Hasznos tanácsok
Köszöntelek
az íjászok táborában!
Ha már
egyszer úgy döntöttél, hogy íjat vásárolsz, fogadj el néhány
hasznos tanácsot!
Az íjakról:
- Úgy
gondolod, hogy az íj egy
ártatlan sporteszköz... Hivatalosan sporteszköz, de én inkább
azt mondanám; veszélyes fegyver! Éppen ezért komolyan
leszabályozták, hogy hol és milyen feltételekkel használhatod.
Például nem
használhatnád közterületen, persze fogod.
Nem szabad
közterületen felajzva, nyílvesszõvel tárolni, szállítani is csak
tokjában szabad.
Repülõgépre
felvinni csak nyílvesszõ nélkül engedélyezett.
Hány éves
kortól ajánlott?
-Tulajdonképpen 8-tól 80 éves korig bárki használhatja,
kezdőknek minden esetben tanácsos, ha tapasztalt íjász
segítségével tanulják meg az alapvető fogásokat
Az íj kiválasztása
Milyen íjat
válasszunk?
- A kezdők
általában abba a csapdába esnek, hogy túlbecsülik saját
fizikumukat és nagyságrendekkel nagyobb íjat választanak, mint
amekkorát az izomerejük, testalkatuk indokolna.
-
Mindenképpen fontos, hogy ne hamarkodjuk el a vásárlást,
próbáljunk ki több fajtát, erősségre és méretre is! A szülőknek,
akik ajándékba akarnak venni íjat felhívom a figyelmét, hogy egy
valamirevaló íjkészítő szóba se áll az apukával addig, amíg nem
viszi el a fiát az üzletbe, vagy a műhelybe, ahol az íjakat
készítik.
- Sok szülő
azt hiszi, "nem baj, ha erősebb az íj, majd hozzáerősödik a
gyerek". Nem is tudják mekkora károkat okozhatnak... Sérülhet az
izomzat, az izületek, a gerincoszlop. Nem beszélve arról, hogy a
helytelenül rögzülő tartási hibák és a felesleges erőkifejtés
miatt valószínűleg nem lesznek sikerélményei a gyermeknek és nem
szeret bele az íjászatba, hamar kialszik a lelkesedés lángja.
- Igazából az
a jó választás, amikor az íjat megfeszített állapotban 30
másodpercig meg tudjuk tartani, anélkül, hogy a kezünk, vagy a
könyökünk megremegne.
- Miért
kellene 0,5 percig tartani, hogyha lövés előtt a célzás
általában nem tart tovább 2-3 másodpercnél? -kérdezhetnék.
Számoljunk!
- Az íjak
erejét adott húzáshosszon az ehhez szükséges erő összessége
alapján mérjük. Az előbbit
inch-en,
(1 inch
2.54 cm) az
utóbbit font-ban
(0.453 kg)
mérik. Beszéljünk egy 28" 45# paraméterekkel rendelkező íjról!
Szűken számolva ennek az íjnak az egyszeri kihúzása egy 20kg-os
súly fej fölé emelésének felel meg... Legyen csak 3 vesszőnk,
amit (a vesszőszedéssel, keresgetéssel együtt) 3 percenként
ellövünk és mindez tartson 1,5-2 óráig. Kis számolgatással
rádöbbenünk, hogy 1,5-2 óra alatt 2-2,5 tonnát emeltünk!!!
Mi vagy te?
Testépítő?
Összegzés:
Ha kell, 2-3
évente cseréljük le az íjunkat! Kezdésnek inkább vegyünk
gyengébbet! Fiú esetében egy 12-14 éves serdülőnek, aki ilyen
korban általában már eléri a 165-175 cm magasságot, nyugodtan
vehetünk egy felnőtt hosszúságú, akár 140cm fölötti, de 28-32#-nál
nem erősebb íjat. Lányoknál ebben a korban még a gyerekíjak
ajánlottak, de 28#-nál semmiképpen ne legyen erősebb.
Felnőtt
férfiaknak sem kell kezdetben 36-38#-nál erősebb, még ha egy
"aprótalpú", 180 cm-es, 90 kg-s, díjbirkózóról van is szó...
Naponta párszázszor kihúzza és belátja, hogy épp elég ez is.
Alapok az első lövésig.
Először is,
mielőtt belekavarodnánk a "célzás" meghatározásába, felhívnám a
figyelmet néhány alapszabályra.
Az íj helyes
felajzása:
- Akasszuk be
az ideget/húrt (mind a két szó használata helyes) az íjunk egyik
erre kiképzett vájatába, engedjük le ezt a szarvat a bal lábunk
elé és lépjük át a jobb lábunkkal az íjat úgy, hogy ez a lábunk
az íj és a húr közé kerüljön. Így az íj másik szarva a hátunk
mögé kerül.
- Fektessük
ebben a helyzetben az íj bal szarvát az ívelt oldalával a bal
bokánkra úgy, hogy a szarv vége semmiképp ne érje a földet, az
íj jobb felét úgy emeljük, hogy a markolatnál támaszkodjon az íj
a testünk hátsó részéhez, ez általában egész konkrétan a "hátsó
felünk", vagy a combunk felső része. Jobb kezünkkel markoljuk
meg az íjat abban a görbületben, ahol a jobb oldali szarv
csatlakozik az íj testéhez.
- Hajlítsuk
meg az íj felső részét, egészen addig amíg be tudjuk akasztani
az ideg másik felét is. Ennyi. Ne féljünk, ha kell használjuk a
teljes felső testünket, nem tudunk kárt tenni az íjban! Ugyanezt
csinálja az íj, amikor az ideget megfeszítjük lövés előtt...
A vessző
felhelyezése:
Csak úgy
kiegészítésként jegyzem meg, hogy ha lehet, fa vesszőt
használjunk, azt is olyan színűt és olyan tollakkal, amit az
adott környezetben a legkönnyebben megtalálunk, ha célt téveszt.
Nincs lehangolóbb, amikor az edzés fele a vesszők keresésével
telik el... Ha mégis elveszne, a favessző a legolcsóbb.
-
Álljunk merőlegesen a célra, keressünk stabil állást! Ez
általában kisebb-nagyobb terpesz. Keressük meg a legkényelmesebb
fogást az íj markolatán úgy, hogy ügyeljünk arra, hogy a
markolaton legyen még hely a vesszőnek a bandázs alatt! Ez azért
fontos mert a tollak idővel kikezdhetik a bandázs anyagát, ami
elsősorban nem díszítés, hanem az íj elemeinek egymáshoz
rögzítésére szolgál.
- A vessző
úgy helyezzük fel, hogy kb. merőlegesen helyezkedjen el a
markolatra és az idegre. Most még nem az a lényeg, hogy ezt
"alulról befűzve", vagy felülről ráhelyezve tesszük, azt majd
később kell megtanulni. Ne törekedjünk arra, hogy függőlegesen
tartsuk az íjat, most a cél, hogy a vessző ne gördüljön le a
kézfejünkről! Ami nagyon fontos, hogy az íj tollazott részét
helyesen akasszuk be az idegbe! Az íjkészítők általában külön
színnel jelölik az ún. vezértollat. A vesszőt akkor tettük fel
helyesen, ha a három tollból kettő az ideg és az íj képzeletbeli
síkjával párhuzamos (elcsúszik az íj testén), még a harmadik, a
"vezértoll", erre a síkra merőleges. Ha rosszul akasztjuk be a
vesszőt, a toll és így a vessző is, tönkre megy.
- A vesszőt
az ideg megfeszítésekor nem kell fogni! Az ideget általában úgy
fogjuk meg, hogy a mutató ujjunk utolsó percének hajlatával a
vessző fölött, a középső és a gyűrűs ujjunk utolsó percének
hajlatával pedig a vessző alatt.
- Ha mindez
megvan, emeljük az íjat vállmagasságba, feszítsük meg az íjat
úgy hogy a feszítő karunk könyöke se emelkedjen vállmagasság
fölé, húzzuk el kb. a szánk sarkáig, mind két szemünkkel nézzük
be a célt és zutty... Gördítsük le az ujjainkat az idegről,
mintha csak a hátizmainkat akarnánk összébb zárni. A feszítő
kezünket hagyjuk, hogy lazán hátra lendüljön, a bal kezünkben az
íjat pedig egészen addig tartsuk vállmagasságban, amíg a vessző
bele nem csapódik a célba!
A lövés előkészítése és
végrehajtása szabályosan.
Állás:
Kényelmes, természetes, lábfejek vállszélességben, hagyományos a
lővonalra merőleges állás. A légzést a rekeszizom végzi, a
hasfal alsó része
megfeszül a test stabilizálása érdekében. Ez egyben az íjász
súlypontját a föld felé közelíti.
Vállak helyzete:
A vállak azonos magasságban vannak, mindkét lapocka (bal és
jobb) alacsonyan helyezkedik el. Az egyik legnagyobb hibaforrás
az, ha a
vállak bizonytalan pozícióban vannak: vagy az íjat tartó váll,
vagy a
húzókarhoz csatlakozó váll magas. Ezeknek alacsony helyzetben
kell lenniük.
Az íjásznak meg kell tanulni azt a mozgást, amelynek során csak
karjait
emelheti fel, vagyis mindkét lapockájának azonos, alsó
helyzetben kell maradnia akkor is. amikor íja teljesen
megfeszített állapotban van.
Íjat tartó kar:
Ha a váll az előírt helyen van, akkor az íjász már nem képes
tovább előre nyúlni, a karja fix és szilárd. Oldáskor az íjat
tartó kar merev és soha sem mozdulhat el lefelé, nem eshet le.
Az egyedül megengedett
elmozdulás egy nagyon kis kitörés balra (jobbkezes íjászt
feltételezve) ami
természetes reakciónak tekinthető. Hangsúlyozzuk, hogy a kar nem
eshet le és úgy marad, mint egy testhez rögzített acélcső.
Húzókar:
Az ujjak meglehetősen mély fogást vesznek fel az idegen. Ez
teszi
lehetővé azt, hogy az alkar teljesen laza, feszültségmentes
maradjon. A húzókar bicepsz izma teljesen laza, kivéve a húzás
kezdetének kezdetén,
amikor is a feszültség a kar pozíciójából következik. Ahogy az
íjat egyre jobban megfeszítjük a bicepszben egyre inkább csökken
a feszültség és amikor az íjász elérte a horgonyzási pontot, a
bicepsz teljesen ellazult. Ily módon az íjász a lapocka izmait
és nem a karizmokat használja íjának kifeszítéséhez. Ha a kar az
előzőkben leírtaknak megfelelően laza, akkor gyakorlatilag
lehetetlen az ideget "tépni", oldalirányban elhúzni.
Húzás:
Csak karjainkat emeljük fel, mindkét lapocka lenn marad. Az íjat
tartó kart kismértékben vízszintes fölé emeljük a bal váll
megfelelő beállítása céljából. A legtöbb íjász a lövés
előkészítése során kb. félúton egy közbenső pozícióba kerül. A
húzást a jobb kar lapockájának izmai végzik. A mozgás lelassul,
ahogy a jobb kéz a horgonyzási pont felé közeledik, de bármilyen
lassú is sohasem áll meg, az egész lövés alatt folyamatos
mozgásban marad.
Hogyan kell
célozni?
A
válasz általában, ha valakit megkérdezünk az, hogy sehogy...
Persze ez sokak számára nem kielégítő válasz,
ezért még mielőtt teljesen elkeserednétek, azért megpróbáljuk
ezt a "sehogy" dolgot valahogy mégis körülírni.
Azzal általában mindenki tisztába van, hogy a
tardícionális, esetünkben a nomád íjak nem középlövő fegyverek,
nincs az markolaton bevágás a vesszőnek, elletve bizonyos ívet
meg kell tennie a röppályáján amíg célba ér. Minél nagyobb
távolságra lövünk annál nagyobb ez az ív, egészen 45 fokos
emelésig, ezzel a szöggel tudunk a legmesszebbre lőni.
FIGYELEM!!! Ez az íj erősségétől függően akár 150-200 méter is
lehet. Inkább ne, vagy csak nagy körültekintés mellett próbáld
ki!
Hogyan kell a
cél távolságát megbecsülni?
Ösztönösen! Erre a legegyszerűbb példa a
távolugrás, ha nagyobb a távolság, átgondolod, erőt gyűjtesz és
átugrod, ha kisebb, egyszerűen átléped, anélkül hogy bonyolult
számolásokat végeznél előtte, hogy meghatározd, mit miért kell
tenned...
Még mindig nem
tudunk semmit a célzásról.
Nos, próbáljunk mégiscsak célozni, a következő
módszerrel: A célzás összetett folyamat. A cél felé fordulunk -
ez világos. A célzáshoz a lőfegyverekkel ellentétben mind a két
szemünkre szükség van!
Mindkét szemünkkel egyidőben nézzük a célt, a
nyílvesszőt és a cél teljes környezetét, Még mielőtt valaki
elképzelné, ahogy kersztbe-kasul állnak a szemei, megnyugtatom
nem erről van szó. Az egész művelethez leginkább a perifériás
látásunkat és a térérzékünket használjuk. Ezt hívjuk ösztönös
célzásnak. És most jön a jó hír: mindez fejleszthető!
Hogyan érhető
el, hogy minél pontosabban találjuk el a célt?
Először is, rengeteg gyakorlással... Ez a
gyakorlás legyen rendszeres és tervszerű, lehetőleg ne hagyjunk
ki heteket.
Módszer:
Ne kezdjünk nagy távolságokkal! Kezdetben 3
méterről, majd ha már egy bizonyos távolságon magabiztosak
vagyunk, fokozatosan távolodhatunk a céltól 5-8-12...stb.
Tegyél fel egy papírlapot a céltábládra, vagy az
összeeszkábált célodra (elég az "A4"-s méret) rajzolj a közepére
egymástól 3 cm távolságra két függőleges vonalat! A gyakorlás
célja, hogy függőleges az adott síkban a két vonal közé tudj
lőni.
Ha ez meg volt, akkor fordítsd el a lapot
vízszintesen! Most a horizontálisan adott síkban gyakorolj!
Ha már ez is megy, fokozatosan növeld a
távolságot! Bizonyára rájöttél, hogy a vízszintes és a
függőleges vonalak lassan beálltak célkereszté, már mint nem a
szemedben, hanem ez volt a gyakorlás célja: A térérzék és a
perifériás látás javítása, a magabiztos célzás és lövés
elsajátítása.
Ne hidd, hogy ezt egy-két nap alatt
megtanulhatod! Legyél türelmes! Valószínűleg egypárszor
"megbüntet" majd az íj az alkarodon, lesz, hogy már fájnak az
újbegyeid, lehet, hogy izomlázad lesz, sőt az is meg fog
történni, hogy már nagyon unod az egészet...
Ilyenkor tegyél fel mégiscsak egy körös céllapot,
vagy más fajta alakú célt. Ez lehet háromszög, vagy négyzet
alakú. Minden egyes lövésnél távolodj, közeledj a céltól.
Próbálj meg különböző szögből, valamint árnyékban lévő és
fényben lévő célra lőni.
Rá fogsz döbbenni, hogy bármennyire untad a
függőleges és vízszintes vonalakat, néha vissza kell térni az
alapokhoz... Arra is rá fogsz jönni, hogy az árnyék-fény
céloknál valahogy cserben hagytak az érzékeid. A fényben lévőt
az élesebb kontrasztok miatt közelebbinek, az árnyékban lévőket
távolabbinak becsülted. Hát ezért kell sokat gyakorolni...
Egy dolgot ne tegyél! Vagyis hát többet, de az
egy másik fejezet. Most arra akarok kilyukadni, hogy azért, mert
távolabbra, vagy közelebbi célra lősz, nem kell erősebben vagy
gyengébben kihúznod az íjat! Sőt!!!
Ügyelj arra, hogy mindig azonos erővel és azonos
húzáshosszon használd az íjat! Az a szabályos, ha az íj
megfeszítésekor a feszítő kezed mutatóujjával érinted a szád
sarkát (szájszegletet). Persze amennyiben az íjad és az izomerőd
engedi. húzhatod a füledig is, a lényeg, hogy mindig ugyanaddig
húzzad.
Meddig kell a
fenti gyakorlatokat végezni?
Egy önmagát
valamire tartó íjásznak a cél távolságához képest egy
századnyi átmérőjű célt magabiztosan el kell találnia...
Ez egész pontosan azt jelenti, hogy pl. 8
méterről egy 8cm átmérőjű, 15 méterről egy 15cm, 30m-ről egy
30cm-es, 50m-ről egy 50cm átmérőjű körbe magabiztosan bele illik
találni.
Van mit gyakorolni...
Vissza |