2004-2005-ben háromszor volt szerencsém célba érni maratoni versenyen a 42,2 km végén...

Azért írom "szerencsém"-nek, mert ahhoz hogy egy ilyen teljesítmény sikerüljön egy magamfajta "egészségügyi" futónak, három hónapig szigorú terv szerint kell rörténnie mindennek. Nem gondol mindig az ember a váratlan akadályozó vagy a tervet meghiusító eseményekre.

Melyek lehetnek ezek?
- Véletlen, (nem hibás edzésből eredő) sérülések, amik nem is csak lábsérülések lehetnek.
- Hirtelen akadályoztatás a felkészülési időben... munka, család, lottónyeremény stb...
- Valamilyen lelki, érzelmi, gátoltság, kishitűség, vállsághelyzet a felkészülés közben.
- Bármilyen betegség.
- A verseny napján, vagy közelében valamilyen fatális esemény: jármű bedöglik, felszerelés elvesztése, egy hivatalos vagy a részvétellel kapcsolatos irat, dokumentum hiánya stb...

Talán sorbaszedtem a legfontosabbakat, tehát a tőlünk független események meggátolhatják a terveinket és nem is bocsátkozom a "Murphológia" mélyebb bugyraiba.

Mindezek tudatában és átgondolása után beláthatjuk azt, hogy ha egy maratoni futás, vagy bármilyen hosszú felkészülést igénylő erőpróba rajtjánál ott állunk, akkor elértük amit terveztünk!!!

A verseny legyen ÜNNEP, legyen a kitartás, a céltudatosság KORONÁJA és a cél érdekében elvégzett munka JUTALMA!!!

A patetikusra sikeredett szövegem végének elérését kívánom tiszta szívből minden futó és embertársamnak.....

rokalaci
2006. február 16.
Írjatok, rokalaci@hdsnet.hu

Levél egy fiatal sporttársamnak, aki ingadozott edzés és a várható eredemény határmezsgyéjén.

hogyan tovább???

Kedves Barátom!
A maratont csak munkáért adják, elnyerni nem lehet!
Az edzés mennyisége függ az elszántságtól, a kívánt eredmény elérésének vágyától, és az biztonságos megvalósuláshoz szükséges szabályok pontos betartásától. Plusz a nem várt események...
Na mi kéne??? Kispajtás? :-))))
Elmondom a magamét, mondjuk 48 évesen NEM SZABAD minden nap futni, kell a regenerálódásra az idő. Az edzésterveket, alapsporttal is rendelkező fiatalokra írják, a jó eredmény reményében. Ettől eltérő, "lazább" tervet is lehet követni.
Mindenki olyat fut amilyen munkát végzett. Mellesleg nekem az a véleményem, hogy a hosszútávfutáshoz egy bizonyos kor is kell...kinek mennyi.... Sok minden FEJBEN dől el. Sajnos több fiatalt láttam már maratonok közben fekve az úton ápolás közben, mert rosszul osztották be az erejüket, energiájukat. MIÉRT??? Valószínű nem futottak elég sokszor elég hosszút..
Lényeges azonban az "öröm"! Lehet nehéz nem egyszer, nem kétszer, de ha kéthetente egyszer sem esik jól a futás, akkor legalább egy hetet pihenni kell! ÉS ha nem is hiányzik közben, akkor nem kell folytatni.

Mindenkinek voltak, vannak, lesznek reménytelennek tűnő időszakai...de ez is az edzés része...egy maraton pokol és mennyország, élet és halál ... utánozhatatlan lehetősége az EMBER próbájának!

Kedvenc elköszönésem: "legyetek futók, ha tudtok"

2007. február 22.

Egy maraton nem sétagalopp, ezt már tudod... DE ha sétagaloppként állunk neki /persze felkészüléssel/ akkor olyan élmény amit CSAK egy maratoni futás adhat. Ez olyan, hogy először belülről forr!!!! aztán forrón csipked, utána jólesik a melegsége... később örülsz hogy bemelegedve a tempód bíztató... mikor már langyos, akkor tudod, hogy ha elkapkodtad, VÉGE.... de ha elérsz a hideg és a fagyos érzésig is, akkor megfutottad újra /és újra/ azt a távot ami vízválaszó, futó és nem futó ember között. Ami mindig csodálatot kelt abban aki még nem futott ennyit egyszerre, de vágyik rá....
Én úgy néztem a maratoni befutókat ahogy a nejlont adják rájuk /2003/ hogy tényleg belekönnyeztem... 84 ben az én hátamon is volt nejlon, és a lábambam 42 kili ÉS a szívemben az a felszabadult semmihez nem hasonló érzés ami /mások kérdéseire válaszul/ NEM büszkeség és nem valami magasabb polcra kerülés, HANEM egy mély és tiszta nyugodt érzés, amit gondolom minden hasonló teljesítményt elérő érez, aki ezért az életéből erre sokat áldoz.... azt is csak kedvtelésből......

2009. szeptember 25.