Gemolaci beszámolója - @- Harmadik helyezés, nem semmi! /rokalaci/

Eddig minden alkalommal teljesítettem ezt a szuper kis versenyt, így most se maradhatott ki. A korábbi években nem készültem rá tudatosan, a tavalyi is hirtelen ötletből jött, most viszont egyik célversenyemnek jelöltem ki. A debreceni maratonra készülve ért egy bokasérülés, ami miatt kihagytam, de a tavasz végi versenyek már mentek. Júniustól szerettem volna a szokásos nyári alapozásom elkezdeni, lassú, hosszabb futásokkal. Elkapott a versenyláz, így a rakparti 10-es után egy héttel indultam egy új rendezvényen Gödön, majd arra egy hétre Tárnokon ismét 2. lettem, mint tavaly. Eléggé elfáradtam, a versenyheteken is 60-70km-eket futottam, ami jóval átlag fölött van nálam. 4 hetem maradt, de ezt már szigorúan könnyű tempóban terveztem. Két 70km körüli hét után egy rápihenő 34km-es hét, majd a verseny hete. Igazán hosszú futásom csupán egy volt, egy másik tervezett meghiúsult. Az 1000. km-t is alig hagytam el idén, mégis sokkal jobban fel voltam készülve, mint eddig bármikor. Be is terveztem a 4:30-as célidőt, ami alig rosszabb 5perces átlagnál.
Előző este láttam, hogy Zoncsi kocsival szándékozik jönni, fel is hívtam, majd leegyeztettük, hol tud felvenni. Korai kelés - mivel a rajt 8-kor van -, reggeli, majd cuccellenőrzés, aztán irány a Blaha. Pár perce várakoztam, mikor jött a telefon Zoncsitól, hogy a kocsi nem akarja, hogy mi Szigethalomra menjünk. Esélylatolgatás, BKV-val már lehetetlen odaérni, talán taxival a két másik sráccal, akik a Petőfi hídnál vártak. Felültem a villamosra, közben szerencsére jött a biztató hívás, megy az autó. A másik két srácot felismertem a hídnál, bár nem futócuccban várakoztak. Hamarosan odaért Zoncsi is, majd a jó kis GPS segítségével rátaláltunk a Halomra vezető útra, ott megadta magát a "kellemes női hang", aki sokszor figyelmeztetett a sebességhatárokra. A HÉV-től sétáló, egy a versenyre igyekvő kollégát is felvettünk, így jogosan lehet mondani, egy kocsiban érkezett a verseny létszámának ötöde. Még volt fél óránk a rajtig, maradt idő nevezni, átmozgatni (melegíteni 30fokban???). Most nem hagytam otthon semmit, babapopsi krém a bimbókra, hajlatokba, naptej, majd OFF-al a szúnyogok/kullancsok ellen. Mivel nagyrészt árnyékos a pálya, meg a hajam se vágták le, nem tartottam a napszúrástól és egy újdonságot próbáltam ki. Már otthon beáztattam egy hűsítő kendőt, ami annyira lassan eregette a vizet, hogy még most is nedves, szóval nagyon bevált. Szokásomtól eltérően nem zabáltam tele magam előző este, és a reggelit se vittem túlzásba. Így egy kicsit éhesnek éreztem magam, nem találtam még meg a középutat. Nagyon lelkes, mindenre odafigyelő a rendezői csapat, a frissítés kiváló, így elhatároztam, már az elején elkezdek enni.
Elrajtolt a kis csapat (25-en, tavaly 19-en voltunk), de két kiváló korábbi induló nem rajtolt (Hajduska Balázs, Cserpák Józsi), így Steib Peti egyedül húzott el tőlünk. Előttem Mjoci és egy másik srác távolodott lassan. Elhatároztam, csak a saját iramomat futom, nem megyek el senkivel. A pálya 8körös, a km-ek abszolút pontosan jelöltek, így jól követhettem a tempómat. Most száraz volt a föld, inkább homokos jellegű, ez egy pici nehézséget jelentett. A szokásos haláldomb csak a nevében rémisztő, egyébként is minimális a szintkülönbség. Az egyik irányító Cserpák Józsi volt, ő is és mindenki más lelkesen biztatott mindenkit, különösen a fő frissítőnél, ahol egy csinos lány szépen mosolygott rám minden körben. A körönkénti két hivatalos és egy bónusz frissítőnél (Misi, aki locsolt is kannából) már jó előre kérdezték, mit kérek. Minden körben egy szelet banánt vagy almát, néha mazsolát, kekszet, egyszer sót és különböző pezsgőtablettás italokat vettem magamhoz. A korábbi görcsös tapasztalatokból okulva 3db MagneB6-ot is vittem magammal.

Még az első körben elém került valaki, de nem törődtem vele. Igazából 100m-nél távolabb sose került előttem. Már az elején éreztem valami olyasmit, mintha korábban túlterheltem volna a lábaimat, de nem nagyon figyeltem rá. Kis gyomorgörcs ért még az elején, de rendeződött, mire megszoktam a gyorsabb tempó melletti emésztést. Ezen kis problémákon kívül remekül éreztem magam, halálpontosan tartottam magam a tervhez, 4:58-as tempó. Egészen a negyedik körig jól is ment minden, az elején utolértem az előttem lévőt, majd lemaradt. Már csak 3-an voltak előttem, de icipicit kezdtem lassulni. a 4., 5. kör már 5percen kívüli tempójú volt, de csak pár másodperccel. Az ötödikben lekörözött Peti, de ez várható is volt. A hatodik körben sok minden történt, tovább lassultam, de még 5:20-on belül voltam. A kör elején elmentem a 3. helyezett mellett, majd egy kilométerrel később Mjocit is lehagytam. Nagyon feldobódtam ettől, talán túlzottan is belehúztam. Időnként néztem hátra, de messze senki, majd a kör vége felé a semmiből mellettem termett egy srác. Egy-két km-ig próbáltam felvenni az iramát, de tudtam, hogy baj van, kezdtem begörcsölni. Hiába vettem be előtte a magnéziumokat, nem segített, meg már el is fogyott. Sok volt még hátra hogy kockáztassak, ha lassítottam kordában tudtam tartani az izmaim. Egyre többet ittam, és sétáltam a frissítők után, és egyre gyakrabban tekintettem magam mögé is.Nem volt bajom a meleggel, energiám is volt, a folyadékháztartásom is rendben, de a lábaim nem akarták a futást. Keserves érzés volt, de azért is mentem alig 5:30-on kívül. A nyolcadik kör már a pokol volt, de kb. 2km után észrevettem két futót a távolban mögöttem. Gyorsulni nem voltam képes, inkább rövid időt töltöttem a frissítéssel, meg egy kólát is benyomtam, hátha felpörget. Már nem láttam senkit közel mögöttem, a kör végén pár másodpercre megálltam inni, majd ráfordultam a kivezető szakaszra. Fejemben volt már jó ideje egy gondolat, amíg át nem lépem a célt, nincs vége a versenynek. Alig értem ki az erdőből, hátranéztem és egy sporttárs bukkant ki. Rám is rikkantott, HAJRÁ, erre megijedtem és rágyorsítottam. Hamar beért, de nem hagytam magam, pár méterenként cserélődött a pozíciónk. Nem gondoltam, hogy képes vagyok szinte sprintelni, de erőből ment, sőt több is ment volna, ha nem akart volna összerándulni a combom, ami miatt visszalassítottam, majd újra rákapcsoltam, ahogy alábbhagyott ez az érzés. Megláttam a célterületet, utoljára összekaptam magam pár méter előnnyel, s mivel nem mutatták meddig kell menni, ijedtemben az utolsó emberekig tepertem, de mint kiderült, ott már csak a paprikáskrumpli rotyogott. Ez úgy lehetett, hogy a rajt kijjebb volt, a cél pedig a nevezési területen, pár száz méterrel beljebb az Emese-parkban.
A 3. hely megcsípve, de később kiegyeztünk holtversenyben, csak a kupát kapjam meg:) Szerencsére tartalék kupa is volt, és Piri tartalékajándékot is szerzett. Zuhanyzás, majd egy sör gyorsan legurult, utána evés-ivás, beszélgetés. Nagyon jó ez az ultrafutó közösség, jó ehhez a csapathoz tartozni. Érik a gondolat, hogy tovább kéne lépni, több ultrát bevállalni. Futótársak bevárása, eredményhirdetés, majd irány a kocsihoz. Újabb gond, aksi kaputt, de jött a segítség. Sporttársaknál volt bikakábel, de akárhogy próbáltuk, csak nem ment. Egy óra a tűző napon, majd végül aksicserével, járó motornál megoldódott a probléma. Este még meccsnézés sörözés, csak az izomhúzódás maradt meg, de visszatértem a halálból:)
Köridők: 4:10 – bevezető szakasz ~900m, 6,35km-es körök 31:41, 31:35, 31:34, 32:12, 32:28, 33:35, 35:51, 35:36, 6:05 – kivezető szakasz ~ 1200m
Össz.: 4:34:42, közel 53km
Nagyon szuper rendezés volt ismét, de sajnos van rá esély, hogy jövőre elmarad. Remélem nem így lesz, és kisjubilálhatok.

Üdv: Laci