Dunavarsány régi kedvenc futóversenyünk és most először 30 kilis távot is "csinált" Herendi Péter a verseny főszervezője. Mivel Péter is gyakran fut a Népligetben, gondoltam, legyen itt is egy kis Népligeti futótalálkozó... és én is elkezdtem szervezni a közeli futókat.. Lettünk nyolcan, és így vonattal indultunk, kényelmesen. Én eredetileg félmaratont terveztem, de olyan esős hűvös reggel volt, hogy futóidőnek volt csak jó:-) A vonaton végül meggyőztek a többiek a 30-as távról.. Nem baj, majd nem sietek, de Csaba és Gemolaci viszont "gyúrtak" rendesen a versenyre és jó helyet akartak maguknak... Léránt Gábor azt mondta "kihívás" Karesz meg korosztályos helyezésben bízott... a vonaton ugrattak is, hogy minden ki van osztva nekem nem jut megint semmi mint Sülysápon :-)
Ja a két lány közül Emese 4 kilin nem akart utolsó lenni, Bea csak kísérte Gábort. András volt még, aki viszont tartotta magát ahhoz, hogy valakinek kell félmaratont is futnia. Érkezés után még egy kicsit hűvös, de legalább nem esik. Az ismerős helyen ismerősöket köszöntöttünk és kezdődött a verseny előtti készülődés... nevezés ruhatár büfé... minden ami kell. Herendi Péter a teendők közepében Lorénával... több táv, több rajt... sok résztvevő. Dunaharasztiból is öten, Katával az élen :-) /Ő is harmincon/ közben kisütött a Nap.. elmentek a 4 kilisek és a harminchoz készülődtünk. Panni Dabasról fájós lábbal a későbbi félmaraton rajtra készült. Loréna legalább háromszor elmondta a hangosbeszélőn az útvonalat és elrajtoltunk... körbenéztem és az ötven fölöttiek között sem éreztem dobogós esélyt, éppen ezért nagyon könnyedén indultam, lassan lemaradva az élmezőnytől. Kétszer kellett nagyvarsányba elfutni, ez volt a plusz 9 kilométer a félmaratoni útvonalhoz képest. Kata került mellém még az elején, és együtt futottunk lazán, kicsit beszélgetve. Kilenc kili felé egy kicsit elléptem és megittam az energia italomat a rajtkapunnál... aztán megint Katával 15 kiliig. meleg lett, már a levetett trikómat vizesen a fejemre tettem... és egy két embert előztünk is már a korábban elfutottak közül. Volt bennem erő, és egy frissítőnél elhagytam Katát, de következőnél utol ért... :-) Másokkal is találkoztunk a szembefutós részeken , de most már a délegyházi körön voltunk. Jó befutóidőt remélve egyenletes friss tempót /5:30/ tartottam és a frissítőknél ISO ital és banán, a fejre víz. Itt mindig a 4-5 kilis "nagy frissítők" között van "csak vizes" is így két kilinként lehet frissülni. Meleg szokott lenni, kell is. Most is meleg volt.... DE 25 km környékén hirtelen beborult. Erre is volt tervem!!! Levettem a vizes trikót a fejemről, és mindjárt jobb lett! 27 kilinél utoljára frissítettem egy pohár ISO-t és békésen, már 6-os tempóhoz közelítve közelítettem a célhoz... még azon gondolkodtam, hogy ha nem vigyázok meg is ázom.. hihi belelassítottam... a célegyenesben messziről drukkoltak... és már legalább harmadszor egy hideg dobozos sör várt a célvonalon.... Pétertől, olyan VIP ajándékként a régi barátságunk jeleként. Örültem a befutóidőnek is, 2ó47p csak két perccel hosszabb az elméleti erős tempómnál...és nem fáradtam el. Vártak a kedves futótársaim és eleredt az esssőőő. Büfé-zuhany-büfé gratula befutóknak, /kinek hogy ment???/ mosolygós arcok... Gábor masszíroztat... Közben hallotam hogy Hajdú Péter/futónagykövet/ és Panni a fájós lábával egy kicsit hosszabat futottak.. Eredményhirdetés, kint ESIK minden papír, lista ázott... mivel két lány indult 30-on, a második nevét Péter tőlem kérdezte meg: KATA volt !!! de aztán ... A mi CSABÁNK és Gemolaci II. és III. abszolót helyezésért vettek át serleget... DE itt jött a szívenütő valóság, a váratlan hiányérzet, a gyerekes kívánalom BE-NEM teljesülése... A HARMINCON nem volt korosztályos díjazás hirdetve... Karesz és én /mert Hajdu Péter hosszabb távval de később jött/... HOPPON maradtunk. Egy hopp neki egy hopp nekem... Na ne dramatizáljak... nem dőltünk össze... inkább az állomáson a Vénbagyollyal beszéltük meg a dolgot. Már pesten kis spontán ünnepséget és emlékfelidézést rendeztünk és aztán feloszlott ez a baráti csapat akikkel nagyon jó volt együtt futni és olyan versenyen részt venni ami a miénk is... A végén még köszönet illeti az alakalmi segítőket akik több mint ötvenen önkéntesként segítettek a nevezéstől az útvonalbiztosításig. Bár páran "átjutottak a szűrőn" :-) és kicsit többet futottak. Elnézést kérek én is az Ő nevükben a kellemetlenségért... és a Dunavarsániakkal együtt jövőre is várunk mindenkit. .