Szukebb értelemben a Baranta a IX. század és a XX. század között élt magyarság harci kiképzési formáira épülo fegyveres- és pusztakezes harcmuvészeti irányzat. Jelentos szerep jut a Kárpát-medencei mozgásanyag mellett a feltételezett vándorlási területeken alkalmazott harci eljárások, a hasonló életmódközösségeket felépített népek (szkíták, hunok, avarok, türkök, onugorok, kazakok) harci és kiképzési kultúrájának is.
A Baranta (Böllön) mozgásanyagának visszafejlesztésében nagy szerepet játszottak az idegen (elsosorban Habsburg) uralkodók (birkózást, ökölharcot, vívást, íjászatot, lovaglást) tiltó vagy korlátozó törvényei. A mozgáskultúra egy része így csupán harci táncokban, a pásztor életmódban, vívókönyvekben és muvészeti ábrázolásokon maradt meg.
A Baranta a magyar történelem kezdeti idoszakaiban élo azon szabad jogállású tagjaitól származik (fejérek), akiknek kiváltsága és egyben kötelezettsége volt a hadakozás. A hadi hivatást mesteri módon elsajátító, sajátos kiképzési rendszert és taktikai elveket alkalmazó harcos réteg az elozménye a magyar történelemben évszázadokig fennmaradó harcoló /nemesi/ rendeknek, csoportoknak.
A hadi csoportosulások felkészítoi és vezetoi rendeletekben szabályozták az egyének és a csoportok hadi felkészítésének rendjét. A kölpények, kaplonyok, talmácsok, tíznagyok, száznagyok,a civilis-ek, várjobbágyok (iobagio castri), a keltjobbágyfiúk (iobagiones exemti), a hivatásos viadorok (pugilok), a gyepüvédok, orök (speculator), a nemesek (nobilis),a Magyarországra telepedett hadi kötelezettségük folytán kiváltságokat birtokló népek, besenyok, böszörmények (muszlimok), kunok, jászok, a hagyományosan fegyverforgatással foglalkozó magyar nyelvu népcsoportok (székelyek, orségiek, hajdúk) a speciális feladatokra létrehozott vegyes összetételu harci csoportok (nyogérek, lövok, királyi vadászok, oroszok) /testorzok-ajtonállók/, végvári vitézlo rend, huszárok) azt mutatják, hogy a magyar történelemben legalább másfélezer évet ölel fel a harci professzionalisták jelenléte, befolyása a politikai életre és a kultúrára.
A hadi kultúra a magyarság társadalomszervezo formáira is rányomta a bélyegét. A had szó nem csak "sereget" alkotó katonákat jelenti a magyar nyelvben, hanem az együtt élo és dolgozó önvédelmi és gazdasági egységet is.
Mindez azt jelenti, hogy a japán, a lengyel, a török és az orosz állami berendezkedéshez hasonlóan a magyaroknak is jelentos nagyságú csoportjai vállalták évszázadokon keresztül az életmódszeruen a harci szolgálatot, a kiképzést, a harci tudásanyag szellemi és fizikai fejlesztését, továbbadását.
A Baranta elsosorban az o tudásanyagukra és az évszázadok alatt kialakult életfilozófiájukra épül. Ok a Baranta jogelodei. A szervezetten muködo magyar harci kultúra a VII.-XVII. század között élte virágkorát. A Barantában három kiemelkedo idoszakot különböztetünk meg:
1. A vándorló állam idoszaka,
2. Az Árpádok idoszaka,
3. A végváriak idoszaka.
A XVI. század elejétol megindul a magyar kultúra kettéválása. Ettol az idoszaktól fogva a népi kultúra orzi csak tovább a magyar sajátosságokat. A nemesi kultúra (a harci kultúrát, mozgásos kultúrát is beleértve) egyre inkább nyugati jelleget ölt. Az ezt követo idoszakokban már egyre inkább a társadalom perifériájára sodródik a harci jellegu tudásanyag.
A magyar harcmuvészet újjáélesztésére több kísérlet is történt. A két világháború alatt magyar katonatisztek állították össze az elso komoly anyagot, amellyel a legénység harci képzettségét és nemzeti hagyományokhoz való ragaszkodását akarták elomozdítani. A kutatások eredményeinek néhány eleme a korabeli harci szabályzatokban is megjelent.
Az 1960-as években szintén több próbálkozás történt az egységes mozgásanyag és harci szemlélet kialakítására, de a távol-keleti irányzatok eloretörésével és népszeruségével ez a törekvés nem tudta felvenni a harcot. A 80-as években egyes muhelyekben komoly kutatómunka alakult ki a szerves magyar kultúra kutatását illetoen. Ennek hatására kezdte el 1991-ben az elso anyagokat összegyujteni Vukics Ferenc, akit gyermekkori élményei motiváltak /kisgyermekként Somogyi József /Pat-Fazekasdencs/ csordástól botforgató, botvívó gyakorlatokat és néhány pásztor pusztakezes eljárást sajátított el/. 1993-1997 között az akkori Kossuth Lajos Katonai Foiskolán lefektették a harcmuvészeti stílus gyalogos alkalmazásainak alapjait. Kelemen Zsolt hasonló módon kezdte meg a lovas harci alkalmazások, a lovasharc elméleti és gyakorlati kérdéseinek kutatását. A két kutatási oldal Szentendrén találkozott és kezdte meg közös muködését.
1997-ben létrejött a Baranta Szövetség (jelképe a rakamazi Turulmadár), 1998-ban rendezték az elso magyar bajnokságot. A sportág fejlodésében fontos szerepet játszottak azok a mongol, kazak tanulmányutak, amelyet a sportág kutatói és segítoi tettek meg az elmúlt évtizedben, valamint azok a mongol és török oktatók, aki a Közép-ázsiai fogáskészletekkel bovítették a Baranta tárházát. A régi pusztai tízes rendszerek mintájára 1999-ben alkották meg az elso Fokozat- és vizsgaszabályzatot.
A barantázók osi magyar állatneveket (az állat ereje szerint) kapnak a teljesített vizsgák alkalmával (Borsuk/borz, Burk/farkas, Bars/párduc, Kaplony/tigris). A Baranta az összetett képességu harcos lehetoségeit vizsgálja, ezért ugyanakkora hangsúlyt fektet a távra ható-, a vívó fegyverekre, mint a közelharcra és a pusztakezes megoldások alkalmazására. Egy oktatói vizsga (Bars-oktur, 5. fokozat) megszerzéséhez 34 különféle vizsgaelembol kell teljesíteni a megszabott minimum szinteket a vizsgázónak.