9. A színek
A korábbiakban már minden fontos dolgot megtanultunk ahhoz, hogy jól szerkesztett dokumentumokat tudjunk publikálni a világhálón. A segédlet következő néhány fejezetében azt tanuljuk meg, hogy miként lehet ezeket a dokumentumokat szépíteni, díszíteni. Először is a dokumentumok színezéséről lesz szó.
A dokumentum alapszínei
A dokumentum alapszíneit a <body> elemben állíthatjuk be, a következő paraméterek segítségével: bgcolor a háttér színe, color a betűk színe, link a hivatkozások színe, vlink a már meglátogatott lapra mutató hivatkozások színe, alink a hivatkozás színe, amikor rákattintunk. A paraméterek után a színek angol megnevezését kell megadnunk (csaknem kétszáz színnév áll a rendelkezésünkre), pl:
<body bgcolor=black color=white link=yellow vlink=orange alink=red>
Ebben az esetben a háttér fekete lesz, a feliratok pedig fehérek. A hivatkozások sárgán jelennek meg, a meglátogatott lapokra mutató hivatkozások viszont narancssárgán, és pirosan villannak fel, ha rájuk kattintunk. Természetesen nem kötelező minden paramétert használni, de célszerű. Ha ugyanis mondjuk csak a háttér színét adjuk meg, akkor könnyen előfordulhat, hogy valakinek a böngészőjén épp az, vagy hasonló szín van beállítva alapértelmezett betűszínnek, így nem fogja tudni olvasni a lapunkat. A hivatkozásokra vonatkozó paramétereknél viszont nyugodtan megadhatunk egyforma színeket is.
A színek beállítása kódokkal
Könnyen előfordulhat, hogy olyan színt szeretnénk használni, amely nem szerepel a böngésző alapértelmezet színei között. (Vagy ha elő is fordul, nem ismerjük a pontos elnevezését.) Ilyenkor magunk is kikeverhetjük a megfelelő színeket.
Ehhez mindössze azt kell tudni, hogy a számítógép a monitoron mindenegyes színt három fénynyalábból kever ki: egy pirosból, egy zöldből és egy kékből. Attól függően, hogy milyen erősek a fénnyalábok, különböző színeket kapunk. Ha egyik fénynyaláb sem világít, akkor feketét látunk, ha mindegyik teljes erővel, akkor fehéret: ha mindegyik egyforma erővel világít, akkor a szürke különböző árnyalatait kapjuk attól függően, hogy mekkora ez az erő. Ha csak az egyik nyaláb ég, akkor a piros, a zöld és a kék különböző árnyalatait kapjuk. Ha a piros és a zöld keveredik, sárgát látunk, ha a piros és a kék, akkor lilát, ha a zöld és a kék, akkor világoskéket. A fénynyalábok különböző keverési arányaival nagyon sokféle színt létre tudunk hozni.
Az egyes fénynyalábok erősségét számítógépünk egy nulla és 255 közötti számmal jelzi. Ezeket a számokat azonban nekünk a tizenhatos számrendszerben kell megadnunk. A tizenhatos számrendszerben az 1-9 számjegyek ugyanazt az értéket képviselik, mint a tizesben, ám vannak más számjegyek is: az A tizet, a B tizenegyet, a C tizenkettőt, a D tizenhármat, a E tizennégyet, az F pedig tizenötöt jelent. A tizenhatot elérve, már új helyiértéket kell használnunk, így a tizenhat a tizenhatos számrendszerben: 10. Természetesen a második helyiértéken is ugyanazok a számjegyek jelennek meg, tehát A0 = 16*10 = 160, B0 = 16*11 = 176 stb. Az FF éppen 255, azaz a legerősebb fénynyalábnak felel meg. A kikevert színeket úgy adhatjuk meg a a böngészőnek, hogy a paraméterekbe a szín neve helyett egy kettőskeresztet írunk, majd közvetlenül utána a piros, a zöld és a kék értékét. Ha például sötétzöld betűkkel szeretnénk írni, akkor próbálkozhatunk a color="#004000" paraméterrel. Ebben az esetben csak a zöld nyaláb fog égni, a maximális erőnek körülbelül a negyedével.
Hogyan keverhetünk ki bonyolultabb színeket? Az egyik lehetőség, hogy addig változtatgatjuk a forrásban a keverési arányokat, míg azt a színt nem kapjuk, amelyikre gondoltunk. Ez azonban nagyon hosszadalmas lehet. Nagy segítség, ha van egy képünk, melyen szerepel a használni kívánt szín. Ebben az esetben nincs más dolgunk, mint megnyitni a képet egy képszerkesztővel. A legtöbb képszerkesztő lehetővé teszi, hogy a kép valamely pontjáról színmintát vegyünk, és ki is írja a szín keverési arányait. Ezt minden további nélkül használhatjuk a HTML-ben is. Ha semmilyen hasonlkó lehetőségünk nincs végső esetben fordulhatunk a Windows beépített színkeverőjéhez is. Ehhez nyissuk meg a startgomb menüjét, válasszuk a Beállítások ponton belül a Vezérlőpultot, azon belül pedig a Képernyőt. Válaszzuk a Megjelenés fület, a Szín lenyíló menüt, ott pedig az Egyéb pontot. Máris a színkeverőben vagyunk. A szivárványszerű palettán válasszuk ki a nekünk tetsző színt, állítsuk be oldalt a kívánt fényerőt, majd jegyezzük fel, milyen számokat látunk a Vörös, Zöld és Kék feliratok mellett. Ezek a számok azonban tizes számrendszerben vannak, át kell őket alakítanunk tizenhatossá. Mi sem egyszerűbb ennél: osszuk el a számot tizenhattal: az eredmény a tizenhatos számrendszerbeli szám első számjegye, a maradék pedig a második számjegye lesz. Ha például a számunk 222, akkor ezt elosztjuk 16-tal: az tizenhárom, marad a tizennégy: tizes számrendszerben DE. A három számot egymás után írjuk, elé tesszük a kettőskeresztet, és máris beírhatjuk a megfelelő helyre.
A színek megváltoztatása az oldalon belül
A HTML lehetőséget biztosít arra is, hogy a szöveg színét az oldalon belül megváltoztassuk. Erre a korábban már megismert <font> elem nyújt lehetőséget. Ebben a betű mérete mellett (vagy atól függetlenül) a betűk színét is megadhatjuk. Itt is a color paramétert kell használnunk, ugyanúgy, mint a <body> elemben. A <font> elem segítségével a hivatkozások színét is megváltoztathatjuk:
<a href="ujlap.htm"><font color=red>Ez a hivatkozás piros</font></a>
Ebben az esetben a hivatkozás mindig piros lesz, függetlenül attól, hogy láttuk-e már azt az oldalt, amelyre mutat. Fontos, hogy a <font> nyitó- és záróeleme a <a> elemein belül legyen.
Tanácsok a színválasztáshoz
A jó színválasztásnál alapvető követelmény, hogy a háttér és a szöveg elütő színű legyen. Különösen fontos ez az olyan oldalaknál, amelyeken hosszabb szövegeket közlünk. Bármilyen furcsán is hangzik, nagyon jó választás lehet a fekete és a fehér. Igaz, ez meglehetősen puritán, de nagyon jól olvasható felületet nyújt. A színösszeállítást feldobhatja, ha a legfontosabb kifejezéseket, címeket, hivatkozásokat színezzük. Ez némiképp megtöri a fekete-fehér lap egyhangúságát, és kellemes látványt nyújt. Természetesen nem kell ragaszkodnunk a fekete-fehér összeállításhoz, de általában hasznos, ha a hattér és a szöveg színe közül legalább az egyik fekete vagy fehér, pl. sötétkék háttér előtt fehér betűk, halványzöld háttér előtt fekete betűk. A hátér színe mindenképpen valamilyen megnyugtató, visszafogott szín legyen, ne legyen pl. piros, lila vagy élénksárga. Ettől a szabálytól legfeljebb olyan oldalakon térjünk el, ahol a látogató rövid ideig tartózkodik, és ahol nem találkozik sok szöveggel. Fontos, hogy a háttér és a szöveg színe fényerejében térjen el egymástól, ne csak színvilágában. Szerencsés összeállítás lehet a halványkék alapon sötétkék betűk, ellenben hiba középzöld alapra középlilával írni: hiába a színek kontrasztja, a hasonló fényerőnek köszönhetően olvashatatlan lesz az oldal. Lehetőleg ne színeivel akarjuk emlékezetessé tenni lapunkat. Böngészéseink során megfigyelhetjük, hogy a legszebb lapok színvilága nagyon visszafogott. Oldalunkat díszíthetjük képekkel is, ilyenkor különösen ajánlaztos minél visszafogottabb színekkel dolgozni, hogy a képek maguk érvényesüljenek.
Feladat
A fejezetben tanultak meglehetősen egyszerűek, így feladatként leghelyesebb a különböző színekkel kísérletezni. Ha nagyon szép színösszeállítást találunk jegyezzük fel a színek kódszámait, ki tudja, mikor jöhetnek jól. Járjunk nyitott szemmel, és ha megtetszik nekünmk valamely plakát színösszeállítása, egy ruha vagy egy festmény, próbáljuk meg színeit reprodukálni a saját oldalunkon! Lehet, hogy a kombináció folyó szöveghez nem megfelelő, de kitűnő a címsorok színezéséhez. (Pl. sötétkék alapon nem jó narancssárgával írni, de a nagybetűs címek még lehetnek narancssárgák.) A világhálót járva sok szép lapot láthatunk, és nem szégyen ezektől kölcsönözni, ötleteket, színösszeállításokat „lopni”. Arra azonban illik vigyázni, hogy egy lap színvilágát, felépítését se utánozzuk egy az egyben, különösen, ha nem szokványos színösszeállításról van szó. (Fekete-fehér lap például sok van, ilyen esetben szó sincs utánzásról.)