"Az utolsó előtti előtti KÖR viszonylag nyugodtan telt
s arról, hogy mi lesz majd három KÖR múlva senki,
de senki sem énekelt" - Fonográf után szabadon...

Nyár, sőt tavasz óta gyúrunk erre... Karesz Gemolaci és időnként még egy két embert meggyőztünk, miközben én mindig valami kíbúvón gondolkodtam. De volt egy nyári készületlen maratonon túli távom a Szufla 50 /7 köre/ és egy hosszab sérülés elrontotta az őszi futószezonomat, ami a SPAR maratonon múlt el. A Nato futás után eszembe jutott ez a jó verseny és komoly felkészülésbe kezdtem amiben egyszer volt egy hétköznapi esti 31 kilis futás is. Komolyan gondoltam, hogy a az 50-en belüli maratoni részidőm jobb lesz mint a Sparon futott 4:30 és az egész is lehetne jobb, mint a két éve futott első. Ez célt és motivációt adott ami ehhez a távhoz kell is :-) Tehát készültünk, terveztünk Ringsider /Peti/, Karesz, Gemolaci és én. Mivel nyáron egy karika kolbász "frissítő hatása" miatt futottam tovább a tervezettnél, ÉÉN kolbászkarikákat terveztem extra frissítőként... Peti sótablettát hozott csokit is ettünk előtte egy bőséges reggeli után. Szóval megérkeztünk a margitszigetre a MAC-hoz, hűvös volt még de napos időnek ígérkezett az a nap, amelyiken kb öt órát szándékoztunk egyfolytában futni... A nevezés nagyon népes volt a több táv és a váltók miatt, de Urbán zsolti barátunk tűnt fel, Karesz katonabarátai és az én korosztályomból Palotai Gábor /váltóban indult/ viszont Faragó Péter teljes távra nevezett. Vele két éve így találkoztunk:
"már azt tervezgettem, hogy az előkészített kisdobozos sört az utolsó körre elviszem és végig ünnepelem a futókört. DE Faragó Péter /kortárs futóbarát/ aki csak drukkolni jött most, beállt mellém az utolsó két körre... Könnyed 6 perces beszélgetős két kör volt és a sör csak azutánra maradt... Aszondja Péter, az órára mutatva a száz méterrel a cél előtt, ezen a percen belül be lehetne érni... Erre én még egy "sprintecskét" futva értem légszomjjal, szédülve a CÉLba,"
Most viszont ellenfelek voltunk, de az elején még kár tervezni. Az ismerős lányok közül voltak egy páran váltóban. Felkészültünk a rajtra, letettük az saját frissítőket a kijelölt aztalra és fényképezkedtünk. Ujj Zoli a versenyigazgató elmondott minden fontosat és elrajtoltunk hirtelen :-) A mezőnnyel persze belekezdtünk 5.10-es tempó körül, de azért hamar visszavettem, de az első 7 kiliben első ember voltam a Zöldgömb váltójában és nem akartam nagy hendikeppel indítani a másodikat, ezért még 39 percen belül váltottunk. Ekkor jött el az első frissítő ideje, amikor egy karika kolbászt, egy darab banánt és egy szem szőlőcukrot kaptam be egyszerre, és rá egy fél pohár ISO ital... Könnyen ettem, nem zavart az ízek különbözősége és gondoltam ezután is így teszek. Volt időm gondolkodni, mert még 8 szigetkör volt hátra, és bár én szeretek a "pudingon" futni, ez akkor is soknak tűnt. Ezek után már nem a körökre gondoltam, hanem a frissítőket számoltam... futóbarátaim már előrébb jártak, de én is előztem /de leginkább versenyen kívülieket hihi/ hallgattam a rádiót egyenlőre könnyen, a tervezett tempóban haladtam. A páros körökben energiaital, kolbász/banán/szőlőcukor - A páratlan körökben ISO/kolbász/banán/szőlőcukor/sótabletta volt a menü. Elégedett voltam a frissítésekkel és a tempóval is. A félmaratoni részidő 2:03:00 volt, ami alig volt gyengébb a fájós lábbal futott NIKE teljes idejénél. Kicsit el is gondolkodtam, hogy talán gyors vagyok és a vége ezért nagyon nehéz lehet majd... de minden erőlködés nélkül laza voltam, bár olyan 25-26 környékén volt egy kis holtpont /egy fájdalomcsillapítóval nyugtáztam/... Valmikor ezután Láttam meg először Kolozsi Erzsit és Zolit, akik kijöttek drukkolni...nagyon jól esett és feldobódtam tőlük.. volt náluk minden, de én a tervezetten felül nem tudtam mi kéne még. Körönként később találkoztunk, drukkoltak pacsiztunk. A harminc kilimnél éppen három órát mutatott az órám... NAGYON JÓ, de már számoltam és fáradtam is, ráadásul pár percre bepánikoltam egy újabb holtpontnál hogy nagyon beleállt a fájás a sarkamba /mióta a térdem meggyógyult a sarkam fáj futás közben :-(/ Már tudtam mi kell Erzsitől, valami folyékony extra magnéziumot kaptam tőle, és fájdalomcsillapító kellett volna még a sarkam miatt. Nem volt nekik, de egy kör múlva szereztek nekem... nagyon rendesek! Akkor már a maratoni táv körül voltam, ami 4óra 21 perc lett... Onnan már csak nagy koncentrációval, de tiszta fejjel futottam tovább, persze már sokkal lassabban mint hatos tempó.. nem baj beérek és az nagyon jó!!! számolgattam, hogy lehetek-e jobb mint két éve, de az máshol volt...Egyszer, talán az utolsó kör előtt Faragó Péter futott egy lánnyal lassan, megelőztem őket... ezzel lehet hogy első vagyok a korosztályomban! DE nagy lendületet már ez sem adott, bár fél körön át még "tempóztam" ám az uts 2-3 km gyalog-kocog-gyalog üzemmódben vártam a végét, már CSAK vége LEGYEN... Lett is! 5:16:20 idővel beértem. Tempóm 6 perc 17 másodperc lett az egész átlagát tekintve, AMI éppen azonos a 2009-es átlegtempóval csak a táv volt hosszabb egy kicsit, ezért ezt jobbnak tekintem mint a régit :-). Egy kis örömködés után még el tudtam futni a frissítőig és vissza, miközben kiderült, hogy 50-59 éves korosztályban 50 kilométeren Országos Bajnok vagyok! hiszen ez a verseny OBnak volt kiírva... Felmásztam az emeletre zuhanyozni, ahol Karesz végzett éppen, és mire én is elkészültem már díjkiosztás is volt... Urbán Zsolti abszolút második, Karesz a "honvéd" kategóriában harmadik és én a magaméban első.... Ezután elbúcsúztunk és a nyári kedvenc büfénkben sör mellett beszéltük át a versenyt... már rég lement a nap.. Karesszal gyorsan buszra szálltunk és Zsolti a párjával ellenkezőleg indult hazafelé... Jó volt a futás, jó volt a siker, ezután a flusztrált szezon után....