3. Az ismerkedés

Kaczor Andrást Szilvia kissé nyers kacagása rázta fel álmodozásából.

- Haha. Nagyon elbóbiskoltál. Ilyen nagy hatással van rád ez a Sára?
- Dehogyis. Nem is igazán ismerem õt.
- Na ezt már nem hiszem el neked!
Tudod, nincs abban semmi szégyellnivaló, ha kedveled Sárát.
Végtelenül rendes teremtés, én óvodáskorom óta ismerem. Vagyis lassacskán 12 éve.

András erre nem tudott mit válaszolni.
Többé nem tudta Sárát kiverni a fejébõl.
Egy darabig hallgattak, mint a sír.
A csöndet végül Szilvia törte meg:

- Mondd csak, különben merrefelé laksz?
- A Podmaniczky utcában. Nem messze a Nyugati Pályaudvartól.
- Én az Anker- köznél.
- Az hol van?
- Tudod, a Deák tér mellett. Már járnod kellett arra.
- Szerintem is, csak tudod, képtelen vagyok megjegyezni az utcaneveket.
- Hát mit jegyzel te meg? Mellesleg nagyon elmélyültél abban a könyvben. Mi az? Valami regény?
- Á, dehogy regény! Nem izgat fel engem a szépirodalom. Ez egy földrajzkönyv.
- A kedvenc tantárgyam.
Én már eldöntöttem, hogy miután leérettségiztem, az egyetemen földrajzot akarok tanulni. Minden vágyam, hogy elismert földrajztudós legyek.
- Ha ilyen serényen tanulmányozod azt a könyvet, minden esélyed meg lesz rá.
Egyébként miért nem otthon tanulsz?
Szerintem sokkal nyugodtabb körülmények közt lennél.
Itt folyton járókelõk mászkálnak, ide hallatszik a város tompa zaja, a legapróbb nesz is elvonja a figyelmed a tanulástól.
- Ellenkezõleg, az enyémet egyáltalán nem vonja el.
Én otthon nem tudnék rendesen tanulni.
Apám folyamatosan részeg és úgy ordibál velem, mint egy elmebajos, ezenkívül még három rendetlen testvér is a nyakamon csimpaszkodik.
Itt sokkal nyugalmasabb nekem, mint bárhol máshol.
Ó, bárcsak mindig itt lehetnék. úgy vagyok ezzel, mint Arany János.
A különbség csak annyi köztünk, hogy én nem az õszikék verseit írom holmi Kapcsoskönyvbe, hanem a földrajz tudományát szívom magamba.
Néha már olyan érzésem támad, valamilyen szinten én is mûvész vagyok.
- Én viszont gyûlölök tanulni. Ezt tiszta szívembõl mondom neked.
Nem értem, miért választottam ezt a nehéz gimnáziumot. A szüleim beszéltek rá.
Igazából kettesnél nincs is jobb jegyem, kivéve testnevelésbõl.
Ezért akarok hivatásos futó lenni. és ez az oka annak, hogy minden iskolai és sok városi versenyre is benevezek.
Bizonyítani szeretnék az ismerõsöknek, a tanároknak, de legfõbbképpen a szüleimnek.
Úgy határoztam, elhagyom ezt az országot.
Itt mindössze két dolog létezik: a nyomor és a reménytelenség.
A barátom, Feri, rendelkezik külföldi összeköttetéssel.
Svájcban élnek olyan ismerõsei, akik tudnának nekem segíteni.
Ó, alig várom már, hogy végre utazhassak, lehetõleg Ferivel együtt, hogy örök idõkre magam mögött hagyhassam ezt a koszfészket!
- Ezen már én is gondolkoztam.
Ez az egy magyarázata van annak, hogy olyan szorgalmasan tanulok minden egyes tantárgyat.
Természetesen a földrajzot imádom a legjobban, és csak azzal vannak komolyabb terveim. Ennek ellenére mindent megteszek, nehogy az apám bármiért is szemrehányást tegyen nekem.
- Értem, úgy látom, nagyon szíveden viseled ezt a tanulás dolgot.
   Igazán lelkiismeretes srác vagy.
   Feri irtó talpraesett, de feleannyi szorgalma
   sincs, mint neked.
   Egyébként mivel foglalkozol még a nagy hajtáson kívül?
   Olykor neked is jár egy kis relaxáció.
- Gitározom. Basszusgitáron játszom egy baráti társaságban.
   Nemrég együttest alapítottunk. Már több demót készítettünk el.
- Az szuper. én imádom a progresszív rockzenét.
   Fesztiválokra is szoktam járni.
- Én nem járok, de kisebb társaság elõtt már léptünk fel.
   Rengeteget játszunk, mert még sokat kell fejlõdnünk.
   Néhány hónapon belül komoly rendezvényekre is szeretnénk meghívást
   kapni.
- Csak szólj idõben, ha játszol, ott leszek az elsõ sorban.
   Megõrülök a gitáros fiúkért!
   Kár, hogy Feri nem gitározik. Pedig milyen jól is nézne ki egy nagy
   basszusgitárral a vállán! De hát õ nem mûvész, mint te.
- Én sem vagyok mûvész, de szívesen játszom neked, ha akarod.

Ebben a másodpercben megcsörrent Szilvia mobiltelefonja. 2 perces beszélgetés következett.

- Bocsáss meg, András, ha nem gond, most el kell mennem.
   Feri hívott, találkozónk van a Moszkva téren.
   Valamit közölni szeretne nekem, kíváncsi vagyok, mit.
   Utána elmegyünk a Mamutba körülnézni és szórakozni egy picit.
   Holnap itt leszel?
- Valószínûleg.
- Rendben, találkozhatnánk megint! Hozd magaddal a gitárt is!
   Felkeltetted az érdeklõdésem, mekkora virtuóz vagy.
- Jól van, elhozom.
- Akkor, szia holnap!
- Szia!

Szilvia elment, András pedig valami fura bizsergést érzett magában a beszélgetés után.

---

folytatás következik...