A falu tanítója nevét viseli

Életével mutatott utat és példát a bárándi iskolának Raffay Lajos.

Báránd (HBN - Z. N.) - Május 18-án, délelőtt 10 órától tartotta meg névadó ünnepségét a bárándi általános iskola. Az intézmény a falu egykori, „egyszeri és megismételhetetlen" néptanítójáról, Raffay Lajosról kapta nevét. Az iskola a névadással a Raffay életmű szellemiségét szeretné tovább őrizni és ápolni. Lapunknak Ulveczki Lajosné, igazgató asszony és Szilágyi Csabáné, igazgatóhelyettes asszony nyújtott segítséget. Az erdélyi származású tanító, aki 1910-ben került a bárándi iskolába, „olyan családban nőtt fel, ahol a hangos szó ismeretlen volt". Családját és diákjait is ilyen szellemiségben nevelte. Évtizedeken át az 1-2. osztályosokat tanította, az osztálylétszám a 40-45 főt is elérte. 1932-1948 között az intézmény igazgatójává választották. Raffay Lajos nagyon sokrétű tevékenységet töltött be a falu életében is. Az iskolai státusok mellett az akkori egyházközség presbitériumának jegyzője volt, e tevékenységét négy lelkész szolgálati ideje alatt végezte. A gyerekeknek népszínműveket, daljátékokat tanított, illetve télen leventéket oktatott. E rendkívüli munkabírásával hintette tovább a kultúra magvait. Raffay Lajos emlékére évente az iskola Raffay napokat szervez, ahol sporteseményekkel és kulturális élményekkel gazdagodhatnak a pedagógusok és a diákok egyaránt. Az iskola vezetősége így szeretné az intézmény közösségi életét még egyedibbé varázsolni, illetve a határon túli magyarok iránti szeretetüket akarják ezzel kifejezni.

A névadó ünnepség emlékező, hálaadó istentisztelet keretében kezdődött, ahol Géczy Tihamér nyugalmazott lelkipásztor prédikált. Géczy Tihamér 20 évig szolgált Bárándon, amiből 16 évet együtt dolgozott Raffay Lajossal.

A falu lámpása:

A lelkész „Isten különleges teremtményének" nevezte a tanítót, aki a „falu lámpása" volt. „Sosem lehetett megelőzni a köszönésben. Családját és diákjait is hűséggel, alázattal, szeretetben, becsületben nevelte" - emlékezett vissza elérzékenyülve Géczy Tihamér. Az istentisztelet után az iskola épületében gyerekek és idősebbek adtak elő színjáté­kokat és népi táncokat. Volt kóruséneklés, mesemondás. A rendezvényen Raffay Lajos leszármazottai is megjelentek. Végül a polgármester ünnepélyes keretek között nyújtotta át az önkormányzat által adományozott zászlót az iskolának. A zászlót a Kiss Gyula kezeit dicsérő emléktábla mellett helyezték el

Raffay Lajos néptanító, - ő biztosan így mondaná - Erdélyország szülötte volt. 1889, február 9-én, az udvarhely megyei Bözöd községben, szegény földműves család gyermekeként- egy embert becsülő hajlékban látta meg a napvilágot, ahol - a szomszédok elmondása szerint - „soha nem haragudtak, soha nem káromkodtak"

Elemi iskolai tanulmányait szülőfalujában, középiskoláit a Székelyudvarhelyi Református Kollégiumban végezte, ahol emberséges lélekkel formálták, majd a Székelykeresztúri Állami Tanítóképzőben érett meg a gyermekek tanítómesterévé.

Tanítói szolgálatát a Marosvásárhelyi Állami Gyermekmenhelyen kezdte, 1909. februárjában. Bárándra 1910-ben került, amikor is a Református Egyházközség Presbitériuma - a jegyzőkönyvek tanúsága szerint - egyhangúlag és közfelkiáltással nevezte ki az un. ötödik tanítói állásra.

Így érkezett tehát meg - e községben akkor nagytekintélyű tanítómesterek: Ajtay Lajos, Magoss Elek, Nagy Illyés és Fodor Antal mellé - az alig 21 esztendős erdélyi, nyúlánk termetű ifjú, akit idősebb kartársai nagy szeretettel fogadtak, s ő maga, azok tanácsait mindig köszönettel vette.

Ő lett az első osztály tanítója 27 éven át, majd 7 évig a második osztályé, s azután a szükséghez képest különböző osztályokat vezetett. 2000-nél több tanítványa volt. Neve összeforrott Báránddal, ahol emberré formált apró emberpalántákat, tanítva őket a jóra, emberségre, becsületre, testvériségre. Ő mindig csak adott. Három nemzedéken át, különböző koreszmék áramlásában mindig ugyanazzal a lélekkel tudott vezetni és nevelni: a szeretet lelkével, mely „ hosszútűrő, nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem cselekszik éktelenül,, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt és nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal, mindent

elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr és soha el nem fogy.”

1930 és 1948 között ő volt a Bárándi Református Népiskola igazgatótanítója. Hosszú pályája során még iskola-felügyelői feladatokat is ellátott. 1949-ben. 60 évesen, nyugalomba helyezték, majd visszahívták és 1957-ig ismét tanított. Ám, míg egészségi állapota engedte, ezt követően sem tudott ellenállni, ha helyettesítésre kérték fel.

1912-ben kötött házasságot Ajtay Ida óvónővel, Ajtay Lajos rektortanító lányával. Házasságukból - 1913-ban - egy kislány született (Ida), aki szülei és nagyszülei nyomdokaiban haladva, szintén tanítói pályára lépett 1942-ben, s a bárándi iskolában tanított egészen nyugdíjazásáig. E kislány - a későbbi Iduka tanító néni - 1994-ben halt meg, utolsóként e nagyra becsült Ajtay-Raffay tanítódinasztiából.

Raffay Lajos néptanító, a község „ Lámpása " volt. „ Távolról jött, közel valóvá lett, a népből jött, s a népé maradt, fiatalon jött és itt égette élete melegítő lámpását. "

Gazdag lélekkel jött és áldássá lett Nem sokkal érkezése után, átvette az 1903-ban alapított férfi dalárda vezetését, azoknak a fiatal és középkorú férfiaknak örömére, akik „ összhangzatos éneklés " tanítására kérték.

Lajos bácsi - saját elmondása szerint -: „ kicsiket és nagyokat - énekkarokban - tanított az ének szárnyaló hangján a szépség és jóság dicsőséges birodalmában felemelkedni".

1925-ben a dalárda mellett - id. Csenki Imre karnagy segítségével - vonós zenekart alakított, akik - az ő irányításával - az egyszerű népdalfeldolgozásokon túl, művészien szólaltatták meg a klasszikusokat is.

Színielőadások betanításával, bemutatásával, vagy a leventék téli oktatásával - a közösségi élet példás munkásaként - „ hintette a kultúra magvait".

Lakóhelyismeretben senki sem volt jártasabb tőle. Báránd történetéből monográfiát szerkesztett, összegyűjtötte és feldolgozta - községünk büszkesége - a Kossuth-szobor állításának történetét. írásai nyomán bontakozott ki iskolánk, több, mint 300 éves története.

Mindezeken túl a Bárándi Református Egyházközség jegyzője volt több mint négy évtizeden keresztül, sőt zsinati tagként, egyházmegyei feladatokkal is megbízták.

1960-ban - ötven éves szolgálata emlékére tartott jubiláris ünnepségen az akkori lelkész (Melegh Dániel) így méltatta Lajos bácsi munkásságát: „ Bárándon, 21. életévedhez még kereken ötvenet írtál és éltél Testben fáradtabb lettél, de lélekben a 21. év mindig friss lendületével erősítesz bennünket. Míg melletted sokan megvénhednek, te lélek szerint az induló ifjú erejével jársz közöttünk. Életszemléleted, látásod, tanításod időálló, mert erős fundamentumon, az egyetlen Kősziklán áll, arcodon ezért van mosoly, szívedben nyugalom. A lélek szerint Hozzád közel állók önkéntelenül hozzád hajolnak, a távolállók pedig - közeledben - elcsendesednek. "

Raffay Lajos, a szó legnemesebb értelmében volt tehát a falu „ lámpása” a TANÍTÓ UR, csupa nagybetűvel. A család - a tanítódinasztia, melynek első tagja (Ajtay Lajos) 1878-ban lépett szolgálatba Bárándon - kihalt ugyan, de mi, ma élők, és általunk a felnövekvő nemzedékek igaz hálával és tisztelettel őrizzük meg az emléküket. Lajos bácsi az utolsó leheletéig TANÍTÓ maradt. „ Vigyázzatok a gyerekekre..!" - búcsúzott a betegágya mellett virrasztó, egykori tanítványától, és néhány óra múlva, 1978. decemberében örök pihenőre tért.