LUGOSI TIBOR - tárogatóművész

A Stowasser tárogató fogástáblázata.

A reform tárogató rövid története. A tárogató közhiedelemmel ellentétben nem régi hangszer. Sokan a kuruc korra teszik kialakulását. A valóság az, hogy 1889-ben nyerte el mai formáját. Schunda Vencel József és Stowasser János szinte egy időben adja be Budapesten a szabadalmi hivatalba az új tárogatók leírását. A felújítási kísérletek az eredeti Rákóczi tárogatóból (töröksíp) indultak ki. A hangszerkészítő mesterek először a hangszer testét hosszabbították meg, és a könnyebb játszhatóság érdekében néhány billentyűt is szereltek a hangszerre. A tárogatók megszólaltatása ekkor még duplanáddal történt, később került szimplanádas klarinétszerű fúvóka a tárogatóra.Ezzel a változtatással a tárogató hangszíne megváltozott. Puhább, lágyabb tónusú lett a hangja. Stowasser a szabadalmi bejelentést hangszerére „javított tárogató” néven 1897. szeptember 15-én adta be, Az eredeti, kuruc kori tárogató rekonstrukciója ürügyén végül is egy új, „hibrid” hangszer jött létre.Az így elkészült hangszer leginkább ma ismert szoprán szaxofonhoz hasonlatos. A XX. század elején Stowasser hangszergyárában kifejlesztenek egy egész tárogató családot. Hangolásuk szerint A, Asz, G, Esz, B; a basszustárogatónál Esz és B; kromatikus hangsora a B1 és a C3 közé esik. Mûködése alatt a Stowasser hangszergyárból került ki a legnagyobb mennyiségű tárogató. Az üzemben 1940-ig folyt a gyártás. Hangszereik ma is nagy számban használatosak. Leghíresebb tárogatósok a cigányzenészek közül akiknek köszönhető,hogy a un. reformkori tárogató  ismert lett és napjainkban egyre népszerűbb az Jäger Vilmos,Oláh Lajos, Burka Sándor és Lugosi Tibor.