Jövõbõl a Jelenbe
Egy izgalmas történet a jövõbõl...Elsõ fejezet:
2010. február 8-át írunk. Helyszín: Egy multinacionális cég kísérleti laboratóriuma és a többi épületrész. Fõhõsünk a 20-as éveiben járó, 175 cm magas, barna hajú lány, Eliza Parker. Hosszúkás arcú, barna szemű és életvidám volt valaha. De sajnos 2009. decemberében elrabolták õt, és egy hatalmas épületbe vitték, ahol az ijedtségtõl és a félelemtõl elvesztette eszméletét. A PharmaCon nevű céghez tartozik az az épület is, amelynek bejárata elõtt autók várakoznak éppen. Itt helyezték el hõsünket, egy negyedik emeleti helyiségben, ahol két hét kóma után tért magához. ébredezése után egy laborba vitték be, és különféle tesztek alá vetették, kísérleteztek rajta. Aznap ismét rosszul lett és elájult. Visszavitték a szobájába, és érkezett egy másik lány is mellé, Katie Monners. Másnap reggel megint jöttek érte, és kezdõdött minden elölrõl. így ment ez egész mostanáig. Eliza tudta, hogy a mai nap lesz a megmenekülése napja. Egy újabb veszélyes kísérletet akartak rajta végrehajtani. Lehallgatta a laboránsok beszélgetését elõzõ este. Ez nem volt nehéz számára, hiszen kitűnõ hallással rendelkezett. Még a leghalkabb zörejt, beszédhangokat is tisztán megértette. "Szia Katie" - szólt szobatársának, majd bezárta maga mögött az ajtót. Belépõkártyáját - amit egy laboránstól szerzett meg - visszatette a zsebébe, ahol általában hordja magával. Ahogy kilépett, egy hosszú folyosóra érkezett. Ment, ment, majd egyszer csak megállt a folyosó közepén, ugyanis kiabálást hallott. Valakik a szinten egy másik szobába, esetleg laborban vitatkoztak. Eliza attól félt, hogy hirtelen kinyitják az ajtót, ezért futni kezdett. Tudta, hogy a közelben van egy lépcsõ, ahol elmenekülhet. Szaladt lefele a lépcsõn, mint tűzriadó esetén szokás. Az egyik lépcsõfoknál majdnem elesett, de szerencsére nem vesztette el az egyensúlyát, így továbbhaladt. Közben meghallotta, hogy valaki szólítja õt. Egy másik oldali lépcsõ felõl jött a hang. Eliza erre még gyorsabban kezdett futni. Végül szerencséjére, még idõben elért a kijárathoz. Odakint a parkolónál, épp egy ötfõs csapat hozott be új kísérleti anyagot a raktárba. Mindegyikük fehér köpenyt és védõszemüveget viselt, akárcsak Eliza. Tudta ugyanis, hogy e nélkül nem léphet ki észrevétlenül sehová sem. érdekesség, de Elizának kapóra jött, hogy hasonlít az egyik alkalmazottra, Sylvia Taylorra, akivel a többiek ez esetben összekeverték. "Hello, Sylvia, látom ma kiküldetésben vagy, sok sikert!" - mondták neki a rakodómunkások. "Köszi" - válaszolt Eliza - remélem, minden jól megy... és továbbment. De vigyázott lépteivel: nem szabad, hogy úgy tűnjön, mintha menekülne. Csak szép "lassan", azaz normál emberi tempóban haladhatott. Muszáj volt azonban bemennie egy másik épületbe, hogy visszavehesse táskáját és személyes tárgyait. Izgult, nehogy észrevegyék, vagy nehogy valami baj történjen. Tudta, tervének a mai napon sikerülnie kell! Az épülethez odaérve elõvette a kártyát zsebébõl és a leolvasóhoz érintette. Meglepetésére a kártya ebbe az épületbe való belépéshez is használható volt. A kártyára az 505-ös szám volt írva, a szekrény azonosítóját jelezte ez a szám. A megfelelõ ajtó kinyitásához pedig be kellett gépelnie a szekrényen lévõ kis billentyűzet segítségével, hogy mi a keresett személy monogramja. Gyorsan bevitte a gépbe nevének két betűjét, "EP", és végre, sikerült kinyitnia az ajtót! A széfben sértetlenül ott volt a táskája, a napszemüvege, és néhány más tárgy is. Talált egy feljegyzést is, amelyen elrablásának helye és ideje volt írva: "Nyíregyháza Vasútállomás 2009. december 21." Gyorsan kiszedte ezeket a fiókból, majd bezárta az ajtót. Sietett kifelé az épületbõl, mert tudta, hamarosan visszaér a biztonsági õr a helyére, és akkor mindennek vége. De itt is szerencséje volt, mert épp idõben jutott ki innen.
>> Megjegyzés: (2009. február 21. szombat 16:54 - 2009. május 23. kedd 15:46)