Baszás a melóban
A helyiség félhomályában a képernyőkön különböző kódok futottak szüntelen. Azt hittem, Mewik már nincs bent, annyira nagy volt a csend, ám ahogy belestem a résnyire nyitott ajtón, megpillantottam az egyik gép előtt, amint üveges tekintettel bámulja a monitort. Halkan megköszörültem a torkomat.
– Jól vagy? – nyitottam ki jobban az ajtót és bedugtam rajta a fejem.
Mewik azonban nem vett észre. Igyekeztem nagyobb zajt csapni, mikor beléptem a teremnek is beillő szobába. Erre már felém pillantott és lejjebb engedte orrán a szemüvegét.
– Jól vagy? – tettem fel ismét az előbbi kérdésem.
– Jól – vágta rá, ám hamar meggondolta magát. – Vagyis nem, nem igazán.
– Mióta ülsz itt?
– Nem is tudom... Reggel óta? Hány óra van?
– Késő van. Hét is elmúlt már.
– Te miért vagy még itt?
– Mert megkértél rá? – néztem rá a szemöldökömet felvonva. – Elfelejtetted?
– Ó, ne haragudj... – és levette a szemüvegét, hogy megdörgölhesse fáradt szemét.
– Mi a baj?
– Gondok vannak az átállással. Akárhány tesztet futtattam le, egyikből se derült ki, mi okozza a hibát. A logokat bogarászom át újra, hátha elsiklottunk valami felett, de egyelőre semmi.
– És Vrik mit mond?
– Vrik nincs bent tegnap óta.
– Hát, hívd be.
– Nem érem el. Már töröltem mindent és újra elindítottam a feltöltést. Holnap már élesben működnie kéne. Talán hajnalig felmegy minden és...
– Mikor pihentél utoljára? – vágtam a szavába.
Mewik kínjában elnevette magát. Én pedig a háta mögött termettem és a vállára fogtam. Határozott mozdulatokkal masszírozni kezdtem a rengeteg üléstől beállt izmait. Ő szó nélkül hátradőlt a székben és hagyta, hogy csináljam. Biztosra vettem, hogy máskor leállított volna, hiszen szinte soha nem értünk egymáshoz, hiába töltöttünk együtt nap, mint nap annyi időt. Megértettem, ha feszélyezték az ehhez hasonló helyzetek, mégiscsak apám legjobb barátja volt. Azt nem mondanám, hogy kislány korom óta ismert, mert összesen ha négyszer látott húszéves korom előtt. És azóta se sokkal többször, egészen addig, míg fel nem vett az előző asszisztense helyére. Ezúttal azonban hagyta, hogy a kezem oldja a feszültséget a vállából. Nem tettem semmi félreérthetőt, nem akartam kikezdeni vele, tudtam, hogy nem független, ahogyan én sem voltam az. De végre igazán közelről bámulhattam az ősz hajszálait és a korát meghazudtoló finom bőrét. Hányszor figyeltem őt lopva a beszélgetéseink közben... Ám mindent a szemnek és a képzeletnek, realizálni viszont semmit nem akartam. A józan eszem azt diktálta, így a helyes. Mewik ugyan valamennyivel fiatalabb volt apámnál, de így is egy jó húszassal előttem járt, és a gyerekeivel voltam egy korosztályban. Őrültségnek éreztem, hogy kívántam ezt a pasast, mégis lepergett a szemem előtt, ahogy előrenyúlok, kigombolom az ingét, aztán a következő percben már vad ütemben jár bennem a farka. Lehunytam a szemem és beleborzongtam a képzelt élvezetbe. Ujjaim egyre erőtlenebbül masszírozták Mewik vállát, szinte már simogatásba váltva át. Aztán hirtelen elengedtem őt.
– Jobban vagy? – kérdeztem és a hangom majdnem megremegett.
A fenébe velem! Nehogy eláruljam magam! A végén még elküld és akkor vége szakad ezeknek a kellemes képzelgéseknek. Ő azonban csupán hümmögött éppenhogy hátrapillantva rám.
– Akkor én hagylak is... dolgozni – böktem ki, majd elléptem tőle.
Az ajtó felé vettem az irányt, menekülni vágytam a helyzetből. A késői időpont, a félhomály és a monitorok kékes derengése egészen fura kábulatba taszítottak. Mewik is olyan más volt. Talán a kimerültség tette, hogy csökkent a megszokott távolságtartása.
– Shan – szólt utánam, mielőtt kisurrantam volna a szobából.
– Igen? – fordultam vissza.
– Kapd el – dobta felém az asztalról a kulcsot.
Megdermedtem egy pillanatra, de elkaptam.
– Zárd be az ajtót. Belülről – kérte Mewik.
Azt hiszem, elfelejtettem levegőt venni, annyira letaglózott a pillanat. Remegő kézzel illesztettem a zárba a kulcsot, közben az cikázott a fejemben, hogy vajon azért zárkózik-e be velem, hogy megdugjon, vagy valami egészen mást akar. Rettentően zavarban voltam, mikor aztán megálltam előtte. Ő azonban nem szólt semmit, csak a helyiség végében lévő szekrénykéhez ment. Az alsó fiók mélyéről előkotort egy komoly zárszerkezettel rendelkező fémkazettát, majd kinyitotta és valamivel elszöszölt felette. Úgy tette mindezt, hogy én ne lássak rá. Végtelennek tűntek a másodpercek, amíg ott álltam magamban és ezt az őszülő pasast figyeltem, akiért hónapról hónapra egyre jobban megőrültem. Imádtam a szeme sarkában megbújó ráncokat, a puhának ható ajkait, a finom mégis férfias kezét. Nem volt olyan nap, hogy ne képzeltem volna el, milyen testet rejthetnek azok a megszokott világoskék ingei. Hirtelen arra eszméltem, hogy Mewik mindent visszapakolt a fiókba és felém tart.
– Tudod, mi ez? – állt meg előttem és feljebb emelte a tenyerét.
Belenéztem, majd megráztam a fejem a két zöldeskék kapszula láttán.
– Amnéziát okoz. Késleltetett hatással.
– Mi van?! – rökönyödtem meg.
– Beveszed és mire eltelik nagyjából egy óra, minden törlődik a fejedből, ami azalatt történt. Sőt a bevételt megelőző öt-tíz percre sem fogsz emlékezni.
– És mit akarsz vele? – bámultam a pasi szemébe zavartan.
– Téged akarlak! De nem akarom, hogy hazudnom kelljen róla a későbbiekben.
– Vagyis rögtön el is akarod felejteni – néztem el róla, akkor azonban észrevettem, milyen veszettül feszíti elöl a nadrágját a férfiassága.
– Dehogy akarom! Viszont így egyikünknek sem lesz gondja belőle.
– És a feltöltés? Nem kéne figyelned, rendben megy-e?
– Az most megy magától – legyintett. – Ha hibát jelezne, megoldom, emlékeznem sem kell rá.
– Figyelj... én...
– Shan, telik az idő.
– De...
– Te nem akarod? – hajolt a fülemhez, közben pedig megcsapott az illata, ami mindig olyan őrjítően hatott rám.
– Én... hogy... izé... nem is tudom – hebegtem.
– Tessék, vedd be – nyomta ekkor a kezembe az egyik kapszulát.
Fogalmam sem volt mit tegyek. Csábított a lehetőség, a nedvem meg már előtte is átáztatta a bugyim, amíg Mewik vállát masszíroztam. De hát én emlékezni akarok rá, ha megtesszük! Vagy jobb, ha soha nem tesszük meg? De...
És akkor fordult velem egyet a világ.
Mi van, ha mi már ezelőtt is?!
– Mewik, ez hányadik ilyen alkalom? Csináltuk már így korábban is?
– Nem tudom – rázta meg a fejét és felém nyújtott egy még félig teli ásványvizes palackot. – De azt tudom, hogy most meg akarlak dugni.
Beleborzongtam, ahogy ezt kimondta. Piszkosul felkorbácsolta a vágyaimat a tudat, hogy Mewik is úgy kívánhat engem, mint én őt. Annyira nem akartam bevenni azt az átkozott kapszulát! Azonban ez a roppant vonzó hapsi csak erre várt. Hát, mi mást tehettem volna? Semmire sem vágytam jobban abban a pillanatban, mint hogy őrült módon megkeféljen... ott... valamelyik asztalon... vagy a földön... vagy bárhol, ahol csak jólesik neki. Az izgalomtól kezdett kiszáradni a szám, a kapszula pedig megtapadt a nyelvemen. Hirtelen ötlettől vezérelve a felső ajkam alá nyomtam, aztán meghúztam a vizespalackot, majd átadtam Mewiknek. Amíg ő bevette a sajátját, próbáltam nem törődni azzal, hogy talán látszik az enyhe dudor a szám felett, és idegesen vártam a pillanatot, amikor végre megszabadulhatok a lassanként már oldódó kapszulától. Gyorsan tennem kell valamit! Nem akarom, hogy hasson a szer! Egy szempillantás alatt lekaptam magamról a felsőmet és hátat fordítottam a pasinak.
– Gyere, kapcsold ki – néztem vissza rá a vállam felett.
Ő hozzám lépett és végigsimított a hátamon, aztán amíg könnyedén kiakasztotta a melltartóm csatját, addig én a hüvelykujjammal kikanyarítottam a felső ajkam alól a kapszulát és a másodperc törtrésze alatt tova is pöcköltem. Soha nem érzett megnyugvás telepedett rám, ám pillanatokon belül megint remegett a belsőm az izgalomtól. Hát, tényleg megtesszük! Vajon hányadszor? De ezúttal legalább emlékezni is fogok rá. Agyamat teljesen leigázta a vágy. Kit érdekelt, hogy félrelépek, hogy tiltott dolgot teszek?! Abban a pillanatban teljesen kiszakadtam a valóságból, megszűnt számomra létezni a világ a szoba falain túl. Akartam Mewik testét, magamban akartam tudni a farkát, arra vágytam, hogy teleélvezzen, majd utána újrakezdjük az egészet és addig dugjunk, amíg ájultan össze nem esünk. A pasas erőteljes mozdulatai aztán visszarántottak a valóságba. A már annyiszor meglesett finom kezek most mohón markolták a mellem, miközben Mewik egészen hozzám simult. Hiába volt már benne a korban, a farka olyan kegyetlen keményen ágaskodott, hogy legszívesebben abban a pillanatban ráugrottam volna, amint megéreztem a fenekemnek feszülni. A hapsi azonban húzta a dolgot és a hajamat felfogva, élvezettel csókolta a nyakam. Bár én egyre türelmetlenebbé váltam, mégsem bántam, hogy ő alaposabban ki akarta használni az időt, amit elvileg büntetlenül eltölthetünk egymással. Milyen kár, hogy nem fog emlékezni rá. Talán nekem se kéne... de már késő volt meggondolni magam. Inkább hátrébb toltam a fenekem, hogy még jobban az ölébe dörgölőzhessek, ahhoz az őrjítően merev férfiasságához. Mewik tenyere az oldalamon siklott végig, majd erősen megfogta a csípőmet és ütemesen magához rántott újra és újra, mintha a farkával járna bennem. Bizsergett az egész testem, a nedvem teljesen eláztatta a bugyimat, közben halk nyögések törtek fel belőlem. A képzeletemben már valóban a hüvelyemet ostromolta az oly régóta vágyott hímtag. Úristen, hogy fogok én ezután úgy nézni Mewik szemébe, mintha semmi sem történt volna köztünk? Talán tényleg be kellett volna vennem azt a kapszulát. A pasas hirtelen megfordított és hozzám hajolt. Egészen lassan érintette ajkát az enyémhez, én viszont elveszítettem a fejem és vadul tapadtam a szájára. Mewik nem állta útját a nyelvemnek és végre igazán megízlelhettem a csókját. Kezem a tarkójára siklott és élvezettel túrtam a hajába, miközben ő a fenekemet markolta.
– Dugj már meg – suttogtam, mikor elszakadtam az ajkaitól.
– Hová sietsz így? – nevetett. – Van még időnk.
– Érezni akarom magamban a kőkemény farkad.
A pasit nem hagyták hidegen a szavaim. Ismét magához rántott a csípőmnél fogva és nyelve erőszakosan tört utat a számba. Én a nadrágjához igyekeztem hozzáférni, de olyan szorosan simultunk egymáshoz, hogy csak akkor sikerült, mikor hagyta, hogy kicsit eltoljam magamtól. Kapkodva küzdöttem a gombjával, amíg ő az ingétől szabadult meg. A sliccét már szerencsére könnyebb volt lehúzni, azután letoltam róla a fekete farmert. Nem húztam az időt, lerántottam az alsóját is és megmarkoltam a felém meredő hímtagot. Mewik felnyögött, majd az élvezettől megrészegülve hagyta, hogy foglalkozzak vele. Valójában már rég azt akartam, hogy végre bennem legyen, hogy kitöltsön, hogy érezzem az ütemes mozgás okozta kéjt. Azonban tetszett, hogy ennek a korosodó, minden bizonnyal rutinos hapsinak az élvezetét könnyedén irányíthattam pusztán a számmal és a kezemmel. Ő az asztalnak dőlt, én pedig a széken ülve hajoltam hozzá. Mewik a hajamba túrt, de nem húzta magára a fejem, csupán mélyen barna tincseim között pihentette ujjait, míg farka ki-be járt a számban. Határozottan markoltam a férfiasságának tövét és nyelvemmel alaposan végigjártam teljes hosszában a kőkemény hímtagot. Igyekeztem felejthetetlen élményben részesíteni ezt a pasast, akkor is, ha tudtam, úgyis elfelejti. Rettentően beindított, hogy hallottam, milyen veszettül jólesik neki. Vajon a feleségétől is megkapja ugyanezt? És ha megkapja, akkor is a számban járna most a farka? Ő nemsoká felhúzott magához és kigombolta a nadrágomat. Én aztán pillanatok alatt ki is bújtam belőle, akárcsak a bugyimból. A pasi a lábaim közé nyúlt, hogy a csiklómon játszadozzon, de hamar észrevette, hogy ennél többre vágyom. Hüvelyembe siklott hát ujjaival, majd egy vad csók után gyors ütemben járatta őket bennem. Arcunk centikre a másikétól, szánk újra és újra összeért. Tenyeremet hirtelen a kézfejére tettem, hogy megállítsam, azután Mewik szemébe néztem és rászorítottam odabent az ujjaira. Ahogy finoman felszaladt a szemöldöke, megtettem ismét.
– Tedd már belém a farkad – súgtam a fülébe, mire ő megfordított maga előtt és az asztalra nyomott.
Egy szempillantás alatt belém lökte az áhított testrészét. Az pedig olyan könnyedén csusszant be nagyajkaim között, mintha magamba szippantottam volna. A pasas rámarkolt a csípőmre és egyre inkább kezdte elveszíteni a fejét. Hagytam, hogy rángasson, hagytam, hogy a kedvét töltse rajtam. Befogtam a szám, hogy ne nyögjek túl hangosan, pedig legszívesebben olyan szabadjára engedtem volna a hangomat, hogy az egész épületben mindenki halljon minket, aki még bent volt ezen a késői órán. Mewik hihetetlenül vad tempóban dugott, már-már attól féltem, rosszul lesz. Bár edzettebb testet rejtettek a ruhái, mint amire reálisan számítottam, de így sem volt épp fiatal. Vajon meddig bírja ezt az őrült iramot? Piszkosul bizsergetem a tudattól, hogy ennyire beindítom őt. Hogy volt képes ezt úgy titkolni előttem, hogy még csak nem is sejtettem? Mewik kirántotta belőlem a farkát, aztán zihálva megtámaszkodott az asztalon. Mozdultam volna, ám ő nem hagyta.
– Maradj – szólalt meg. – Ne érj hozzám, különben most azonnal elsülök.
– És miért nem mész el?
– Még nem akarok. Második menetre nem lesz időnk, te meg még messzebb jársz...
– Nem baj, én...
– Akarom látni, ahogy élvezel – vágott a szavamba. – Akarom érezni... – nyúlt hirtelen belém ujjaival – idebent... azt... ahogy lüktetsz.
Felnyögtem a szavai nyomán. Én is akartam! Akartam, hogy a férfiasságára simuljon a hüvelyem, mikor agyamat elönti a gyönyör.
– Fordulj meg – távolodott el tőlem Mewik.
Felegyenesedtem, aztán megpördültem, hogy a karjaiba vessem magam. Ám ő nem hagyta, és a vállamnál fogva megtartott.
– Hadd nézzelek inkább egy kicsit...
Felvontam a fél szemöldököm, azután megfogtam a mellem, majd összecsíptem a bimbóimat és morzsolgatni kezdtem őket. Láttam, hogy Mewik megbabonázva bámul engem. Ujjaimmal lágyan cirógattam magam, körbe-körbe a tenyérbe illő halmokat. Végigsiklottam a hasamon, le egészen a szeméremdombom vékony csíkba rendezett szőrszálai közé, aztán a csiklómra kúsztam kezemmel, és a hapsi szemébe nézve sóhajtoztam, amint finom simításokkal izgattam magam. Hamarosan azonban már hüvelyemben jártam és őrült vágyakozással bámultam a pasasra. Amikor lenyaltam ujjaimról a nedvemet, ő elveszítette a fejét. Félrerúgta mellőlünk a széket, majd szinte feldobott az asztalra és megragadta a combjaimat. Türelmetlenül az ölemhez férkőzött, farkát hüvelyemhez igazította, hogy a következő pillanatban tövig tolhassa bele. Megtámaszkodott mellettem és erőteljesen nyomakodott belém újra és újra. A mellem fel-alá hullámzott, kezemmel kapaszkodót kerestem és azt hittem, összeszakad az asztal alattunk, de az még bírta a durva iramot. Mikor a billentyűzet akadt a kezem ügyébe, ösztönösen ráfogtam. Ám hiába, mert súlya alig lévén, nem szolgálhatott kapaszkodóként és könnyedén elmozdítottam a helyéről. Halványan eljutott a tudatomba, hogy megnyomtam rajta jó pár billentyűt, de képtelen voltam törődni a dologgal. Mégis mi történhet? Úgyis szinte mindenre megerősítést kér a rendszer. Mewik egyre gyorsított, én pedig egyre tehetetlenebbül hagytam, hogy úgy dugjon, ahogy még senki előtte. Lábammal átkulcsoltam a derekát és megfeszítettem a hüvelyemet a farka körül. Éles élvezet nyilallt ettől belém, de a csúcsig még nem repített. A pasi viszont felnyögött és lassított az ütemen.
– Csináld még! – nézett a szemembe.
Lábaimmal erősebben szorítottam a derekát, jobban magamba húzva őt és újból megfeszítettem mindenemet az alhasamban. Ó, te jó ég! Úgy tűnt, menten elélvezek, ám mégis hiányzott egy kevés hozzá. Mewik szorosan lehunyta a szemét, arcvonásai egészen eltorzultak a kéjtől. Láttam, hogy koncentrál, sejtettem, hogy minden erejével a kielégülését tartja vissza. Megint rászorítottam, mire mindkettőnkből egyszerre szakadt fel a nyögés, amit nem bírtunk már visszafogni. Csukott szemmel, minden erőmet beleadva újabb szorítás és az izmaim megfeszültek, a számat csupán egyetlen nyikkanás hagyta el, aztán a fojtott élvezés kínjától sorozatosan meg-megvonaglott a testem. Mikor Mewikre pillantottam, hirtelen tágra nyílt a szemem. Azt hittem, belém élvezett, de akkor kirántotta hüvelyemből a farkát és a mellemig beterített a kilövellő sperma.
A hapsi csukott szemmel zihált, azután megtámaszkodott mellettem az asztalon.
– Jól vagy? – kérdeztem rekedten, kiszáradt szájjal.
Ő erre csak bólogatott és tovább kapkodta a levegőt. Én meg igyekeztem visszatolni a billentyűzetet a helyére, amikor valami a kezem alá került. A kapszula?! De hisz ez nem lehet az enyém, azt egészen más irányba pöcköltem el! Belém hasított a döbbenet.
– Te sem vetted be!
– Nem... – kezdte Mewik, de addigra teljesen felfogta, mit is mondtam, akárcsak én. – Te sem?! De ez... – Aztán elakadt a szava, ahogy a mellettünk lévő monitorra pillantott.
– Mi az? – kérdeztem a szemöldökömet összevonva.
– Te rátenyereltél a billentyűzetre?
– Véletlen volt!
– Ó, bassza meg!
– Baj van? – kérdeztem és ezernyi lehetőség pergett végig az agyamban, mi mindent szakíthattam meg, törölhettem vagy írhattam felül.
– Hát, ez lehetett a gond előzőleg is – nézett zavartan a szemembe a pasas. – Megszakítottad az átvitelt és még a mappák között is sikerült váltanod. Én meg figyelmetlenül biztos onnan folytattam tovább a feltöltést a korábbi fájlokkal. Így nem csoda, ha hibát jelez és összeomlik a rendszer. Azokban bőven volt még javítanivaló.
– Szóval... – bámultam zavartan Mewikre – akkor mi már... tegnap is...?
– Igen, valószínűleg tegnap is... ugyanitt, talán ugyanígy – hajolt hozzám.
Vággyal teli sóhaj szakadt fel belőlem. Ölem újra bizseregni kezdett a gondolattól, milyen őrült menet lehetett az is.
– Miért nem vetted be a kapszulát? – kérdezte ekkor tőlem komoly hangon. – Becsaptál.
– Akárcsak te engem – vágtam rá rögtön válasz helyett. – Te miért nem?
A hapsi elsőre csupán megvonta a vállát, aztán mégis válaszolt.
– Túl sok hiányzott már a dobozból. Mindig húztam rá a strigulákat, ha kivettem belőle, de jó ideje kevesebb volt rajta, mint amennyi valóban hiányzott. És volt egy halovány, zavaros emlékem egy furcsa beszélgetésünkről és arról, hogy utána mintha szándékosan nem jelöltem volna a dobozon, hogy használtam belőle. Akkor valószínűleg kicsúsztunk kicsit az időből vagy valamiért nem hatott eléggé a szer.
Erre szaladt csak fel igazán a szemöldököm. Mégis mióta van viszonyunk egymással úgy, hogy nem is tudunk róla?!
– Azért nem vettem be most – folytatta Mewik –, mert tudni akartam, erre használtam-e azt a sok kapszulát. És te? – nézett hirtelen a szemembe. – Neked is maradtak emlékfoszlányaid?
– Nem – ráztam meg a fejem. – Én... én csak... egyszerűen emlékezni akartam rá, ha már megtesszük.
– De miért? Így hazudnod kell és letagadni, ha úgy adódik.
– De annyira felizgattál és olyan veszettül vágytam rád, hogy alig bírtam magammal. Így legalább tudom, hogy nem vagy elérhetetlen.
– Bárcsak fiatalabb lennék... – nézett Mewik mélyen a szemembe. – Akkor...
– Ne – tettem a szája elé az ujjam. – Ne mondd ki.
Ő erre elhúzta maga elől a kezem és megcsókolt, miközben a hajamba túrt. Aztán öltözni kezdett, én pedig letörölgettem magam és követtem a példáját.
– Figyelj – kezdtem bizonytalan hangon –, mi lesz...
– Ne – akasztott meg egy sejtelmes mosoly kíséretében. – Ne kérdezd meg. Gyere, inkább tegyük rendbe azt a nyavalyás feltöltést – nézett rám és még egy széket tett a sajátja mellé.
Küldj te is szextörténetet!
További Szextörténetek
Excsajok szexképei
