyik pasit megkapom, hányan loholnak utánam. Játszok a pasikkal. És akkor most hirtelen minden megfordul és csak lesem a kívánságát. És élvezem. Teljesen kihasznál. De ez is tetszik... csak... Csak állna már fel és... dobna a kanapéra... vagy tépné le rólam itt a ruhát... Ha nem teszi én mindjárt odamegyek és megcsókolom. Annyira tetszik a borostája a széles válla, istenem milyen izmos lehet...

Ekkor ő is befejezi. Azt mondta desszertet nem kér. Az én leszek. Most mi lesz?
Ott ülsz és izgatottan várod, mi fog történni. Nincs több fogás, nincs további vacsorázgatás, némán evés. Most már lépnie kell. Ha eddig húzta is az agyam most elkezdődik az este. Összeszorul picit a gyomrod ha rágondolsz mi mindenbe egyeztél bele és ki tudja mit tartogat már mos az első estén.

-Most pedig állj fel Bella! - hmm ezt most sokkal mélyebb hangon mondta. Keményen csengett a hangja, azonnal felállsz.

-Gyere! Mondja ahogy odalép hozzád és megragadja a kezed. Milyen kellemes meleg a tenyere. És nagyon szép keze van ezt már múltkor is észrevettem. De miért visz az erkélyajtóhoz? Mi a fenét akar csinálni velem?

Kinyitja az ajtót. Kilép és a kezdet fogva segít kilépni neked is. Ott álltok. Nincs hideg május vége van már. Kellemes az idő, de már megy le a nap. Jólesik, hogy fogja a kezed. Egész héten az érintésére vártál. Bárcsak soha nem engedné el.

-Bújj ki a cipődből Bella! Máris engedelmesen leveszed, de már szinte zavar, hogy egy pillanatig se hezitálsz semmin amit kér. Elhatározod, hogy legközelebb ellenkezni fogsz vele. Nem érdekel akár mit is csinál utána. Meg akarod mutatni, hogy erős vagy te is. De hirtelen megérzed, hogy egyáltalán nem vagy gyenge mellette. Úgy érzed, egyenlőek vagytok. De akkor mégis miért mindig az van amit ő mondd, és én miért bólogatok mint egy kiskutya. Nem értem, de nagyon egyértelmű ez a helyzet. Egyértelmű és ez tetszik. Az van amit ő mond. Így sokkal egyszerűbb.

-És most állj fel ide a korlát aljára! Odanézel és a vaskorlát alján van két kis luk ahova pont befér a lábfejed vége. Miért állj oda? Kérdezed magadban ennek semmi értelme. Eszedbe jut, hogy ellenkezned kellene. De miért hiszen csak megkért, hogy álljak 10 centi magasan rá a korlátra. Ebben aztán nincs semmi, se kiesni nem fogok, se fájni nem fog. Odaállsz.

-Helyes! És most feszítsd meg a vádlid és állj lábujjhegyre. Rájössz, hogy ez mégsem, biztos, hogy olyan egyszerű feladat lesz, de könnyedén spiccelni kezdesz és lábujjhegyre emelkedsz. Így vagytok pont egy magasak. Talán egy centivel még így is magasabb, de nincs akkora különbség mint mikor csak a földön álltok.

-És most várj így egy kicsit!

Micsoda? Most hova akar menni? Gondolod magadban, és mintha észrevette volna a hezitálásod rögtön rákérdez.

-Rendben? Nagyon fenyegető a hangja, de nem félelmetes, inkább parancsoló. Mintha ezzel is csak egy utasítást adott volna. Inkább azt érzed, hogy ebben a rendben az volt, hogy maradjon végig nyújtva a lábad és ne csinálj semmit, amíg vissza nem jövök. Kihúzod hát magad és egy egész határozottra sikeredő Igennel válaszolsz. Ezzel meg is fordul és visszamegy a lakásba.

Ott állsz és nézed a kilátást. Szerencsére az erkély messze van a legtöbb háztól, de azért a messziből láthatnának ha távcsővel néznének, és akár fel is ismerhetnek, főleg aki tudja hogy ott laksz. De szerencsére az erkély alatt nincs utca. Elég nevetségesen állsz ott, kislányok állnak így, hogy magasabbnak tűnjenek. Ekkor eszedbe jut, hogy vajon mit akarhat ezután. Érzed, hogy most már valami komolyabb készül, de ötleted sincs, hogy mi. Illetve talán a fenekelés. Arról sokat beszéltetek...

Nem tart soká, mire visszatér és megáll mögötted. Odaáll teljesen mögéd, a mellkasa a hátadhoz ér. Kicsit levesz a súlyodból, ahogy nekitámaszkodsz, ez már jól esik, mert picit már fárad a vádlid.

-Két mécsest hoztam és egy öngyújtót. Szólal meg egészen a füledhez közel tartva a száját. Nem beszél hangosan de nem is suttog. De minek a két mécses?

-Ezeket most oda fogom tenni a talpad alá. Ott fognak égni és kellemesen melegítik a lábfejed. De... Ajaj, ez a de az ami elbizonytalanít kicsit.

-Ha nem tartod lábujjhegyen magad. Ha elernyedsz és lejjebb engeded magad. Olyan tűzforró égető érzést fogsz a sarkadban érezni, hogy az maga lesz a pokol. Biztos ismered az érzést...

Ebben az utolsó mondatban mintha már egy kis gonoszság lett volna.

Úristen. Én ebben nem vagyok jó. Nagyon gyenge a lábam, nem fogom sokáig bírni. Meddig akar vajon itt tartani? Ezek a kérdések kavarognak benned, mikor megérzed az a lángok simogató melegségét a talpadon. Nagyon kellemes. Kipróbálod, hogy lejjebb viszed kicsit a sarkad. Azonnal megcsap a forró égető érzés nagyon rossz, hirtelen visszamagasodsz. De hirtelen más is történik. Egy elképesztő erős csattanást érzel a fenekeden.

-Maradj lábujjhegyen! Nem engedheted el magad! Igen. Nagyon figyel. Azonnal rávágott a fenekemre amint megszegtem amit parancsolt. A fenébe de erőset csapot, hogy tud ennyire csípni, egyetlen ütés??

-És most figyelj rám! Mondja és szinte a füledhez ér az ajka annyira közel hajol hozzád. Isteni érzés ahogy a füledbe suttog és ahogy néha hozzád ér az arca. Teljesen feloldódsz és élvezni kezded a helyzetet, pedig elég bizarr szituáció, hogy égő gyertyák felett magasodsz és... és egyre jobban fáj a vádlid...

-Mondd csak! Szólal meg ismét. Minden este megcsináltad a feladatot amit kiszabtam?

-Igen kényeztettem magam, ahogy kérted. ÉS most hozzád érnek az ajkai. Miközben beszélsz a füleden megérzed, ahogy az alsó ajka a fülcimpáddal játszik. Beleborzongsz. Végig fut a hideg a hátadon. Eszméletlenül jól esik. Nagyon érzékeny a füled.

-Ma este... - szólal meg ismét. Sőt a combodba markol. De milyen erősen. Fogdos, simogat, érzed hogy élvezi. Pont a miniruha alatt. Méreget, markolássza, simogatja a combod egész közel a popsidhoz. A miniruha ugyanis éppen csak eltakarja a popsid.

-Ma este meg kell ismételned. Itt. Most. Előttem. De ma is abba kell hagynod mielőtt bekövetkezne a gyönyör.

Nem igaz. Azt hitted ma végre egy óriási orgazmussal jutalmazza az egész heti engedelmességed. Egy pillanatra elszomorodsz. De aztán eszedbe jut, hogy délelőtt még azt hitted, ma az egész este arról fog szólni, hogy mondjuk hanyatt fekszik az ágyon és neked kell őt kényeztetni. Ehhez képest... De miért nem ő csinálja, olyan jól esne már érezni ott a tenyerét. azokat a szép ujjakat... vagy még inkább...

Felrántja a miniruha alját, kibukkan a popsid, és a tanga... Direkt erre az estére vetted. Le akartad nyűgözni. Egy falatnyi fekete csipkés darab. Nagyon szexinek érzed magad benne, bárcsak neki is tetszene.

-Hmm... milyen finom darab. Mondja és egyszer csak érzed, hogy a tenyere a fenekedet simogatja és kicsit a tangával is játszik, húzogatja, nézegeti és... végigsimít a puncidon. Ah ezt miért hagyta abba? Gondolod magadban. Látod, hogy az arcához emeli a kezét.

-Hmm... finom az illata. Helyes. Örülök, hogy máris nedves vagy. Most már érzed hogy van némi vágyakozás a hangjában. De ekkor nagyon erősen elkezd fájni a vádlid. Nem bírod úgy érzed, de erősen kapaszkodsz a kezeddel a korlátba és próbálod tartani magad.

-Láss hozzá. Hadd lássam, hogyan csináltad minden este, múlthét péntek óta.

Most tényleg maszturbálnom kell előtte? Mondjuk nagyon vágyom rá, és ha erre vágyik szívesen, de azt hittem ennél valami többet tartogat. Bár még akármi történhet... De akkor el kell engednem a korlátot az egyik kézzel. Már így se bírom tartani magam. Ekkora belemarkol a melleidbe. Határozottan, szenvedélyesen, de nagyon kellemesen masszírozva. És mögéd áll. Megkönnyebbülsz. Rengeteg súlyt levesz így a lábadról. Így még bírsz állni egy kicsit.

Lassan elengeded a korlátot, de nem veszted el az egyensúlyt mert a legnagyobb része a súlyodnak Ő rá nehezedik. Tart a kezeivel a mellednél fogva és az egész teste biztosan áll mögötted.

Nekikezdesz. Lehunyod a szemed és eldöntöd nem érdekel semmi. Megpróbálod minél jobban élvezni és szexi látványt nyújtani. Hamar rájössz, hogy nem esik nehezedre. Újra a karjai közt vagy, végre a bizsergő puncid is kényeztetéshez jut egy kicsit. Félrehúzod a tangát kicsit és lassan nekilátsz.

-Pontosan úgy csináld, ahogy esténként csináltad! Szólal meg de nagyon hevesen. Hallod a hangján, hogy elég lelkes. Meglepődsz. Nagyon tetszik, hogy így megkívánt, de meglep, hogy ilyen hamar.

Ez lendületet ad és gyorsítani kezdesz, egyre jobban elengeded magad, egyáltalán nem kell a mécsesekre figyelned, ő teljesen megtart téged, és az egész heti izgalom, plusz a vacsora feszültsége most mind kezd eloszlani és egy kellemes érzéssé formálódik. Hirtelen azt veszed észre, hogy lihegve ujjazod magad. Gyorsan mélyen járnak az ujjaid, ő pedig még mindig markol simogat, de... de a csókjai a nyakadat izgatják. Ez nagyon feltüzel. Elbizonytalanodsz. Mit gondolhat most rólad. DE hisz csókol. Vágyik rám. Megnyugszol és mélyről felsóhajtasz. Folytatod, és élvezed ahogy a nyelve, az ajkai a válladon és a nyakadon játszanak. Nagyon kellemes, de hirtelen újra belenyilall a fájdalom a lábadba. Már így is nehéz állni, hogy hátulról támasztanak.

-Ez az Bella élvezd! Imádod ahogy ezt a füledbe súgja. Végre érzed az érzelmeket a vágyat a hangjában. De már istentelenül fáj a vádlid.
Ekkor hirtelen óriási csattanást hallasz és mérhetetlen fájdalmat érzel a fenekeden.

Megint rácsapott. Azt hitted az előzőnél erősebben nem lehet, de most így, hogy nem védi a ruha. Kegyetlen. És a sajgó vádlid. Olyan érzés mintha kővé dermedt volna. Nem érzed már szinte a fájdalmat, csak erős félelmet, hogy egyszer csak összecsuklasz.

-Ne a fájdalomra figyelj, hanem a gyönyörre Bella! Könnyű azt mondani, gondolod magadra, de érzed, hogy a fájdalom mellett most tényleg hihetetlenül jó érzés minden ami történik.

Az egyik pillanatban elenged és kilép mögüled. Majdnem leesel, a lábad megroggyan, és hirtelen megérzed a lángok égető erejét, és a fájdalom belenyilall a talpadba, a vádlid is majd szétszakad, és még mindig sajog a feneked az ütéstől. Felszisszensz. Ezt miért csinálta? Nehezen szeded össze magad de felegyenesedsz. Muszáj megint lábujjhegyre állnod azonnal, különben szétég a sarkad. Erőt veszel magadon. Büszke vagy, hogy nem estél le a földre. Úgy érzed még egy nagyon kicsi erő maradt benned. Ekkor nagyon erős érzés önti el az egész tested, de főleg a puncid. A hüvelyed bizseregni kezd és úgy érzed mindjárt útólér a gyönyör.

-Ne feledd nem csinálhatod élvezésig ma sem! - szól rád szigorúan. Nem bírsz magaddal, borzasztóan fáj mindened de közben olyan gyönyörű érzés lenne elélvezni.

-Ahh, de miért nem? Bukik ki belőled, de azonnal összerezzensz, mert tudod, hogy nem szabadott volna megszólalnod. Hirtelen amennyire tudod kihúzod magad, erősen próbálsz még magasabbra állni lábujjhegyen és a félelemtől a a puncid simogatását is abbahagyod és az ajkadba harapva várod a csattanást. Úgy érzed már nem lehet fájdalmasabb bármi történik.

Ekkor hirtelen megérzed a lélegzetét a füleden. Fújtat mint egy bika. Úristen mire készülhet. Most nem fog elfenekelni. Rosszabb következik érzed.

Megragadja a nyakad, hátraszegi a fejed és az arcához húzza. Ott áll mögötted és érzed, hogy nagyon fel van hevülve tele indulatokkal. Megérzed az erejét abban, ahogy a nyakadra szorít. Érzed, hogy bármit megtehet most veled, esélyed sem lenne. Jézusom meg akar fojtani? Nagyon erősen szorít. Érzed, hogy zsibbadni kezd a fejed, lelassul minden. De nem ájulsz el. Még nem. Nem tudod, hogyan, de valahogy még bírod. Szerencsére megint tartja a súlyod.

Belemarkol. Bele a puncidba. Úgy masszírozza mint még senki soha, erősen, nem annyira gyönyört keltően, inkább ahogy neki jól esik. Micsoda? Nem ver agyon? Nem csap olyanokat a fenekemre, hogy vérvörössé váljon? Mit csinál? Eszméletlenül jó. Úgy érzed, sokkal hevesebb érzéseket kelt benned, ahogy ő hozzád ér, mint amit magadnak okoztál. Úgy érzed menten elélvezel, de nem. Lelassít egy kicsit. Majd azonnal végigszánt a lucskos ajkaid közt két nagyon vastag ujja. Felsóhajtasz. Ahh, másnak a farka ekkora... Beindul. Elkezd ujjazni és a szája kérlelhetetlenül csókolja a nyakad. Nem csókol szájon. Miért nem. Nem bírsz ezen egy másodpercnél tovább gondolkozni, mert érzed, hogy nincs tovább. De nem megint a gyönyör előtti pillanatban leáll. Letépi a ruhát a melledről. Ráhajol és beleszív a mellbimbódba. Úgy érzed, már ettől is majdnem felrobbansz annyira, élvezed. És igen. Újra beindulnak az ujjai. Magához húz. Hatalmas merevséget érzel meg hirtelen a nadrágjában a fenekeddel. Ahogy odanyomódik érzed, hogy kőkemény. Nem bírsz ennyi mindenre figyelni, úgy érzed, menten elájulsz és elélvezel egyszerre. Érzed, hogy a nedveid patakokban folynak az ujjain, és a combodon, végig a lábadon.

-Nem csinálhatod magadnak élvezésig. Mert én foglak csúcsra vinni! Mondja és megremegsz. Hátraszegeződik a fejed, minden izmos megfeszül. Átjár a kéj és megborzongsz. Eszméletlen érzés amit művel veled. a karjaiba rogysz és remegve élvezel. Hosszan. Ő csak tart, és segít végigszaladni a menny lépcsőin. Tart erősen amíg lassan nagyon lassan lenyugszol. Előredőlsz picit, ő magához ölel.

Lenézel. Az egyik lábadon egy csepp a puncidtól egész a sarkadig csordogált. Egyszer csak lecsöppen a talpadról. Pont a mécses lángjára. A mécses elalszik.

A másik viszont még égve marad...


 

Tetszik : 32 | Nem tetszik : 4
Mi a véleményed a szex sztoriról?
Neved :

Hozzászólás:

Ellenőrző szöveg : 4710




like        like