beszámolók <<--->> futónaptár.<<--->> fotók <<--->> fotók <<--->>tavalyi beszámoló<<--->>befutólista <<--->> BSI Képek

MOLNÁR ZSOLT, 29. SPAR Budapest Nemzetközi Maraton

mintha a sors keze az élet wurlitzerébe egy fabatkát-dobot volna, mikor visszafelé a sziget bejárónál.
Egy „country” zenekar több oktávval lejjebb, és lassan énekelte az Illés együttes egy dalát.

„Az idő lassan-lassan eljár feletted”

és az 5 perces iramfutók elhagytak (piros lufisok).
Pedig ennek a dalnak egy másik sorának tök ellenkezőjét képzeltem, hittem
addig………………. azt, hogy

„enyém a világ……!”

Minden várakozásomat felülmúlóan vitt a lábam addig!
Simsik Zolival beszéltünk össze, hogy együtt kezdjük meg az 5 perces iramfutókkal a versenyt és ameddig bírjuk megyünk velük. De már az Andrássy út vége felé úgy éreztem, hogy a befektetett energiát úgy tudom jobban kihasználni, ha a lendületemnek megfelelően, megyek és nem fogom vissza annyira a lovakat. Így otthagytam az iramfutókat és Zolit is. Nagyon élveztem a futás minden percét. A gyönyörű napsütötte fővárost a sok vidám és mosolygó futót a szintén jókedvű és lelkes szurkolókat és a zenészeket az út mellett.
Az Árpád hídról lejövet vágtatott el mellettem mennyasszonyi ruhába egy szírén. Nagyon humoros volt. Majd következet ismét a belváros és a Lánc híd, át Budára.
Így utólag elmondható, hogy az idei útvonal nagyon kanyargósra és szintesre sikerült.
Mikor a budai alsó rakparton futottam egy energia gel-t vettem magamhoz, majd ismerős épületek és útszakasz következet gyakran futók a Duna-part e szakaszán Szabadság híd - Rákóczi híd mind budai, mind pesti oldalán.
Már olyan bátor gondolataim támadtak, hogy jobb időt érek el, mint 3óra 30perc. De a maraton az azért is maraton, hogy az ember kósza és vakmerő vágyai NE teljesülnek be.
Családom apraja nagyja is kijött, hogy drukkoljon nekem a Nehru partnál. Az ottani visszafordítónál konstatáltam, hogy van még jó pár perces előnyöm a piros lufisokkal szemben. Jó hangulatban telt a pesti alsórakparton is a futás. Éreztem, hogy valamennyit lassultam, de igazán nem kezdtem el elemezni. Élmény volt menni és futni, látni a szurkolókat a parlament előtt és a katonazenekart. Családtól kaptam egy fél literes iso italt azt cipeltem jó pár km-en keresztül, de a parlament magasságában megszabadultam tőle még csak félig ittam ki. Úgy éreztem, szükségem van a karjaimra a futás további részére, és elég sűrűnek gondoltam a frissítő állomásokat.

A Margit-híd alatt történő átfutáskor vettem észre, hogy az 5 perces iramfutók már a sarkamba vannak. Elsőször a piros lufis démonokkal hadakoztam le akartam rázni magamról azokat, de nem sikerült. Így együtt kezdtem velük futni, és meg is barátkoztam a gondolattal, hogy segítségemre lesznek a verseny hátralévő részére.

aztán jött ismét az Árpád híd, a Margit sziget és beszámolóm elején emlegetett dal

„Az idő lassan-lassan eljár feletted”

és nem bírtam tovább a lépést az iramfutókkal a következő frissítőnél. Ahol éreztem, hogy több vizet, folyadékot kéne magamhoz venni. A frissítő után pedig úgy éreztem, hogy lábaim átváltoztak nagy- és dédanyáink faszenes vasalóivá, és a bogié ritmusa is kiment belőlük és többé már nem is találták meg azt. Nagyon nehezek voltak a lábaim és ezek a percek.
Nem állítom, hogy már nem kell Kínába utaznom, hogy még lássam a nagy falat, de a szigeten fennakadtam egy Pál utcai palánkon.
Beszéljenek egy kicsit a számok is a 33 km-nél az időm 2 óra 43 perc volt,
s már csak 9 km volt hátra.
Fájtak a lábaim a jobb combom felül a far résznél a bal combom, meg a elől a térdem felett görcsölt. Összekapartam magam és maradék erőm és elhatároztam, ha csoszogva is, de akkor is végig megyek. Visszafelé sokan előztek meg, de nem foglalkoztam vele.
és Igen számoltam visszafelé a kiló métereket, a lámpaoszlopokat, a padokat, de a Városligetben már elkapott a boldogság kék madara és szárnyaira vett.
A célba érkezéskor nagyon Boldog voltam!
3 óra 42 perc 13
A Távfutó Művek befutólistája