Tudás Útja félmaraton 2012 - először futott versenyben félmaratont Zsolt... |
|
| Molnár Zsolt Így élte meg első verseny-félmaratonját: Az első félmaratonom! /rajtszámom 245/ Idén kezdtem el komolyabban futni autodidakta módon edzettem. Tavasszal még gyerekeimmel, majd kora nyáron egyedül több kisebb versenyen (3, 3,5, 6,2, 7) vettem részt. Nagyon megszeretettem a futást. Lassan megérlelődött bennem a gondolat, hogy szeretnék teljesíteni még idén egy nagy kihívást. Éreztem, hogy ehhez már nem elég az önálló készülés. A neten „futkosva” akadtam Róka Laci által irányított Távfutóművek kis csapatára. Sok bátorítást, jó tanácsot kaptam az népligeti együtt futások alkalmával. Már-már úgy tűnt, hogy az idei dédelgetett álmom meghiúsul a félmaraton lefutásával kapcsolatban. De aztán az égiektől talán születésnapi ajándékként mégis csak megkaptam a lehetőséget, hogy megmutassam, hogy mennyit ért a sok készülődés, edzés. A versenyen lakmuszpapírként összehasonlítsam, hol járok, a megkezdet úton. További ajándék volt, hogy az esemény szinte házhoz jött (lakhelyemhez közel került megrendezésre) a Tudás útja félmarcsi melynek nevezési díja is a nagyon kellemesek közé sorolható. Annak ellenére, hogy edzés képen már többször teljesítettem ehhez hasonló a távot mégis ébredtek bennem kétségek, hogy helytelen tempó megválasztása mellett nem érek célba. Vagy ha nagyon beosztom az energiámat nem a magamtól elvárt teljesítményt fogom nyújtani. Több tisztázandó kérdés volt a rajt előtt még bennem, amelyet bátran feltehettem Lacinak és Ő a legjobb tudásával igyekezet azokra választ adni. Igyekeztem többet edzeni, mint korábban az utolsó 2-3 héten magasabb km-eket teljesítettem (40-50km/hét). Az erről vezetett online futónaplót is figyelemmel kísérte Laci és adott hozzá észrevételt. Nagyon erősen motiválva vártam a verseny napját. S az angyalok tényleg velem, velünk voltak, mert novemberi időjárást meghazudtoló gyönyörű napsütéses tavaszi időjárás mosolygott ránk. A rajthoz gyalogosan már ½ órával korábban megérkeztem, ott találkoztam Lacival és a többi Távfutóműves futóval is (Barnabás, Karesz, Sipi…). Üdvözlések, fényképek, néhány szó a versenyről. Majd rajthoz való felállás, jó pofa lufi röptetés az új „fapados” pulzus mérős (távolság és sebesség mérés is) órám indítása. Ennek tesztelése is célom volt a versenyen. Rajt. Az mindig izgalmas felgyülemlett adrenalin és „F1” futók elszabadulása, helyezkedés, pozicionálás gyors ritmusváltások. Sipi gyorsan elhúzott Karesszel futottam azonos ütemben hosszabb ideig. Mester u magasságában családom készített rólam képet és kaptam biztató szavakat az útra. Zenére szeretek futni és adni magam a zene, a futás, a zene, a futás, a zene, a futás ritmusának. Most is szólt, de az első 4 km-ig (Szabadság híd) nem is tudtam felvenni a ritmust. A verseny történéseivel, izgalmaival voltam elfoglalva. Ekkor ellenőrizem először az órám 400 m-el kevesebbet mért. Éreztem jó lesz a tempó, de szerettem volna egy kicsit gyorsítani és ráfeküdni a zenére. Erzsébet híd magasságában Karesz is elhagyott, de még látótávolságon belül volt. Sík terep csodálatos a Budai vár tapostam rendületlenül az aszfaltot erőlködés nélkül. Az első visszafordítónál üdvözöltem a először a előttem haladókat majd Lacit és Barnabást is. Jó volt a sok együtt futó embert látni. Parlament enyhén kezdett szúrni a jobb oldalam. Több mély légzés, orron át be, majd szájon át ki és a Margit hídnál eltűnik az enyhe szúrás. Az Árpád hídig nem kell elfutni. Egy újabb visszafordító látom az élversenyzőket, a többi futót és az ismerősöket is. A rakparton visszafelé napozás a zene ütemével „úsztam”. Remek érzés volt. A déli harangszó pár méterrel a 12km jelzés előtt szólalt meg. Jó lesz a tempó! Biztatás az emberektől az út mellett magyarul, angolul majd egy távol keleti csoport tapsa kísért tovább. Egy kicsit erősödő nyugati, délnyugati szél nem túl zavaró. Nem volt jellemző az előzgetés, mindenki beállt saját maga tempójára. Aztán a Szabadság híd után kisebb emelkedő összehozta a futókat. Ritmus váltásra kényszerített a 2 villamos, hogy előtte átspricceljek, ne kelljen megállni míg áthalad az útvonalon. A kisebb szintemelkedés tovább tart fel a Petőfi hídra, itt percről-percre változik a pozícióm. Egy kisebb narancssárga csapat megelőzött, de elhagytam én is többeket. 16 km ismét ellenőrzöm az órám kb 750 m-el kevesebbet. Éreztem magamban erőt, de nem mertem megnyitni még a hajrát. -Jaj frissítőkről majd meg feledkezem! De szerencsére a verseny szervezői nem feledkeztek meg róluk. Így volt 6 km 12 és 16-nál. Nagyon lelkesek, mosolygósak, aranyosak voltak. De ez szinte mindenkiről elmondható az út mellett az önkéntes segítőkről, a biztosító rendőrökről, Akiknek rendszeresen meg is köszöntem a segítségüket. Rákóczy híd. Éreztem itt fel kell vennem a kegyelfutó GYALOG KAKUK cipőjét és nyomási A Lurdy előtt ismét várt a kis családom pár kép katt…….. és akiktől éreztem, hogy újabb energia fröccs önti el testemet. Többeket előzök a Fradi stadionig. A végét nagyon-nagyon élveztem. A célban szinte repültem. A SOTE épületében csinos mosolygós segítőktől kapjuk meg a befutó csomagunkat. Hú hát Megcsináltam! Jóleső érzés és fáradság töltött el. Köszönet érte Lacinak és a családnak. | Sipi futása animációban és itt lent is 
rokalaci rajtszáma |
|
|
|
|