Nos, a verseny napja május 30., egy szombati nap, de mi már csütörtök reggel megérkeztünk Stockholmba, hogy azért legyen időm jól körbenézni (remélhetőleg) jövendőbeli lakhelyemen. Mint utóbb kiderült, lehet, hogy a 2 napos városnézés mégsem volt olyan jó ötlet, de erről majd később. A lényeg az, hogy csütörtökön becsekkoltunk a hostelünkbe, és kiderült, hogy a 3 szobatársunkból egy ír és egy görög pasi ugyancsak maratonista J
A budapesti meleg után egy igencsak csípős 10 fok körüli hideg fogadott minket Svédországban, de megmondom őszintén, jobban örültem volna, ha nem fordul melegebbre az idő…. A városnézést nem részletezem, gondolom úgyse arra vagytok kíváncsiak ;) A lényeg, hogy gyönyörű helyeket, múzeumokat, nagyon rendes embereket, és szinte egyetlen szemetet sem láttunk.
És így már el is érkeztünk a péntekhez. Erre a napra egy hajókirándulást is terveztem, hogy lejárt lábaimat egy kicsit megpihentessem. Itt tenném közhírré, hogy minden maratonista ingyen utazhatott az egész városban (kivétel hajó), ezzel a kedvezménnyel jó sok koronát megspóroltam apumnak J …
Szóval, megérkeztünk a tésztaparti helyszínére, de először megnéztük a futóexpót és felvettük a rajtszámomat. A rajtcsomag fantasztikus, minden volt benne, mi szem-szájnak ingere, kedvencem a finn sportkrém, mely csodásan hűsíti az elfáradt, megsérült izmokat. Az expóban rengeteg sportcég hirdette magát, futócuccokat is lehetett venni ám dögivel, illetve egy csomó Stockholm Marathon-os felsőt és alsót. Én beruháztam egy SM-os melegítőfelsőre, majd télen nagy hasznát fogom venni. Ezenkívül megannyi stand, ahol az eljövendő külföldi maratonokról osztogattak prospektusokat.
Akartam szerezni az apunak is jegyet a tésztapartira, ezért még 2x bementem az expó bejáratán, így lett még 2 rajtcsomagom, viszont jegyet nem sikerült szereznem., de mégis én jöttem ki győztesen a dologból. A tészta nagyon finom volt, és közben beszédbe elegyedtem egypár futóval, akik megdicsérték a svédtudásomat, ugyanis egypár fontos dolgot elfelejtettem angolul… :D A parti után rögtön visszamentünk a szállásra, zuhi, és rögtön lefeküdtem, noha bőven elég volt 10-kor kelnem, mivel a rajt du.2-kor volt. Mondanom sem kell mennyire fel voltam spannolva, mégiscsak ez az első marcsim!! Néhány muffint lenyomtam reggeli gyanánt, majd elindultunk a rajthelyre. A metrók zsúfolásig teli voltak, alig láttam egy-kát arcot, akik csak szimplán civilek voltak. Itt találkoztam először egy magyarral, mégpedig egy futóval, aki sajnos elég szűkszavú volt….
A sportpályán, a rajt mellett gyülekeztek a futók, hosszú sorok kígyóztak az ingenymasszázs és a vécék előtt.
A biztonság kedvéért a rajt előtt majdnem 3x is meglátogattam a vécét, nehogy útközben jöjjön rám J Fél 2-kor elbúcsúztam aputól és elindultam a C rajtcsoportba. Szigorú ellenőrzés minden csoport kapuja mellett, nehogy valaki más zónába álljon. (Ezt nagyon hiányolom az itthoni Plus/Spar, Nike versenyeken…)Ekkor jutott eszembe, hogy itt is vannak külön vécék kevesebb emberrel, szóval kár volt annyiszor elmennem előtte… A rajt előtt megint összefutottam a magyarral, de csak egy mosoly, semmi más. Viszont a németekkel beszéltem egy csomót, akik nem mellesleg a szomszédaink voltak a hostelben. Itt tenném szóvá, hogy nagyon jó ötlet, hogy a rajtszámokon rajta van a név és az ország; így hát izgalomlevezetés gyanánt számoltam a különböző nemzetek futóit. Megtaláltam az iramfutókat is, de rögtön az elején rájöttem, hogy valami nem stimmel velük…A 3.30-as futók a 4 órások mellől rajtoltak…Ezt máig nem értem, hogy csinálták, mert alapból külön csoportból kellett volna indulniuk. …
És rajt!!!! Húú, mennyire jó érzés volt azzal a baromi nagy tömeggel egyszerre megindulni a rajtvonal felé!!!!!!!!! Kevesebb mint 1 perc alatt oda is értem, de éreztem, hogy visz a tömeg, túl gyorsan kezdek, ezért visszavettem egy kicsit. A 4 órás iramfutók jócskán elhúztak előre...ennyit róluk. Ekkor jutott eszembe, milyen jó, hogy satyóban futok, így már előre megelőztem egy jó kis napszúrást. Merthogy amíg Pesten esett az eső és tizenvalahány fok volt, addig nálunk ragyogó napsütés és 25 fok várta a futókat, sőt lett abból a 21. kili felé 29 fok is…Pedig mennyire örültem a megérkezésünk napján, hogy miylen jó hűvösben fogunk futni…. No, mindenesetre teltek a percek, kilométerek, és mindenhol nézők sokasága! Nekem ugyebár ez volt az első külföldi versenyem, nem voltam hozzászokva az ekkora nézőtáborhoz. Iszony jó érzés volt, hogy mindenhol tapsoltak és biztattak a nézők, nagyon feldobott, nem mintha addig nem lettem volna nagyon boldog J 2 és fél kili után rögtön egy frissitő vízzel és grapefruit-os energiaitallal, amelyik hidegen az egyik kedenc italom lett J A nagy meleg miatt le is húztam egy pohárral, a vizet pedig magamra öntöttem. Na igen…a frissítőállomásoknál azért kicsit szorult helyzetben éreztem agam, mindenki tülekedett, lökdösődött, de sehol egy szitkozódás, csak bocsánatkérések hangja. Nagyon pozitív dolog, az biztos. A frissítőállomások nagyjából 3 kilinként ismétlődtek, víz mindenhol, grapefruitos cucc 2 kivételével mindenhol. Egyedül a kaját hiányoltam, azzal ugyanis csak a fele után taliztam először sós uborka formájában, ami alapjában véve egész jó ötlet. Banán is valamikor 20 uán jött, de azt inkább kihagytam, a már ismert tapasztalataim miatt :D
No, de ugorjunk vissza a 14.kilihez, ugyanis ekkor jöttem rá, hogy túl sok volt a városnézés: elkezdtek fáradni a lábaim, de nem a futás miatt, az hétszentség. Ez tipikusan a sok járás miatti fáradtság volt, és legszívesebben vertem volna a fejem a falba..Ekkor jött egy olasz futó, aki nagy kedvesen elkezdett udvarolni tipikus olaszos komolysággal :D Nem mondom,addig nagyon happy voltam, de aztán még jobban. Nem épp az udvarlás miatt, hanem az egész verseny és a futók mentalitása miatt. No meg a gyönyörű Stockholm hidai és szigetei miatt. Tényleg, a hidak…a nagy kedvenceim…..nem szeretem az emelkedőket, azokból pedig volt dögivel. Alapjában véve egyáltalán nem meredekek, de a futó igencsak megérzi, azt hiszem. A legnagyobb stockholmi híd, a Västerbron után már lemondtam a 4 órás tervemról, de emiatt abszolút nem voltam szomorú, mert első marcsinál nem az idő, hanem a célbaérés a cél, jól mondom? Ugorjunk egyet, 24. kili. Itt történt valami, de nem a fal, az biztos, mert ilyen korán nem jöhet. Egyszerűen csak elfáradtam, és ekkor tudatosult bennem, hogy még 18 kili van hátra…te jó ég! Hát igen, a maraton az egy maraton, de kimondva valahogy nem tűnik soknak az a bizonyos 42 kili. De ha azt mondom, hogy 42 ezer méter, akkor azért már jobban érzékelem a távolságot… Nagyjából ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak 24 körül a fejemben….Ekkor bekapcsoltam a zenémet, és rögtön erőt adott, futottam az ütemre, vagyis mepróbáltam valami olyasmit csinálni… És lassan, de biztatón elértem a 32-höz. Ekkor úgy éreztem, hog felfrissülök, holott abszolút nem gyorsultam fel, csak elkezdtem jobban érezni magam. Minden frissítőnél víz és a grapefriutos cucc, annyit vedeltem, mint máskor két nap alatt, és mégsem kellett pisilnem, mindent kiizzadtam J 35 környékén adtak forró Knorr levest, nagyon jól esett, nem is gondoltam volna, hogy futás közben ennyire jól tud esni a forró leves. A felét véletlenül a cipőmre öntöttem, de addigra szegény cipőm kapott már grapefruit-ot is. Elhatároztam, hogy majd otthon biztos hogy kimosom, még akkor is, ha futócipőt nem jó mosni. (Ki is mostam, szebb mint újkorában. J)
36: Majdnem elsírtam, magam, ugyanis eszembe jutott, hogy 6 kili múlva befutok a Stockholmi Olimpiai Stadionba, ahol megannyi világrekord született! J Könnyeimet inkább visszatartottam, nehogy azt higgyék, hogy rosszul vagyok és véletlenül még levonszolnak a pályáról. Ekkor épp egy orvosi sátor mellett halattam el, ahol néhány futót masszíroztak, és eszembe jutott, hogy én nem akarok megállni! 39: Majdnem újabb érzelmi kitörés, már csak 3 kili a stadionig, rá is kapcsoltam egy kicsit, …azonban 41-nél rájöttem, hogy az a 2 kili, amit a 39-től megtettem, azért elég soknak tűnik, főleg ha az ember már 40-et lenyomott előtte.
Mindenesetre elértem a 41. –hez és már láttam magam előtt az Olimpiai Stadiont…de még jó messze volt tőlem és csak nagyon lassan kerültem közelebb hozzá…de végül elértem a stadion bejáratáig, ahonnan már csak 195 méter volt hátra, és megmondom őszintén, ez volt éltem legboldogabb 195 métere J
A cél után megkaptuk az érmet, ami nagyon szép és jó, csak annyiban volt hangulatromboló, hogy nem nyakbaakasztható…. Kaptunk még ásványvizet, aztán gyalogoltunk még 300 métert, és eljutottunk a rajt helyszínére, ahol megkaptuk a befutócsomagot és a befutóknak járó technikai felsőt, ami az egyik kedvenc futófelsőm lett ;) A befutócsomag még gazdagabb volt , mint a rajtcsomag, pedig azt hittem hogy azt nem lehet überelni…hát tévedtem, de jócskán J Utána ingyenmasszázs, mely nagyon jól esett, de sajna közben nagyon sok véres, feldagadt lábat láttam…hát én megúsztam minden sérülés nélkül J
Minden nagyon tetszett, ez a maraton egy örök élmény marad számomra, és tudom, hogy itt már nem lehet megállni. A kérdés az, melyik marcsi legyen a következő? :D |
