TOMI: Így megy ez 1.

{ Prózai művek / regény }


Így megy ez 1.


1. Az elsõ találkozás

Kaczor András szokásához híven a Margitszigeten, egy a Dunára nézõ padon
ült, amikor a futópálya felõl hirtelen egy lány közeledett felé, majd
sebesen leült a fiú mellé a padra.
András meglepetésében gyorsan odébb húzódott, hogy a 16 év körüli kis
hölgyet hellyel kínálja, de õ akkor már rég megelõzte a fiút.
Bemutatkoztak egymásnak:

- Szia, nem baj, ha leülök melléd egy kicsit pihenni? Szilviának hívnak. örülök, hogy    megismerhettelek.
- Én is örülök. Az én nevem András. Egyáltalán nem baj, maradj csak nyugodtan!
- Tudod, ilyen hosszú futás után jól esik egy rövid pihenõ, egy pár perces szünet.
   Az iskolában nemsokára futóversenyt rendeznek. Én is indulok rajta és szeretnék
    jó eredményt elérni. Gondolom, még te is tanuló vagy, ugye?
- Igen. A Toldy Miklós Gimnáziumba járok.
- Micsoda véletlen! Én is ott tanulok. Melyik osztályba?
- A 2. a-ba.
- Nahát, akkor évfolyamtársak is vagyunk!
    Én a 2. b-be járok. Hogyhogy nem találkoztunk még eddig?
- Nem tudom, minden bizonnyal elkerültük egymást.
- Az lehetséges. Sebaj, a lényeg az, hogy végre megismerkedtünk.
   Tudod, egy nagyon jó barátnõm is abban az osztályban tanul.
   Deák Sárának hívják. Ismerned kell neked is!

- Persze - válaszolta András, és mélyen lehajtotta a fejét a pad alá, nehogy Szilvia meglássa, e név hallatán mekkora zavarba esett. Azonnal fülig vörösödött az arca.


folytatás következik...

(2009. augusztus; a folytatásban jön a csattanó.)

| Vissza a versekhez | | Tovább a 2. részhez |