A = Anya, Anahita
Anahita a szkíták termékenység istennõje,
Istenanya. Minden korban nagy tisztelet övezte, ismerték és tisztelték õt a
görögök is Anaitisz néven. Az idõk folyamán a jelhez fûzött fogalom
természetesen változhat is, más nyelvû népek más jelentéssel ruházhatták fel.
Anahitát õseink Asszony vagy Boldogasszony néven tisztelték, szûznek tartották. !
Á =
Ez a betû új keletû jel a magyar ábécének, a régi
jelkészletekben nem szerepel, illetve az A hang volt hozzárendelve.
B (eB) =
Baál, Bél, belsõ
Bél a sumér Enlil isten jelzõje. Jelentése
"Úr" szó szerit: Én-Lélek. Nála vannak a királyi jelvények, a földi
király Bél helytartója. A magyar Szentháromságban Bél a Fiúisten neve.
C (eC) = celõke
Jelentése nyílvesszõ a régi magyar nyelvben. A
szó érdekessége, hogy megfogalmazza a funkciót is. Az elsõ szótag a cél
szavunkat rejti. Ha igaz, akkor ebben az esetben nem mi vettük át a németektõl
(Ziel), henam õk vették át tõlünk. A celõke szóban benne van a célbajuttatás
mikéntje is: lõ.
CS (eCS) = csap,
csapat, család
A jel egyik lehetséges fogalmi értéke a család.
Ez a fogalom nem állhat messze a valóságtól, hiszen a pusztai népek körében a
családnak óriási jelentõsége volt A rokoni kötelékek sokkal többet jelentettek,
mint ma. A jel eredeti formája valószínûleg négyzet, a négyzet pedig - zártsága
miatt - harci alakzat, csapat is lehet.
D
(eD) = Du
Du a valószínûsíthetõ õsi magyar Isten-hármas egyik tagja
(Eneh-Du-Bél). Du az Atyát jelenti az õsibb változatban. A dolog érdekessége,
hogy a sumer jelkészítésben a D betû fogalmi értéke Dingir (tündér, csillag),de a késõbbiekben az Isten nevek elé már „igazi” csillagot () tettek, s a magyarábécében is csillag lett az Atya jele.
E = eleven
A feltételezett
„Eleven” fogalmat indokolja a kapcsolat a H betûvel (H=hal, halál), és az is,
hogy ábécénk minden egyes mássalhangzójának segédhangja, vitathatatlanul a
legtöbbet használt, s ezért a legfontosabb magánhangzó. Úgy is mondhatnánk,
hogy jelsorunkat az élet, az elevenség hatja át.
É =
Ez a betûnk is viszonylag új darabja ábécénknek, a régi jelsorok
nem tartalmazzák. Az régi rovók a hangzóugratást alkalmazták, azaz nem írták ki
az E betût, mert az minden mássalhangzó segédhangja, ha mégis kiírták, É
betûnek értelmezendõ (L-E-eT=LÉT).
F
(eF) = Föld
Ehhez a jelhez kapcsolható talán a legtöbb emlékünk. Nemcsak betû,
hanem õsidõk óta egyben szimbólum is. Többen, többféleképpen magyarázzák a jel
értelmét, de minden magyarázat végkövetkeztetése, hogy az Aranykort jelképezi,
az Elsõ Királyágot. Ókori városalaprajzok az eF betût mintázzák, de ilyen
elrendezést mutatnak az állandó katonai táborok is.
G(eG) = égbolt, gém
Ég szavunknak kettõs értelme van, ugyanis jelentheti az égboltot,
s jelentheti a lángolást is. A két fogalom szorosan összefügg egymással,
gondoljunk csak a viharok esetén elõforduló villámlásra, a perzselõ, szikrázó
napsütésre, a lángoló égboltra stb.
GY
(eGY) = EGY (az isten)
Õsi jel. Ábrázolása szerepel a tatárlaki korongon, de a sokkal
régebbi Mas d’ Azil-i (Franciaország) festett köveken is. A suméroknál
herceget, uralkodót, a kínaiaknál sámánt, táltost jelent. Több népnél Nap-szimbólum,
a székelyeknél, magyaroknál a Teremtõ Isten jelzõje. A GY betû a magyar
államiság egyik fontos jelképe, állami címerben is szerepel.
H
(eH) = hal, halál
A H betû fogalmi értéke: Hal. Ez a jel megtalálható a sumer jelek
között is „Ha” (Ha=hal) fogalomértékkel, de átvették a türkök is, B
hangértékkel (Balik=hal). A magyar és a sumer H jel között nemcsak formai
azonosság áll fenn, de a hang- és fogalmi érték is azonos.
I= Isten
A magyar Isten szót a hettita Íz-Ten, vagy a sumer
Es-Tan (isten) szóból vezetik le. A szó valóban két tagra bontható, van rovásemlékünk,
ahol csak a második szótag szerepel, ebben a formában: „Hála legyen Tennek,
hogy atta”. Mind a hettita Íz-Ten, mind a sumer Es-Tan második szótagja
teremtõt jelent, s a magyar nyelvben is az Isten egyik jelzõje: Teremtõ.
Í
=
Minden hosszú magánhangzóról elmondható, így az Í betûrõl is, hogy
hangértékkel nem szerepelnek a régi ábécében, bár formailag jelen vannak. Az Í
betû ebben a formában az erdélyi nagy botnaptár J betûje volt.
J(eJ) = Jó, folyó
JÓ szavunk nemcsak pozitív tulajdonságot jelöl, bensõséges viszony
is kifejezhetõ vele. Pl. a régies Jó uram, Nagy Jó Uram, Jó isten szavaink ezt
a viszonyt fejezik ki. A szó folyónevekben is fennmaradt, pl. Sajó, Berettyó
(Beretjó). Az erdélyi nagy botnaptár rovója ezt a betût használja a J és I hang
jelölésére is.
K
(eK) = ÉK?, Kert
A jel feltételezett jelentése: Kert,
Keret, kerített föld. A kerített föld város jelentésû is. Az ókori Arménia
egyik fõvárosának neve: Tigranocerta, azaz Tigriskert, Tigrisek földje volt. A
névre ma is találunk párhuzamokat. Magyarországon Soltvadkert, Rákoskert stb.,
Oroszország területén Sztyepanokert (Istvánkert).
L(eL) = Ló
Eleink elvont gondolkodására kiváló példa ez a betû, mert az állat
legjellemzobb részét, a nyakát (sörényét) ábrázolták és nem az egész testet
(éppúgy, mint a sakkfigura). Háborúban és békében egyaránt forradalmi fejlõdést
jelentett a ló háziasítása. A helyváltoztatásban, a világ megismerésében új
távlatokat nyitott meg. A ló a pusztai nagyállattartó társadalmakban a
szabadságot, a gazdagságot és a hatalmat jelentette.
LY(eLy) = Lyuk, Forrás, (heLY?)
Ennek a jelnek több változatát is használták a régi rovók.
Legismertebb alakja a kör, s közepében pont. Minden korban Napszimbólum volt, s
ma is az a csillagászatban, asztrológiában. A Nap valóban forrás, a fény, a
meleg, az élet forrása. Az eLy betû ugyanakkor helyet is jelenthet, a kezdõ H
betût nem volt kötelezõ kiírni ((h)ely).
M(eM) = Mell, emelõ
Egyes kutatók a „magas” fogalmat rendelik a jelhez, de ezt az eM
betû alakjából nem lehet kikövetkeztetni. Mivel jeleink túlnyomó többsége az
ember és a környezõ világ egymáshoz való viszonyát tükrözi, inkább a fenti
fogalmi értékek illenek a betû formájához.
N
(eN) = Nõ, növény, növekedés, nedves
A
rovásjelek második legfontosabb alkotóeleme, 11 betûnk épül rá. Nõies elem
(gondoljunk csak a Hold fázisra!).” Amikor meghajlítjuk é szárat), nem törik
el, (ahogyan a növény szára se, ha szél hajlítja) – zöngésedik, lággyá válik,
formája így a növényt idézi és a nõt, aki mikoron méhében az új életet hordja, ekképpen
növekedõ, s a Hold is ilyen amint telik (…); a Hold a földi nedvesség
úrasszonya…”
NY
(eNY) = Nyugat, nyugalom
Az eNy betû érdekessége, hogy többi jelünkkel ellentétben ez
jobbra néz, de csak látszólag néz jobbra, ugyanis nem a szárra, hanem az ívre
épül. Az elsõdleges elem tehát az eN jel (a nõ, mint befogadó), s így az eNy
betû nem más, mint a nõ "" és a férfi ""egyesülése, NáSZa "". Ebben a minõségben akár
ligatúraként is felfogható.
O
= oldal, oltalom
A jel fogalmi értékét a kínai teknõsbéka rajzolatának alapján
határozták meg. Ennek a rajznak az alapján azonban nem lehet az összes betûnket
létrehozni. A jel formája sokkal inkább az óvón, védõn kitárt és magába záró
karokat idézi, ahogyan az édesanya várja kitárt karokkal járni tanuló
gyermekét.
Ó
=
Ez a betûnk is õsi múltra tekint vissza, már az Olaszországban,
Campagnában talált kb. 3000 éves baltán is ebben a formájában, szerepel. A jel
spirált formáz, s ez a szimbólum egész Európában elterjedt volt az õsidõkben.
Elképzelhetõ, hogy a spirál szimbólum magyar neve: forgó, Napforgó.
Ö= Ökör
A gazdasággal kapcsolatos fogalmak körébe beilleszthetõ az „ökör”
fogalmi érték is, hiszen a pusztai népek legfontosabb állata a ló mellett a
szarvasmarha volt. Nemcsak a gazdagságot jelentette, de a szó legszorosabb értelmében
az életet is.
Õ
=
Ez a betû sem szerepel a régi
ábécékben, a modern kor igénye hozta létre. Az Ó és az Ö betûkbõl képzett jel
tipográfiailag ugyan jól illeszkedik az ábécé jeleihez, de képzése a magyar
jelképzéstõl idegen (ld. A Napút ábécéje címû könyvet).
P
(eP) = pihe
Ezt a jelet és a hozzá rendelt „pihe” szót az értheti meg igazán,
aki már íjászott, vagy látott közelrõl nyílveszõt. A nyílvesszõ röppályája
kiszámíthatatlan, ha a vesszõ törzsén, a vesszõ fokához közel nem helyezünk el
legalább két darab, hosszában kettéhasított tollat. A hasított toll a „P” betût
formázza.
R(eR) = Rész, rét
Mindkét szó visszafelé olvasva is
értelmes szót ad. A rét párja a tér, a rész pedig a szér (szérü, szer).
Mind a négy fogalom a területtel kapcsolható össze. Számomra a „rész”
értelmezés azért kedvesebb, mert ez az egyetlen betûnk, amelyet részletében is alkalmazunk, azaz csak az
összekötõ segédvonalat, az egésznek a részét
írjuk ki, és nemcsak ligatúrában, önállóan is használhatjuk ebben a
formában.
S
(eS) = Sátor, sarok
A sátor nem azonos a jurtával
(gerrel), amely a család lakhelye. Sokkal inkább a nagyállattartáshoz, a
táborozáshoz és a háborúhoz kötõdik. Ideiglenes szálláshely. A sátor a mai
világban is a szabadságot jelképezi (kemping táborok). Könnyen szétszedhetõ,
szállítható, összeállítható. Ezt az egyszerûséget formázza az eS betû.
SZ
(eSZ) = Szár, szál, száraz
A rovásjelek legegyszerûbb s
egyben legfontosabb alkotóeleme, 27 betû épül rá. Férfias elem. Varga Géza a
szár szavunkat rendeli a jelhez. Megállapítása bizonyosan helyes, mert a szár a
régi magyar nyelvben nemcsak növényi szárat jelent, hanem tart, kopaszt is
(Szár László = Kopasz László, István király nagybátyja). A betû képe a szó minkét
értelmezését visszaigazolja.
T
(eT) = Tám, tartó
A betû formája a támasztó
oszlopot idézi, világosan mutatja a forma a fogalmat. A T betûnkhöz hasonló jel
van a sumer ékjelek között is, szintén „Tám” fogalomértékkel. A régi építészet
fontos elemei közé tartozik, szinte minden tornácnak ilyen tartóoszlopai
voltak. Falvainkban ma is láthatunk, sajnos, egyre ritkábban, ezeket a tornácos
házakat, amelyeknek másik, fontos eleme a ZS ( ) Betûnk.
TY
(eTY) = Atya
Látható, hogy a Ty betûnek köze
van a B betûhöz, de nemcsak fogalmilag, hanem tartalmilag is. Az Atya itt
Istenatya (Atyaistent), azaz a legfõbb istent jelenti. A magyar ábécében megvan
tehát az õsi (magyar) istenhármas: az Anya, Atya, fiú.
U
= ugar?
A jelhez az Ugar fogalmi érték
rendelhetõ, az eK jelhez való hasonlatossága miatt. Észre kell vennünk ugyanis,
hogy ez a betû is zárt, mint a kerített
föld, mûvelt föld jelentésû eK betû, de két oldali határoló vonala
bizonytalan. Jól ábrázolja a mûvelés alá vont, de pihentetés céljából parlagon
hagyott terület. Az ugar szó ezt jelenti.
Ú
=
Régi ábécékben önálló
hangértékkel nem szerepel, a rövid U betû jelölésére használták a másik U
betûnkkel együtt.
Ü
= ügy
A folyó, víz fogalma, mert ügy
szavunknak régi értelme ez. A Kárpát- medencében több folyó is van, melynek
neve az ügy szóra végzodik. Víz végzõdésû folyónevekre is van példa: Dunántúlon
Feketevíz, (lásd. Erdélyi párja- Feketeügy), Sárvíz, Válivíz stb. Valószínûleg
a kisebb, lassú folyású, kanyargós, majdnem állóvíz jellegû folyók, patakok
mellékneve az ügy, víz.
Û
= ûr
Ez a jel sem szerepel önálló
hangértékkel a régi ábécék jelei között, bár formailag tartozéka azoknak. A bot
ábécének ez a rövid Ü betûje. Ehhez a jelhez – az F betûvel való kapcsolata
miatt – az Ûr, Üres fogalmak hozzárendelhetõek, ugyanis jól láthatóan valóban „kiüresedik”
az „eF” betûhöz képest.
V(eV) = vas, vég, vidék
A vas eredetileg fémet jelentett,
a vas fogalmát a Varga Géza a bronzöntvények formája miatt rendeli hozzá,
ellenben ennek a jelnek szemmel láthatóan nincs köze ezekhez az öntvényekhez. A
betû formailag az U betû párja, rokona, de egyik vége nyitott, a másik vég
határolói bizonytalanok. Jelentheti a mûvelt vagy lakott föld végét, az ország
határát.
Z
(eZ) = Zug, ház
A Z betû segédvonalai több
nyelvemlékünkben a szárra merõlegesen helyezkednek el. Ezt a formát mutatja a
tatárlakai korong bal felsõ negyedében lévõ jel is. Ennél a betûknél az õsi
emlékek tanúsága szerint a segédvonalak száma nincs rögzítve, illetve általában
három vagy négy. A betûnek ebben a formájában az õsi magyar „háromosztatú”
parasztház alaprajzát, elrendezését kapjuk.
ZS
(eZS) = Zsenge, zsámoly
Varga Géza szerint fogalmi értéke: Zsenge. A betû formája ezt látszik
alátámasztani, én (Koricsánszky Atilla) mégis inkább a zsámoly fogalmi értéket
rendelem hozzá – Tóth Gábor (a monori ácsok dinasztiájából) barátom javaslatára –
mert tökéletesen illeszkedik az építészet területérõl származtatható jelek
közé. A T betûvel együtt a ZS betû alkotja a magyar parasztházak tornácának
pilléreit. A zsámoly is támasztékot jelent.
Részletek Koricsánszky Atilla
"Rovás gyakorlatok kezdõknek" címû könyvébõl.
Egy kis segítség, töltsd le a ROVSTDJB.TTF-ot
és másold be a C:\WINDOWS\Fonts\ könyvtárba. A magyar rovásírás betűi,
szabványos összevonások és előállításuk a billentyűzeten található benne. Az abc_magy.doc-ban
megtalálod a leírást. Tömörítve: rovstdjb.zip.
Köszönet érte: Dr. Hosszú Gábornak.
További betűkészlet letöltése: http://geocities.com/rovasiras