Ezt majdnem elfelejtettem megírni, de nyugi, nem menekültök meg!
Most kicsit messzebbről kezdem, mert mint a szexben itt is van egy előjáték életem második Csúcsfutásához.
Előjáték: (be a szobába, gatya-bugyi le, kezek indulhatnak…)
Kb 2 éve kezdtem futni, hogy miért az mindegy. Akad egy 1941-es évjáratú kollégám, aki évtizedekig keményen nyomta a sportot, nagyjából 60 évesen ért fel a csúcsra a 11:30-as Ironman-nel és 3:30-as maratonnal. Nos ő ebben a csúcsforma évében nyomta le a Kékesen a távot 1:06,25 alatt. És tett egy ígéretet, miszerint sört kapok ha lenyomom őt. Gyakorlatilag már múlt évben kezdtem a felkészülést, idén pedig belecsaptam még jobban és rengeteget hegy/terepfutottam. Mellékes ugyan, de a hegyi futás hozadéka lett hogy síkon is gyorsultam előző évi időmhöz képest. Hátránya hogy elfelejtettem hogyan is kell egyenletes tempót tartani síkon……
Action: (A Lux Videós druszám ilyenkor a rendezői székében pöffeszkedve csak annyit vezényel: - Kúrás!.... és indul a felvétel. Tényleg így megy, láttam!)
A Kékesre korán indultunk Andival, és bejártuk a pályát. Állapota nem változott (mármint az útnak, de Andinak sem), jól futható betonút, mentes még a nagyobb egyenetlenségektől, de azért épül le sebesen. A pálya emelkedése nem jelentős egészen Mátraházáig. Persze van benne pár meredekebb rész, de egyáltalán nem vészes. Rajt előtt alapos bemelegítés Lusztig Tamással majd Balogh Ádámmal, izgatottság, pisilés (majdnem egy kb 1,5 méteres erdei siklóra sikerült, de megóvtam :-), majd furakodás előre a tömegben hogy a rajtvonaltól kb 5 méterre álljak meg. Fontos a jó rajtpozíció, mert nincs chipes időmérés, ergo a mezőny végéről indulva könnyen egy perc hátrányt is össze lehet szedni. A rajt előtt a tömeg felé araszolva még akadt pár ismerős, de ahogy küzdöttem előre magam, úgy elfogytak. Nehéz is lett volna keresgélni ismerősöket, olyan tömeg volt mint a szardíniás dobozban (csak olaj helyett verejtékkel voltak a közök kitöltve). Na szóval rajt és pont. Az elején sokan elfutják, majd Mátraháza utáni meredek részen felülnek a szopórollerre, és ez bizony idén sem volt másként. A mezőny valósággal kirobbant a rajthelyről, az első 300 méteren csak előzgettek le a hipergyorsak, majd az első kanyar után beálltam egy kb 5:10-es tempóra és sorra hagytam le a futókat. A frissítőknél a vizeskaput meg később a locsolóautót kihagytam, mert bár meleg volt de nem az a rekkenő hőség. A napsütés, enyhe szellőcske kombóban a meleg elviselhetőnek tűnt. A mezőny a 3. kilinél már elég jól széthúzott, a frissítőknél nem volt tülekedés a poharakért, pontosabban a mezőny elején nem volt. Mátraházáig tartottam a tempót, majd onnan jött a meredek szakasz. Amúgy idén is testfestéssel nyomtam. Mellemen egy Pacman megeszi a Kékest ábra, a hasamon megy egy Sörért futok ábra/szöveg (apropó, tudod hogy hívják az összerajzolt viziemlőst? Ábráscet!) . Ez utóbbin sokan jót derültek (show az élet sója, kell valami amivel feldobom a hangulatot időnként). Na szóval Mátraháza után a meredeken visszalassultam majdnem 6 perc alá, itt páran lehagytak.  Az idő egészen idáig kitűnő volt, de a felhők sebesen gyülekeztek és a nap is lassan elbújt mögéjük. Az első erdei szakasz után az út kicsit ellaposodik és megint jól futható lesz, majd jön  a végén ismét egy kis kanyargás és a parkoló.
Orgazmus, ellazulás, öltözés satöbbi:  Időmet Mátraházától egészen a parkolóig nem néztem, nem akartam idegesíteni önmagam azzal hogy túl jó vagy éppen überpocsék vagyok. Itt azonban meglestem a részidőmet, és már ekkor sejtettem hogy meglesz a sör. A sípályára befordulva láttam hogy a célvonalnál (ami amúgy nem az volt) 1:05,15-öt mutat a kijelző, és kicsit belehúzva hajráztam egyet. Na persze én is majdnem megálltam volna a képzelt célban, de a hangosban a csóka unalomig ismételte hogy a célhoz még kell futni 12 métert, így azt gyorsan letudtam és 1:05,45 idővel 10 percet javítottam saját tavalyi eredményemen, plusz megvan a sör is! Fent befutócucc és érem átvétele, kőfotó majd usgyi lefelé mert kellemetlen hűvös szél támadt a semmiből. Kihagytam a sípályát, mert onnan fújt, így az autóúton mentem le és igyekeztem erőt önteni a még felfelé igyekvőkbe. Mintha láttam volna Lóránt Gabit egy pillanatra, de Róka Laci és Kolozsi Erzsi tuti megvolt. Keményen nyomták felfelé. A mezőny végét a befutó csomagban kapott Gösser sörösdoboz mutogatásával igyekeztem nógatni, mondván ha sietnek még jut nekik ebből J. Mátraházán a parkolóban átöltözés, majd Sipi, Róka és Karesz fuvarozása le Mátrafüredig. Még egy kis kirándulás belefért, a Galyatető előtti nyeregből pompázatos a panoráma a Mátra északi felére, de rövid élvezkedés után irány haza.
Hát ennyi volt.
Utórengés:  a sört megkaptam, valamikor el kellene pusztítanunk….