Maraton sérülés után...
A három legnehezebb edzéshét maradt ki, két verseny félmaraton és a három leghosszab hétvégi. Térdfájás hullámzó erősséggel, de nem lehetett terhelni... Így 150 kilivel kevesebb, gyakolarilag a lényeg maradt ki a maratoni felkészülésemből... Hétközben egy-kettőt futottam, lassan nehezen, és fájdalomcsillapítóval körbeértem a velencei tó körül.  A maraton előtt két héttel kezdett javulni a lábam és mindjárt tervezgetni kezdtem... " lassításban jó leszek" de nem volt gyorsítás és nyújtás :-) A szokásos tempóm maratonon 5p40s ... ez most nem szabad futni, bár az elején biztos bírnám. Attól tartottam, hogy a hosszú futások hiányában, és a hosszabbra tervezett maraton alatt elsavasodok és görcsölni fog a lábam, HA rosszabb nem jön :-).
Többször átgondoltam a távot, a futást ... emlékeztem arra is, hogy féltávnál szokott egy kisebb holtpont lenni, de ha lassabban megyek akkor esetleg már akkor görcsölni kezdhet... Vívódás... Vívódás..
Vivike!!! a kisebbik /felnőtt/ lányomat megkértem, hogy 35 kili környékén egy vizes törlővel és valami hűsítő sportkrémmel várjon. Két energiaitalt adtam le 20 és 36 hoz közéjük 28 kilihez egy saját keverésű "bombát". A verseny előtt pár nappal már nem fájt a térdem, de mitől is fájt volna :-) Tudtam aludni és jól reggeliztem... Megint meleg időre számíthattunk, ezért mégis betettem fejre való pelenkát és fájdalomcsillapítót is. KÉSZ VAGYOK! /eléggé alaposnak ítéltem az előkészületeket/ A verseny helyszíne, ahová Karesszal mentünk, nyüzsgő mint mindig.. a 8. Budapesti maratonom lesz és a 20. összesen. Találkoztunk sokan egy-egy szóra, álltunk a megbeszélt helyen és készültünk kenegetéssel, banánnal egyebekkel... mivel a társaság többsége közel egy órával kevesebbet fut majd, nem beszéltünk meg befutó utáni találkozót illetve csak egy célhelyet a PECSA kerthelységét. Az elsőmaratonos Szabó Andrást "szivatta" két bohócdoktor, amin jót mulattunk.
Közeledik a rajt, Kereszetessy Laci és több rikábban látott futóval találkozunk, Tmcica fekete macskának öltözött, Mira indiánnak, Lydérc csak önmagát adta :-) Kocza Pisti most is végigvitte a kockáját és láttunk dongókat  egyebeket.
A rajt után 5 perccel jutottunk át a rajtkapun és Andrással együtt mentünk az Andrássy úton. 6-os tempóban. Kata, aki szintén elsőmaratonos, bölcsen a 4:30-as bolyban maradt... Még nem volt meleg az árnyas utcákon... az első 13 kilit a pesti oldalon töltöttük, és a második frissítőtől ittam egy kis ISÓt és két falat banánt. Jól ment, és egy kicsit haton belül is... kellemes volt a tempó. Egy vizes frissítőnél feltettem a fejemre a nedves pelust, ez jó volt végig.
Jött a legalább 27 kilis rakpartos szakasz... na itt lesz meleg... 16 körül előztem Bozótot, aki egyben volt menyasszony és vőlegény /biztos nem fázott/  Nézegettem az eddigi szembefutássoknál ki hol van DE Kolozsi Erzsit /elsőmar/ 18 körül előztem és bíztattam, hogy jó lesz!
Jó is volt nekem is még mindig... Gondolkodtam azon a tervemen, hogy 20 körül csináljak egy erősebb kilit a vérkeringés fokozására, de a most kellemes tempó és a hibátlan közérzet nem serkentett erre. 20 hoz tettem egy energiaitalt ami FORRÓ volt a kopasz asztalon!!! Erre kéne a futásszervezőknek valamit kitalálni, hogy, az egyéni frissítők egy akkumulátoros hűtőládában, vagy legalább árnyékolva legyenek. Megittam komótosan /nem volt jó/ ezzel együtt a félmaratonom 2:06 lett...
rendben voltam és még mindig 6 ossal előre... előrevárva valami lábfájást, preventíven, egy kis fájdalomcsillapítót vettem be 24 nél vízzel ... banán ISO fejre víz... minden oK, az erős NAP szemben csak kicsit zavar. A lágymányosi híd előtt a Duna felé volt egy frissítő 26 körül, nem frissítettem, mert 28 nál várt a rám saját italom, és innen több mint két kilin a híd után volt szembefutás, ez is jó volt sok ismerősnek integetni. Már vártam a saját készítésű italomat, mert kicsit szomjas voltam. Ez most "csak" nagyon meleg volt és bizony tömény!!! vizet nem ittam a mennyisége /3dl/miatt, de a csomag szőlőcukor, Magnézium és só cukor ... energiája NEM frissített!!!!
hanem majdnem leütött! Talán VIZET kellet volna hozzá, úgy hogy csak a felét meginni.... Eddig nem tapasztalt dolgot éreztem: a gyomromban egy kő, nagyon megnehezült a mozgás és szédültem a pulzusom a következő frissítőig 160 ról 175-re jutott, úgy hogy kicsit lassultam.
Komoly bajban éreztem magam, és csak a következő vzre gondoltam...
Lassan ittam vizet talán banánt ettem, de ez már csak életmentő volt, a teljesítőképesség csökkent. Szerencsére séta és lassú futásokra csökkent a pulzusom de nem voltam képes összeszedni magam... CSAK a lábam NEM fájt, amire készültem és számítottam. Nemfájós lábbal szédelegni a rakparton 32 kli után nem semmi :-) valahogy levegőt sem kaptam eleget, mintha liftben lennék. Valahol itt előzött Kata, aki szépen tartotta a 6 körüli tempót, és elment Rikker Marcsi is. A gondolatot, miszerint őket azért vissza kéne előzni, hamar elvetettem... Hiúságból csak nagyobbat lehet bukni!!!! 35-nél érkeztem Vivi lányomhoz aki vizes törlővel és hűsítő krémmel várt. Megálltam megtörölgette és bekente a lábaimat...amikkel különben nem volt gond, de megállni ismét jól esett. Kicsit azért frissebben folytattam DE jött a 36 körüli frissítő ahol a rajtszámommal és nevemmel ellátott dobozos energiaital "figyelt". Rápillantottam és azt mondtam magamban "NA NE ebből elég" és vizet ittam... Még jó hogy nem hozták utánam :-) sokat sétáltam bele, de a rosszullétem lassan enyhült. Most azon gondolkodtam, mogy fekészülés nélkül haladok egy maraton célja felé és mindjárt csak egy szigetkör van hátra... ez nagyon megnyugtatott de erősebb nem lettem séta/kocogás üzemmódban haladtam a nyugati felüljárón nem kiabálta Saci, hogy "Ez még négyórás tempó" és inkább felvonulásra hasonlított az a népes mezőny aminek most én is tagja voltam ... Végül is szép ez a dolog így is, a futók a maguk felkészülésének és tapasztalatának megfelelően elérik a kitűzött célt.
Aki bosszankodik, szenved valamitől azt is általában magának köszönheti.... a mezőny bármelyik részén van is... A Ferdinánd hídtól még egy párszor belesétáltam és az is bántott egy kicsit hogy a négyharmincas iramfutók megelőztek kicsit.... DE most kezdjek el vitézkedni??? Most olyan 1 kilre a céltól találkoztunk Németh Anitával... vele már csak tartom a tempót gondoltam... mert a NIKEn is együtt értünk be egymás kezét a magasba emelve, /ott még a lábsérülésem miatt nem ment jobban/ és most is így sikerült!!! és 4:29:20 nettóra...
Kocsis Árpi jobban mosolygott Anitára mint rám....
Megjegyzés: A NIKEs befutónkról és a SPARos befutónkról sincs befutókép Anitával.... Cest la vie!

Zozó 3. maratonja 1 év után újra Budapesten.

Próbáltam lelkiismeretesebben készülni erre a maratonra, mint a tavalyi és tavaszira egyaránt. Ennek megfelelően Júniusban, júliusban 200 km felett, míg augusztusban 300 km felett futottam. Eljött a szeptember és a félmaraton, ahol idei csúcsot futottam + el is csúsztam egy frissítő állomáson. Ezért a szeptemberem ugyanolyan lett mint a tavalyi.

Célok, ezt követően. 1. Érjek be. 2. legyen PB (4:15:57). 3. 4:12-n belül. 4. 3-sal kezdődjön. Egy bő héttel a maraton előtt 100%-s állapotban voltam újra. Így még futottam egy PB félmaratont Esztergomba, amit nem így terveztem el. De jól esett.
Emiatt is és a gondolat erőssége miatt is már csak a 4. azaz álom céllal tervezgettem. Ennek megfelelően változtattam a zenémen, és készültem lelkiekben és fejben a versenyre. Úgy terveztem, hogy 30 felett kicsit megnyomom, mielőtt megjelenik a fal. De előtte felveszem a védőszerelést és neki megyek. :) Ez volt a terv.
Ezekben a napokban kicsit játszadoztam az egommal, hogy kicsit veszítsen az erejéből...

Szombat este korán ágyba dobtam magamat, de fél 1kor már fel is ébredtem, kicsit nehezen tudtam visszaaludni, de néha-néha sikerült egy kis időre. Majd 7 óra. Gyors intézkedések a mellékhelységben, utána tészta melegítése és megevése. Lefürdés és szépen felöltözni, majd indulás. 9-re kiértem, első hely a Toi-Toi szekció volt, majd bemelegítés Rékával és Norbival. Hát megizzadtam, mit ne mondjak. Ekkor azért elgondolkoztam, hogyan fogom lefutni ezután a maratont. De 1 gyors újabb könnyítés után irány a rajtvonal, ahol a többiek már várnak. Beálltunk a megbeszélt zónába. (D zóna 4:30? eleje). Elindultunk, az első kilométert 5:10-be tettük meg. Nagyon belehúztunk. Kicsit meg is ijedtem. Ezt követően "halkan" megjegyeztem a többieknek, az hagyján, hogy mi előre álltunk. DE emberek, a többi futó vagy azon a tempón van mint mi, vagy lassabbak... ??

Első frissítő állomásnál egy kis víz, majd futás tovább. Nem éreztem semmi különöset, annyit tudtam, hogy jó tempóban haladunk, bár a futótárs mondta, hogy kicsit gyorsak vagyunk. De folytattuk a futást. A meleg időt nem éreztem. 10 kilinél benyomtam magamba az első gélt, mert tudtam, hogy kelleni fog a későbbiekben. Jó döntés volt erőt adott és tudtam folytatni a futást továbbra is. Kellemesen haladtunk előre. A rakparton aztán láttuk elfutni az élmezőnyt. Majd végül a jobbakat, a jókat, a lelkesebbeket, végül mi is megfordultunk. Ekkor kézhez kaptam az újabb gélt, és egy ajándék vizet, ami a későbbiekben nagyon jól jött. Félmaratoni időnk 1:58 körüli lett. Kb ilyet is terveztem. Ekkora már melegem volt, néha úgy is tűnt, hogy a pulzusom talán kicsit magasabb, mint kellene lennie. :) Ami nagyon jól esett az a lágy szellő, ami néha megcsapott. Hálát is adtam minden egyes szélfújásnak!!! Nagyon kellett! Itt éreztem először, hogy meg lesz a 4 óra. 24 kilis frissítőnél folytattam a futás, mint magányos oroszlán. Kicsit rágyorsítottam egy picit. Sarolta mondta, hogy árnyékban fussunk, megfogadtam a tanácsát. Majd fel a Lágymányosi hídnál, egy kis hosszú egyenes és fordulás.

A társ legalább fél perccel volt már mögöttem. Tartottam magamat a tempómhoz, viszont addigra már elég közel került hozzám a 4 órás csapat. Futás a Szabadság hídig, majd jobbra el, és le újra a rakpartra. Ekkor már futásra készen álltam, vártam a zenét.

Megjött a zene, mellé a motivációs videóm szövege ("nem fáj, nem fáj, nem adod fel, menni fog"), és elkezdtem egy gyorsabb tempóban közlekedni. Kocsis Árpád említette, hogy aki rendes tempót válasz és nem futja el az elejét, az a pesti alsórakparton 3-400 embert le fog előzni. Nagyszerű érzés volt elmenni a futók mellett. Engem csak váltósok hagytak le. A zene csak szólt... És folyamatosan mondtam magamnak, hogy menni fog! MENNI FOG! Talán ezért sem találkoztam a fallal.
Egyszer megfájdult a térdem, ekkor már nem működött a korábbi technika sem. DE találkoztam Orsikával, váltottunk pár szót, és mentem tovább. Így utólag rá kellett ébredjek el is felejtettem a fájdalmat. Mentem tovább. Alkotmány utcában lehagytam egy újabb 20 embert. Felkocogtam a felüljárón, majd vettem egy nagy levegőt és futottam a frissítő pontig, ahol ittam egy vizet, kólát, és magamhoz vettem egy zacsi vizet is. Ekkor megszólalt az utolsó gong szó. Nem lett volna ezzel gond, ha elhagytam volna a 40-es táblát, de még előtte voltam. Ezért el kellett kezdenem futni. Ekkor már éreztem a meleget, de tudtam, hogy mindjárt célba érek. Hát nem egészen kicsit távolabb van a Dózsa György út is mint gondoltam. Rákanyarodtam ekkor már szinte végig a számba volt a zacsi víz. Kellett valahonnan az erő. Frissítést itt már nem végeztem. Ekkor egy másik szöveget hallgattam a zene mellett, hogy nincs: "nem tudom", "úgyse sikerül", "lehetetlen". Erőt adott és futottam, mert egy picit úgy éreztem, hogy nem lesz meg a 4 óra. A Hősök terénél haver mondta pakoljak rá. Megfogadtam. Ekkor már hallottam a befutó zenémet. Rákapcsoltam még jobban. Bár ekkor éreztem már, hogy a vége előtt beérek. Egy félkör, egy hosszú egyenes ott a 42-es tábla, jobbra, majd balra. Először csak az órát néztem (3:55:xx) és szépen lassan befutottam.

A célba szinte beugrottam, nagyon boldog voltam, mert sikerült az álmomat megvalósítani. KÖSZÖNÖM!!! Összesítve: Nagyon jó kis futás volt és nagyon sajnálom, hogy vége lett. De nem baj jöhet a következő verseny, cél, felkészülési időszak, és marathon, Valahol Európában. A futással és a teljesítményemmel elégedett voltam. A szurkolók is nagyszerűek voltak. Azért remélem jövő szeptemberben tudok még 1-2 hét normális felkészülést végezni és akkor merészebb álmaim is lehetnek. Persze ettől függetlenül is van már újabb nagyobb álom. Legyen az első két számjegy azonos. Pl: 3-as. :)

Fontos megemlítenem, nagyon fontos, hogy az ember felkészült legyen testileg és fejben is nagyon. Már a verseny előtt is írtam, hogy mentálisan nagyon felkészültem az eseményre/meg úgy általában véve sokkal erősebb vagyok, mint tavaly ilyenkor... Hiszen tanuljon, dolgozzon, végezzen bármilyen hobbit az ember, szellemileg is kell a fejlődés, és akkor lesz az eredmény katartikus. IGEN!
--
Z o z ó

Kolozsi Zoltánné /Erzsi/
Hatvan évesen lefutottam életem első maratonját. (MEGCSINÁLTAM) 2010-ben háromfős váltóban futottam le a távot. A verseny hangulata magával ragadott, irigy voltam minden maratonistára. Ekkor határoztam el, hogy kevés futó múlttal is, de 2011-ben lefutom a 42 kilométert. Ez lesz az én szülinapi ajándékom. Nagyon akartam. A BSI összes futóeseményére beneveztem, gyűjtöttem a kilométereket. Mindent elolvastam a futásról és infókat szereztem. Monspart Sarolta edzéstervei alapján készültem. Kb. 1000 kilométer van a lábamban. A futó társaktól is sok segítséget kaptam, Róka Laci elmondta, mit egyek, mit igyak verseny előtt és alatt. Mindenki jó fej volt. Nagy izgalommal készültem a megmérettetésre. Már aludni sem tudtam, rémálmaim voltak az utolsó napokban. Végre eljőtt a nagy nap, remegő lábakkal indultam el otthonról. Jó kedv vidámság fogadott a téren, és ez egy kicsit oldotta a feszültséget. Sok-sok futó egymásért mindenki jókedvű, szeretettel adják, veszik a tanácsokat, hihetetlen a hangulat egy futóversenyen!! Ezt csak az ismeri, aki ezt átélte. Tíz órakor elrajtolt végre a várva várt első maratoni futásom. A mellettem elhaladó futók biztatása és elismerése, mint első maratonistának sok erőt adott. A lendület majdnem magukkal vitt, de tudtam, hogy lassan kell az első kilométereket futnom. Semmi mást nem érzek és látok, csak azt, hogy

FUTOM AZ ELSŐ MARATONOM!! Már a záró busz sem érdekel. Futom a magam tempóját és egyre jobban élvezem a futást. Hihetetlen, de már a tizes táblánál járunk!? A nagyoktól tanulva minden frissítő állomást használok. Visz a lábam és futok tovább. Integetek a szurkolóknak. Hihetetlen, hogy milyen hamar eljött a huszonegyedik kilométer. Jókedvűen futok tovább, és nem fáradtam el, mint a félmaratonnál. És várom a harmincast, mert azt mondták, ott jön a holtpont. Már harminc kettő, de hol a holtpont? Futok tovább, mert visz a lábam. Harmincöt kilométernél érzem, hogy kezd görcsöt kapni a lábam. Egy kicsit megrémültem, de eszembe jutott, hogy magnézium, meg is ittam, és pár perc múlva már jobb lett. Már ekkor tudtam, hogy sikerülni fog, és vidáman futottam a cél felé. Lassan jött a fránya Nyugati-felüljáró. Tudtam, hogy itt nem szabad megállni. Minden erőmet összeszedtem és sikerült. Lefelé, már szinte repültem. Az utolsó három kilométert nagyon boldogan futottam, és már ekkor tudtam, hogy nem ez lesz az egyetlen maratonom, hiszen jóval szintidőn belül 4 óra 50 perccel teljesítettem a távot. A cél előtt mindenki integetett, tapsolt és nem sokára megpillantottam Kocsis Árpit a célban és boldogság fogott el, hogy tényleg tőle vehettem át életem első maratoni érméjét, hiszen megígérte. A maratoni élményemet köszönöm a BSI összes dolgozójának, hogy fáradságos munkájukkal, kedvességükkel segítették, hogy elérjem célomat.

Köszönöm mindenkinek
Kolozsi Zoltánné Erzsi

Gemolaci
Úgy gondoltam, a sok lefutott km megteszi majd a hatását. Nem rápihenve, de jó eredményre számítottam a Nikén, mivel tavaly is maratoni felkészülés alatt futottam ott PB-t. Idén 3x is megközelítettem azt az eredményt, de a mostani Nike nagyon nem ment. Különösebb gondom nem volt, a meleg sem zavart. A következő héten másodszor is 80km fölé mentem, de nem nyugodtam meg. Úgy tűnt, a külföldi kiküldetésem pont a maratonra fog esni, így elindultam a szigeti 30-ason. 5,3km-rel számolt szigetköröket (6x) nézve 4:39-es tempóban egyenletesen futottam le (4:40-es volt a terv). Így máris jobban éreztem magam, és megkezdtem a lassítást a célversenyig.
A félelmem beigazolódott, pont a maraton hetében kellett kiutaznom. Szerencsére, bár egy hosszú út során, de pénteken este már otthon voltam. 1-2kg felesleg, meg némi fáradtság maradt rajtam az útból. Este egy jó alvás, majd szombat reggel kimentem átmozgatni. A szénhidrát feltöltéssel nem kellett foglalkoznom, korábban már megtörtént:) Az új cipőmben terveztem indulni, bár csak pár alkalommal volt rajtam.
Meleget mondtak, és nem is sikerült tökéletesen a ráhangolódás, de maradtam a 4:35-ös tempójú tervnél. Étkezésileg, folyadékilag fel voltam töltve, korábbi hibáimból okulva 3x is elmentem még előtte lecsapolni a felesleget. Kis átmozgatás-melegítés, majd beálltam a megfelelő rajthelyre.
Nagyon könnyedén fogytak a km-ek, és mivel részidős stopperem nem volt, 5km-enként ellenőriztem a tempót. Tökéletesen tartottam az eltervezett iramot, 15-ig még pár másodperccel fölötte, de 20-nál már picivel alatta voltam a tervezett időnek. Ekkor már kezdtem érezni, hogy versenyen futok, de még mindig jól ment. 25-nél már jó fél perccel kicsúsztam az időtervből, de inkább tartottam az egyenletesnek tűnő tempót. 25,5km-nél meglepetés, családom jött ki szurkolni. Kezdtem egyre jobban érezni, hogy kemény lehet a vége, de nyomtam tovább rendületlenül.

29km-nél ismét találkoztam a családdal, bemondtam, meglehet a 3:15 a végére. 30 körül már nem így gondoltam, további lemaradást hoztam össze. Két dologra gondoltam, vagy tolom újra erős tempóban, vagy lazára veszem, és élvezem a futást. Az előbbiben nagy kockázat volt, lehet, hogy 35-38km-ig még ment volna keményen, de erősen falnak rohantam volna, úgy véltem.Így hát kicsit visszavettem, és sokszor azon vettem észre magam, hogy vigyorgok:) Az órát már nem is nagyon néztem, legalábbis nem számolgattam a tempót. Hősok terénél ismét családi üdvrivalgás, majd befutottam a célba. A végét sem nyomtam meg, az a pár másodperc nem számít már. Az egész verseny alatt folyamatosan előzgettem, még lassuló tempónál is, így teljesen elégedett voltam magammal. Az időm se lett azért rossz, 3:18:50. 4,5 perccel lett rosszabb a második fele az elsőnél, még az élmezőnynél is voltak ekkora különbségek. A befutás után semmi problémám nem volt, izmaim rendben, a nap nem kapott meg, nem is voltam hullafáradt. Nem is éheztem, pedig egy falatot sem nyomtam futás közben, de szomjilag a befutócsomagban talált sör sokat segített, mégha limonédé is volt:)
Talán ha 4:40-ben kezdek, végigment volna az a tempó, de nincsenek HA-k. Legközelebb a felkészülésen kívül megpróbálom belekalkulálni az egyéb körülményeket is, mint időjárás, pihentség, túl jól sikerült kajafeltöltés, stb. és annak megfelelő tempót komponálok. Különben 30km körül mindig megtörik a korábbi sebességem. Másnap jött elő némi lábfejfájás, pár napig éreztem. Biztos az új cipő miatt volt, de nem tudtam eldönteni, hogy megnyomta-e mert szorosra fűztem, vagy rossz technikával használtam. Mindkettő igaz lehet, néha felfigyeltem futás közben is, hogy trappolok. Ez már igazi versenycipő, nagyobb sebességre, más földre érkezési stílusra tervezték. Szóval jövőre jöhetnek az igazán durva tempójú versenyek. (3órás maraton???:))))
Gemolaci

Sisi
2. maratonom.

Sajnos a maratonokkal nincs szerencsém. A politika ……. keze mindig beteszi a lábát. Az elsőnél 2006-ban a 4 órán belüli időmet vették el. Nemzetünk hős fiai akkor gyakorlatoztak a Kossuth téren és a TV székháznál. Az idei maratonra pedig az álszent politika eljutott odáig, hogy már a magánéletembe is folyamatosan és jelentős mértékben beavatkozik. De inkább pozitív dolgokról beszélek. Örülök, hogy egyáltalán futhattam /és pl. nem kellett focistává válnom./

Nagy terveim voltak erre a futásra. "Sisi világszámra készül"-t. Megvalósítása elmaradt, így csupán 1-el növeltem a célba érők számát.

A felkészülés.
4 hónapig össz. 31 km futás, majd 11; 9; és 7 nappal a verseny előtt 21-21 és 27 km. Biztató, hogy mindhárom alkalommal minimálisan gyorsabb voltam a majdani záróbusz idejétől, + fixivel közlekedek, ez valamennyi alapot ad a futáshoz.
A versenyre is a fixivel érkezek, így nincs gond a parkolással és bemelegítéssel. Óvatosan kezdek, 10 km-nél mégis 5 perc az előnyöm a záróbusszal szemben. Budai rakparton kedves ismerős csajszi szegődik mellém, jó tempót diktál, a féltávhoz így 2:31:18-ra érek. A lágymányosi hídnál találkozom a záróbusszal, szerencsére még szemből jön. Itt már tudom, be fogok férni a szintidőbe. A combom kezd kidörzsölődni, ezért 32 km-nél irány a toi-toi. Sav le, alvázzsírzás, ugrott másfél perc. Ez lenne a kisebb baj, de alig tudok elindulni. Csak több száz méter múlva érem el az utazósebességet. Itt végképp eldőlt, a frissítőpontokon kívül nem fogok gyalogolni. Ezt a nyugatinál a felüljárón is betartom. A Ferdinánd hídi frissítő után "innen már akkor is beérek, ha megborulnék" jeligére gyorsítani próbálok.

Előjön az 5 évvel ezelőtti szitu. Akárhogy erőltetem a tempó marad, és csak a nyomás nő a fejemben. Ha a sarkamnál lenne a záróbusz, akkor sem tudnék gyorsabban futni, max. a fejem robbanna szét. Annyira nem sürgős, hogy egy hirtelen iramváltással becsapjam a szervezetem, ezért szép nyugiban bekocogok a célba. 5:15:34 lett a vége. A vártnál jobb idővel és könnyebben.

Amit elrontottam: nem fenyegetett a záróbusz, ezért futóbolondos mezben kellett volna indulni. (Nickneves mezben szégyelltem volna ücsörögni a buszban.) Az időtervem a pudingon történt futásaimhoz viszonyítottam, aszfalton ez gyorsabb tempó.

A futókat nézegetve számomra furcsa dolgokat láttam. Volt aki "több napi hidegélelemmel", más meg 2 l-es ivótartállyal vágott neki a távnak. Nem akármekkora kihívás lehetett úgy teljesíteni.
5 éve én is derékövvel indultam, most a nadrág /hátsó/ zsebét pakoltam meg.

Lakás és bringalakatkulcs : 54 gr.
8 szem szőlőcukor : 25 gr.
5 ml ivóvíz : 11 gr.
2 db normolyt por : 14 gr. egyiket otthagytam egy fekvő embernél,
2000 ft : 4 gr.
Nívea krém : 11 gr. használtam,
? cm leukoplaszt : 3 gr.
Jaat féle sókeverék (5gr.) : 12 gr. 20 és 30 kilinél megettem,
Összesen: : 134 gr. azaz kevesebb mint 1,5 dl víz súlya.

5 év múlva újból szeretnék maratont futni. Ha az illúzió/m/ megvalósulna, miszerint : "Nem erős, nagy, vagy Magyar, stb., hanem BOLDOG országban szeretnék élni", akár hamarabb is. Akkor a "világszám" ill. a 4 órán belüli idő sem lenne számomra elérhetetlen.