Vissza Tartalomjegyzék Előre

8. A lényeg: a hiperhivatkozás

Az eddigiek során gyakorlatilag mindent megtanultunk, amit adatok weboldalon való publikásához tudni kell (legalábbis ami a HTML-t illeti). A későbbiekben már inkább csak olyan kérdésekkel fogunk foglalkozni, amelyek a weboldal szépítésével, díszítésével kapcsolatosak. Mielőtt azonban ezekkel a kérdésekkel foglalkoznánk, meg kell ismerkednünk a HTML egyik leglényegesebb funkciójával: az oldalak összefűzésével.

Mi is az a honlap?

Amikor a világhálón böngészünk, gyakran előfordul, hogy „rákattintunk” egy feliratra vagy képre, és a böngésző egy új oldalt tölt be. Gyakran ez az új oldal megjelenésében hasonlít az előzőhöz, és a címe (url-je) is hasonló. Máskor egészen más megjelenésű lapot kapunk, és a cím is egészen más, de általában ez az új lap is beilleszkedik egy másik, hasonló című és megjelenésű oldalak gyűjteményébe. Az ilyen, hasonló megjelenésű és tematikájú, rendezett oldalak halmazát hívjuk honlapnak. (Ez a segédlet élesen megkülönbözteti az oldal — a böngésző által egyszerre megjelenített szöveg, ill. egyéb adatok — fogalmát a lap — több egybefűzött oldal — fogalmától. Általában nem szokás a két szót ilyen élesen eltérő jelentésben használni, mi itt az egyételműség kedvéért tesszük.)

Természetesen nem lehet mindig élesen körülhatárolni, hogy mi egy honlap. Ez a segédlet például lehetne önálló honlap is, most azonban a Fejes László személyes honlapjának része, mert Fejes László kurzusainak ismertetéséből érhető el, és mert Fejes László személyes honlapjának többi lapjával hasonló címen található. Ugyanakkor ennek a segédletnek az oldalai sokkal szorosabban kapcsolódnak egymáshoz, mint Fejes László személyes honlapjának többi lapjához. (Természetesen nem minden hasonló cím tekinthető egy honlapnak: egy iskolai szerveren például bárki önálló honlapot készíthet, melynek semmi köze mások hasonló címen megtalálható honlapjához.)

Ahhoz, hogy egy honlap jó felépítésű legyen, elengedhetetlen az oldalak megfelelő összekapcsolássa. Vegyük példának ezt a segédletet! A Fejes László kurzusainak felsorolásától egyedül a tartalomjegyzék érhető el, az egyes lapok nem — ugyanakkor a kurzusokhoz is csak a tartalomjegyzékről juthatunk vissza. A tartalomjegyzékből eljuthatunk a segédlet összes oldalára, és a segédlet összes oldaláról visszajuthatunk a tartalomjegyzékbe. A segédlet egyes oldalairól azonban eljuthatunk a szomszédos oldalakra is. Ezeken kívül a segédlet egyes oldalairól elérhetjük a feladatok példamegoldásait is, azokról azonban már nem juthatunk vissza arra az oldalra, ahonnan behívtuk őket (hacsak nem a böngésző visszaléptetőjével), hiszen azoknak az oldalaknak a feladatok megoldásait kell tartalmazniuk. Amikor honlapunkat megtervezzük, nagyon fontos végigondolni, hogy melyik oldalról hova juthatunk. Bármilyen nagy is a honlapunk, úgy szerkesszük meg, hogy három-négy kattintással bármelyik oldala elérhető legyen. Természetesen arról is gondoskodjunk, hogy a látogató számára egyértelmű legyen, melyik az a három-négy kattintás, amelyekkel a kívánt információt elérheti.

Hivatkozás a honlapon belül: mozgás a könyvtárak között

Azt az elemet, amelyben megadjuk egy másik oldal címét, hivatkozásnak nevezzük: ez az <a>. Az <a> jelöli annak a szakasznak a kezdetét, amelyre kattintva a megadott oldalra jutunk (a szakaszt természetesen az </a> zárja le). Az <a> nyitóelemet értelemszerűen sosem használhatjuk paraméter nélkül. A href paraméter arra szolgál, hogy megadjuk annak az oldalnak a címét, amelyre hivatkozunk. Például ha erről az oldalról szeretnénk meghívni a következő fejezetet, mely a html9.htm nevű fájlban van, akkor a következő sort kell elhelyeznünk az oldalban:
<a href="html9.htm">Unom már, lássuk a következőt!</a>
Aki nem hiszi, megnézheti ennek az oldalnak a forráskódját is: a forrás elején és végén megtalálja, hogyan lapozunk a következő oldalra.

Mindez azonban csak akkor működik, ha a behívandó oldal ugyanabban a könyvtárban van, mint a behívó. Márpedig ha nagyobb honlapunk van, sok oldallal, akkor célszerű nem egy könyvtárban tartani az összes állományt. Ilyenkor a következőképpen kell eljárnunk. (Példáink egy képzeletbeli, a kisállattartásról szóló oldalról valók.)
Jegyezzük meg, hogy bár a Windows a fájlnevekben nem tesz különbséget kis- és nagybetű között, a legtöbb szerver (internetes kiszolgáló) igen. Éppen ezért leghelyesebb, ha rászokunk, hogy állományainknak csak kisbetűs nevet adunk: így könnyen kikerülhetünk néhány kellemetlen helyzetet. Az állományok nevében lehetőleg ne használjunk ékezetes betűket, és a nevek is legyenek viszonylag rövidek, de egyértelműek. Ezzel saját dolgunkat könnyítjük meg.

Hivatkozások az oldalon belül

A hivatkozásokat nem csak más oldalak behívására, hanem ugyanazon oldalon való mozgásra is használhatjuk. Ehhez azonban az oldal bizonyos pontjainak nevet kell adni, „fel kell cimkézni”. Erre a az <a> elem name paramétere szolgál. Például:
<a name="horcset"></a><h2>A hörcsög etetése</h2>
Láthatjuk, hogy ebben az esetben a záróelemet érdemes közvetlenül a nyitóelem után írni, hiszen amúgy is csak egy pont megjelöléséről van szó. Az így megjelölt pontokra úgy hivatkozhatunk, hogy a nevük elé egy # (kettőskereszt, hesmárk) jelet teszünk. Például:
Olvasd el, mit kell tudni <a href="#horcset">a hörcsög etetésről</a>!
Természetesen az ilyen cimkékre akkor van szükség, amikor az oldal igen hosszú. Egyébként jó tudni, hogy más oldalakon elhelyezett cimkékre is hivatkozhatunk, mégpedig úgy hogy a cimke nevét egy #-jellel elválasztva közvetlenül a fájl neve után írjuk. Ez a módszer nagyon hasznos akkor, ha például a szövegünkben előforduló szakkifejezéseket egy külön oldalon magyarázzuk, értelmezzük. Például:
Az ilyen problémák megoldására nagyon jól használhatók a <a href="../../mellekletek/szakkif.htm#regkif">reguláris kifejezések</a>.

Hivatkozás távoli oldalakra

A hivatkozások eddig bemutatott módjai akkor működnek, ha a behívandó oldal ugyanabban a fájlrendszerben van, mint amelyikben a behívó. Ha azonban távoli, más fájlrendszerben levő oldalakra szeretnénk hivatkozni, akkor meg kell adnunk, hogy milyen protokolon lehet a lapot elérni (kezdő honlapkészítők esetében szinte csak HTTP-ről lehet szó, akinek pedig másra lenne szüksége, az valószínűleg úgyis tudja, mire), ezután következik egy kettőspont és két /-jel, majd az oldal elérésének teljes címe (az URL). Ez nem olyan bonyolult, mint ahogy hangzik, például:
<a href="http://www.nepszabadsag.hu">Magyarország legkedveltebb napilapja</a>
Természetesen az alkönyvtárakat itt is hasonlóképpen kell megadni (bár felfelé lépegetésre nincs sem szükség, sem lehetőség), és ezzel a módszerrel is hivatkozhatunk cimkére.

Az oldal megnyitása új ablakban

Előfordulhat, hogy azt szeretnénk, ha az olvasó megnézhetne egy másik oldalt is, de utána bármikor azonnal visszatérhessen a mi oldalunkra. Erre elsősorban akkor lehet szükség, amikor az olvasót egy távoli honlapra irányítjuk el, de szeretnénk, hogy könnyen visszataláljon a mi honlapunkra. Ilyenkor legcélszerűbb, ha a másik honlapot nem a sajátunk helyére, hanem egy másik böngészőablakba töltjük be. Erre szolgál az <a> elem target paramétere. Ha ebben a new értéket adjuk meg, akkor a kattintáskor a böngésző új ablakot fog megnyitni, és oda tölti az új oldalt, míg a mi oldalunk változatlanul a helyén marad. Például:
<a href="http://www.nepszabadsag.hu" target="new">Magyarország legkedveltebb napilapja</a>
Előfordulhat, hogy azt szeretnénk, hogy az oldalunkon található összes hivatkozás új oldalt nyisson meg. Ilyenkor legegyszerűbb, ha a fejben elhelyezzük a <base target="new"> sort.

A target paraméterben más értékeket is megadhatunk, erről azonban csak a következő fejezetben lesz szó.

Fájlok letölthetővé tétele

A világhálóról gyakran tölthetünk le dokumentumokat, programokat, zenéket. Ezek letöltését ugyanúgy hivatkozással tesszük lehetővé, mint ahogyan behívjuk a weboldalakat. A böngésző azonban észre fogja venni, hogy olyan dokumentumokról van szó, amelyeket nem tud kezelni: ezért aztán felajánlja, hogy az állományt letölti és elmenti a merevlemezünkre (esetleg máshova, de az is lehet, hogy meghív egy másik programot, ami a fájlt kezeli, sőt, ha van letöltésvezérlőnk, azt is meghívhatja: a lényeg, hogy nem próbálja meg megjeleníteni). Éppen ezért egy ilyen fájlt ugyanazzal a módszerrel teszünk elérhetővé, mint ahogy egy oldalt hívunk be:
<a href="docs/how-to-rule.pdf">Ebből mindent megtudhatsz!</a>
Természetesen a távoli oldalak elérésére és a könyvtárak közötti mozgásra itt is ugyanaz vonatkozik, mint a korábbiakban.

A levélküldés

Előfordulhat, hogy szeretnénk, ha a honlapunk olvasója levélben megírhatná nekünk a véleményét, kérdéseket tehetne fel, elmondhatná, mit szeretne látni a honlapunkon, vagy éppen rendelhetne az általunk hirdetett termékekből. Ilyenkor is a hivatkozást kell használnunk, de a href paraméterbe nem egy URL-t kell írnunk, hanem azt, hogy mailto:, és a címünket. Például:
Kérdésed van? <a href="mailto:kisallat@drotposta.hu">Írj!</a>
Ha erre a feliratra kattintunk, a böngésző elindítja levelezőjét, és a cím rovatban meg is jelenik a címünk. Így bárki könnyen küldhet nekünk levelet.

A menü

Gyakran előfordul, hogy sok hivatkozást helyezünk el a lapunkon. Ilyenkor ezeket célszerű listában vagy táblázatban rendszerezni. Az ilyen rendezett hivatkozásokat nevezzük menünek. Segédletünkben az olvasó kétféle menüvel találkozhat: az egyik a tartalomjegyzék, mely listába van rendezve, a másik pedig a minden oldal tetején és alján megtalálható mini-menü, mely táblázatba van foglalva.

Rendkívül sokféle menüt készíthetünk, de mindig ügyeljünk arra, hogy a menü áttekinthető legyen. Figyeljünk arra is, hogy egyértelműen derüljön ki, melyik hivatkozással hagyjuk el a honlapot, és melyikkel mozgunk ugyanazon honlap oldalai között. Legyen egyértelmű, mely hivatkozások jelentenek levélküldést és melyek letöltést. Ennek elmulasztása esetén sok bosszúságot okozhatunk honlapunk látogatóinak.

A hivatkozás aláhúzásának eltűntetése

A legismertebb böngészők a hivatkozásokat mindig aláhúzzák. Sajnos ez nem nyújt túl esztétikus látványt, különösen sok hivatkozás esetén. Ha nem szeretnénk, hogy a böngésző aláhúzza a hivatkozásokat, illesszük be a fejbe a következő sort:
<style type="text/css"><!--a {text-decoration: none;}--></style>

Feladat

Amikor korábban a világhálón barangoltunk, biztos gyakran vettünk fel címeket a kedvencek vagy könyvjelzők közé. Később aztán bosszúságott okozott, ha éppen nem ugyanazt a böngészőt használtuk, mint amivel a címet felvettük, és nem találtuk meg a keresett oldalt. Az így felvett címeket nehezen tudtuk átvinni más gépekre, pláne más operációs rendszerre. Használjuk ki a most és a korábban tanultakat, és készítsünk magunknak olyan kezdőoldalt, mely tartalmazza kedvenc címeinket!

A hivatkozások logikus elrendezéséhez használjuk ki a táblázatok és listák nyújtotta lehetőségeket! Alakítsuk ki úgy az oldal felépítését, hogy a lehető leggyorsabban megtalálhassuk a keresett címeket! Szervezzük a címeket tematikus csoportokba (pl. portálok, keresők, napilapok honlapjai, hobbinkkal kapcsolatos oldalak, moziműsor, menetrendek stb.)! Amennyiben egyébként is a böngésző levelezőjét használjuk, vegyük fel ismerőseink drótpostacímeit is!

Egy ilyen oldal nagyon jól felhasználható, mert segítségével könnyen megoszthatjuk másokkal linkgyűjteményünket vagy annak egy részét. Mivel az egész gyűjtemény egyetlen fájl, könnyen átvihető egy másik gépre, ráadásul böngészőtől és operációs rendszerektől független. Ráadásul kitűnő ajándék olyan ismerőseink számára, akiknek korábban még nem volt lehetőségük a világhálón bolyongani. A családtagok különböző gyűjteményeket is készíthetnek, és az állományokat az asztalra helyezve könnyen indíthatják saját kedvenceikkel a böngészőt!



Vissza Tartalomjegyzék Előre