Vasárnap hajnal háromnegyed-négy. A fürdőszobában a kissé őszülő hajam után, karikás szemeimet látva a tükörban, megállapítottam, hogy ez így van rendjén...ebben a korban és ebben az időben.
Fél öt után indultunk, CsFeri, SerNiki és rokalaci. Győrnél felvettük az addig személyesen nem ismert Papp Ferit, akinek az idén a San Benededettói után ez lesz a második maratonja. Szimpatikus vidám srácot ismertünk meg. Bécsig beszélgettünk és most először tévesztéses kitérő nélkül érkeztünk meg a rajt közelébe. Néhány telefon a többiek keresésére, mert a gyülekező helyre "házat" építettek a sógorok! Csak Vessanyiék "vették" komolyan a találkahaelyet és egy kicsit arréb a parkban várakoztak. Ha már itt tartunk, Vessanyi is futott már az idén egy RÓMA maratont. NA CSAK velük nem találkoztunk a rajt előtt. Ember tervez.... Dobandiék, Líviáék és mi, most érkezők egy másik, véletlenszerű helyen találkoztunk, némi bizonytalanság után. Közel volt már a rajt és telefonból megtudtuk, hogy Vessanyiék is megvannak. Akkor koncentráljunk a nagy futásra.... Lívia aki az első maratonjára jött Bécsbe, hol elszánt és magabiztos, hol ijedt nyulacska volt.... Soha nem felejtem el hogy hasolóan viselkedem és is az ELSŐ előtt. Egy kis torokszorító izgalom ott volt mindenki hangjában. Mint azt jól tudjuk, a hosszú kitartó munka jutalma a RAJT! A futás már csak örömteli ráadás. Hatodik maratonom /harmadik Bécsben/, de a "fejben futás"-t és a lehetőleg minden akadályra való felkészülést nagyon komolyan vettem. Vessanyi tervezte a legjobb időt, aztán én és Bandi 4 órára gyúrtunk, Papp Ferkó hozzánk igazodott, de a terve lassabb tempó volt. CsFeri, aki most kényelmes félmaratonnak indult, kísérte Líviát, hogy a megbeszélt 6:30-as sebesség félútig könnyebben menjen.
Elindultunk....egy pár száz méteren együtt, aztán lassan a tempónkmak megfelelően szétszakadva. Mindig megható a rajtkor felcsendülő "Kék Duna" keringő, de ezt még az osztrákok "űberelték" a saját himnuszukkal. -Gondolom az összes induló náció himnusza estig tartott volna. A ReisBrückén áthömpölygő több tízezer futó látványa ennek a versenynek a védjegye. Kényelmesen haladtunk hárman, arról beszélgettünk hogy meleg van, és ez később nagyon nehéz lehet majd. Megzavart eleinte, hogy minden "tervezett" frissítőállomás között volt még egy csak vízzel. Jó hogy vittem nedves szivacsot. Néha más magyar futókkal biztattuk egymást, összesen majdem 200 magyar iduló volt az összes távon együtt. Nekem már 8 km táján valami holtpont-szerúségem volt, talán az izgalomtól. Kicsit lassabban is tempóztunk mint a tervezett, de lehet hogy csak a víz és frissítő-megállók miatt. Meleg volt! Néha fényképeztem és örültem a már ismerős útvonal szépségeinek. Érdekesnek tartom, hogy bár a kijelölt zónából indultunk és NEM futottuk el az elejét, mégis állandó előzésben voltunk Bandival félútig. Még az elején egy "Mami" trikós lány elment mellettünk a hídon, de később újra köszöntöttük egymást...Szerencsére több magyar futóval is találkoztunk "Hajrá Magyarok!!!". Féltávnál /2:02/ mondtam a láthatóan fickándozó Bandinak, hogy menjen, mert nekem már nem lesz négyórás időm és nem is akarom túlhajtani magam...Bandi elment, mint a távirat. Már Ferkó sem került elő, maradtam a pontos időbeosztásom szerint kimért futással. Még szombaton Lívia egyéni frissítőként két RedBullt letetetett 25 és 35 kilométerekhez. az elsőt elérve olyan változást vártam mint Popeye a spenóttól.... Valami van, de nem az igazi /A. Rajkin/ pedig már a Nap se sütött. Jött a Práter hooossszúúúú de nem unalmas része... zene, futók, mi kell még? Rendbe jöttem és mentem magamnak előre. jó tempó és jött a 35-ös, ahol új "spenótot" töltöttem, és tovább. Ott ahol tavaly és kétéve is szurkoltak és frissítővel vártak, most nem volt senki..../nehezen fordultam a másik oldalamra/. A csatorna menti dögunalom és sok sétáló futó között azon morfondírozam, hogy a "kardiológus" és a "fegyverkovács" vajon rokon szakmák-e? Ám az órámra pillantottam, és egy rövid időre azzal hitegettem magam, hogy meg lehet a négyóra. De nem volt a közelben tükör, hogy ellenőrizzem magam... 39-nél úgy döntöttem, hogy ha nem megy, akkor én is belesétálok....de inkább csak lassítottam. Próbáltam lassú nyúlhoz igazodni....nem ment 40-41 már nem is érdekel, de igy is beérek .... Észrevettem mint aki ébred, a fantasztikus bécsi szurkoló tömeget a célhoz közeledve! Erőmön túl integettem és pacsiztam. A lelkes közönség vitt el a célig. Befordulva a Burgba, Adriano Celentano énelekelt és én táncoltam, a tribün nagy örömére. A célban átmeneti rosszullét után Bandi fogadott, aztán mindkettőnket Ibolya a felsége... 4 óra 2 perc csodálatos! 42200 méteren csak 300 méterrel lógtam ki a tervezett 4 órából. Mosdás, befutócsomag, társak keresése. Lassan összejöttünk, Csak a váltóban indult Nikike hiányzott, aki a támogató bank hazai munkatársa, és a váltója is Erste Bankos volt. Hol volt, a VIP területen ünnepelt, volt mit, jól ment a csapat. Gratulálunk! Lívia mint első maratonista /4:39:27 - életrajzi adat/, könnyűnek, felszabadultnak tűnt a célbaérés után /szuper!/.Vessanyi a terv szerint gyorsabb volt, Papp Ferkó talán jobb lett mint mint gondolta, JA ilyen ez a WIEN!!! Aki mindenkit beszurkolt a célba ...Ő volt Feri a most félmaratonos Ő, ezért cserébe még hazáig vezethetett is! Harmadszorra is csodálatos a "császárváros" maratonja....Feri azt mondta: egy másik bolygón voltunk.....

A fenti beszámoló természetesen szándékosan szubjektív, hiszen én vagyok a magam bőrében...de "kapirgálva" a futás-adatokat, kitaláltam hogy csináljak egy futósebesség diagrammot, ahol a sebesség helyes érzékelése miatt megfordítottam a sebességtengelyt /felül kisebb érték nagyobb sebességet jelez/.
Meglepő grafikon rajzolódott ki! Megpróbálom elemezni az értékeket, először elnagyolt leolvasással:
Szinte mindenkinél 15 km-ig egyenletes haladás, 20-ra jelentős visszaesés, 25-re erős emelkedés, majd enyhe sebességcsökkenés után ismét emelkedés és 35 km-től lassulás a célig. Ez leginkább Vessanyi, Dobandi és rokalaci, 5 ből 3 esetén ez nevezhető tendenciának, vagyis az ettől eltérő értékeket kell értlemezni.
PappFerke, 25 km után erősen visszaesett, valószínű a neki erős kezdés miatt, de ő gyorsult is a legtöbbet az uts. 2 km-en. Vessanyi is jelentősen lassult35 után.
Lívia és Dobandi sebességvonala a legérdekesebb, mert Bandi, rokalacit - Lívia, CsFerit /félmaratonos/ elhagyva gyorsult a legtöbbet. Lívia, onnan gyakorlatilag a célig gyorsult, ami arra is utalhat, hogy ha nincs a 20 km-re lassulás akkor talán jobb időt ér el VAGY pont ez a rápihenés alapozta meg a gyorsuló beérkezést?
Csak Dobandi ért be gyorsabban mint az induló sebessége és rokalaci görbéje a legegyenletesebb....
Hirtelen ennyit olvastam ki, ha valakinek erről még eszébe jut valami, más véleménye van, vagy tovább elemzett, az írjon érdekel!!!