Taekwondoról röviden
A taekvondo három kifejezésből áll: a "tae" rúgást, a lábtechnikák összességét jelenti, a "kwon" az ököl, illetve a kéztechnikák összefoglaló neve, a "do" jelentése út, művészet. A tekvondo szabadon fordítva: a lábbal és kézzel küzdés művészete. Ez az elnevezés, egyrészt hasonlít az egyik ősi stílus, a tae kyon nevéhez, így egyrészt folytonosságot jelez a régi és az új között, másrészt, pedig híven fejezi ki a sportág jellemzőit. A taekvondo azonban nem csak egyszerűen ütés és rúgás, nemcsak önvédelmi rendszer vagy küzdősport, hanem életút, életforma, mely célja, hogy a taekvondo gyakorlása révén harmonikusan fejlődjék a szellem, a lélek és a test.
A taekvondo tevékenységi köre alapvetően a védekezésre épül, ugyanis a taekvondo az ellenfél támadásainak elhárítása céljából fejlődött ki. Emellett fontos előnye volt, hogy gyakorlása révén a korabeli emberek könnyebben őrizhették meg egészségüket, fittségüket. A taekvondo segítségével, jó szellemi és fizikai kondíciót, egészséges és kiegyensúlyozott életritmust alakíthattak ki. Így válhatott a taekvondo, illetve annak ősei, a fizikai képzés az egészségmegőrzés hatékony eszközévé.
Óriási előnye, hogy nem akar mindenáron "csak" élsportolókat képezni, hanem minden korosztály, minden alkatú és képességű ember számára lehetőséget biztosít az egészséges szellemi, lelki és fizikai képességek kialakulására, fejlesztésére. Mindez erős morális hátteret biztosít, és ezzel a taekvondo a társadalom számára értékes személyiségfejlesztő, oktató-nevelő munkát végez.