Vörös vér, vörös Hold
Testedbe vagy zárva a szellemekkel. Rajtad múlik, hogyan szabadulsz! Tekints ki hát, mi van ott, ahová ritkán látsz!
A selyemlepedő oly puhán öleli a hátad, mint a habok tengere. Akár egész este forgolódnál benne, ha nem lenne valaki más is itt.
Egy szállodai hófehér szobában vagytok, és csak egyetlen hatalmas ágy van a közepén.
Meztelenül és izgalomtól telve fekszel benne. Elfújt gyertyák füstje kering a levegőben, s karol át kettőtöket. Az egyetlen kis ablakon beragyog a telihold fénye, és körbe rajzolja a férfi alakját. Arcát nem lehet látni, mégis tekintetét magadon érzed.
Szinte biztos, hogy rád néz, és ő latja a legkisebb vonalat is a szembogaradban.
Láthatatlan szellemarc az övé, mint ahogy az emlékeid is elbújtak valahol, melyen a vérvörös tengerben csak füstfelhők maradtak utána.
Kicsit elkalandozik tekinteted a széles vállai felé, melyet árnyékok tökéletes kompozíciója fest meg.
A mellkasánál kicsit tovább kell várnod.
Milyen lehet szíve ritmusa?
Dobog neki egyáltalán?
Bordái alatt megfeszülő izmok. Innen már nem sok kell, hogy a hasán keresztül elérj a férfiasságához.
Zavarba jössz, és megint a szemét kell keresned.
Ott áll feletted, mint egy ragadozó, aki lecsapni készül áldozatára. Meg se mozdul, csak türelmesen, mélyeket lélegez.
Mióta megérkezett, nem mersz hozzá szólni, pedig könyörögnél neki, bújón végre melléd. Te csak befeküdtél az ágyba és feltálaltad magad. Előbb megindultál az irányába, hogy magadra rántsd, de az utolsó pillanatban megálljt parancsoltál. Egyelőre uralkodsz magadon, addig is hol kalandozol tovább a testén, hol pedig azt keresed, amit nem látsz.
Szíved olyan hangosan, és erőteljesen dobog, hogy semmi mást nem hallasz tőle. Ami állandóan dolgozik benned, most extra fokozatra váltott. Pumpálja a vörös folyadékot újra és újra. Ki akar belőled ugrani, rajtad körül pedig mindent magába vonzani.
A férfi is mintha csak ezt hallaná, s az egyik ujja elkezd dobolni a megfelelő ritmusra.
Ba-bamm ba-bamm.
Ahogy észreveszed, a pulzusod egy ütemre leáll, és az ő ujja is eggyel kevesebbet dobban.
Talán csak a mámor bolondít meg?
Nem hagy ezen tovább töprengeni, mert megindul feléd. Először a kezeit teszi az ágyra, majd a térdeit. Feletted mászik, és olyan közel kerül, hogy a csókja csak egy apró mozzanat. Itt van hát, most elveszi azt, ami neki jár. Te pedig teljesen átadod magad. Mintha a szélre vártál volna, ami végre elrepít, karodat is kitárod, fel a magasba a felhők fölé.
Ajkaitok puhán érintik egymást, de a szíved egyre hevesebb. Csókja is egyre csak vadul.
Mikor tűnt el a türelmetek?
Arcotok szoros érintkezése mindkettőtöket megzaboláz, de benne olyat is kivált, amire nem számítottál.
Elszabadul az állat, és egy kis ínycsiklandóra vágy.
A szádszélét harapja, mélyen mártja belé fogát, ki akarja tépni, mintha egy ínycsiklandó falat lenne.
Fájdalom hasít, és érzed a vér fémes ízét. Szétterjed a nyelved és fogaid közé. A tettes is beleszív, majd elenged egy kéjsóhajt.
A fejvesztettség egy pillanatra megszakad, mikor a ragadozók legnagyobbika eltávolodik, és figyeli, mit lépsz.
Újra csókolnád és visszaharapnád.
Megérzi szándékod, mikor közelednél hozzá. Agresszívan visszalök az ágyba, és lenyomva tart.
Biztos vagy benne, hogy közben a sebet nézi, ahogy fut továbbra is belőle a vér, közben azzal a kezével, amivel előbb az ágyba tolt, most cirógatja a hajad. Az izmai már befeszültek attól, amit előbb látott, és a lába között is életre kelt. Úgy ül feletted, akár egy oroszlán, aki éppen egy halálos csapást akar mérni rád. Most még nem jött el az ideje! Mégvan egy kis időd hátra. Meredő testrészére vetsz még egy pillantást.
Még erősebb vágyakozással tölt el. Érezni szeretnéd a lüktetését, forróságát. Bár mozdulni nem mersz, ő varázsló mozdulatokkal kényezteti nyakadat, mellkasodat, belső combodat. Minden egyes érintés, mintha kis kisüléseket váltana ki a bőrödön.
A kéj elnyomja félelmed, és megérinted a hátat, mely akár egy lávakő, forró és kemény. Rajta tartod hideg kezed. Kicsit közelebb próbálod húzni, hogy végre megcsókolhasd, de ő nem enged. A gyengéd simogatást szorítás váltja fel. Az ujjait nyakad köre bilincseli. Az erőssége pillanatról-pillanatra fokozódik. Kapsz levegőt, de egyre kevesebbet. Ahogyan elszorítja ütőereidet, minden elhomályosul körülötted. Már majdnem pánik vesz hatalma alá. Fejed lüktet, a szemed mintha el akarná hagyni helyét, a kezed pedig majdnem elindul. Reflexszerűen akarod megállítani a gyilkos cselekvést.
Még előtte elenged, megcsókolja füled alatt, és szívja nyakad.
A marka közben új áldozatot talál, a kezed szorítja, hogy ne tudd mozgatni. Satuként szorulnak csuklódra, olyan erővel tolja a matracba, mintha ki akarná lapítani.
Nem mersz ellenkezni, a tested már rég alá vetteted neki.
Egy picit lejjebb csúszik, hogy rád tudjon feküdni, de még csókolhassa a melled. Férfiassága a lábadhoz nyomódik.
Ettől még tovább zakatolsz.
A szája egyre feljebb halad. Végre újra találkoznak ajkaitok. Most egyik ujjával akar egy pihe, kanyargós úton halad lefele. Közben agresszíven hajadnál fogva hajlítja gerinced. A gyengéd felé már elérte azt a részed ahol a gyönyörök összpontosulnak.
Hajad szinte már a kezében marad, fájdalom és gyönyör egyszerre hat. Ha nem félnél hangodtól, biztosan felnyögnél, de így csak nyelvedre harapsz. Az egyik részed segítségért kiált, a másik pedig ordít torkaszakadtából, hogy tovább. Az önkontrolod teljesen elveszted. A húzás gyengül, és egy kicsit ellazulhatnál, de te hevétől fűtve marokra akarod fogni ott, ahol a legsebezhetőbb. A mell és hasizom, aztán már csak egyetlen apró mozdulat, és megvan.
Nem változtak a fényviszonyok a szobában, de mégis meglátod egy részét annak, ami eddig rejtve volt. A szeme úgy izzik, akár az égbolton a vörös Hold. Elragadja tekinteted, és magába zárja örökre lelkedet. Ekkor felégeti az összes szendeséget, ami benned lakozik, egészen a legmélyebb részéig, hogy ott mindent porrá változtasson.
Talán újjá is akarja majd építeni?
Ostorcsapásként jelent meg a lelketükre és eltűnése is hasonló érzés
Lehet, hogy az egészet csak képzelted?
Röpke pusztítás volt ez, csupán egy percre mulasztotta el a kéjt, amin felgyülemlett benned.
Játszadozhatnátok még egymással, de te tovább már nem bírsz türelmes lenni, magadba szorítod hát. Ami máskor öröm pillanata, most feszítő fájdalom. Sokáig nem tart, s a kín gyönyörré alakul. Együtt mozogtok, mint egy evező nélküli hajó a tengerrel.
Gyűrődik a lepedő, leesik egy párna, felkavaródik a por. Gyöngyözik rajtatok az izzadtság, egyre jobban fáradnátok, de valami még hajt tovább.
Mikor már majdnem a csúcsra jutsz, mindkét kezed felfeszíti a fejed fölé. Az ágy mellől előhúz egy-egy madzagot, és azzal kikötöz a fejtámlához. A kötés szoros, ha mozdítani próbálod, mindig a bőrödbe vág. Talán pont ezért lök ágyékával egyre durvában. Megint a kettősség érzésével akar eltölteni. A lábaidat a nyakába teszi, s mintha a csontod akarná törni, úgy döf tovább. Az eddigi simogatásokat váltakozó szorítások váltják fel. Hol a nyakad, hol a melled, hol pedig a bokád. Oly szívesen érintenéd meg, húznád végig ujjaid az izomzatán, túrnál bele hajába, markolnál fenekébe.
Nem lehet.
Most az ő rabja vagy.
Tehetetlen.
Közben pedig hullámok járjak át testedet és lelkedet. Az egymásutáni áradatok lassan áttörik a gátat.
Közelebb és közelebb kerülsz.
Fent és lent, testeden kívül és belül.
Tudod, hogy már csak egy apró mozdulat kell.
Az utolsó lökés áttörte akadályát, hogy elöntse egész tested. A légzésed oly szapora, a szíved pedig oly heves. Remegsz az örömtől, bár csak ilyen lenne minden éjszakád.
Újra gyengéd veled, hát mégis csak elrepít oda, ahová vágysz?
Homlokodra apró puszikat kapsz, füledbe hallod halk szuszogását, puha arcotok érintik egymást, forró mellkasának nyugtató ritmusa járja át tested.
A rövid szeánsz után feláll az ágy mellől, és elővesz a táskájából valamit.
Föléd hajol, és a szemedre teszi. Megemeli a fejed, majd hátul megköti.
Végleg nem látsz semmit.
Lágy csókokkal áraszt el, a szádtól egészen a vénuszdombodig.
Miért teszi ezt veled? Minden tette csupán azért van, hogy gyötörjön tovább?
Ez sem tarthat örökké, elhagyja a kapuidat, s valamilyen krémmel tér vissza. Vádlidra keni, amitől az rögtön égni kezd.
A pokol tüzét hozta neked.
Minden újra elcsendesül, nem hallod lélegzetét, nem érzed érintését. A lábadban a tűz egyre jobban elviselhetetlené válik. Összeszorítod combjaid, befeszíted izmaid.
Nem segít!
A kezeddel nyúlnál felé, de így a madzag megint beleváj a feldörzsölt bőrbe.
Talán a lábad is átváltozott volna, ami eddig csont és hús volt, most merő parázs?
Így lehet, egyszerűbben sétálsz majd a pokol kapuin át.
A percek telnek, s te a fájdalmat lassan megszokod, hiszen erősebb vagy önmagadnál.
Egy üveg italt húz ekkor elő rejtekhelyéről.
Megemeli a fejed, és szádba önti. Próbálsz jelezni, hogy elég, de nem tudsz, mert ki kell innod a tartalmát. Egy újfajta tűz, mely belülről támad tovább.
Megint újabb kellékkel áll elő.
Olyan, mint egy teniszlabda. Fogaid közé nyomja, és tarkódnál lezárja.
A képzeleted közben biztos meg akar tréfálni, mert agyad furcsa dolgokat tár eléd.
Egyre mélyebbre süppedsz el az ágyban, pörög veled a világ. Bár szemeden takarás van, mégis mintha látnád őt.
Elhatalmasodik feletted, mint egy óriás. Teste gőzölög, és szeméből izzó, vörös fény tör elő.
Ha a napba nézel, elvakít, és nem láthatod a koronáját, pedig az a legcsodásabb.
Az arcát sem, mert a szeme éget.
Megnyúlik a karja, és feléd indul. Eloldoz az ágytól, de csuklód továbbra is összekötve hagyja. Ettől még tovább zuhannál a mélybe, ha csípődnél fogva ki nem rántana. Először a hasadra fordít, majd a térdeidre állít. A madzag továbbra is vágja a kezed, elnyújtod a fejtámla irányába, hátha enyhít rajta.
Szemedről leveszi a kötést, de a megtestesült ördögöd még most se végzett veled, továbbra is tested gyötri.
Valamilyen lapos tárggyal kapsz a fenekedre kisebb ütéseket. Minden egyes csattanás hullámként terjed a fejed felé. A csípő érzés bizsergésként, a fájdalom őrülettel telt örömként hat rád. A fegyver ekkor életre kell, és fogakat növeszt. A bőröd mardossa, s már majdnem a húsba is bele kap. Amikor nem ér hozzád hallod, ahogyan csattogtatja a fogát a következő falatért. A ritmus teljesen elvész, és egyre közelebb van a feneked középéhez. Tartasz tőle, de mégis alig bírod kivárni érkezését.
Bekövetkezik, sokkal erősebb, mint amire számítasz. Kapkodsz a levegő után, mint amikor valaki a jeges vízbe ugrik. Egyik a másikat olyan gyorsan követi, hogy még zihálni sem tudsz. Próbálnál oldaladra dőlni, menekülni, de az egyik kezével derekadat szorítja, a másikkal pedig bántalmaz tovább. A fejed inkább a párnába nyomod, és teljes erődből a labdára harapsz. Túléled az ütéseket, és közben reménykedsz, mindjárt vége.
Kígyók ezrei vesznek közre, és szorítanak még jobban az ágyhoz, hogy biztosan ott maradjál. Méregfogaikat mutogatják.
Itt a vég, törődj bele, semmi sem menthet már meg! Rá tekerendek lábadra, kezedre, átölelik hátad, bebújnak mindenhová. Egy óriás darab csavarog körületted, kiszorítva minden levegőt tüdődből.
Miért vágysz annyira a pillanatnyi izgalomra, hogy cserében bármit elviselj? Nem lehet, hogy az, amit valóságnak hiszel, csupán egy álom? Ha pedig kígyók közt jutsz el a csúcsra, nem tudnád még nagyobbra nyitni a szemed s szád?
Valószínűleg úgy piroslasz, akár a lemenő nap a Szaharán, de ő csap még párat rád.
Végre kapsz levegőt, de bizonytalanság jár át.
Ott van valahol mögötted, ki tudja mit fog következőnek lépni. Semmiképpen sem szeretnéd, hogy befejezze, de attól tartasz, valami még durvább fog történni.
Beléd hatol hátulról, s közben csípődet húzza maga felé, hogy minél mélyebbre érjen. A duzzanatot, melyet az életre kelt bestia váltott ki, bágyasztó forróság tölti el.
Lassan mozog a csípője, és minden egyes mozdulatnál bizsergések törnek rád. Valami új, eddig nem tapasztalt érzés.
A lábaid már egy pár mozdulat után remegnek, a hátadon befeszül az izom. Szemed a lelkedtől takarja e világot örökre, úgy szorítja magára a héját. Harapsz a labdára, akár egy krokodil az áldozatára.
Mikor egyik álomból a másikba ébredsz, mikor nem tudod, hol kezdődik a valóság, pont akkor ugrottál ki egy repülőről, egyenesen a tengerbe. Zuhansz, akár egy üstökös. Bőrödből lángcsóvák, ajkadból örömkiáltás járja át a levegőt. Amikor a vízhez érsz, mintha az idő lelassulna. A becsapódás pillanatát képkockáról-képkockára éled át. Kialszik a tűz, eltűnik hangod, lehűl a tested. Már az ujjaid érkezése hatalmas morajjal jár. Abban a pillanatban, amikor lábad is a vízbe ér, minden felgyorsul. Hatalmas vízoszlopok törnek fel, de ezek mind feléd, és nem tőled indulnak. Ekkor a víz vértengerré válik, de nem riadsz meg tőle, tudod, ez tested része. Mikor tested majdnem összenyomja, kikötsz az ágyban. A hófehér szobát befestette álmod egyik hulláma.
Nem látsz már kígyókat, nem érzed a fájdalmat, talán még a lelkedet is elvesztetted az előbb valahol.
Az elfújt gyertyák lángjai újra táncolnak. Rögtön az arcát akarod látni. Maszk van rajta. Mintázata, mintha a gyertyákkal együtt mozogna. Csak a szemét látod.
Gonoszan néz rád.
A kezed is eloldozza, és a táskát felteszi az ágyra. Benne pedig kések, ollók és fűrészek. Kétségbe esetten nézel a szemébe, és könnyeid elszaporodnak. Kivesz egy kést, és megvágja a tenyerét. A vért az arcodra cseppenti a könnyek mellé.
Távoli hangokat hallasz. Emberek ordítanak a levegőbe.
Fuss, menekülj, amerre látsz!
Azt hiszed, most felnyitja tested. Szíved veszi, és megeszi. Már nem tudsz bízni benne tovább. El akarod űzni.
Késő, túl messzire engedted már.
A lábaid közé térdepel, és újra magáévá tesz. Most nem mozog, hanem a jobb kezed veszi vérző kezébe. Ugyanott megvág, ahol előbb magát. Arcára keni a maszk alatt véredet.
Vágott kezeitek szorulnak össze, és ugyanebben a pillanatban egyrésze kiárad lábai között beléd.
A gyertyák kialszanak, a Vörös Hold elé felhő száll, téged pedig örökre magadra hagynak. Kiveszed a szádból a pecket, és elindulsz utána, hogy megkeresd.
Felkapcsolod a lámpát, bemész a fürdőbe, de nem találod. Reménytelenül keresed, pedig annyira látni akartad az arcát. Szemed könnyekkel telik meg, mert félsz, hogy soha többet nem láthatod őt.
De lehajolsz a csaphoz, és megmosod az arcod, és közében arra gondolsz, hogy az elmúlt percekben mivé váltál.
Víz és vér, vörös és sötét, tűz és kéj.
Kiegyenesedsz, és tükörbe nézel.
Maszk van rajtad. Az a maszk, amit előbb a férfin láttál.
Küldj te is szextörténetet!
További Szextörténetek
Excsajok szexképei
