Negyedik alkalommal készültünk a bécsi maratonra, leginkább a a verseny 25. megrendezésének ünnepe miatt. A korai kelés vasárnap reggel nem tartozik a kedvenceim közé, de olvastam egy beszámolót a szombaton utazás, rajtcsomag és smarni-parti valamint szálláshely közötti utazgatások nehézségeiről is. Ha valakinek ebben kellemetlensége támad, az már előre útálja az egészet... Nem Úgy a vasárnap indulók... ÉS szerencsére a mi "örökös csapatfőnökünk" előre kiutazott a rajtcsomagokért. Örök hála neki! Tehát reggel fél öt.... Niki, /aki félmaratonra indult/ és Gergő a barátja vártak engem a ház előtt autóval. Egy nappal előtte derült ki, hogy a későnkezdő "fiatal" futó Aladár szurkolóként követ minket a saját kocsijával és Nem egyedül !!! Az átmenetileg "futásonkívüli" Csücsök Feri is vele tart..Hurrá!!! Pár perc múlva felvettük Líviát és irány a császárváros... Az úton inkább pihent aki tudott és néha az esélyeket latolgattuk, bíztunk a jó időben és hogy nem történik semmi akadályozó esemény. Győrnél és Bécs előtt pihentünk egy kicsit. Én, a felkészülésemnek megfelelően 3:55-öt céloztam, de már az órám átlagtempó-jelzőjét is ennél kicsit "hosszabbra" állítottam. Sokat "tipródtam" a verseny előtt, egyszer bizakodtam, máskor féltem... Mondhatnánk, hogy ez így természetes, de nekem egy héttel korábban volt egy kerékpáros ütődésem a lábaim között, ami még nem múlt el. Fájdalomcsillapító nekem ezért, Líviának a csonthártyája miatt az érkezés után. Jó helyen találtunk parkolót /négy év gyakorlata/ és egy "felfedezetlen" Wc-t is a találkahelyre menet közben..... Shell kút a találkahely.. A máshonnan érkező régi barátainkat örömmel köszöntöttük. DoBandi és neje, Vessanyi és családja... PappFerke is itt lehet valahol... A fórumlakók, élükön a "fáradhatatlan" Yu-val máshol, de ebben a tömegben nincs remény a keresgélésre. További "állapotok": Dobandi két hete esett át egy hosszabb betegségen és keveset tudott edzeni, és Gergőnek rugalmas ragasztószalakokkal kell "szervósítani" a térdeit.... Tájkép csata után :-) izé előtt??? Olyan ritka itt egy egyészséges futó, mint a "fehér Helló - Afrikában" :-p Utolsó ellenőrzés igazítás, nekem még elemet kell vennem a fényképezőmbe... Jó hogy van szurkolócsapat, sokat segítenek, van kire hagyni a felesleges holmikat. Vessanyi leaadott nekem redbullt 25 és 35-höz, beállunk a rajthoz. Útközben találkozunk a Minndenkoros csajokkal /Kriszta, Szuzy, Judit/ ....Vessanyi előrébb megy, jobb ídőre számítva, Niki a félmaratonhoz igazodik. Livi, Gergő, Bandi és én egy helyre gyűltünk. Koncentráltunk, viccelődtünk, megszólalt a "Kék Duna" keringő.... Ilyenkor az ember számot vet azzal hogy hogy sikerült eljutnia ide, saját munkája és a támogató család, barátok, segítségével és nem kevésbé az akadályozó körülmények, amik most is alul maradtak ellenére.
Rajt!!! - A Reisbrücke nyolc sávján futók tömege egyirányban...Kb.: hoszonötezer egyszerre rajtoló, ebből majdnem 8 ezer maratonista. Lehet hogy ez a híd leszakadna, ha ugyanennyi katona, bakancsban, vigyázz-menetben vonulna át. Líviát a tervezett tempója miatt, magára hagytuk, később Gergő ment el, de előkerült Pappferke barátunk Ajkáról!!! Szuper, hogy úgy vagyunk együtt ahogy tavaly, de mások az erőviszonyok.... Most Bandi mondta, hogy csak addig megyünk együtt, míg bírja, nem akar /nem tud/ négy órán belülre kerülni. Ferke is hasonlóan nyilatkozott, és futottunk jó 5,5 p/km-es átlagtempóban. Kellemes ídő jó társaság, ünnepi renedezvény, MI kellmég???? Beértünk és lehagytunk néhány magyar futót, tapssal éa "hajrá magyarok"-kal. Az ötödik legnépesebb futónép volt a magyar /360 fő össz, 157 maratonista/. A frissítőknél, "haverok, buli, Fanta".... nem szoknak le ezek a sógorok arról, hogy héjjas banánt adjanak darabolva, ezzel rengeteg gondot és veszélyt okozva! A tömeg persze óriási, de a magyarországi versenyeken nincs annyi pohár és egyéb frissítőmaradék a futók között az úton elhajigálva mint itt, lehet hogy a magyarok inkább az út szélére dobják, és oda is köpnek ha muszály??? Eltelt vagy 15 kilóméter és egyszerre előttünk Keresztessy Laci /Mafutsz/ volt Saucony nagykövettársam, csupaszív ember és futó. Ő is örült nekünk, röviden megvitattuk a tőzsdét és a világgazdasági erővonalakat :-))) és elbocsátott minket hogy mindenki a maga tempójánál maradhasson. Örültem annak, hogy a megfelelő tempóban haladunk, a frissítőnél elveszett időt bőven behoztuk a következő frissítőig. Ezen a tájon /15-20km/ észrevettem valami eltérést a saját GPS és a kimért kilik között. Végül is nem számít, hiszen mindenki a kijelölt pályát futja és a hivatalos eredmény számít /de lehet hogy erre visszatérek/. Most vettem észre négy év után, hogy a Mariahilfer str. majnem végig lejt... Próbáltam számolni, és a fogadakmamnak is megfelelni, hogy ne fussam el! de ha enyhe lejtőn könnyebb gyorsabban menni, akkor azt ki lehet használni. Szóval a feléig nagyon fegyelmezett voltam szerencsére... a félmaratonnál drukkoltak integettek Ali és Feri, később a 4/5 Veszelszki család... jó volt személyes bíztatást is hallani és elgonolkodtam a barátaimon.... de elvesztettem Bandit és Ferkét. Igaz, kb. eddig jöhettek ebben a tempóban, ha egy lassabb másodikat terveztek. Közben sokat fotóztam /hátha jó lesz valamire/, az órámra pillantgatva nőtt az előnyöm a beállított tempóval szemben.... jó lesz ez a frissítőkre és a végére, gondoltam. A 25-ös frissítőnél a saját frissítőknél meg is álltam, de úgy sem találtam a saját rajtszámos redbullomat... Ugyan, az első pillanatban elkaptam egyet de megvizsgálva nem az enyém volt...visszatettem.. kérdeztem, válaszul kaptam egy orig nagy üveg Powerade-t. Bosszantott a dolog, de eszembe jutott Csücsök Feri akinek van egy jó mondása: Vedd el rokalacitól a redbullját és mérgében jobban fut! De igazából nem vígasztalt ez a dolog. Szerintem a másik tulajdonosa kapta fel az enyémet, de ő nem vette észre a cserét...Ez van. Megittam a kapott lé felét és letettem egy olyan helyre ahonnan más elveheti ha kell. Most még azt is észrevettem, hogy már nem olyan mint eddig... volt egy vizes frissítő, ott vízbe öntöttem egy fájdalomcsillapító port, hogy legalább ne törjön rám egy kellemetlen fájdalom a kerékpáros sérülés miatt. Eközben szólt rám egy kedves futó-hölgy magyarul, hogy "hajrá rókalaci" . Lehet hogy látásból ismerem, lehet hogy nem, de miután beértem már ismerősnek tűnt.../de a nevét azért abefutólistából néztem ki.,/ B.-Rázga Judit, nem kis múltú futólány... Ő is mondta hogy menjek csak, majd találkozunk. Mentem és jött a hosszú Práter, virágzó fákkal. Ez a rész egyenletesre és egykedvűre sikeredett, de nem volt rossz. a 35 ösnél megtaláltam a redbullomat és utána nemsokkal láttam Livit is, akkor olyan 4 kili hátrányban Kb a terv szerint... Szerencsére nyugodtan a tervezettnél kicsit gyorsabban közeledtem a 36-40 közötti útált részhez.... Most nem zavart de már nem voltam friss meg is fogadtam, hogy lassítok, nehogy a "fal" állítson meg. A tempóm viszont stabil volt, de már fáradtam ennek ellenére itt vágtam át magam a négyórás bolyon. Volt vagy 300 méter előnyöm a tervezetthez képest ez megnyugtatott. A csatorna-híd emelkedője kicsit kivett belőlem, de már csak 2-3 km.../ Ligeti kiskör/ nagyon fegyelmezetten haladtam koncentrálva hogy ne használjak fölös energiát... 41 kili környékén keskenyedik a pálya és sűrűsödtek a futók. Nagy tömegben előttem a lassabb kifulladt vagy sétáló népek.... nehezen kecmeregtem köztük. Amikor egy szűkebb helyen léptem át akkor még majdnem el is estem egy lábban /erről viedó is van/ öt méterrel arréb CsFeri egy magyar zászlót nyomott a kezembe... Éreztem a lelkemben a végét és a sikert... 42 km-nél kétkézzel a magasba emeltem de így futni nem lehet, levettem egy kicsit aztán a cél előtt visszaemeltem. A gyakorlat nehézségére jellemző, hogy 160 ról 179-re melkedett a pulzusom.... Befutóóóóó!!!! Óriási öröm. az órám 3:52.28-at mutat !!!!???? A hivatalos mérés 3:55.20 Miért van különbség ??? A hosszabb idő is egyéni csúcs!!!! Percek alatt rendbe jöttem... és az említett szereplők szinte mindegyikével találkoztam újra a "lihegő" területen. Lívia megkönnyebbült mosollyal ért célba. Könnyebb volt ez a futás mint gondoltam. Még egy fél óra társadalmi élet, élménybeszámolók egyebek... Lassú búcsú és többen többfelé...A reggeli csapattal az autók felé tartottunk, és ha a célfordulónál várunk egy kicsit drukkolhattunk volna Yu-nak de nem számítottunk rá...... Minden bécsi teljesítőnek gratulálunk és ez az élmény is összeköt már minket....

Amiért ilyen sokára született ez a beszámoló annak oka, hogy a verseny után két nappal drasztikusan kiújult a lábközi sérülésem.... és szenvedve nem lehet könnyed beszámolót írni.... Szerencsére olyan hosszúra sikeredett, hogy úgyse olvassa el senki... Legyetek futók ha tudtok....