Szép reggel volt, jó futóidőnek ígérkezett. Autóval a Tamási család és én tervezetten 9-re értünk az agárdi termálfürdőhöz. Szabad szemmel is jól látható 100-150 fős társaságra leltünk a parkolóban. Örültek nekünk is, néhány régi ismerős is köszöntött. Leadtuk a frissítőt a közösbe /ásványvíz, szőlőcukor/ és megkaptuk a "termálfürdős" pólót hogy abban fussunk.Szívesen vettük fel, mert egy magánszervezésű együttfutás szponzorát igazán meg kell becsülni. Fő szervező ajanó /Pók János/ és a többi önkéntes szervező nagy figyelemmel és lelkesedéssel tette a dolgát. Regisztráció, frissítő autók, frissítő rendezés elosztás, rajt, cél és menetközbeni feladatok...Rengeteg, pedig csak "szőrmentén" gondoltam át! Nem csak kifogástalan volt az egész, hanem valamilyen plusz összetartó erő olvasztotta össze az egész társaságot - EZ A FUTÁS SZERETETE - Már tavaly az elsőre el akartam jönni de valami közbejött... A Velencei tavat megkerülni futva egy kívülállónak is jól érthető táv és teljesítmény, azonkívül egyedi. Az hogy 31 kilométert futottam "senkit nem hoz lázba" de egy tókerülés az már valami. Major Laci aki Debrecenben készül első maratonjára is ott volt, bíztattam hogy fusson az 5 p/km-es csapattal de ő visszafogottabb volt. Lívia és én együtt terveztük a futást kb 6-os tempóban. Mert ebből a körből nem lehet kiszállni, akárhogy is előre, vagy vissza, de a kiindulóponthoz kell érni! Ncsike, Gyalog, Elek és sokan mások egy előző napi verseny után jöttek "tótkerülni". Vidám társaság piros pólóban "minden kor" Marcsi, kriszta, .... Janó hangosbeszélővel ismertette az útvonalat a körülményeket és a támogatókat /sok taps/. Legfontosabb a kRESZ betartása mivel ekkora útvonalat nem is lehet biztosítani...Ennek ellenére vagy ezért, végig éreztük a rendőrség jótékony figyelmét is /köszönjük/. Agárd polgármestere elsötütte a rajtpisztolyt és elindult a 120-140 fős társaság ... eleinte együtt aztán lassan széthúzódva. Líviával Lacit előre küldtük, és kényelmes hatos tempóval haladtunk. Frissítők: 7,5 - 13,6 - 18,2 - 23 - 27,5. Az első frissítő meglepően közelinek tűnt, annyira jólesett a futás, közben Gyalog, az alanyi jogon járó húzott el mellettünk... Előttünk és mögöttünk is mindig láttunk futókat. De mégsem a 6-os lánnyal futottunk mert az elején elfutott egy kicsit de aztán ha egyformán is haladtunk a távolság már nem változott. Arra is ügyeltünk hogy ne fussuk el az elejét. Időnként a piros pólós lányokkal kerülgettük egymást. Minden frissítőnél ittunk és ettünk egy falatot, de a legjobb a lelkes bíztatás volt mindenütt. Figyeltem Líviára hogy jól megy-e és örültem mert ment neki! 6,9 p/km-rel futotta az őszi 30-ast, MOST 6,3 lett az átlagunk. Közeleg az ő első maratonja is Bécsben. Sütött a Nap de nem volt túl meleg szerencsére. Az északi oldalon volt néhány emelkedő, hogy ne legyen unalmas. Sukoró - Pákozd között volt kilométerjelzés amivel megmértük a sebességünket. 6 p/km vagy picivel több. Pákozd után elértük a "macskás" futót /bocsi a neve nem ugrik be - szerintem kevesen ismerik névről is/ kérdeztem hogy baj van-e ? -Kattog. mondta és a 23-as frissítőnél elidőzött. Futás tovább, talán a Dinnyésig tartó szakasz volt a holtpontunk. már a végét vártuk, de még "sok" volt hátra. Aki fut, az ismeri ezt az érzést... Jött egy keskeny kerékpárút és az utolsó frissítő. Jól voltunk! "Már nincs sok hátra" - Hogy Útálom ezt a beszólást mikor ééén haldoklom egy verseny vége felé.....Most nem haldokoltunk....Beértük Marcsit aki elesett egy általunk is veszélyesnek ítélt szakaszon.....Lívia előadásában a hattyú halála 3 perc volt, és minden erejét összeszedve ismét egyéni csúccsal futott be a célba!!!
-Na most kapaszkodj! Hurrázó fogadócsapat és gravírozott emlékérem fogadott a célban....frissítő... kaja... ÉS Kókuszgolyó !!! Félve kóstoltam meg, de Isteni volt. Aki csinálta, éljen soká! Lassan kifújtuk magunkat, közben Major Laci nehézségeit magyaráztuk és bíztattuk hogy lesz ez jobb is. Ha időben nem is, legalább átélésben..... Néhány tényleg őszinte jókivánság váltás után Krisztián /Livi férje/ vezetésével hamar hazajutottunk..... HA ide nem jövünk többet, akkor máshova sem!

Fusson akinek kedves az élete!