2. Deák Sára, a "nagy szerelem"

Deák Sára ugyanis nem volt más, mint Kaczor András titkos szerelmének tárgya.
Immár több, mint egy esztendeje epekedett a különben szépnek nem nevezhetõ, de mindenképpen helyes, megnyerõ egyéniségû, kék szemû, barna hajú, göndör tincseket viselõ, enyhén szeplõs leány iránt.
Rajongása gyakorlatilag attól a pillanattól fogva tart, amikor elsõ alkalommal átlépte a Toldy Miklós Gimnázium kapuján.
Az osztálytársai közül Sárával került elsõ ízben került szemtõl szembe kapcsolatba. Szólni nem mert hozzá, de a rögvest megigézte a lány tengerkék szemének enyhén ferde állása, amely valami tündéri pajkosságot kölcsönzött az egész személyiségének. és legalább ugyanilyen rejtélyes és megfejthetetlen módon, Kaczor Andrásnak soha nem vett annyi bátorságot, hogy bevallja Sárának az érzelmeit.
Némán vágyakozott, hátha valami csoda folytán közelebb kerülhet "álmai asszonyához", ám e csoda sohasem következett be!
A fiú, amint felismerte, hogy határtalan vágyódása a tanulmányai és önmaga szempontjából akár veszélyes is lehet, eleinte igyekezett mindent magába fojtani.
De mindez hiábavaló kísérletnek bizonyult csupán! A vágy nem szûnt meg, sõt egyre erõsödött benne! Olyannyira, hogy egy nap egészen fölbátorodott, és a virágüzletbe rohant, ahol egy csodálatos vörös rózsát vásárolt az imádott ifjú hölgynek. András még életében nem igyekezett úgy az iskolába, mit azon a derûs reggelen, mindenképp Sára elõtt akart megérkezni az osztályterembe. E tervét különben maradéktalanul sikerült megvalósítania.
A tanítás kezdete elõtt majdnem egy órával már az osztályteremben, Sára padja elõtt állt. Sebtében letette a virágot az asztalra, aztán látszólag nyugodtan helyet foglalt a teremben.
A nyolcórai becsengetés azonban vészesen közeledett!
Sára egyébként is hamarabb fut be, mint a többiek általában. Nemegyszer volt már az elsõ diák, aki belépett az ajtón.
Még fél nyolcat sem mutatott az óra, mikor a fiú puszta kíváncsiságtól vezérelve kinézett az ablakon. Hát abban a szempillantásban földbe gyökerezett a lába, majd azt hitte, szívrohamot kap.
Deák Sára, a hatalmas és legyõzhetetlen plátói szerelme pontosan abban a szent percben érkezett meg az iskolába! Most mit csináljon?
Hirtelen egyetlen döntés jöhetett számításba hõsünk elõtt: minél gyorsabban elmenekülni a kínos helyzetbõl!
Szerencsétlen "szerelmes" diákot többé nem érdekelték az iskolai teendõk, se a tanárok, se a kötelesség. Egyetlen dolog tartotta lázban: Menekülni az idõvel elkerülhetetlen szembesülés elõl.
Hadd maradjon csak szegény Sára kétségek között, kitõl kaphatta a gyönyörû virágot, ahogy õt is továbbra emészti majd a kétség: meddig kell még az egyre kibírhatatlanabbá váló bizonytalanságot elviselnie?

---

folytatás következik...