TOMI: Albert végrendelete 1.


Albert végrendelete 1.


Haldoklom. Hatvan kemény esztendő a siralomvölgyben
Betontömbök fogságában s csupán alkalomadtán az üdítő zöldben
Még nem indokolt földi lakhelyem égire cserélnem,
Isten kegyeihez merő képtelenség e percben felérnem
Úgy éltem, akár egy igavonó barom, fogaim összeszorítva a nők parancsszavára,
Megbántam az egészet, férgek martalékaként szolgálok én már nemsokára
Inkább teljesítem Kukac Őrmester rigolyás utasításait,
Mint hallgassam feleségem megszokássá vált béna siránkozásait!

Most bezzeg sírásra áll a szája, holnap a megszakadásig röhögni fog,
Az én motorbiciklim e ház elöl egy félóra múltán végleg elrobog,
Füstjét azonban emberöltők hosszára az orrotok alá pörköli,
Méltányos leszek, szándékomban nem lappang semmilyen ördögi
Nem kívánok mást, csakhogy még ma éjszakáig szakadjon rátok a plafon,
Sokat ártottatok nekem, ám én a teljes pusztulásotok akarom!
A temetőben kibéreltem számotokra a sírkamrát, egy dolog hiányzik, hogy belefeküdjetek,
Rohadtul nem érdekel a sorsotok, legfőbb vágyam, hogy mind a pokolra kerüljetek!
Odavalóak vagytok, érdemtelenek egyetlen napra is,
Hiába zokogtok, az erőfeszítés hamis.

Mari, kit nőül vettem harminchat évvel ezelőtt,
Kivel megosztottam az ételt s a rozoga heverőt
Sose kérdezted, éppen hogy vagyok, de a pénzt azonnal lenyúltad,
Napi tizennégy órát távol voltam s te a bőrömet még jobban lenyúztad
Piperecikk, afrikai utazás, huszonnégykarátos bizsu: erre tartottál igényt,
Személyemre soha, meg sem kérdezem, ugyan miért?
Kis hízelgés esténként, mit is kérek én, Perzsa Birodalmat,
Csókjaid helyett élveztem én fázva a világirodalmat.

A lapok üzentek: létezik az Angyal, a Nagy Ő
S én elhittem ezt, pedig nem voltam hívő!
Feltettem magamban: esetleg te lennél?
Oh, te öt perc távollét után oly könnyen felednél!


(2008. december 13. 15:59)

| Vissza a versekhez | A vers második része... |